Szekeres Viktor
A mocskos zsaru - New Orleans utcáin
Rohadt gátlástalan egy filmről van szó, mely beint a folytatások és feldolgozások miatt nyavalygóknak, hiszen úgy tűnik, hogy jobban sikerült, mint az "első rész".
Ismét egy olyan folytatás, ami jobb, mint az elődje? Vagy ezúttal egy feldolgozás múlta felül az eredeti filmet? Az elmúlt évben mindkét verzióra találtunk példát (utóbbira szerencsére többet is), s 2010 sem marad a szabályt erősítő kivétel nélkül, bár a nagy kérdés az, hogy a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin, mégis mi a fene: folytatás vagy feldolgozás? Sajnos a mai hardcore mozizók közül sokan nem ismerik Abel Ferrara 1992-es krimijét, a Mocskos zsarut (Bad Lieutenant) Harvey Keitellel - erre a filmre utal vissza Werner Herzog alkotása, a cikkünk tárgya.
Hogy tetszett a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin?
Mivel Herzog filmjében mások a szereplők, ezért nehéz második résznek kezelni, a sztori mássága pedig a remake-elméletet öli meg, így marad a hasonló filozófia és a cím kölcsönvétele, valamint szabad felhasználása, mellyel kvázi egy (nem létező) franchise részeként próbálták eladni a filmet. Csakhogy ez nem volt olyan egyszerű (mármint az eladás), hiszen az eredetit anno nem sokan látták a brutalitása és a témaválasztása miatt. Így nem is csoda, hogy sem Amerikában, sem a világ többi részén nem rohant a nép Nicolas Cage (és Eva Mendes) nevére a mozikba.
Pedig rohanhatott volna, hiszen Cage, akinek legutóbbi hat filmjéből öt pocsék lett, ezúttal végre jó lóra tett. A színész egy velejéig korrupt rendőrt alakít, aki drogozik, szerencsejátékozik, s szabadidejében nyomoz egy kicsit, bizonyítva, hogy minden jellemhibája ellenére is piszok jó zsaru. Azonban egy brutális hármas gyilkosság ügyének felgöngyölítése közben egy-két kellemetlen esemény is éri, minek hatására úgy dönt, hogy minden mindegy alapon végleg elmerül a mocsokban, hátha a "túloldalon" patyolattisztán tud kiszállni.
Nic Cage hadnagya csűri-csavarja a sztori szálait, ember legyen a talpán, aki követni tudja machinációit és indítékait, olykor a néző is kénytelen megkérdőjelezni hozzáértését egy-egy karakteridegen cselekedet láttán. Szerencsére azonban a film végére Herzog a kirakó minden darabját a helyére pakolja, s a néző nyugtázva a filmet bólogathat. Valamint röhöghet, hiszen a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin mindvégig meglehetősen elvetemült humorral operál, ami bizonyára nem lesz mindenki kenyere. Ismert mellékszereplők ide vagy oda, az egész film Cage vállain nyugszik, aki alakításával biztos felülmúlja az elmúlt években véghez vitt blamáit, azonban egyes jeleneteknél, ki tudja, hogy véletlenül vagy szándékosan, de túlságosan is Harvey Keitelt idézte vissza. Ami nem olyan nagy gond, mint hinnénk, csak valahogy ez a csikicsuki nem tette konzisztenssé a munkáját.
A Mocskos zsaru nem feltétlenül szándékos újraértelmezése (Ferrara elküldte a pokolba a remake készítőit, mire Herzog kijelentette, hogy nem is látta az "eredetit") baromi groteszk végeredményt hozott, aminek örülni lehet. Sőt kell is, mert bár kapunk bizonyos kliséket, de ettől a film magasról tesz a nyomozós mozik és a lázadó antihősökkel teli produkciók sémáira. Gátlástalan szórakozás, az egyszer biztos, de kell hozzá egy hangulat és olyan néző is, aki nem csak a hollywoodi kommerszre nyitott.
A közvélemény, mint azt írtuk, jobb filmnek tartja a Nicolas Cage-es Mocskos zsarut, legalábbis, ha hinni lehet az IMDB-nek. Mi amondók vagyunk, hogy mindkét film jó lett, s annak ellenére, hogy ugyanarról szólnak és több motívum is azonos bennük, két teljesen elkülöníthető alkotás lett belőlük. Ha másért nem, már csak azért is örülni kell az új Mocskos zsaru elkészültének, mert talán így még többen felfedezik a 92-es verziót, mely (kuriózum!) annak idején NC17-es korhatár-besorolással futott a mozikban, vagyis 17 éven aluliak nem láthatták. (Ez az a kategória, melyet minden épeszű, profitra hajtó filmes kerül.)
Ismét egy olyan folytatás, ami jobb, mint az elődje? Vagy ezúttal egy feldolgozás múlta felül az eredeti filmet? Az elmúlt évben mindkét verzióra találtunk példát (utóbbira szerencsére többet is), s 2010 sem marad a szabályt erősítő kivétel nélkül, bár a nagy kérdés az, hogy a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin, mégis mi a fene: folytatás vagy feldolgozás? Sajnos a mai hardcore mozizók közül sokan nem ismerik Abel Ferrara 1992-es krimijét, a Mocskos zsarut (Bad Lieutenant) Harvey Keitellel - erre a filmre utal vissza Werner Herzog alkotása, a cikkünk tárgya.
Pedig rohanhatott volna, hiszen Cage, akinek legutóbbi hat filmjéből öt pocsék lett, ezúttal végre jó lóra tett. A színész egy velejéig korrupt rendőrt alakít, aki drogozik, szerencsejátékozik, s szabadidejében nyomoz egy kicsit, bizonyítva, hogy minden jellemhibája ellenére is piszok jó zsaru. Azonban egy brutális hármas gyilkosság ügyének felgöngyölítése közben egy-két kellemetlen esemény is éri, minek hatására úgy dönt, hogy minden mindegy alapon végleg elmerül a mocsokban, hátha a "túloldalon" patyolattisztán tud kiszállni.
Nic Cage hadnagya csűri-csavarja a sztori szálait, ember legyen a talpán, aki követni tudja machinációit és indítékait, olykor a néző is kénytelen megkérdőjelezni hozzáértését egy-egy karakteridegen cselekedet láttán. Szerencsére azonban a film végére Herzog a kirakó minden darabját a helyére pakolja, s a néző nyugtázva a filmet bólogathat. Valamint röhöghet, hiszen a Mocskos zsaru - New Orleans utcáin mindvégig meglehetősen elvetemült humorral operál, ami bizonyára nem lesz mindenki kenyere. Ismert mellékszereplők ide vagy oda, az egész film Cage vállain nyugszik, aki alakításával biztos felülmúlja az elmúlt években véghez vitt blamáit, azonban egyes jeleneteknél, ki tudja, hogy véletlenül vagy szándékosan, de túlságosan is Harvey Keitelt idézte vissza. Ami nem olyan nagy gond, mint hinnénk, csak valahogy ez a csikicsuki nem tette konzisztenssé a munkáját.
A Mocskos zsaru nem feltétlenül szándékos újraértelmezése (Ferrara elküldte a pokolba a remake készítőit, mire Herzog kijelentette, hogy nem is látta az "eredetit") baromi groteszk végeredményt hozott, aminek örülni lehet. Sőt kell is, mert bár kapunk bizonyos kliséket, de ettől a film magasról tesz a nyomozós mozik és a lázadó antihősökkel teli produkciók sémáira. Gátlástalan szórakozás, az egyszer biztos, de kell hozzá egy hangulat és olyan néző is, aki nem csak a hollywoodi kommerszre nyitott.
A közvélemény, mint azt írtuk, jobb filmnek tartja a Nicolas Cage-es Mocskos zsarut, legalábbis, ha hinni lehet az IMDB-nek. Mi amondók vagyunk, hogy mindkét film jó lett, s annak ellenére, hogy ugyanarról szólnak és több motívum is azonos bennük, két teljesen elkülöníthető alkotás lett belőlük. Ha másért nem, már csak azért is örülni kell az új Mocskos zsaru elkészültének, mert talán így még többen felfedezik a 92-es verziót, mely (kuriózum!) annak idején NC17-es korhatár-besorolással futott a mozikban, vagyis 17 éven aluliak nem láthatták. (Ez az a kategória, melyet minden épeszű, profitra hajtó filmes kerül.)
|
Mocskos zsaru - New Orleans utcáin (Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans)
színes, feliratos, amerikai krimi, 122 perc, 2009 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Werner Herzog forgatókönyvíró: William M. Finkelstein zeneszerző: Mark Isham operatőr: Peter Zeitlinger producer: Stephen Belafonte, Nicolas Cage szereplők: Nicolas Cage (Terence McDonagh) Val Kilmer (Stevie Pruit) Eva Mendes (Frankie Donnenfeld) Jennifer Coolidge (Genevieve) Brad Dourif (Ned Schoenholtz) Fairuza Balk (Heidi) Shawn Hatosy (Armand Benoit) Xzibit (Big Fate) |
