SG.hu·
Elhajlási engedély - A Keresd a nőt! rendezőinek új agymenése
A Farrelly-testvérek kifejezetten kellemes meglepetést okozó komédiájában a romantika ízlésesen keveredik az altesti humorral és a testnedvekkel.
Hogy tetszett az Elhajlási engedély?
Kinek a hibája, hogy ennyire elszoktunk a Farrelly-testvérek filmjeitől? Csak mert az Elhajlási engedély nézése közben döbbent rá az ember, hogy mekkora hiány van az ehhez hasonló romantikus komédiákból, melyekben az érzelmek ugyanakkora hangsúlyt kapnak, mint az igényes pisi-kaki humor. A tesók annak idején a Dumb és Dumber - Dilibogyókkal, a bukó, de egyébként nagyon elvetemült Tökös tekéssel és a gigasiker Keresd a nőt!-tel Hollywood legmenőbb rendezői közé kerültek, azonban nem tudtak élni a kínálkozó lehetőséggel, s idővel már a klónjaik is jobb (vagy érdekesebb) filmeket készítettek.
Bár a Jim Carrey-s Én és én meg az Irén még sikeres volt, de a színvonala erősen a kérdéses szintet csapdosta, utána viszont A nagyon nagy ő, a Túl közeli rokon és a Szívem csücskei egyre erősebb luftokat jelentettek, miközben az ordenáré humor a háttérbe szorult és a romantika egyre erősebb lett. A duó végképp 2007-ben ásta el magát a pocsék Agyő, nagy ő!-vel (kritikánk a filmről itt olvasható), mely az amerikai bukás ellenére itthon kifejezetten sikeres lett.
Az "elhajlási engedély" kifejezés arra utal, hogy a főszereplő jó barátok asszonykáiktól egy hét házasság alóli felmentést kapnak, hátha attól normalizálódik a kapcsolatuk. Az egy hét alatt Rick és Fred (Owen Wilson és Jason Sudeikis) azt csinál, amit akar, ami természetesen az ő olvasatukban azt jelenti, hogy azzal fekszenek le, akivel csak akarnak. Már csak megfelelő alanyokat kell találniuk mindehhez, ami nem egyszerű, hiszen a két profi férj azzal nem számolt, hogy egykor volt mojójuk már rég oda van.
Szerencsére azonban az Elhajlási engedély nem csak két idősebb pasi csajozásairól szól, hanem épp úgy szerepet kapnak a kötelező "vicceshaverok", no meg persze a férjeiktől távol lévő asszonykák is. S ez, hogy egy teljes egészet alkot a film, mindenképp elégedettséggel töltheti el az egyszer nézőt, hiszen adott a megfelelő keret a durvábbnak számító bunkó, közönséges, politikailag kevésbé korrekt poénok elsütésére, amelyek közben nem nagyon érdemes enni, hiszen nagy a valószínűsége, hogy a mozis táplálékunk az előttünk ülő hajában köt ki egy-egy hirtelen húzásnak köszönhetően.
A film sztárja, Owen Wilson nem nagyon illik bele az Elhajlási engedélybe, talán ő lóg ki leginkább, de közel sem zavaró módon, viszont fura módon ő is és partnere, Jason Sudeikis is akkor a legjobb, amikor egyedül van és próbálja kihasználni a rászakadt lehetőségeket. Együtt a páros már közel sem annyira ütős, csupán a melléjük pakolt mellékszereplőkkel tudnak komoly hatást kiváltani a nézőkből.
Farrelly-ék új filmjükkel, az Elhajlási engedéllyel úgy tűnik, mintha visszataláltak volna a 90-es évek vége felé elhagyott ösvényre, hiszen az alapjában véve romantikus filmben ismét felfedezhetőek voltak a rendezőkre oly jellemző stílusjegyek, melyek leginkább az alattomos, a nézőre hirtelen lecsapó durva humorban érhető tetten. Persze ez nem azt jelenti, hogy a film nagyon jól sikerült volna, hogy kihagyhatatlan lenne, de a végeredmény kifejezetten élvezetes lett, olyan, aminél az ember csak a végén döbben rá a szája állásából, hogy végigvigyorogta az egészet és arra gondol, hogy bár több film készülne ebből a műfajból.
Az Elhajlási engedély szerethető film, jó érzés néni, de csakis akkor, ha a nézőt nem zavarja a durva humor, valamint az elsődleges és másodlagos nemi jegyek vászonjelenléte. Egyelőre persze még nincs szó arról, hogy Farrelly-ék a régi szinten űznék a durvulásokat, az Elhajlási engedély ilyen szempontból még visszafogottnak mondható, de első lépésnek tökéletes. Kár, hogy a magyar szinkron ismét csak átlagon aluli lett, mind fordítás, mind hangok tekintetében, s ez bizony a 100%-os műélvezetet nem teszi lehetővé.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Bár a Jim Carrey-s Én és én meg az Irén még sikeres volt, de a színvonala erősen a kérdéses szintet csapdosta, utána viszont A nagyon nagy ő, a Túl közeli rokon és a Szívem csücskei egyre erősebb luftokat jelentettek, miközben az ordenáré humor a háttérbe szorult és a romantika egyre erősebb lett. A duó végképp 2007-ben ásta el magát a pocsék Agyő, nagy ő!-vel (kritikánk a filmről itt olvasható), mely az amerikai bukás ellenére itthon kifejezetten sikeres lett.
Az "elhajlási engedély" kifejezés arra utal, hogy a főszereplő jó barátok asszonykáiktól egy hét házasság alóli felmentést kapnak, hátha attól normalizálódik a kapcsolatuk. Az egy hét alatt Rick és Fred (Owen Wilson és Jason Sudeikis) azt csinál, amit akar, ami természetesen az ő olvasatukban azt jelenti, hogy azzal fekszenek le, akivel csak akarnak. Már csak megfelelő alanyokat kell találniuk mindehhez, ami nem egyszerű, hiszen a két profi férj azzal nem számolt, hogy egykor volt mojójuk már rég oda van.
Szerencsére azonban az Elhajlási engedély nem csak két idősebb pasi csajozásairól szól, hanem épp úgy szerepet kapnak a kötelező "vicceshaverok", no meg persze a férjeiktől távol lévő asszonykák is. S ez, hogy egy teljes egészet alkot a film, mindenképp elégedettséggel töltheti el az egyszer nézőt, hiszen adott a megfelelő keret a durvábbnak számító bunkó, közönséges, politikailag kevésbé korrekt poénok elsütésére, amelyek közben nem nagyon érdemes enni, hiszen nagy a valószínűsége, hogy a mozis táplálékunk az előttünk ülő hajában köt ki egy-egy hirtelen húzásnak köszönhetően.
A film sztárja, Owen Wilson nem nagyon illik bele az Elhajlási engedélybe, talán ő lóg ki leginkább, de közel sem zavaró módon, viszont fura módon ő is és partnere, Jason Sudeikis is akkor a legjobb, amikor egyedül van és próbálja kihasználni a rászakadt lehetőségeket. Együtt a páros már közel sem annyira ütős, csupán a melléjük pakolt mellékszereplőkkel tudnak komoly hatást kiváltani a nézőkből.
Farrelly-ék új filmjükkel, az Elhajlási engedéllyel úgy tűnik, mintha visszataláltak volna a 90-es évek vége felé elhagyott ösvényre, hiszen az alapjában véve romantikus filmben ismét felfedezhetőek voltak a rendezőkre oly jellemző stílusjegyek, melyek leginkább az alattomos, a nézőre hirtelen lecsapó durva humorban érhető tetten. Persze ez nem azt jelenti, hogy a film nagyon jól sikerült volna, hogy kihagyhatatlan lenne, de a végeredmény kifejezetten élvezetes lett, olyan, aminél az ember csak a végén döbben rá a szája állásából, hogy végigvigyorogta az egészet és arra gondol, hogy bár több film készülne ebből a műfajból.
Az Elhajlási engedély szerethető film, jó érzés néni, de csakis akkor, ha a nézőt nem zavarja a durva humor, valamint az elsődleges és másodlagos nemi jegyek vászonjelenléte. Egyelőre persze még nincs szó arról, hogy Farrelly-ék a régi szinten űznék a durvulásokat, az Elhajlási engedély ilyen szempontból még visszafogottnak mondható, de első lépésnek tökéletes. Kár, hogy a magyar szinkron ismét csak átlagon aluli lett, mind fordítás, mind hangok tekintetében, s ez bizony a 100%-os műélvezetet nem teszi lehetővé.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Elhajlási engedély (Hall Pass)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 105 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Peter Farrelly, Bobby Farrelly forgatókönyvíró: Pete Jones, Peter Farrelly operatőr: Matthew F. Leonetti producer: Bobby Farrelly, Peter Farrelly szereplők: Owen Wilson (Rick) Jason Sudeikis (Fred) Christina Applegate (Grace) Jenna Fischer (Maggie) Alyssa Milano (Mandy) Richard Jenkins (Coakley) Alexandra Daddario (Paige) |
