Szekeres Viktor
Rohanás - Új Terminátor születik
Átvert nézők sorakoznak a jegypénztárak előtt, mondván, hogy ők nem ezt várták Dwayne "Ne Hívjatok Többé The Rock"-nak Johnson új akciófilmjétől.
Hogy tetszett a Rohanás?
A Rohanás előzetesei azt sugallták, hogy Dwayne Johnson ismét visszatér az akciófilmezéshez, s teszi mindezt annak ellenére, hogy családi filmjeivel (Gyerekjáték, Boszorkányhegy, Fogtündér) sokkal nagyobb sikereket aratott, mint akciózásaival (Doom, Az Amazonas kincs, Emelt fővel) az elmúlt években. Nagyobbat nem is lehetett volna tévedni, mert bár a Rohanásban lőnek, olykor egymásra is és még autós üldözés is akad benne, mégsem akcióförgeteg, hanem inkább a 20-30 évvel ezelőtti bosszúállós krimikre emlékeztet.
A félrevezetés persze tudatos volt, illetve tudatosnak tűnik, hiszen nem láthatunk be a színfalak mögé, mindenesetre az előzetesben nem egy jelentős jelenet akadt, ami nem került be a végső verzióba, a jelek arra utalnak, hogy a producerek (vagy a rendező) teljesen új befejezést készítettek a filmhez - talán a túlértékelt tesztvetítéseknek köszönhetően. Más kérdés, hogy ha így is történt, akkor mindez sok hűhó volt semmiért, hiszen a végeredmény anyagi szempontból leszereplés lett - sem itthon, sem Amerikában nem aratott sikert a Rohanás.
Szerencsére az anyagi siker csak egy jellemzője a filmnek a sok közül, minket azonban sokkal jobban izgat a minőség, amivel esetünkben semmi gond sincs, de ez már akkor kiderülhetett, amikor céloztunk arra, hogy a Rohanás a régi idők bosszúfilmjeinek szellemét idézi meg. Hősünknek nincs neve, egyszerűen ő a Sofőr, aki egy jól sikerült bankrablás utáni rajtaütés folyományaként börtönbe kerül, ahol 10 évet húz le, hogy szabadulása után szó szerint pár perccel elkezdje bosszúhadjáratát.
Hogy a Sofőrt mi hajtja s, hogy kikre vadászik, az szép lassan kiderül (mondjuk a hivatalos tartalomleírásból), mint ahogy az is, hogy kisvártatva nyomába szegődik a drogos Rendőr (nincs neve), valamint a multimilliomos, némi izgalomra vágyó Gyilkos (nincs neve) is. A történetben az autofilek nagy szerencséjére még fontos szerepet játszik két gyönyörű és izmos járgány is, egy Chevelle és egy Ferrari, s részvételükkel egy-két olyan autós üldözésre is sor kerül, minek láttán csak csettinteni lehet. A Sofőr azonban nem csak vezet, hanem lő is, s teszi mindezt duma nélkül, hiszen még arra sem veszi a fáradságot, hogy rákérdezzen kiszemelt áldozatánál Terminátor-módra, hogy "Sarah Connor?".
A régi bosszúfilmek mellett esetleg még A Jó, a Rossz és a Csúf juthat eszünkbe a Rohanásról, mely párhuzam a tisztelgések miatt olyannyira nyilvánvaló, hogy muszáj beleírni a kritikákba. Azonban mindezt nem Ennio Morricone zenéje festi alá, hanem Clint Mansellé, aki nem egyszer bizonyított már Darran Aronofsky házi zeneszerzőjeként (sajnos az Oscaron sem a Rekviem egy álomért, sem a Forrás nem kapta meg megérdemelt jelölését, s persze a Rohanás és a Fekete hattyú sem), most sem vall szégyent, fantasztikus kísérőzenét rittyentett, amely nem dübörgő-csattogó akciózene, mégis remek hangulatot teremt. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmtől elvonatkoztatva még erősebb.)
A Rohanás remekül működik afféle urbánus westernként, ahol a főhősről nem tudjuk, hogy érdemes-e megkedvelnünk, hogy van-e egyáltalán valami pozitív jellemvonása, vagy csak simán pszichopata, de ez igaz a Rendőrre és a Gyilkosra is, egyik sem pozitív vagy negatív figura. Később egyébként fura módon abbamarad a karakterek plasztikus ábrázolása, mindegyikből elkezdenek ömleni a különböző érzelmek, amely főleg a Sofőr esetében lepi meg a nézőt, elsőre nem is nagyon örülünk a változásnak, de puff neki, ha ő ilyen jellem, akkor legyen. A film ettől még nem lesz rosszabb.
Nem egyszerű megfogni, hogy mi annyira jó a Rohanásban..., talán a stílus vagy az összhatás. Mert bár akad benne jobb akciójelenet, valószínűleg nem az év legjobb akciófilmje, s bár a története sem olyan lineáris ahogyan azt elvárná az agyát kikapcsoló néző, mégsem váltja meg vele a világot, s persze klisék tömkelege zúdul ránk. És mégis, a végeredmény magával ragadó, többek között a remek alapozásnak, a zseniális első fél órának köszönhetően. De véletlenül sem annak, hogy elsodorna minket a film lendülete vagy pörgése. Ez nem az a film, amit az előzetesek sugallnak. És éppen ezért okoz nagyon kellemes meglepetést. Mert nem erre számítottunk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A félrevezetés persze tudatos volt, illetve tudatosnak tűnik, hiszen nem láthatunk be a színfalak mögé, mindenesetre az előzetesben nem egy jelentős jelenet akadt, ami nem került be a végső verzióba, a jelek arra utalnak, hogy a producerek (vagy a rendező) teljesen új befejezést készítettek a filmhez - talán a túlértékelt tesztvetítéseknek köszönhetően. Más kérdés, hogy ha így is történt, akkor mindez sok hűhó volt semmiért, hiszen a végeredmény anyagi szempontból leszereplés lett - sem itthon, sem Amerikában nem aratott sikert a Rohanás.
Szerencsére az anyagi siker csak egy jellemzője a filmnek a sok közül, minket azonban sokkal jobban izgat a minőség, amivel esetünkben semmi gond sincs, de ez már akkor kiderülhetett, amikor céloztunk arra, hogy a Rohanás a régi idők bosszúfilmjeinek szellemét idézi meg. Hősünknek nincs neve, egyszerűen ő a Sofőr, aki egy jól sikerült bankrablás utáni rajtaütés folyományaként börtönbe kerül, ahol 10 évet húz le, hogy szabadulása után szó szerint pár perccel elkezdje bosszúhadjáratát.
Hogy a Sofőrt mi hajtja s, hogy kikre vadászik, az szép lassan kiderül (mondjuk a hivatalos tartalomleírásból), mint ahogy az is, hogy kisvártatva nyomába szegődik a drogos Rendőr (nincs neve), valamint a multimilliomos, némi izgalomra vágyó Gyilkos (nincs neve) is. A történetben az autofilek nagy szerencséjére még fontos szerepet játszik két gyönyörű és izmos járgány is, egy Chevelle és egy Ferrari, s részvételükkel egy-két olyan autós üldözésre is sor kerül, minek láttán csak csettinteni lehet. A Sofőr azonban nem csak vezet, hanem lő is, s teszi mindezt duma nélkül, hiszen még arra sem veszi a fáradságot, hogy rákérdezzen kiszemelt áldozatánál Terminátor-módra, hogy "Sarah Connor?".
A régi bosszúfilmek mellett esetleg még A Jó, a Rossz és a Csúf juthat eszünkbe a Rohanásról, mely párhuzam a tisztelgések miatt olyannyira nyilvánvaló, hogy muszáj beleírni a kritikákba. Azonban mindezt nem Ennio Morricone zenéje festi alá, hanem Clint Mansellé, aki nem egyszer bizonyított már Darran Aronofsky házi zeneszerzőjeként (sajnos az Oscaron sem a Rekviem egy álomért, sem a Forrás nem kapta meg megérdemelt jelölését, s persze a Rohanás és a Fekete hattyú sem), most sem vall szégyent, fantasztikus kísérőzenét rittyentett, amely nem dübörgő-csattogó akciózene, mégis remek hangulatot teremt. (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmtől elvonatkoztatva még erősebb.)
A Rohanás remekül működik afféle urbánus westernként, ahol a főhősről nem tudjuk, hogy érdemes-e megkedvelnünk, hogy van-e egyáltalán valami pozitív jellemvonása, vagy csak simán pszichopata, de ez igaz a Rendőrre és a Gyilkosra is, egyik sem pozitív vagy negatív figura. Később egyébként fura módon abbamarad a karakterek plasztikus ábrázolása, mindegyikből elkezdenek ömleni a különböző érzelmek, amely főleg a Sofőr esetében lepi meg a nézőt, elsőre nem is nagyon örülünk a változásnak, de puff neki, ha ő ilyen jellem, akkor legyen. A film ettől még nem lesz rosszabb.
Nem egyszerű megfogni, hogy mi annyira jó a Rohanásban..., talán a stílus vagy az összhatás. Mert bár akad benne jobb akciójelenet, valószínűleg nem az év legjobb akciófilmje, s bár a története sem olyan lineáris ahogyan azt elvárná az agyát kikapcsoló néző, mégsem váltja meg vele a világot, s persze klisék tömkelege zúdul ránk. És mégis, a végeredmény magával ragadó, többek között a remek alapozásnak, a zseniális első fél órának köszönhetően. De véletlenül sem annak, hogy elsodorna minket a film lendülete vagy pörgése. Ez nem az a film, amit az előzetesek sugallnak. És éppen ezért okoz nagyon kellemes meglepetést. Mert nem erre számítottunk.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Rohanás (Faster)
színes, feliratos, amerikai akciófilm, 95 perc, 2010 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: George Tillman Jr. forgatókönyvíró: Joe Gayton, Tony Gayton zeneszerző: Clint Mansell operatőr: Michael Grady producer: Tony Gayton, Martin Shafer, Liz Glotzer, Robert Teitel szereplők: Dwayne "The Rock" Johnson (sofőr) Oliver Jackson-Cohen (gyilkos) Billy Bob Thornton (rendőr) Carla Gugino (Cicero) Moon Bloodgood (Marina) |
