Szekeres Viktor
Sanctum - ilyen lesz az Avatar 2?
James Cameron tudja, mi a dörgés. Idén a Sanctummal az utolsó olyan mozifilmet is bemutattak, amiért a 3D miatt érdemes több pénzt fizetni.
Hogy tetszett a Sanctum?
Érdekes, hogy a Féktelen harag és a Sanctum bemutatása itthon nagyjából egyszerre történt, s épp ez az a két film, melyek miatt idén érdemes drágább, 3D-s előadásra szóló mozijegyet venni. Előbbire azért, mert a rendező minden pillanatban pajkosan játszadozott a 3D-kompatibilis beállításokkal és ócska, de hatásos trükkökkel, utóbbira pedig azért, mert egy új környezetben figyelhetjük meg, hogy mire képes a térhatású technológia. A Sanctum ugyanis zömében vízben és víz alatt játszódik.
Persze látvány ide vagy oda, a Sanctum nagy bukás lett, még a produkció mellett dolgozó, a víz alatti felvételekkel talán az Avatar 2-re készülő James Cameron nevére sem vonultak a nézők tömött sorokban a mozikba. Ennek pedig az az oka, hogy bár a Sanctum alapfelállása hellyel-közzel érdekesnek tűnhet, a film mégiscsak egy ausztrál produkció, tele az amerikai (és magyar) szemnek ismeretlen színészekkel.
A valódi történeten alapuló Sanctum egy katasztrófafilm, afféle barlangász thriller egy expedícióról, amely a világ egyik legnagyobb víz alatti barlangrendszerének feltárását tűzte ki célul maga elé. Azonban egy nap, amikor a legalsó szinten a főbarlangászt meglátogatja fia, az expedíció mecénása és annak hegymászó barátnője, olyasmi történik, ami nem csak az egész küldetést, de még a legalsó szinten lévők életét is veszélybe sodorja.
Érdemes előre leszögezni, hogy a Sanctum nem valami titokzatos lényhorror, a film során nem fognak a sötétből Gollam-szerű lényeg előbújni, hogy terrorizálják és egyesével levadásszák a bajbajutottakat - a küzdelem egész egyszerűen a természet, mondhatjuk, hogy a természet szépségei ellen folyik. Persze idővel, jóféle horrorkliséként az emberi tényező is fontos szerephez fog jutni, de mindez eltörpül amellett, amit a gigászi barlangnak és a szűk járatoknak köszönhetően kell kiállnia a főhősöknek.
A Sanctum elején egy infógrafika segítségével láthatjuk, hogy milyen brutális meló iszonyatos mélységekbe leereszkedni. Persze a jutalom sem semmi, hiszen a Föld gyomrában olyasmiket láthat az ember, amiket előtte még senki más. Ezt a környezetet a látványtervezők segítségével sikerült is jól megjeleníteni, a nagyobb gondok a rendezéssel adódtak. Ugyanis már a Sanctum első snittjén látszik, hogy olyasvalaki forgat, aki ért a 3D-hez, hiszen rögtön több szintes beállítással indít, azonban mindez úgy veszi ki magát, mintha egy nagycsoportos óvodás adná elő a bemagolt versikéjét. A későbbiekben is nem egyszer öncélú marad a film, nem a történethez igazodnak a képsorok, hanem a technikához próbálják igazítani a történet bemutatását.
Fel lehet róni a Sanctumnak, hogy túl sok időt szán a teljesen papírvékony karakterek felesleges bemutatására, hogy megalapozzon pár konfliktusforrást, de mindez csak azokat zavarhatja, akik tudják, miről fog szólni a film. A többiek elmerülhetnek a természet csodáiban gyönyörködésben, utazhatnak együtt a barlangászokkal, miközben tudják, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet A Baj. Utána pedig elindul a túlélésért való küzdelem, ami a zárt helyszínnek és a sok víz alatti megoldásnak, azaz a látványnak köszönhetően kellőképpen feszült. (Ráadásul a laikusok még a búvárkodásról is tanulhatnak, többek között az újralégzős technikáról.)
A Sanctum egyáltalán nem rossz, bár az is igaz, hogy sok újdonságot nem hoz. Ha valahol elcsúszik a film, akkor színészi fronton, hiszen amellett, hogy jó pár ismeretlen, nehezen megjegyezhető arcot látunk (ráadásul sötétben), a játékuk sem olyan, amihez hozzászokhattunk. És hiába hozza a film olykor a feszült hangulatot és remek látványt, hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a történet bármi újdonságot tartalmaz, hogy nem kiszámítható. Ettől még érdekes élmény a Sanctum, az ember nem bánja meg, ha jegyet vált rá, de közepesnél csak alig jobb osztályzatot érdemel. (A műfajt ismerőket minden bizonnyal jobban le fogja kötni a magyar feliratok olykor ötletes, a filmbéli akadályokat ügyesen kerülő elhelyezése.)
Persze látvány ide vagy oda, a Sanctum nagy bukás lett, még a produkció mellett dolgozó, a víz alatti felvételekkel talán az Avatar 2-re készülő James Cameron nevére sem vonultak a nézők tömött sorokban a mozikba. Ennek pedig az az oka, hogy bár a Sanctum alapfelállása hellyel-közzel érdekesnek tűnhet, a film mégiscsak egy ausztrál produkció, tele az amerikai (és magyar) szemnek ismeretlen színészekkel.
A valódi történeten alapuló Sanctum egy katasztrófafilm, afféle barlangász thriller egy expedícióról, amely a világ egyik legnagyobb víz alatti barlangrendszerének feltárását tűzte ki célul maga elé. Azonban egy nap, amikor a legalsó szinten a főbarlangászt meglátogatja fia, az expedíció mecénása és annak hegymászó barátnője, olyasmi történik, ami nem csak az egész küldetést, de még a legalsó szinten lévők életét is veszélybe sodorja.
Érdemes előre leszögezni, hogy a Sanctum nem valami titokzatos lényhorror, a film során nem fognak a sötétből Gollam-szerű lényeg előbújni, hogy terrorizálják és egyesével levadásszák a bajbajutottakat - a küzdelem egész egyszerűen a természet, mondhatjuk, hogy a természet szépségei ellen folyik. Persze idővel, jóféle horrorkliséként az emberi tényező is fontos szerephez fog jutni, de mindez eltörpül amellett, amit a gigászi barlangnak és a szűk járatoknak köszönhetően kell kiállnia a főhősöknek.
A Sanctum elején egy infógrafika segítségével láthatjuk, hogy milyen brutális meló iszonyatos mélységekbe leereszkedni. Persze a jutalom sem semmi, hiszen a Föld gyomrában olyasmiket láthat az ember, amiket előtte még senki más. Ezt a környezetet a látványtervezők segítségével sikerült is jól megjeleníteni, a nagyobb gondok a rendezéssel adódtak. Ugyanis már a Sanctum első snittjén látszik, hogy olyasvalaki forgat, aki ért a 3D-hez, hiszen rögtön több szintes beállítással indít, azonban mindez úgy veszi ki magát, mintha egy nagycsoportos óvodás adná elő a bemagolt versikéjét. A későbbiekben is nem egyszer öncélú marad a film, nem a történethez igazodnak a képsorok, hanem a technikához próbálják igazítani a történet bemutatását.
Fel lehet róni a Sanctumnak, hogy túl sok időt szán a teljesen papírvékony karakterek felesleges bemutatására, hogy megalapozzon pár konfliktusforrást, de mindez csak azokat zavarhatja, akik tudják, miről fog szólni a film. A többiek elmerülhetnek a természet csodáiban gyönyörködésben, utazhatnak együtt a barlangászokkal, miközben tudják, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet A Baj. Utána pedig elindul a túlélésért való küzdelem, ami a zárt helyszínnek és a sok víz alatti megoldásnak, azaz a látványnak köszönhetően kellőképpen feszült. (Ráadásul a laikusok még a búvárkodásról is tanulhatnak, többek között az újralégzős technikáról.)
A Sanctum egyáltalán nem rossz, bár az is igaz, hogy sok újdonságot nem hoz. Ha valahol elcsúszik a film, akkor színészi fronton, hiszen amellett, hogy jó pár ismeretlen, nehezen megjegyezhető arcot látunk (ráadásul sötétben), a játékuk sem olyan, amihez hozzászokhattunk. És hiába hozza a film olykor a feszült hangulatot és remek látványt, hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy a történet bármi újdonságot tartalmaz, hogy nem kiszámítható. Ettől még érdekes élmény a Sanctum, az ember nem bánja meg, ha jegyet vált rá, de közepesnél csak alig jobb osztályzatot érdemel. (A műfajt ismerőket minden bizonnyal jobban le fogja kötni a magyar feliratok olykor ötletes, a filmbéli akadályokat ügyesen kerülő elhelyezése.)
|
Sanctum
színes, feliratos, amerikai-ausztrál katasztrófafilm, 108 perc, 2010 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Alister Grierson forgatókönyvíró: John Garvin, Andrew Wight operatőr: Jules O'Loughlin producer: Ben Browning, James Cameron, Ryan Kavanaugh szereplők: Rhys Wakefield (Josh) Allison Cratchley (Judes) Alice Parkinson (Victoria) Christopher Baker (J.D.) Daniel Wyllie (George) Richard Roxburgh (Frank) Ioan Gruffudd (Carl) Cramer Cain (Luko) |
