Szekeres Viktor
Nézd, ki van itt - Hitler a jelenben
A Borat stílusában készítettek komédiát a németek a napjainkban magához térő Adolf Hitlerről. A végeredmény olykor sokkoló, de kifejezetten tanulságos lett.
Hogy tetszett a Nézd, ki van itt?
A németek megfilmesítették Timur Vermes itthon is megjelent, a "Hitler felébred a jelenben"-szituációra épülő, igencsak túlhájpolt könyvét. Vermes könyvének az alapötlete jó volt, a kivitelezés azonban csupán közepes. Ugyan érdekes hallani a Führer mórickaszerűen elképzelt gondolatait napjaink jelenségeiről és vívmányairól, legyen szó kézzel fogható dolgokról vagy ideológiákról, azonban a végeredmény elég szoftos marad, nem több viccelődésnél, maró vagy vitriolos megközelítésről, fajsúlyos kijelentésekről szó sincs.
Egy filmnek azonban még kellő kreativitással megáldott készítők kezében a Nézd, ki van itt remek alapanyag. Főleg, hogy van is benne mit ábrázolni vizuálisan. Az alkotás amellett, hogy nem nélkülözi a humort, valahol ijesztő is, hiszen arról szól, hogy a némiképp fogalmatlan, a helyét egy ideig nem nagyon találó diktátor nézeteivel miképp tesz szert hívekre az őt eleinte csak kiröhögők körében. Ez talán pár évtizede nem fordulhatott volna elő, azonban manapság, a média és közösségi hálózatok uralta világban bárkiből instant hős és/vagy sztár válhat. Sztárkultusz van, vagy mi.
A film nagy erénye, hogy a színtiszta és fiktív szatíra mellett eggyel magasabb szintre lépett annak köszönhetően, hogy a Hitlert alakító Oliver Masucci kiment az emberek közé, akiknek rögzítették a reakcióit Borat-módra - egyeseket rejtett kamerával, másokat pedig direkt kamerába beszéltetve. És ezek a reakciók eléggé változatosak, némelyek igencsak megérnének egy misét.
A Nézd, ki van itt nem túl jó film, de vannak nagyon jól elkapott és igencsak tanulságos pillanatai - klasszikus görbe tükröt kapunk az abszurd szituációk mellé. Az biztos, hogy a tempója miatt nem egyszerű végignézni. Egyrészt elég eklektikus és meg-megbicsaklik az íve köszönhetően annak, hogy elég gyakran váltják egymást a "játszott" és a "valódi" jelenetek. A másik problémája, hogy bizonyos egypoénos jeleneteket a készítők erőteljesen túlhúznak, agyonmajszolják, így ami kezdetben kifejezetten vicces volt, az idővel önismétlővé válik.
Természetesen amikor az utca emberének a reakcióit mutatják Hitler láttán, akkor akár gondolkodóba is eshetnénk egyesek primitívségén, illetve hozzáállásán, de kizárt dolog, hogy bárkinek is a Nézd, ki van itt nyitná fel a szemét. Pontosan tudjuk, hogy milyen emberek élnek a világban és körülöttünk, így annyira nem is okoz meglepetést a film, inkább csak megerősíti hitünket ezzel-azzal kapcsolatban. És már ez is épp elég nagy baj.
A Nézd, ki van itt egyébként azon kevés filmek közé tartozik, melyek hazai mozis premierjük idején már elérhetőek voltak itthon is a Netflixen. Egyelőre ugyan ez a verzió még mentes mindenféle magyar specifikációtól, de aki akarja és tud németül vagy angolul, az otthon is megnézheti.
Egy filmnek azonban még kellő kreativitással megáldott készítők kezében a Nézd, ki van itt remek alapanyag. Főleg, hogy van is benne mit ábrázolni vizuálisan. Az alkotás amellett, hogy nem nélkülözi a humort, valahol ijesztő is, hiszen arról szól, hogy a némiképp fogalmatlan, a helyét egy ideig nem nagyon találó diktátor nézeteivel miképp tesz szert hívekre az őt eleinte csak kiröhögők körében. Ez talán pár évtizede nem fordulhatott volna elő, azonban manapság, a média és közösségi hálózatok uralta világban bárkiből instant hős és/vagy sztár válhat. Sztárkultusz van, vagy mi.
A film nagy erénye, hogy a színtiszta és fiktív szatíra mellett eggyel magasabb szintre lépett annak köszönhetően, hogy a Hitlert alakító Oliver Masucci kiment az emberek közé, akiknek rögzítették a reakcióit Borat-módra - egyeseket rejtett kamerával, másokat pedig direkt kamerába beszéltetve. És ezek a reakciók eléggé változatosak, némelyek igencsak megérnének egy misét.
A Nézd, ki van itt nem túl jó film, de vannak nagyon jól elkapott és igencsak tanulságos pillanatai - klasszikus görbe tükröt kapunk az abszurd szituációk mellé. Az biztos, hogy a tempója miatt nem egyszerű végignézni. Egyrészt elég eklektikus és meg-megbicsaklik az íve köszönhetően annak, hogy elég gyakran váltják egymást a "játszott" és a "valódi" jelenetek. A másik problémája, hogy bizonyos egypoénos jeleneteket a készítők erőteljesen túlhúznak, agyonmajszolják, így ami kezdetben kifejezetten vicces volt, az idővel önismétlővé válik.
Természetesen amikor az utca emberének a reakcióit mutatják Hitler láttán, akkor akár gondolkodóba is eshetnénk egyesek primitívségén, illetve hozzáállásán, de kizárt dolog, hogy bárkinek is a Nézd, ki van itt nyitná fel a szemét. Pontosan tudjuk, hogy milyen emberek élnek a világban és körülöttünk, így annyira nem is okoz meglepetést a film, inkább csak megerősíti hitünket ezzel-azzal kapcsolatban. És már ez is épp elég nagy baj.
A Nézd, ki van itt egyébként azon kevés filmek közé tartozik, melyek hazai mozis premierjük idején már elérhetőek voltak itthon is a Netflixen. Egyelőre ugyan ez a verzió még mentes mindenféle magyar specifikációtól, de aki akarja és tud németül vagy angolul, az otthon is megnézheti.
|
Nézd, ki van itt (Er ist wieder da)
színes, feliratos, német komédia, 110 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: David Wnendt forgatókönyvíró: David Wnendt operatőr: Hanno Lentz zene: Enis Rotthoff szereplők: Oliver Masucci (Adolf Hitler) Fabian Busch (Fabian Sawatzki) Christoph Maria Herbst (Christoph Sensenbrink) Katja Riemann (Katja Bellini) Lars Rudolph (újságos) |
