Szekeres Viktor
Gnómeó és Júlia
Azt már tudjuk a Toy Story-ból, hogy amikor elmegyünk otthonról a játékaink életre kelnek. Most kiderül, hogy a kerti díszekkel sincs ez másképp.
Hogy tetszett a Gnómeó és Júlia?
2011-re igazi animációs fergeteg várható a mozikban (három hónap alatt nyolc premier), ráadásul a Rio kivételével mindegyik filmet természetesen 3D-ben fogják prezentálni nekünk, legtöbbször teljesen feleslegesen, hiszen nem 3D-s koncepció alapján kezdtek neki a munkálatoknak. Az pedig, hogy a néző élhet a választás szabadságával, hogy maga döntheti el, hogy kíván-e több pénzt fizetni azért, hogy szemüveggel az orrnyergén nézze meg az adott filmet, bár igaz, mégis némileg félrevezető. A premier első pár hetében ugyanis a legtöbb hazai moziban csak 3D-ben adják a filmeket, a Gnómeó és Júlia esetében is csak néhol fordul elő napi egy-két 2D-s vetítés.
Pedig a Gnómeó és Júlia is olyan animációs film, mint a műfaj tavalyi képviselőinek a zöme, azaz megvan a 3D nélkül, a térhatás szinte semmi pluszt nem tesz hozzá a végeredményhez, a leglátványosabb effektet az első percben letudják a készítők. Azonban az, hogy 3D-ben adják a filmet, természetesen semmit nem von le az értékeiből. Mert igen, a Gnómeó és Júliának vannak értékei. Többek között az, hogy jópofa, szerethető film.
A jelenlegi animációs mezőnyből nem egyszerű kitűnni, hiszen azt a 150-200 millió dolláros költségvetésű filmek uralják, és a kisebb produkciókat általában kíméletlenül bekebelezik erőteljesebb marketingjüknek köszönhetően. Azonban a Gnómeó és Júlia köszönhetően forgalmazójénak, még a tavaszi animációs áradás előtt megjelent, s talán épp ezért is aratott akkora sikert Amerikában - nálunk ez már kevéssé mondható el, talán mert itthon a kerti törpe-kultúra kevéssé van jelen.
Már a film címéből is kiderül, hogy a Gnómeó és Júlia shakespeare-i alapokkal rendelkezik, de nem kell megijedni, kellőképpen átírták a sztorit, a kisdedeknek nem kell vérengzésre számítaniuk. Főleg, hogy rácáfolva a magyar címre, a film, mint említettük, kerti törpékről szól, melyek az angolszász nyelvben, mint gnómok terjedtek már el. A történet szerint a Pirosak és a Kékek egymás mellett élnek a Verona úton lévő két ház kertjében, s bizony "gazdáik" rossz viszonya rájuk is átragadt. És, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a két család egy-egy ifjú tagja egymásra talál, s úgy dönt, hogy nem törődik a hagyományokkal, a fiatalok gyűlölet helyett inkább szeretettel fogadják egymást.
A film alapfelállását nagyjából a Toy Story mintájára kell elképzelnünk: amikor elmegyünk otthonról, vagy mikor nincs rálátásunk a kertünkre, megelevenednek az ott található törpék és egyéb díszállatok. Csakhogy azok ezúttal nem plüssből és műanyagból vannak, hanem égetett agyagból vagy porcelánból, tehát erősen törékenyek. S ez a törékenység meglehetősen kihat a törpék "életére", s a filmen is végigvonul, mint állandó gag - elég a folyton a kis tó fenekére eső halacskára gondolni, vagy arra, hogy az elejétől a végéig zseniális hanghatásokban részesülünk, amikor a törpék hozzáérnek egymáshoz vagy valamihez. Etekintetben egy ziccer sem marad kihasználatlanul.
Ezek a képi, illetve hanghatások remekül megteremtik a Gnómeó és Júlia világát, s ettől kezdve még a karakterek dalrafakadására és a giccsesebb zenei betétekre (Elton John-számok mindenfele) is azt mondja a néző, hogy nem rosszak. (Főleg az olykor, csak zene szintjén beúsztatott, beszédes Elton John-klasszikusok ütnek, mint az I'm Still Standing vagy a The Bitch is Back).
Amellett, hogy határtalanul aranyosra sikeredett a film, az alig több mint egy órás játékideje miatt elég fura, hogy olykor úgy tűnik, mintha nem is Gnómeó lenne a főszereplő. Ezen persze nem lehet csodálkozni, mert ezúttal is elkövetik a készítők azt a hibát, hogy a főhős nem túl érdekes személyiség (szerencsére Júlia már élettel teli), a valódi prímet a mellékszereplők viszik el Benvolióval, azaz Bennyvel az élen.
A Gnómeó és Júlia tipikusan az az infantilis animációs film, amilyeneket általában le szokás húzni. Esetünkben azonban a szerethetőség elviselhetővé, sőt, kifejezetten szórakoztatóvá teszi az infantilizmust, ami remekül mutatja, hogy 10 éven aluliaknak szánt filmen is jól szórakozhatnak az idősebbek, akik kénytelenek beérni pár teljesen felesleges és lényegtelen shakespeare-i utalással. (Sajnos a magyar verzióban minden utalást borízű narrátorhang rág a szánkba, így az utalások, kikacsintások totálisan elvesztik eredeti funkciójukat. Persze a 22-es csapdájáról van szó, hiszen enélkül meg a nézők zöme nem fejtené meg az angol nyelvű feliratokat.)
A 2010-es év sok félresikerült és élvezhetetlen animációja után (tisztelet a kivételnek!) a Gnómeó és Júlia kellemes meglepetés volt. A világot ugyan nem váltja meg, másodjára már nem biztos, hogy meg fogjuk nézni, de arra emlékezni fogunk, hogy kellemes élményt nyújtott. Még akkor is, ha a kötelező hepiendből valamiért giccses és totális hepiend lett.
Ami a legfontosabb: aki még nem ismeri a Rómeó és Júliát, csak óvatosan nézze meg a filmet, mert kegyetlenül elspoilerezik benne a végecsavart.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Pedig a Gnómeó és Júlia is olyan animációs film, mint a műfaj tavalyi képviselőinek a zöme, azaz megvan a 3D nélkül, a térhatás szinte semmi pluszt nem tesz hozzá a végeredményhez, a leglátványosabb effektet az első percben letudják a készítők. Azonban az, hogy 3D-ben adják a filmet, természetesen semmit nem von le az értékeiből. Mert igen, a Gnómeó és Júliának vannak értékei. Többek között az, hogy jópofa, szerethető film.
A jelenlegi animációs mezőnyből nem egyszerű kitűnni, hiszen azt a 150-200 millió dolláros költségvetésű filmek uralják, és a kisebb produkciókat általában kíméletlenül bekebelezik erőteljesebb marketingjüknek köszönhetően. Azonban a Gnómeó és Júlia köszönhetően forgalmazójénak, még a tavaszi animációs áradás előtt megjelent, s talán épp ezért is aratott akkora sikert Amerikában - nálunk ez már kevéssé mondható el, talán mert itthon a kerti törpe-kultúra kevéssé van jelen.
Már a film címéből is kiderül, hogy a Gnómeó és Júlia shakespeare-i alapokkal rendelkezik, de nem kell megijedni, kellőképpen átírták a sztorit, a kisdedeknek nem kell vérengzésre számítaniuk. Főleg, hogy rácáfolva a magyar címre, a film, mint említettük, kerti törpékről szól, melyek az angolszász nyelvben, mint gnómok terjedtek már el. A történet szerint a Pirosak és a Kékek egymás mellett élnek a Verona úton lévő két ház kertjében, s bizony "gazdáik" rossz viszonya rájuk is átragadt. És, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a két család egy-egy ifjú tagja egymásra talál, s úgy dönt, hogy nem törődik a hagyományokkal, a fiatalok gyűlölet helyett inkább szeretettel fogadják egymást.
A film alapfelállását nagyjából a Toy Story mintájára kell elképzelnünk: amikor elmegyünk otthonról, vagy mikor nincs rálátásunk a kertünkre, megelevenednek az ott található törpék és egyéb díszállatok. Csakhogy azok ezúttal nem plüssből és műanyagból vannak, hanem égetett agyagból vagy porcelánból, tehát erősen törékenyek. S ez a törékenység meglehetősen kihat a törpék "életére", s a filmen is végigvonul, mint állandó gag - elég a folyton a kis tó fenekére eső halacskára gondolni, vagy arra, hogy az elejétől a végéig zseniális hanghatásokban részesülünk, amikor a törpék hozzáérnek egymáshoz vagy valamihez. Etekintetben egy ziccer sem marad kihasználatlanul.
Ezek a képi, illetve hanghatások remekül megteremtik a Gnómeó és Júlia világát, s ettől kezdve még a karakterek dalrafakadására és a giccsesebb zenei betétekre (Elton John-számok mindenfele) is azt mondja a néző, hogy nem rosszak. (Főleg az olykor, csak zene szintjén beúsztatott, beszédes Elton John-klasszikusok ütnek, mint az I'm Still Standing vagy a The Bitch is Back).
Amellett, hogy határtalanul aranyosra sikeredett a film, az alig több mint egy órás játékideje miatt elég fura, hogy olykor úgy tűnik, mintha nem is Gnómeó lenne a főszereplő. Ezen persze nem lehet csodálkozni, mert ezúttal is elkövetik a készítők azt a hibát, hogy a főhős nem túl érdekes személyiség (szerencsére Júlia már élettel teli), a valódi prímet a mellékszereplők viszik el Benvolióval, azaz Bennyvel az élen.
A Gnómeó és Júlia tipikusan az az infantilis animációs film, amilyeneket általában le szokás húzni. Esetünkben azonban a szerethetőség elviselhetővé, sőt, kifejezetten szórakoztatóvá teszi az infantilizmust, ami remekül mutatja, hogy 10 éven aluliaknak szánt filmen is jól szórakozhatnak az idősebbek, akik kénytelenek beérni pár teljesen felesleges és lényegtelen shakespeare-i utalással. (Sajnos a magyar verzióban minden utalást borízű narrátorhang rág a szánkba, így az utalások, kikacsintások totálisan elvesztik eredeti funkciójukat. Persze a 22-es csapdájáról van szó, hiszen enélkül meg a nézők zöme nem fejtené meg az angol nyelvű feliratokat.)
A 2010-es év sok félresikerült és élvezhetetlen animációja után (tisztelet a kivételnek!) a Gnómeó és Júlia kellemes meglepetés volt. A világot ugyan nem váltja meg, másodjára már nem biztos, hogy meg fogjuk nézni, de arra emlékezni fogunk, hogy kellemes élményt nyújtott. Még akkor is, ha a kötelező hepiendből valamiért giccses és totális hepiend lett.
Ami a legfontosabb: aki még nem ismeri a Rómeó és Júliát, csak óvatosan nézze meg a filmet, mert kegyetlenül elspoilerezik benne a végecsavart.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Gnómeó és Júlia (Gnomeo and Juliet)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai animációs film, 87 perc, 2011 Megtekintése minden korosztálynak ajánlott rendező: Kelly Asbury forgatókönyvíró: Rob Sprackling, John R. Smith zeneszerző: Chris Bacon, James Newton Howard, Sir Elton John producer: Baker Bloodworth, David Furnish, Sir Elton John, Steve Hamilton Shaw szereplők: James McAvoy - Hevér Gábor (Gnómeó) Emily Blunt - Gubás Gabi (Júlia) Jason Statham - Epres Attila (Tybalt) Stephen Merchant - Fesztbaum Béla (Páris) Michael Caine - Fülöp Zsigmond (Lord Redbrick) Maggie Smith - Molnár Piroska (Lady Bluebury) Ozzy Osbourne - Nagy Feró (Fawn) |
