SG.hu·
Hogyan rohanj a veszTEDbe
A Ted és a Family Guy önmagát véletlenül főszerepbe castingoló készítőjének komédiája hatalmas melléfogás.
A Hogyan rohanj a veszTEDbe remek mozis teszt volt azzal kapcsolatosan, hogy mennyire képes egyetlen (márka)név eladni egy olyan filmet, mely alapvetően nem érdekelné a közönséget. Az eredmény? Semennyire. A nézők a közhiedelemmel ellentétben mégiscsak tudatosak. Ha valami nem érdekli őket, akkor egyszerű marketinges eszközökkel nem lehet meggyőzni őket az ellenkezőjéről.
A kísérlet tárgya ezúttal a westernkomédia műfaja volt, de akár azt is mondhatnánk, hogy a hibrid westernfilm. A múltban ugyanis bőven láttunk sikeres westernt, és itt nem kell feltétlenül a Farkasokkal táncolóra gondolni, hiszen A félszemű 2010-ben, és az ugyancsak a műfaj ernyője alá sorolható Django elszabadul 2012-ban aratott nagy sikert Amerikában és Amerikán kívül is - utóbbi két film minden idők második és harmadik legsikeresebb westernje lett. Azonban mindenki emlékszik, hogy mekkorát hasalt a nagyköltségvetésű Vadiúj vadnyugat, valamint a scifibe ágyazott Cowboyok és űrlények, de tavaly a hiperdrága A magányos lovas is nagy csalódást okozott bevétel tekintetében.
A bukások oka természetesen nem az volt elsődlegesen, hogy a filmek nem lettek jók (egyébként nem lettek jók), egyszerűen a nézők nem érdeklődtek irántuk. Épp ezért volt merész Seth MacFarlane, hogy a Ted sikerét követően belevágott egy westernkomédiába. Az őt támogató stúdió is úgy vélte, hogy neve, illetve a sztárparádé eladja a filmet, azonban a közönség már az előzetest sem nézte meg (az 1 nap alatti 10 milliós trailernézettségek korában egy 3-4 milliós szám alacsony), így nem volt meglepő, hogy a jegyváltástól is ódzkodtak.
Ez úton is megnyugtatnánk mindenkit, hogy remekül tették, hogy távolmaradtak a multiplexekből, ugyanis a Hogyan rohanj a veszTEDbe valóban gyenge filmet lett. Illetve..., annak gyenge lett, aminek vártuk volna: komédiának. Hiába sugallnak ugyanis az előzetesek poénözönt, maga a film rettenetesen érdektelen, unalmas, lassú és poénmentes lett. Az ember már-már azt hiszi, hogy MacFarlane elkezdte túlságosan is komolyan venni magát. Vagy, hogy az volt filmjének nagy poénja, hogy alig van benne poén.
Azonban ügyefogyott, minden hitelességet és idézőjelet nélkülöző romantikus filmként lehet, hogy működik a jövevény lányba beleszerető félénk birkapásztor története - már persze akkor, ha a nézőnek valamennyire is bejön a főhős karaktere. Márpedig erre nem sok az esély, hiszen az író-rendező mindent megtett ez ellen - magára osztotta ugyanis a főszerepet, ami hihetetlen nagy ballépés volt. MacFarlane humora ugyanis helyenként zseniális, azonban színésznek csapnivaló, még e színtelen karakter eljátszásához sem rendelkezik a minimális tehetséggel, a sármja pedig nulla volt.
Persze félreértés ne essék, egyáltalán nem a főszereplő személyén múlik az, hogy a Hogyan rohanj a veszTEDbe ennyire érdektelen lett. Jó eséllyel még a pisi-kaki-kuki poénokat kedvelőknek sem maradéktalanul bejönni a film, ugyanis az tényleg javarészt mellőzi a humort. Igaz, az jópofa, ahogy MacFarlane mai észjárással beszélteti karaktereit, és mai gondolkodásmóddal alázza a vadnyugatot, de ez az ötlet már harmadjára is repetitívvé válik, így nem marad más nekünk, minthogy perceket várjunk egy újabb poénkezdeményre. Ilyesmire pedig kinek van ideje manapság? (Nem akarjuk lelőni a poént, de a két, másik filmből érkező karakter aprócska jelenléte valóban vicces és meglepő volt.)
A Hogyan rohanj a veszTEDbe remek mozis teszt volt azzal kapcsolatosan, hogy mennyire képes egyetlen (márka)név eladni egy olyan filmet, mely alapvetően nem érdekelné a közönséget. Az eredmény? Semennyire. A nézők a közhiedelemmel ellentétben mégiscsak tudatosak. Ha valami nem érdekli őket, akkor egyszerű marketinges eszközökkel nem lehet meggyőzni őket az ellenkezőjéről.
A kísérlet tárgya ezúttal a westernkomédia műfaja volt, de akár azt is mondhatnánk, hogy a hibrid westernfilm. A múltban ugyanis bőven láttunk sikeres westernt, és itt nem kell feltétlenül a Farkasokkal táncolóra gondolni, hiszen A félszemű 2010-ben, és az ugyancsak a műfaj ernyője alá sorolható Django elszabadul 2012-ban aratott nagy sikert Amerikában és Amerikán kívül is - utóbbi két film minden idők második és harmadik legsikeresebb westernje lett. Azonban mindenki emlékszik, hogy mekkorát hasalt a nagyköltségvetésű Vadiúj vadnyugat, valamint a scifibe ágyazott Cowboyok és űrlények, de tavaly a hiperdrága A magányos lovas is nagy csalódást okozott bevétel tekintetében.
A bukások oka természetesen nem az volt elsődlegesen, hogy a filmek nem lettek jók (egyébként nem lettek jók), egyszerűen a nézők nem érdeklődtek irántuk. Épp ezért volt merész Seth MacFarlane, hogy a Ted sikerét követően belevágott egy westernkomédiába. Az őt támogató stúdió is úgy vélte, hogy neve, illetve a sztárparádé eladja a filmet, azonban a közönség már az előzetest sem nézte meg (az 1 nap alatti 10 milliós trailernézettségek korában egy 3-4 milliós szám alacsony), így nem volt meglepő, hogy a jegyváltástól is ódzkodtak.
Ez úton is megnyugtatnánk mindenkit, hogy remekül tették, hogy távolmaradtak a multiplexekből, ugyanis a Hogyan rohanj a veszTEDbe valóban gyenge filmet lett. Illetve..., annak gyenge lett, aminek vártuk volna: komédiának. Hiába sugallnak ugyanis az előzetesek poénözönt, maga a film rettenetesen érdektelen, unalmas, lassú és poénmentes lett. Az ember már-már azt hiszi, hogy MacFarlane elkezdte túlságosan is komolyan venni magát. Vagy, hogy az volt filmjének nagy poénja, hogy alig van benne poén.
Azonban ügyefogyott, minden hitelességet és idézőjelet nélkülöző romantikus filmként lehet, hogy működik a jövevény lányba beleszerető félénk birkapásztor története - már persze akkor, ha a nézőnek valamennyire is bejön a főhős karaktere. Márpedig erre nem sok az esély, hiszen az író-rendező mindent megtett ez ellen - magára osztotta ugyanis a főszerepet, ami hihetetlen nagy ballépés volt. MacFarlane humora ugyanis helyenként zseniális, azonban színésznek csapnivaló, még e színtelen karakter eljátszásához sem rendelkezik a minimális tehetséggel, a sármja pedig nulla volt.
Persze félreértés ne essék, egyáltalán nem a főszereplő személyén múlik az, hogy a Hogyan rohanj a veszTEDbe ennyire érdektelen lett. Jó eséllyel még a pisi-kaki-kuki poénokat kedvelőknek sem maradéktalanul bejönni a film, ugyanis az tényleg javarészt mellőzi a humort. Igaz, az jópofa, ahogy MacFarlane mai észjárással beszélteti karaktereit, és mai gondolkodásmóddal alázza a vadnyugatot, de ez az ötlet már harmadjára is repetitívvé válik, így nem marad más nekünk, minthogy perceket várjunk egy újabb poénkezdeményre. Ilyesmire pedig kinek van ideje manapság? (Nem akarjuk lelőni a poént, de a két, másik filmből érkező karakter aprócska jelenléte valóban vicces és meglepő volt.)
|
Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 116 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Seth MacFarlane forgatókönyvíró: Seth MacFarlane, Alec Sulkin, Wellesley Wild zeneszerző: Joel McNeely operatőr: Michael Barrett producer: Seth MacFarlane, Jason Clark, Scott Stuber szereplők: Seth MacFarlane (Albert) Amanda Seyfried (Louise) Charlize Theron (Anna) Liam Neeson (Clinch) Neil Patrick Harris (Foy) Sarah Silverman (Ruth) Giovanni Ribisi (Edward) |
