Szekeres Viktor
Pokoli futam
Egy akciófilm, ami mindvégig egy autóban játszódik? Érdekesen hangzik, jöhet. Kár, hogy senki nem szólt előre, hogy mennyire nincs anyag a filmben. Mi szólunk.
Hogy tetszett a Pokoli futam?
Szegény Paul Walker olyan, mint egy tehetségtelen, nevenincs sorozatszínész, aki egy castingon egyszer belenyúlt a tutiba. Vannak ugyanis olyan színészek, akik megkaparintanak egy hatalmas sikerű tévésorozatban egy epizódonként két jelenetet jelentő, de fix mellékszerepet és abból élnek meg 10 évig. Előtte és utána azonban senkinek nem kellenek. Nos, Walker 2001-ben ült be a tutiba, a Halálos iramban-sorozatba és azóta is ebből él. Egyébként nem kell senkinek és a filmjei sem igazán sikeresek. (Igaz, az elmúlt 4 évben készült egyetlen nem Halálos iramban-szerepe, a nem rá építő Tökéletes bűnözők kellemes meglepetés volt bevétel szempontjából az afro-amerikai közönségnek köszönhetően, mint ahogy a Kutyahideg című gyerekfilmje is jóé szerepelt. A mennyiség persze nem áll egyenes arányban a minőséggel, hisz a hatalmasat bukó Halálos hajsza a 2000-es évek egyik legjobb akciófilmje volt. Talán Walker miatt is.)
De mindezzel nincs semmi gond, csak örülhetünk a sikerének (főleg a lányok). Baj csak akkor van, amikor egy színész azt hiszi, hogy többre képes, mint amennyi jut neki. Paul Walker pedig a Pokoli hajsza ötletét hallva bizony ezt hihette. Történt ugyanis, hogy egy másodikfilmes dél-afrikai rendező, bizonyos Mukunda Michael Dewil ismert nevet akart új filmjébe, s végül Walker bólintott a (minden bizonnyal pár munka után ácsingózó "nagy névnek is felkínált) lehetőségre, hogy egy Dél-Afrikában, dél-afrikai színészekkel forgatott akciófilm folyton képen lévő főszereplője legyen. Persze mindezt csak azzal a feltétellel, ha kap mellé produceri rangot is.
A Pokoli futam története egy autóban játszódik. Végig. Hősünk egy nemrég szabadult srác, aki barátnőjéhez igyekezne haza, de rossz kocsit kap az autókölcsönzőben és ezzel halálos veszélybe sodorja magát. (A folytatást egy mondatban le lehetne írni, de inkább hagynánk felfedeznivalót is.) A kamera szinte mindvégig a kocsiban marad, a szereplők is nagyrészt a kis térben tartózkodnak - az efféle egyedi filmek vagy nagyon jól szoktak sikerülni, vagy szánalmasan besülnek. A Pokoli futam sajnos utóbbiak közé tartozik.
A film sorsa már az első percekben eldől. Belecsöppenünk egy üldözéses jelenetbe, amiről kiderül természetesen, hogy flashback, melynek semmi funkciója nincs. Egy sorozat esetében még érthető is az ilyen megoldás, talán arra készteti az embert, hogy ne kapcsolja el a tévét pár perc után, de aki a moziba jegyet váltott, az valószínűleg nem áll fel, ha akciómentes a kezdés - így viszont még a meglepetés ereje is oda. A készítők tehát eleve nem bíztak a saját filmjükbe és úgy érezték, hogy jelezniük kell nekünk, hogy a gagyi után jön némi eksön is.
A flashback után csak úgy kapkodjuk a fejünket, hol művészinek képzelt, de egyébként olvashatatlan feliratokat kapunk, hol pedig hang alapán is rém idegesítő barátnőt, aki miatt aggódnunk kéne. De leginkább az vonhatja el a figyelmünket, ahogy Paul Walker erőlködve próbál karaktert formálni a semmiből. Ő próbálkozik, mindent megtesz, látszik az arcán az erőlködés, de sajnos nincs meg hozzá a tehetsége és a színészi eszköztára, így elég röhejes a végeredmény. Főleg, hogy a forgatókönyv sem segít neki.
A Pokoli futam pedig még érzelmi töltettel is rendelkezik, illetve próbálnak belevinni ezt-azt, de szinte semmilyen szinten nem működik, nincs tempója. Mindössze annyi érdekességet vonultat fel, hogy látunk pár lepukkant johannesburgi városrészletet, bizonyos műfajok kedvelőinek pedig bejöhetnek az aláfestő dél-afrikai popszámok, de ezzel ki is fújt a mérleg másik nyelve.
A Pokoli futam hiába tűnt nagyon ígéretesnek, hatalmas luftnak bizonyult. Eleve döbbenet, hogy a készítők miért akartak ilyen "egy helyszínes" filmet alapozni egy rettenetesen vékony forgatókönyvre. Mert ha valamilyen szinte érdekes lett volna a történet, ha nem tartalmazna üresjáratokat, ha pörögne, lenne tempója, akkor biztos, hogy el tudnánk tekinteni az olyan apróságoktól, mint színészi játék vagy rendezői megoldások. De így, hogy a film egy lufi, minden egyéb hiba felnagyítódik.
De mindezzel nincs semmi gond, csak örülhetünk a sikerének (főleg a lányok). Baj csak akkor van, amikor egy színész azt hiszi, hogy többre képes, mint amennyi jut neki. Paul Walker pedig a Pokoli hajsza ötletét hallva bizony ezt hihette. Történt ugyanis, hogy egy másodikfilmes dél-afrikai rendező, bizonyos Mukunda Michael Dewil ismert nevet akart új filmjébe, s végül Walker bólintott a (minden bizonnyal pár munka után ácsingózó "nagy névnek is felkínált) lehetőségre, hogy egy Dél-Afrikában, dél-afrikai színészekkel forgatott akciófilm folyton képen lévő főszereplője legyen. Persze mindezt csak azzal a feltétellel, ha kap mellé produceri rangot is.
A Pokoli futam története egy autóban játszódik. Végig. Hősünk egy nemrég szabadult srác, aki barátnőjéhez igyekezne haza, de rossz kocsit kap az autókölcsönzőben és ezzel halálos veszélybe sodorja magát. (A folytatást egy mondatban le lehetne írni, de inkább hagynánk felfedeznivalót is.) A kamera szinte mindvégig a kocsiban marad, a szereplők is nagyrészt a kis térben tartózkodnak - az efféle egyedi filmek vagy nagyon jól szoktak sikerülni, vagy szánalmasan besülnek. A Pokoli futam sajnos utóbbiak közé tartozik.
A film sorsa már az első percekben eldől. Belecsöppenünk egy üldözéses jelenetbe, amiről kiderül természetesen, hogy flashback, melynek semmi funkciója nincs. Egy sorozat esetében még érthető is az ilyen megoldás, talán arra készteti az embert, hogy ne kapcsolja el a tévét pár perc után, de aki a moziba jegyet váltott, az valószínűleg nem áll fel, ha akciómentes a kezdés - így viszont még a meglepetés ereje is oda. A készítők tehát eleve nem bíztak a saját filmjükbe és úgy érezték, hogy jelezniük kell nekünk, hogy a gagyi után jön némi eksön is.
A flashback után csak úgy kapkodjuk a fejünket, hol művészinek képzelt, de egyébként olvashatatlan feliratokat kapunk, hol pedig hang alapán is rém idegesítő barátnőt, aki miatt aggódnunk kéne. De leginkább az vonhatja el a figyelmünket, ahogy Paul Walker erőlködve próbál karaktert formálni a semmiből. Ő próbálkozik, mindent megtesz, látszik az arcán az erőlködés, de sajnos nincs meg hozzá a tehetsége és a színészi eszköztára, így elég röhejes a végeredmény. Főleg, hogy a forgatókönyv sem segít neki.
A Pokoli futam pedig még érzelmi töltettel is rendelkezik, illetve próbálnak belevinni ezt-azt, de szinte semmilyen szinten nem működik, nincs tempója. Mindössze annyi érdekességet vonultat fel, hogy látunk pár lepukkant johannesburgi városrészletet, bizonyos műfajok kedvelőinek pedig bejöhetnek az aláfestő dél-afrikai popszámok, de ezzel ki is fújt a mérleg másik nyelve.
A Pokoli futam hiába tűnt nagyon ígéretesnek, hatalmas luftnak bizonyult. Eleve döbbenet, hogy a készítők miért akartak ilyen "egy helyszínes" filmet alapozni egy rettenetesen vékony forgatókönyvre. Mert ha valamilyen szinte érdekes lett volna a történet, ha nem tartalmazna üresjáratokat, ha pörögne, lenne tempója, akkor biztos, hogy el tudnánk tekinteni az olyan apróságoktól, mint színészi játék vagy rendezői megoldások. De így, hogy a film egy lufi, minden egyéb hiba felnagyítódik.
|
Pokoli futam (Vehicle 19)
színes, magyarul beszélő, dél-afrikai thriller, 82 perc, 2013 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Mukunda Michael Dewil forgatókönyvíró: Mukunda Michael Dewil zeneszerző: Daniel Matthee, James Matthes operatőr: Miles Goodall producer: Ryan Haidarian, Peter Safran szereplők: Paul Walker (Michael Woods) Naima McLean (Rachel Shabangu) |
