SG.hu·
Kötéltánc - Hányinger garantált
Az Everest mellett az év idei másik, kötelezően IMAX-moziban nézendő filmélménye a Kötéltánc, mely esetében még a 3D-nek is van némi értelme.
Hogy tetszett A kötéltánc?
A Kötéltánc már a projekt bejelentésekor nagyon érdekesen hangzott, hiszen ki ne lett volna kíváncsi arra, hogy a Vissza a jövőbe, illetve a Forrest Gump rendezője, Robert Zemeckis, hogyan tesz érdekessé egy olyan filmet, aminek az a lényege, hogy valaki felmászik egy magas épület tetejére, majd pedig az onnan kifeszített kötélen átkel a túloldalra. A történet nem elég, hogy szinte nem létező és pofonegyszerű, de magáról az attrakcióról pár éve láthattunk is egy dokumentumfilmet, az Oscar-díjas Ember a magasbant (kritikánk róla itt), szóval a filmrajongóknak sem szolgálhat sok újdonsággal. Legalábbis papíron semmiképp sem.
A Kötéltánc főhőse egy bizonyos Philip Petit, akit Joseph Gordon-Levitt alakít remekül. A francia férfi egy artista-kötéltáncos, akinek az az elvetemült ötlete támad, hogy a World Trade Center ikertornyai közé kifeszített kötélen végigsétál. S mindezt a 70-es években teszi. Persze a film nem csak az attrakcióról szól, hanem megismerhetjük benne magát Petit, felskicceli az életét, a nagy elhatározást, illetve a felkészülést is - más kérdés, hogy a motivációkkal némiképp adós marad a rendező.
Annak ellenére, hogy életrajzi a film, a végeredmény túlságosan is filmesre van hangszerelve a feszültség mesterséges gerjesztése miatt. Hiszen naná, hogy a tervek során folyton akadnak gátló tényezők (ld. az elmúlt hetek legalább három filmje). Ezek hatására pedig már-már inverz heist filmként is kezelhetjük cikkünk tárgyát, hiszen valahogy sort kell keríteni benne a törvénytelen attrakcióra, ami nem kevés előkészületet is igényel, az épületbe történő belógást, a felszerelés becsempészését, a kötél kifeszítését.
Jó ötlet volt, hogy a főhős sajátmaga narrálja a filmet, még akkor is, ha ez is valamennyire a dokumentarista hatásra erősít rá, ráadásul sok funkcióval sem bír. Mint ahogy annak is örülhetünk, hogy nem csak ő van a középpontban, hanem szőrmentén megismerjük a szeretteit, s persze azokat is, akik elengedhetetlen segítséget nyújtanak neki abban, hogy véghez vigye őrült tervét. Azt a tervet, ami nem sokon múlik, hogy nem vall kudarcot, de legalább ez a tényező is rávilágított arra, hogy mekkora tűz hajtotta a főhőst.
A film kapcsán persze meg kell említeni a 3D-t is, ami egyesek véleményével ellentétben közel sem elengedhetetlen a film élvezetéhez, hiszen némely beállítások eleve 2D-ben is nagyon jók, és akár még tériszony kiváltására is alkalmasak. Való igaz, hogy vannak olyan snittek, melyeknek nagyon jót tesz a térhatás, azonban a Kötéltánc sokkal többet kap az IMAX-formátumtól, mint a 3D-től. Ráadásul a pár hete bemutatott Everest esetében a harmadik dimenzió sokkal több pluszt ad, főleg abból kifolyólag, hogy itt a 3D-t sokszor csak ezerszer látott kunsztokra használják.
Szó se róla, tisztességes film a Kötéltánc, helyenként nagyon megkapóan nyúl a témájához és a főhőséhez, azonban, a teljesítménye elismerése mellett is inkább az fogalmazódhat meg bennünk, hogy tökéletesen felesleges lett. Ugyanis nem biztos, hogy mozifilmet kellett csinálni Philip Petit történetéből. Akik ismerik a sztorit, vagy a központi karakternek köszönhetően nem tudják beleélni magukat a film világába, azok mindenképp unalmasnak fogják tartani a kétharmadát. Ráadásul, ami a legnagyobb baj, hogy óhatatlanul is csak felvezetésként kezelik azt a filmvégi nagy attrakció előtt, márpedig aki egész filmet alatt a finálét várja, az óhatatlanul is csalódni fog.
Hiába tökéletes technikailag a zárás, összességében azért nem nagy durranás a Kötéltánc, s nem csak azért, mert a többség pontosan tisztában van a kimenetellel, és a főhős miatt sem fogjuk feltétlenül aggódva szorítani a székek karfáját. A kevesebb bravúroskodás és a több feszültség talán jobb összhatást eredményezett volna. Ami lenyűgöző, az persze lenyűgöző, de...
A Kötéltánc főhőse egy bizonyos Philip Petit, akit Joseph Gordon-Levitt alakít remekül. A francia férfi egy artista-kötéltáncos, akinek az az elvetemült ötlete támad, hogy a World Trade Center ikertornyai közé kifeszített kötélen végigsétál. S mindezt a 70-es években teszi. Persze a film nem csak az attrakcióról szól, hanem megismerhetjük benne magát Petit, felskicceli az életét, a nagy elhatározást, illetve a felkészülést is - más kérdés, hogy a motivációkkal némiképp adós marad a rendező.
Annak ellenére, hogy életrajzi a film, a végeredmény túlságosan is filmesre van hangszerelve a feszültség mesterséges gerjesztése miatt. Hiszen naná, hogy a tervek során folyton akadnak gátló tényezők (ld. az elmúlt hetek legalább három filmje). Ezek hatására pedig már-már inverz heist filmként is kezelhetjük cikkünk tárgyát, hiszen valahogy sort kell keríteni benne a törvénytelen attrakcióra, ami nem kevés előkészületet is igényel, az épületbe történő belógást, a felszerelés becsempészését, a kötél kifeszítését.
Jó ötlet volt, hogy a főhős sajátmaga narrálja a filmet, még akkor is, ha ez is valamennyire a dokumentarista hatásra erősít rá, ráadásul sok funkcióval sem bír. Mint ahogy annak is örülhetünk, hogy nem csak ő van a középpontban, hanem szőrmentén megismerjük a szeretteit, s persze azokat is, akik elengedhetetlen segítséget nyújtanak neki abban, hogy véghez vigye őrült tervét. Azt a tervet, ami nem sokon múlik, hogy nem vall kudarcot, de legalább ez a tényező is rávilágított arra, hogy mekkora tűz hajtotta a főhőst.
A film kapcsán persze meg kell említeni a 3D-t is, ami egyesek véleményével ellentétben közel sem elengedhetetlen a film élvezetéhez, hiszen némely beállítások eleve 2D-ben is nagyon jók, és akár még tériszony kiváltására is alkalmasak. Való igaz, hogy vannak olyan snittek, melyeknek nagyon jót tesz a térhatás, azonban a Kötéltánc sokkal többet kap az IMAX-formátumtól, mint a 3D-től. Ráadásul a pár hete bemutatott Everest esetében a harmadik dimenzió sokkal több pluszt ad, főleg abból kifolyólag, hogy itt a 3D-t sokszor csak ezerszer látott kunsztokra használják.
Szó se róla, tisztességes film a Kötéltánc, helyenként nagyon megkapóan nyúl a témájához és a főhőséhez, azonban, a teljesítménye elismerése mellett is inkább az fogalmazódhat meg bennünk, hogy tökéletesen felesleges lett. Ugyanis nem biztos, hogy mozifilmet kellett csinálni Philip Petit történetéből. Akik ismerik a sztorit, vagy a központi karakternek köszönhetően nem tudják beleélni magukat a film világába, azok mindenképp unalmasnak fogják tartani a kétharmadát. Ráadásul, ami a legnagyobb baj, hogy óhatatlanul is csak felvezetésként kezelik azt a filmvégi nagy attrakció előtt, márpedig aki egész filmet alatt a finálét várja, az óhatatlanul is csalódni fog.
Hiába tökéletes technikailag a zárás, összességében azért nem nagy durranás a Kötéltánc, s nem csak azért, mert a többség pontosan tisztában van a kimenetellel, és a főhős miatt sem fogjuk feltétlenül aggódva szorítani a székek karfáját. A kevesebb bravúroskodás és a több feszültség talán jobb összhatást eredményezett volna. Ami lenyűgöző, az persze lenyűgöző, de...
|
Kötéltánc (The Walk)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 120 perc, 2015 (12) 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Robert Zemeckis forgatókönyvíró: Robert Zemeckis és Christopher Browne zeneszerző: Alan Silvestri operatőr: Dariusz Wolski producer: Jack Rapke, Steve Starkey, Robert Zemeckis Joseph Gordon-Levitt (Philippe Petit) Sir Ben Kingsley (Papa Rudy) Charlotte Le Bon (Annie Allix) Ben Schwartz (Albert) Steve Valentine (Barry Greenhouse) Sergio Di Zio (Genco) Mark Camacho (Guy Tozolli) |
