SG.hu·
Az éhezők viadala: Futótűz
Az éhezők viadala máris túlszárnyalta nagy tinifilmes elődjét, az Alkonyatot. S nem csak bevétel tekintetében, hanem abban is, hogy a nézők és a kritikusok szerint is kifejezetten jó filmről van szó.
Hogy tetszett Az éhezők viadala: Futótűz?
Miközben sok, könyv formában nagyon sikeres ifjúsági regény mozis adaptációja besült, akadt tavaly egy olyan próbálkozás, mely már első nekifutásra is sokkal jobban szerepelt a mozikban, mint az Alkonyat-széria bármelyik filmje. És ami még figyelemreméltóbb volt, a sok mindenben rokon Alkonyattal ellentétben Az éhezők viadala még kritikai siker is volt, sokkal több pozitív vélemény jelent meg a nyitóepizódról, mint negatív. Márpedig az ilyesmi a sikítozós rajongók és tinilány grupik által istenített filmek esetében nem megszokott.
Persze Az éhezők viadalának is voltak hibái, többek között pár indokolatlan rendezői megoldás, éppen ezért volt nagyszerű hír, hogy Gary Ross helyett a második részt már Francis Lawrence rendezte. Ő többek között szerencsére ki is kukázta gyorsan a 12. körzet rázkódós, kézikamerázós megjelenítését, s még pár dolgot megpróbált finomhangolni. A végeredmény pedig átgondoltabb, sokak szerint jobb film lett. Vagy inkább talán csak másmilyen.
Akik nem ismerik a nálunk pár éve megjelent regényeket, azok minden bizonnyal arra számítottak, hogy a 74. Viadalt követően a második részben a 75. Viadalt is látni fogjuk, azonban a Futótűz történetét illetően a Játékok csak másodlagosak, hiszen a háttérben sokkal fontosabb dolgok folynak. Persze nem maradhatott el a kötelező felkészülés és akciózás sem, azonban ennek a résznek köszönhetően a Futótűz olyan, mintha két külön filmből lett volna összeállítva.
A film első fele a 74. Viadal utáni eseményeket, a változó világot és főhősöket mutatja be, miközben visszatér szinte minden régi karakter, mindössze egyetlen újjal kiegészülve. A háttéren való nyammogásban csak az a bosszantó, hogy a regény ifjúsági jellege miatt a kifejezetten izgalmas világ és társadalmi berendezkedés túlságosan is egyszerűsítve, pár bitesen van ábrázolva, pedig rengeteg potenciál lenne benne. Azonban a sok önismétlést szerencsére az értelmes karakterek, és a valóban hihető konfliktusok és dilemmák bőven elviselhetővé teszik.
Aki nem szerette az első rész erőszakosságát és nonstop ölészetét, az a folytatásra fellélegezhet, ugyanis ezúttal közel sem kerül fókuszba az, ahogy gyerekek mészárolna le gyerekeket, sőt, sokkal több a felnőtt szereplő is - erről egy csavar gondoskodik a film közepén. Persze ettől még sokak számára nagy kérdőjel lehetett, hogy miképpen is lehet egy újabb Viadalt lebonyolítani önismétlés nélkül, hiszen az "egyetlen túlélős" megoldás miatt biztosak lehettünk abban, hogy Katniss idővel mindenkit leintéz, hogy ismét győzhessen. Bár a főhősnő természetesen nem hal meg, szerencsére egy, a többség számára váratlan megoldás igencsak felrázza az összképet.
Valószínűleg sokakat fog váratlanul érni Az éhezők viadala: Futótűz befejezése. Illetve az, hogy a filmnek semmilyen befejezése sincs. Sem hepiend, sem szomorú vég, sem katarzis, egész egyszerűen egy gondolat végén elvágják a történetet. Persze a könyvek miatt bizonyos keretek közé vannak szorítva a készítők, azonban ezzel a tipikusan tévésorozatos cliffhanger-húzással túlságosan is a film termékjellegét emelték ki, miközben maguk között a készítők cinkosan kacsintottak össze, mondván, hogy úgyis visszatérnek a nézők a folytatásra.
Persze ettől még korrekt film lett Az éhezők viadala: Futótűz, de az első részhez hasonlóan még ebből is hiányzott valami, amitől kifejezetten jó lehetett volna. Ezt mondjuk mindenki másképp fogja megítélni. Aki például a viadalra várt, az az alapozást és a világ bemutatását jelentő első órán valószínűleg igencsak unatkozni fog, míg például a könyvet ismerők épp a hátteret bemutató részeket fogják kedvelni - nehéz mindenki kedvében járni. De legalább arra megvan a lehetőség, hogy a harmadik könyvből készülő további két epizód nagyot üssön.
Persze Az éhezők viadalának is voltak hibái, többek között pár indokolatlan rendezői megoldás, éppen ezért volt nagyszerű hír, hogy Gary Ross helyett a második részt már Francis Lawrence rendezte. Ő többek között szerencsére ki is kukázta gyorsan a 12. körzet rázkódós, kézikamerázós megjelenítését, s még pár dolgot megpróbált finomhangolni. A végeredmény pedig átgondoltabb, sokak szerint jobb film lett. Vagy inkább talán csak másmilyen.
Akik nem ismerik a nálunk pár éve megjelent regényeket, azok minden bizonnyal arra számítottak, hogy a 74. Viadalt követően a második részben a 75. Viadalt is látni fogjuk, azonban a Futótűz történetét illetően a Játékok csak másodlagosak, hiszen a háttérben sokkal fontosabb dolgok folynak. Persze nem maradhatott el a kötelező felkészülés és akciózás sem, azonban ennek a résznek köszönhetően a Futótűz olyan, mintha két külön filmből lett volna összeállítva.
A film első fele a 74. Viadal utáni eseményeket, a változó világot és főhősöket mutatja be, miközben visszatér szinte minden régi karakter, mindössze egyetlen újjal kiegészülve. A háttéren való nyammogásban csak az a bosszantó, hogy a regény ifjúsági jellege miatt a kifejezetten izgalmas világ és társadalmi berendezkedés túlságosan is egyszerűsítve, pár bitesen van ábrázolva, pedig rengeteg potenciál lenne benne. Azonban a sok önismétlést szerencsére az értelmes karakterek, és a valóban hihető konfliktusok és dilemmák bőven elviselhetővé teszik.
Aki nem szerette az első rész erőszakosságát és nonstop ölészetét, az a folytatásra fellélegezhet, ugyanis ezúttal közel sem kerül fókuszba az, ahogy gyerekek mészárolna le gyerekeket, sőt, sokkal több a felnőtt szereplő is - erről egy csavar gondoskodik a film közepén. Persze ettől még sokak számára nagy kérdőjel lehetett, hogy miképpen is lehet egy újabb Viadalt lebonyolítani önismétlés nélkül, hiszen az "egyetlen túlélős" megoldás miatt biztosak lehettünk abban, hogy Katniss idővel mindenkit leintéz, hogy ismét győzhessen. Bár a főhősnő természetesen nem hal meg, szerencsére egy, a többség számára váratlan megoldás igencsak felrázza az összképet.
Valószínűleg sokakat fog váratlanul érni Az éhezők viadala: Futótűz befejezése. Illetve az, hogy a filmnek semmilyen befejezése sincs. Sem hepiend, sem szomorú vég, sem katarzis, egész egyszerűen egy gondolat végén elvágják a történetet. Persze a könyvek miatt bizonyos keretek közé vannak szorítva a készítők, azonban ezzel a tipikusan tévésorozatos cliffhanger-húzással túlságosan is a film termékjellegét emelték ki, miközben maguk között a készítők cinkosan kacsintottak össze, mondván, hogy úgyis visszatérnek a nézők a folytatásra.
Persze ettől még korrekt film lett Az éhezők viadala: Futótűz, de az első részhez hasonlóan még ebből is hiányzott valami, amitől kifejezetten jó lehetett volna. Ezt mondjuk mindenki másképp fogja megítélni. Aki például a viadalra várt, az az alapozást és a világ bemutatását jelentő első órán valószínűleg igencsak unatkozni fog, míg például a könyvet ismerők épp a hátteret bemutató részeket fogják kedvelni - nehéz mindenki kedvében járni. De legalább arra megvan a lehetőség, hogy a harmadik könyvből készülő további két epizód nagyot üssön.
|
Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)
színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm, 146 perc, 2013 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Francis Lawrence forgatókönyvíró: Simon Beaufoy, Michael Arndt zeneszerző: James Newton Howard operatőr: Jo Willems producer: Nina Jacobson, Jon Kilik szereplők: Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen) Josh Hutcherson (Peeta Mellark) Donald Sutherland (Snow elnök) Woody Harrelson (Haymitch Abernathy) Philip Seymour Hoffman (Plutarch Heavensbee) Liam Hemsworth (Gale Hawthorne) Elizabeth Banks (Effie Trinket) Sam Claflin (Finnick Odair) Jena Malone (Johanna Mason) |
