SG.hu·
Gravitáció - A film, amit látni kell?
A térhatású filmeket utálók számára rossz hír, hogy itthon még mindig csak 3D-ben lehet megnézni Az ember gyermeke rendezőjének űrhajós katasztrófafilmjét, mely fantasztikusan sikerült.
Hogy tetszett a Gravitáció?
Ha a teljesen korrekt, de annál több Szép reményektől eltekintünk, akkor Alfonso Cuarónról is elmondhatjuk azt, hogy hibátlan a filmográfiája - olyan filmeket jegyez, mint a remek A kis hercegnő, a nem amerikai létére itthon is nagy sikert arató Anyádat is!, az egyetlen jó (és egyben a legkisebb bevételt elérő) Harry Potter-epizód, az Azkabani fogoly, a kultikus Az ember gyermeke, és most a Gravitáció. Sőt, ha az IMDB olvasóinak osztályzatát vesszük figyelembe (7.5, 7.6, 7.7, 7.9 és 8.5), akkor azt vehetjük észre, hogy a rendező egyre jobb és jobb filmeket tesz le az asztalra, amire végképp nagyon kevés példa van Hollywoodban.
Azonban a Gravitáció nem csak azért ígérkezett érdekes projektnek, mert jó rendezője volt, hanem mert mindössze kétszereplős a film. Ez a megközelítés mindig izgalmas, még akkor is, ha nem feltétlenül sül el jól. Szerencsére jobban sikerült filmekből több van, emlékezhetünk például A magánnyomozóra (az eredetire!), A Sunset Limitedre, a Personára, az Antikrisztusra vagy a Gerryre - sőt, akár a kvázi egyszereplős, ugyancsak scifinek számító Holdra is, vagy egy másik scifire, a Kedves ellenségemre, melyben ugyancsak két színész van jelen.
A Gravitáció egy nagyon régóta tervezett és meglehetősen ambiciózus projekt, ezt már a forgatás megkezdése előtt is tudtuk. Sokáig azért nem készülhetett el, mert a technológia nem volt adott hozzá, ráadásul a színészekkel történő egyeztetések is elnyújtották a produkciót, legalább féltucatnyian ígérkeztek el a főszerepekre, hogy később ilyen-olyan okok miatt kiszálljanak. Végül sikerült megtalálni és lefixálni George Clooney-t és Sandra Bullockot - utóbbi a szerződéskötést követően rögtön neki is kezdhetett több hónapos erőnléti felkészülésének.
A történet pár bajba került űrhajósról szól. Egy szerencsétlen esemény megsemmisít egy űrbázist és a két túlélő hajójától elszakadva kényszerül arra, hogy az űrben lebegve valahogy megoldja a vészhelyzetet. Mivel a földi központtal is elvesztik a kapcsolatot, csak egymást hallják, teljesen magukra vannak utalva a túlélés érdekében.
Mit is lehetne mondani a filmről, amit másoktól nem hallottunk számtalanszor? Nem sokat. A Gravitáció tényleg fantasztikusan néz ki, döbbenetes és torokszorító látni az űr eddigi talán legélethűbb megvalósítását. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a történet alig pár perc alatt a végletekig feszült, az emberi túlélésről szóló thrillerré válik, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennél több nem is kell egy szórakoztató mozifilmhez. Oké, némi mélység sosem árt, ezt pedig a meglepően kidolgozatlan szkriptje miatt a Gravitáció nem adja meg, de más panaszunk nem lehet
A feszültség növeléséhez persze nem elég csak a látvány és a film alaphelyzete, a színészi játék is sokat lendít rajta, no meg persze a zene és a hangok is - utóbbiak űrben való hiánya, valamint a szkafanderben szenvedő szereplők reakciói, szapora légzése nagyon jól megteremtik a végtelen tér ellenére is klausztrofób atmoszférát. Akit pedig még ezek sem hatnak meg, azok elmerülhetnek a technikai megvalósításban, a jelenetek megkomponálásában, a hihetetlenül látványos, laikus szemével egyszerűnek ható, mégis végletekig bonyolult megoldásokban.
Nagyszerű filmélmény a Gravitáció, nem sok ehhez hasonló volt ebben az évben, már most meg lehet előlegezni egy éves top10-es helyezést. Az ilyen filmek azok, melyek esetében az ember magasról tesz arra, hogy a jó történetet milyen gyengécske, a végeredményhez képest már-már méltatlan forgatókönyvvel támogatták meg. Remélhetőleg más sem fog fennakadni rajta.
Ami azonban talán még a filmnél is érdekesebb lehetne, az egy forgatásról készített összeállítás. Láthattunk ugyan képeket a munkálatokról, talán rövidebb werkeket, de egy részletes dokumentumfilmet még akár a moziban is el lehetne adni. Főleg, hogy a Gravitáció jó eséllyel a filmkészítők előtt is egy új világot nyitott meg.
Azonban a Gravitáció nem csak azért ígérkezett érdekes projektnek, mert jó rendezője volt, hanem mert mindössze kétszereplős a film. Ez a megközelítés mindig izgalmas, még akkor is, ha nem feltétlenül sül el jól. Szerencsére jobban sikerült filmekből több van, emlékezhetünk például A magánnyomozóra (az eredetire!), A Sunset Limitedre, a Personára, az Antikrisztusra vagy a Gerryre - sőt, akár a kvázi egyszereplős, ugyancsak scifinek számító Holdra is, vagy egy másik scifire, a Kedves ellenségemre, melyben ugyancsak két színész van jelen.
A Gravitáció egy nagyon régóta tervezett és meglehetősen ambiciózus projekt, ezt már a forgatás megkezdése előtt is tudtuk. Sokáig azért nem készülhetett el, mert a technológia nem volt adott hozzá, ráadásul a színészekkel történő egyeztetések is elnyújtották a produkciót, legalább féltucatnyian ígérkeztek el a főszerepekre, hogy később ilyen-olyan okok miatt kiszálljanak. Végül sikerült megtalálni és lefixálni George Clooney-t és Sandra Bullockot - utóbbi a szerződéskötést követően rögtön neki is kezdhetett több hónapos erőnléti felkészülésének.
A történet pár bajba került űrhajósról szól. Egy szerencsétlen esemény megsemmisít egy űrbázist és a két túlélő hajójától elszakadva kényszerül arra, hogy az űrben lebegve valahogy megoldja a vészhelyzetet. Mivel a földi központtal is elvesztik a kapcsolatot, csak egymást hallják, teljesen magukra vannak utalva a túlélés érdekében.
Mit is lehetne mondani a filmről, amit másoktól nem hallottunk számtalanszor? Nem sokat. A Gravitáció tényleg fantasztikusan néz ki, döbbenetes és torokszorító látni az űr eddigi talán legélethűbb megvalósítását. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a történet alig pár perc alatt a végletekig feszült, az emberi túlélésről szóló thrillerré válik, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennél több nem is kell egy szórakoztató mozifilmhez. Oké, némi mélység sosem árt, ezt pedig a meglepően kidolgozatlan szkriptje miatt a Gravitáció nem adja meg, de más panaszunk nem lehet
A feszültség növeléséhez persze nem elég csak a látvány és a film alaphelyzete, a színészi játék is sokat lendít rajta, no meg persze a zene és a hangok is - utóbbiak űrben való hiánya, valamint a szkafanderben szenvedő szereplők reakciói, szapora légzése nagyon jól megteremtik a végtelen tér ellenére is klausztrofób atmoszférát. Akit pedig még ezek sem hatnak meg, azok elmerülhetnek a technikai megvalósításban, a jelenetek megkomponálásában, a hihetetlenül látványos, laikus szemével egyszerűnek ható, mégis végletekig bonyolult megoldásokban.
Nagyszerű filmélmény a Gravitáció, nem sok ehhez hasonló volt ebben az évben, már most meg lehet előlegezni egy éves top10-es helyezést. Az ilyen filmek azok, melyek esetében az ember magasról tesz arra, hogy a jó történetet milyen gyengécske, a végeredményhez képest már-már méltatlan forgatókönyvvel támogatták meg. Remélhetőleg más sem fog fennakadni rajta.
Ami azonban talán még a filmnél is érdekesebb lehetne, az egy forgatásról készített összeállítás. Láthattunk ugyan képeket a munkálatokról, talán rövidebb werkeket, de egy részletes dokumentumfilmet még akár a moziban is el lehetne adni. Főleg, hogy a Gravitáció jó eséllyel a filmkészítők előtt is egy új világot nyitott meg.
|
Gravitáció (Gravity)
színes, feliratos, amerikai sci-fi, 90 perc, 2013 12 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Alfonso Cuarón forgatókönyvíró: Alfonso Cuarón, Jonás Cuarón operatőr: Emmanuel Lubezki producer: Alfonso Cuarón, David Heyman szereplők: Sandra Bullock (Dr. Ryan Stone) George Clooney (Matt Kowalsky) |
