Szekeres Viktor
Ha/Ver - özönvér és szuperhősök
Kis késéssel, de hozzánk is elért az év egyik legnagyobb hájpjával bíró filmje, amely azonban nagy durranás helyett inkább csak halkan pukkant.
Matthew Vaughn valamit nagyon tud. Mondjuk olyan, jó filmeket rendezni, amiket senki sem néz meg. Ez persze túlzás, de Vaughn jó szeme a filmekhez már a 90-es évek végén nyilvánvalóvá vált, amikor feltűnt a korai Guy Ritchie-alkotások (A ravasz, az agy..., Blöff) vagy a feldolgozás Gépállat SC producereként. Ezután "szakmát váltott" és rendező lett, elkészítette a teljesen jó Tortát (Layer Cake), majd a 2007-es év egyik legjobbikaként emlegetett Csillagport (Stardust), most pedig a Ha/Vert (Kick Ass). A gond csak az, hogy hiába múlja felül magát minden egyes filmjével (legalábbis az IMDb szerint), a közönség látványosan távol marad tőlük, anyagilag mindegyik az elvárások alatt teljesített. (Következő filmje mindenesetre a The X-Men: First Class lesz.)
Az elvárásoktól való elmaradás persze nem egyenlő az anyagi bukással, s lehet, hogy mindez csak a túlzott várakozásnak tudható be. A Kick-Ass például Amerikában majdnem 50 milliós bevételre tett szert, ami ahhoz képest remek, hogy annak idején, amikor először felmerült az ötlet, hogy a Wanted-képregényt is író Mark Millar ötletéből film készüljön, egy stúdió sem akart pénzügyileg beszállni a projektbe. Nem volt mese, mivel a Kick-Ass-képregény úgy is úton volt, ezért független forrásokból kalapoztak össze 30 millió dollárt a készítők a forgatása - hogy aztán az elkészült alkotásért már egymást licitálják felül a hollywoodi stúdiók. Az érdeklődésen persze nem szabad csodálkozni, hiszen a célközönség érdeklődése hatalmasra duzzadt, a Kick-Ass nagyon erős netes jelenléttel, nagyjából a tavalyi Zombielandhez hasonló előzetes hájppal bírt, s ehhez képest csalódást jelentett a film nyitánya Amerikába. (Persze csak anyagi természetűt, hiszen még most is rajta van az IMDb 250-es listáján.)
Hogy tetszett a Ha/Ver?
És, hogy minek szólt a felfokozott várakozás? Először is annak, hogy a Ha/Ver nem tipikus képregényfilm, hanem afféle kifordítottja a zsánernek. Ebben a világban nincsenek szuperhősök, s ez bizony fel is tűnik egy lúzer középiskolásnak, aki saját botcsinálta énje köré megpróbál alkotni egy jelmezes hőskaraktert. Azonban szuperképesség híján hamar szembesül a rideg valósággal. De szerencséjére pár valódi hős segítő kezet nyújt neki. Azonban az efféle élet nem csak játék és mese, hiszen ahol hősök vannak, ott gonosztevők is akadnak.
Annak idején a Ha/Vert úgy emlegették, hogy túlzottan is erőszakos, ehhez képest, a látványvilága alapján, nincs benne az idei év három legvéresebb filmjében. Viszont, ha belegondolunk, hogy a filmben nem elég, hogy tömeggyilkos felnőtt főhőst látunk, hanem tömeggyilkos tinit és tömeggyilkos gyereket is, akkor érthető, hogy miért imígyen jellemzik, mint ahogy az is, hogy sokan miért fújnak rá.
A Ha/Ver egyszerre tinifilm, szuperhősfilm és akciófilm, ráadásul több szinten is értelmezhető, rengeteg parodisztikus vagy áthallásos elemet tartalmaz. Éppen ezért remekül eléri az érettebb, ínyenc közönséget, amely tud olvasni a sorok között, mint ahogy a legfiatalabbakat is, akiknek csak az erőszak, a vér fröccsenése, a darálás számít, no meg persze az, hogy egy 11 éves lányka mészárol. Lehet, hogy a kettő közötti korcsoport elérésének hiánya hiányzott a sikerhez, hiszen sok idősebb tininek csak a gagyi jött le a filmből. (Egyébként hangozzék bármekkora istenkáromlásnak is, sajnos épp a meglehetősen tapasztalt Chloe Moretz volt a film leggyengébb pontja. Hiába Hit Girl karaktere a legjobb a filmben, hiába az ő szerepeltetése tette igazán emlékezetessé a Ha/Vert, ez nem a gépies, parancsszóra produkált színészi teljesítménynek volt köszönhető, amit Moretz cukisággal tudott csak ellensúlyozni.)
A film legnagyobb pozitívuma mindenképpen a megannyi popkult-utalás halmozása és az a fajta önellentmondásos önirónia, mellyel véresen komolyan nem veszi magát komolyan a Ha/Ver. Eltúlzott karakterek élnek az eltúlzott világban, egyedül talán a főszereplő eltúlzott ostobaságai fájnak nekünk, úgy tűnik, hogy az ő reálisabb megközelítése már nem fért a kompromisszumok közé. Persze a sokszor rajzfilmes erőszak és akció lehet, hogy jobban illeszkedett a mozgókép műfajához, mint a valóban sötét képregényéhez.
A Ha/Ver elég jó film, de közel sem annyira kiemelkedő, mint azt várta volna az ember. Fura módon épp ezért csalódásnak is kezelhető, bár így is kenterbe veri legtöbb hollywoodi vetélytársát. Hiába rajzanak benne ugyanis a zseniálisnál zseniálisabb ötletek, ha egyes jelenetek banalitása folyton emlékezteti a nézőt arra, hogy nem minden papsajt. Persze természetünknél fogva szeretünk csak a jóra emlékezni, éppen ezért szinte biztos, hogy még pár év múlva is sikeresen megidézzük némelyik remek jelenetet. (Sajnos a Big Daddy-féle hátteret bemutató látványos, ám iszonyatosan erőltetetten és ötlettelenül a filmbe passzírozott képregényes szegmens nem tartozik ezek közé.)
Az, hogy lesz-e folytatás, nagy kérdés, s csak annyi biztos, hogy Mark Millar írja az új képregény-sorozatot, a Kick-Ass: Balls to the Wallt. Ha azt nézzük, hogy a Ha/Vert olcsó filmként mindenképp megérte leforgatni, akkor lehet, hogy nemsokára ismét találkozunk a zöld-sárga maskarával, főleg, ha DVD-n újabb nézők fedezik fel. Addig pedig érdemes az érdeklődőknek a képregényt is bepróbálni, hiszen az egyrészt valóban alapműnek számít, másrészt a 8 füzetes történethez képest a filmben sok minden megváltozott, de szerencsére csak a szerelmi szál megmásítása hagyott a nézőben kesernyés szájízt.
Matthew Vaughn valamit nagyon tud. Mondjuk olyan, jó filmeket rendezni, amiket senki sem néz meg. Ez persze túlzás, de Vaughn jó szeme a filmekhez már a 90-es évek végén nyilvánvalóvá vált, amikor feltűnt a korai Guy Ritchie-alkotások (A ravasz, az agy..., Blöff) vagy a feldolgozás Gépállat SC producereként. Ezután "szakmát váltott" és rendező lett, elkészítette a teljesen jó Tortát (Layer Cake), majd a 2007-es év egyik legjobbikaként emlegetett Csillagport (Stardust), most pedig a Ha/Vert (Kick Ass). A gond csak az, hogy hiába múlja felül magát minden egyes filmjével (legalábbis az IMDb szerint), a közönség látványosan távol marad tőlük, anyagilag mindegyik az elvárások alatt teljesített. (Következő filmje mindenesetre a The X-Men: First Class lesz.)
Az elvárásoktól való elmaradás persze nem egyenlő az anyagi bukással, s lehet, hogy mindez csak a túlzott várakozásnak tudható be. A Kick-Ass például Amerikában majdnem 50 milliós bevételre tett szert, ami ahhoz képest remek, hogy annak idején, amikor először felmerült az ötlet, hogy a Wanted-képregényt is író Mark Millar ötletéből film készüljön, egy stúdió sem akart pénzügyileg beszállni a projektbe. Nem volt mese, mivel a Kick-Ass-képregény úgy is úton volt, ezért független forrásokból kalapoztak össze 30 millió dollárt a készítők a forgatása - hogy aztán az elkészült alkotásért már egymást licitálják felül a hollywoodi stúdiók. Az érdeklődésen persze nem szabad csodálkozni, hiszen a célközönség érdeklődése hatalmasra duzzadt, a Kick-Ass nagyon erős netes jelenléttel, nagyjából a tavalyi Zombielandhez hasonló előzetes hájppal bírt, s ehhez képest csalódást jelentett a film nyitánya Amerikába. (Persze csak anyagi természetűt, hiszen még most is rajta van az IMDb 250-es listáján.)
Annak idején a Ha/Vert úgy emlegették, hogy túlzottan is erőszakos, ehhez képest, a látványvilága alapján, nincs benne az idei év három legvéresebb filmjében. Viszont, ha belegondolunk, hogy a filmben nem elég, hogy tömeggyilkos felnőtt főhőst látunk, hanem tömeggyilkos tinit és tömeggyilkos gyereket is, akkor érthető, hogy miért imígyen jellemzik, mint ahogy az is, hogy sokan miért fújnak rá.
A Ha/Ver egyszerre tinifilm, szuperhősfilm és akciófilm, ráadásul több szinten is értelmezhető, rengeteg parodisztikus vagy áthallásos elemet tartalmaz. Éppen ezért remekül eléri az érettebb, ínyenc közönséget, amely tud olvasni a sorok között, mint ahogy a legfiatalabbakat is, akiknek csak az erőszak, a vér fröccsenése, a darálás számít, no meg persze az, hogy egy 11 éves lányka mészárol. Lehet, hogy a kettő közötti korcsoport elérésének hiánya hiányzott a sikerhez, hiszen sok idősebb tininek csak a gagyi jött le a filmből. (Egyébként hangozzék bármekkora istenkáromlásnak is, sajnos épp a meglehetősen tapasztalt Chloe Moretz volt a film leggyengébb pontja. Hiába Hit Girl karaktere a legjobb a filmben, hiába az ő szerepeltetése tette igazán emlékezetessé a Ha/Vert, ez nem a gépies, parancsszóra produkált színészi teljesítménynek volt köszönhető, amit Moretz cukisággal tudott csak ellensúlyozni.)
A film legnagyobb pozitívuma mindenképpen a megannyi popkult-utalás halmozása és az a fajta önellentmondásos önirónia, mellyel véresen komolyan nem veszi magát komolyan a Ha/Ver. Eltúlzott karakterek élnek az eltúlzott világban, egyedül talán a főszereplő eltúlzott ostobaságai fájnak nekünk, úgy tűnik, hogy az ő reálisabb megközelítése már nem fért a kompromisszumok közé. Persze a sokszor rajzfilmes erőszak és akció lehet, hogy jobban illeszkedett a mozgókép műfajához, mint a valóban sötét képregényéhez.
A Ha/Ver elég jó film, de közel sem annyira kiemelkedő, mint azt várta volna az ember. Fura módon épp ezért csalódásnak is kezelhető, bár így is kenterbe veri legtöbb hollywoodi vetélytársát. Hiába rajzanak benne ugyanis a zseniálisnál zseniálisabb ötletek, ha egyes jelenetek banalitása folyton emlékezteti a nézőt arra, hogy nem minden papsajt. Persze természetünknél fogva szeretünk csak a jóra emlékezni, éppen ezért szinte biztos, hogy még pár év múlva is sikeresen megidézzük némelyik remek jelenetet. (Sajnos a Big Daddy-féle hátteret bemutató látványos, ám iszonyatosan erőltetetten és ötlettelenül a filmbe passzírozott képregényes szegmens nem tartozik ezek közé.)
Az, hogy lesz-e folytatás, nagy kérdés, s csak annyi biztos, hogy Mark Millar írja az új képregény-sorozatot, a Kick-Ass: Balls to the Wallt. Ha azt nézzük, hogy a Ha/Vert olcsó filmként mindenképp megérte leforgatni, akkor lehet, hogy nemsokára ismét találkozunk a zöld-sárga maskarával, főleg, ha DVD-n újabb nézők fedezik fel. Addig pedig érdemes az érdeklődőknek a képregényt is bepróbálni, hiszen az egyrészt valóban alapműnek számít, másrészt a 8 füzetes történethez képest a filmben sok minden megváltozott, de szerencsére csak a szerelmi szál megmásítása hagyott a nézőben kesernyés szájízt.
|
Kick-Ass (Ha/Ver)
színes, feliratos, amerikai-angol akció-komédia, 117 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Matthew Vaughn forgatókönyvíró: Matthew Vaughn, Jane Goldman zeneszerző: Ilan Eshkeri operatőr: Ben Davis producer: Adam Bohling, Tarquin Pack, Brad Pitt szereplők: Aaron Johnson (Dave Lizewski / Kick-Ass) Nicolas Cage (Damon Macready) Mark Strong (Frank D'Amico) Chloe Moretz (Mindy Macready / Hit-Girl) Christopher Mintz-Plasse (Chris D'Amico / Red Mist) |