Szekeres Viktor
Zombieland, a vicces mészárlás
A zombik való életben történő darálásánál csak egy viccesebb van: moziban ülni és figyelni, ahogy mások darálják őket különböző célszerszámokkal.
Annyira egyszerű a jó film készítésének a receptje. Annyira egyszerű és mégsem feltétlenül használja fel mindenki, hiszen mi is tudjuk, hogy a jó filmek és a sikeres filmek nem feltétlenül egyeznek meg. Az kifejezetten szerencsés találkozás, ha egy jó film anyagilag is behozza az árát. A Zombieland pedig ezen alkotások közé tartozik, hiszen 25 millió dollárba sem került, mégis 75 millió dollárnál tart Amerikában. A készítők a stúdió azonnali "utasítására" már neki is ültek a folytatás papírra vetésének.
Amerikában bejött a film, azonban a világszintű fogadtatásról szemérmesen hallgatnánk, hiszen egyelőre a Zombieland is azon filmek közé tartozik, melyek inkább az amerikai közönséget hódították meg, nálunk és más európai országokban nem sokan voltak vevők a zombis ökörködésre. Igen, a műfaj a sok satnya próbálkozás által lejáratott horrorkomédia, melyből végre egy újabb sikereset köszönthettünk.
A Zombieland nem hosszú film, másfél óra sincs, épp ezért nem nagyon vesződtek a készítők előzményekről, nulladik páciensről, a fertőzés okáról szóló litániákkal, szájbarágással. Mindössze kész tények elé állítanak minket és tudatják velünk, hogy Amerika a zombik földje lett. Pár túlélő próbálja megtartani státuszát (ti. a túlélőit), miközben keresik az ilyenkor klasszikus, a reményt életben tartó zombimentes övezetet.
Főhősünk, Columbus mázlista volt, hogy első találkozása a zombikkal jól sült el, mivel ő nem sült el, s miközben az élőholtak kiirtották az emberek jó részét az országban, Jesse Eisenberg karaktere magára aggathatott egy túlélésért járó plecsnit. Columbus egyébként egy félszeg tinisrác, nem az a sportoló alkat, viszont saját maga alkotta szabályainak köszönhetően remekül helytáll Zombiországban, miközben megpróbál valahogy hazajutni, hátha anyuékból nem lett még vacsora.
Természetesen a Zombieland nem monodráma: Columbus idővel találkozik egy bele- és magánakvaló, kőkemény zombiirtóval (Woody Harrelson), és a továbbiakban már ketten róják az autópályát. Nemsokára újabb élő emberek is az útjukba kerülnek, bár egy kezünkön meg lehet számolni, hogy mennyi az annyi, hogy élő szerepel a filmben. Ez a Zombieland egyik nagy előnye: semmi cicoma, semmi időkitöltő plusz körítés, csak a tényekre és a főszereplőkre koncentrál a film, őket mutatja be a nézőknek.
Ez a bemutatás pedig már csak azért is alapos, mert a film sztorija eredetileg egy tévésorozat koncepciója lett volna, illetőleg annak pilotja, 1. része. Tehát hiába tűnik többé-kevésbé szerves egésznek a végeredmény, a 80 perc leteltével óhatatlanul is megérzi a néző, hogy még bőven folytatható lenne a film, kalandok sokaságával lehetne szembesíteni a hősöket, ha a lezárás lenne a cél. Ergó a Zombieland valóban egy nagyobb "valami" kezdete, s a folytatás elképzelése ezúttal egyáltalán nem hat felesleges vagy kapzsi lépésnek.
Minden tartalmi kérdést félretéve, a Zombieland már az első percekben megnyeri a nézőt, mégpedig olyan apróságokkal, mint a képernyőre kirakott feliratok és a látványos lassítások. Utóbbit nem kell magyarázni, hiszen tudjuk, hogy nincs is pöpecebb látvány annál, amikor egy zombi szuperlassítva kiharapja a menekülő esélytelen hájfej gigáját, míg előbbi mindössze annyit jelent, hogy a feliratok (Columbus szabályai, valamint a készítők névsora) dinamikusak, részei a környezetnek, egyszóval rombolhatóak. Egyszerű, de nagyszerű megoldás, egy aprócska ötlet, melynek hatására az ember tudja, hogy készítők nem spóroltak a kreativitásukkal. (Annak idején hasonló hatást értek el például a Pánikszoba feliratai is.)
Bár egy zombifilmben természetesen kötelező az öldöklés, azt pedig kötelező minél változatosabban megvalósítani, a Zombieland fő vonala mégis Columbus-ra és a zombiattak túlélésének szabályaira helyezi a hangsúlyt. Ezek minél váratlanabbul történő bedobása remek humorforrás, valamint a visszaemlékezéseknek köszönhetően még némi háttérinfóval is szolgálnak a nézőknek.
A Zombieland szerencsére több lett, mint amit a "cool csávók viccesen darálják a zombikat" leírás sejtet - lazasága, öniróniája és humora még a nehezebb pillanatokban is előre tudja mozdítani a filmet. Mert valljuk meg, hogy a folyamatos utazással járó road movie jelleg a film közepe táján érthetetlenül megbicsaklik, csak azért, hogy egy szenzációs, de mégis csak egypoénos szituációt viszonylag hosszú ideig rágcsáljanak, és elmerüljenek a karakterek lelki világában. Szerencsére amint felkel a Nap, minden visszazökken az eredeti kerékvágásba és folytatódhat a zombik bedarálása.
Ui: Természetesen a szereplők felsorolásánál ismét csak nem kell eliszkolni a teremből. 2 hét alatt a Zombieland a harmadik film, ahol a fenekén maradó néző jutalmat kap türelméért cserébe.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Annyira egyszerű a jó film készítésének a receptje. Annyira egyszerű és mégsem feltétlenül használja fel mindenki, hiszen mi is tudjuk, hogy a jó filmek és a sikeres filmek nem feltétlenül egyeznek meg. Az kifejezetten szerencsés találkozás, ha egy jó film anyagilag is behozza az árát. A Zombieland pedig ezen alkotások közé tartozik, hiszen 25 millió dollárba sem került, mégis 75 millió dollárnál tart Amerikában. A készítők a stúdió azonnali "utasítására" már neki is ültek a folytatás papírra vetésének.
Amerikában bejött a film, azonban a világszintű fogadtatásról szemérmesen hallgatnánk, hiszen egyelőre a Zombieland is azon filmek közé tartozik, melyek inkább az amerikai közönséget hódították meg, nálunk és más európai országokban nem sokan voltak vevők a zombis ökörködésre. Igen, a műfaj a sok satnya próbálkozás által lejáratott horrorkomédia, melyből végre egy újabb sikereset köszönthettünk.
A Zombieland nem hosszú film, másfél óra sincs, épp ezért nem nagyon vesződtek a készítők előzményekről, nulladik páciensről, a fertőzés okáról szóló litániákkal, szájbarágással. Mindössze kész tények elé állítanak minket és tudatják velünk, hogy Amerika a zombik földje lett. Pár túlélő próbálja megtartani státuszát (ti. a túlélőit), miközben keresik az ilyenkor klasszikus, a reményt életben tartó zombimentes övezetet.
Főhősünk, Columbus mázlista volt, hogy első találkozása a zombikkal jól sült el, mivel ő nem sült el, s miközben az élőholtak kiirtották az emberek jó részét az országban, Jesse Eisenberg karaktere magára aggathatott egy túlélésért járó plecsnit. Columbus egyébként egy félszeg tinisrác, nem az a sportoló alkat, viszont saját maga alkotta szabályainak köszönhetően remekül helytáll Zombiországban, miközben megpróbál valahogy hazajutni, hátha anyuékból nem lett még vacsora.
Természetesen a Zombieland nem monodráma: Columbus idővel találkozik egy bele- és magánakvaló, kőkemény zombiirtóval (Woody Harrelson), és a továbbiakban már ketten róják az autópályát. Nemsokára újabb élő emberek is az útjukba kerülnek, bár egy kezünkön meg lehet számolni, hogy mennyi az annyi, hogy élő szerepel a filmben. Ez a Zombieland egyik nagy előnye: semmi cicoma, semmi időkitöltő plusz körítés, csak a tényekre és a főszereplőkre koncentrál a film, őket mutatja be a nézőknek.
Ez a bemutatás pedig már csak azért is alapos, mert a film sztorija eredetileg egy tévésorozat koncepciója lett volna, illetőleg annak pilotja, 1. része. Tehát hiába tűnik többé-kevésbé szerves egésznek a végeredmény, a 80 perc leteltével óhatatlanul is megérzi a néző, hogy még bőven folytatható lenne a film, kalandok sokaságával lehetne szembesíteni a hősöket, ha a lezárás lenne a cél. Ergó a Zombieland valóban egy nagyobb "valami" kezdete, s a folytatás elképzelése ezúttal egyáltalán nem hat felesleges vagy kapzsi lépésnek.
Minden tartalmi kérdést félretéve, a Zombieland már az első percekben megnyeri a nézőt, mégpedig olyan apróságokkal, mint a képernyőre kirakott feliratok és a látványos lassítások. Utóbbit nem kell magyarázni, hiszen tudjuk, hogy nincs is pöpecebb látvány annál, amikor egy zombi szuperlassítva kiharapja a menekülő esélytelen hájfej gigáját, míg előbbi mindössze annyit jelent, hogy a feliratok (Columbus szabályai, valamint a készítők névsora) dinamikusak, részei a környezetnek, egyszóval rombolhatóak. Egyszerű, de nagyszerű megoldás, egy aprócska ötlet, melynek hatására az ember tudja, hogy készítők nem spóroltak a kreativitásukkal. (Annak idején hasonló hatást értek el például a Pánikszoba feliratai is.)
Bár egy zombifilmben természetesen kötelező az öldöklés, azt pedig kötelező minél változatosabban megvalósítani, a Zombieland fő vonala mégis Columbus-ra és a zombiattak túlélésének szabályaira helyezi a hangsúlyt. Ezek minél váratlanabbul történő bedobása remek humorforrás, valamint a visszaemlékezéseknek köszönhetően még némi háttérinfóval is szolgálnak a nézőknek.
A Zombieland szerencsére több lett, mint amit a "cool csávók viccesen darálják a zombikat" leírás sejtet - lazasága, öniróniája és humora még a nehezebb pillanatokban is előre tudja mozdítani a filmet. Mert valljuk meg, hogy a folyamatos utazással járó road movie jelleg a film közepe táján érthetetlenül megbicsaklik, csak azért, hogy egy szenzációs, de mégis csak egypoénos szituációt viszonylag hosszú ideig rágcsáljanak, és elmerüljenek a karakterek lelki világában. Szerencsére amint felkel a Nap, minden visszazökken az eredeti kerékvágásba és folytatódhat a zombik bedarálása.
Ui: Természetesen a szereplők felsorolásánál ismét csak nem kell eliszkolni a teremből. 2 hét alatt a Zombieland a harmadik film, ahol a fenekén maradó néző jutalmat kap türelméért cserébe.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Zombieland színes, feliratos, amerikai horror-vígjáték, 88 perc, 2009 Rendező: Ruben Fleischer Forgatókönyvíró: Rhett Reese, Paul Wernick Operatőr: Michael Bonvillain Producer: Gavin Polone Szereplők: Jesse Eisenberg (Columbus) Woody Harrelson (Tallahassee) Emma Stone (Wichita) Abigail Breslin (Little Rock) |
