Szekeres Viktor
Pokolba taszítva - a falat fogod kaparni
Az elmúlt hónapok leggonoszabb filmjét készítette el a Gonosz halottak című horrorklasszikus rendezője, melyben magyar átkot szórnak a hősnő fejére.
Gonosz halottak, A gonosz halott, Az erdő szelleme - megannyi magyar címen futott Sam Raimi korai horrorja, az Evil Dead, mellyel a rendező azonnal a horrorrajongók egyik kedvence lett (még Wes Craven Rémálom az Elm utcában című filmjében is Evil Deadet néznek a tinik), ráadásul a film Hollywood B-térképére tette a szenzációs Bruce Campbellt is. Ki hinné, hogy hovatovább 30 éves lesz a film és azt, hogy Raimi mostanság Pókembereket rendez? Szerencsére most lazított két képregény-film között és leforgatott egy horrort, a Pokolba taszítvá-t.
Főhősnőnk, bizonyos Christine Brown napjait hitelek intézéssel tölti, egyébként tipikus horrorszőke, bár nem nagymellű, azonban kihúzza a gyufát egy cigányasszonynál, akinek nem ad hitelt, mert túlteng benne a versenyszellem. Balszerencséjére a cigányasszonyban pedig a bosszúvágy teng túl, így ő elmondhatatlan, magyar nyelvű átokkal sújtja az egyébként jószándékú leányt, akinek az élete hamarosan pokollá változik és rájön, hogy ha nem tesz valamit ellene, nemsokára a valódi Pokol bentlakójává válhat.
Ha kategorizálni kellene a Pokolba taszítva című filmet, akkor mondjuk démonhorrornak lehetne besorolni, abból is a testnedvekkel teli fajtából. Ugyanis Sam Raimi nem elégszik meg azzal, hogy hi-tech trükkökkel és zörejgépekkel hozza a frászt a mozinézőre, alkalmazza a régi, oldschool megoldásokat is, mint az egymás szájába hányás megfelelő mennyiségű, színű, állagú és ízű folyadékok kíséretében.
A történetből persze az is kitűnhet, hogy a Pokolba taszítva nem az eredetiségével tüntet, valószínűleg már az első percekben bárki le tudná kottázni a filmet egészen az utolsó másodpercéig, de Raimi nem is történelmet akart írni, csak homokozni egy jót. Elfeledni a modern kütyüket (értsd: Pókember) és lehozni a padlásról régi játékait, majd velük egy jót szórakozni. Több ponton is előbújik ez a gyermeki, vihogó én a rendezőből - kérdés, hogy a nézők közül ki tudja majd értékelni.
A kritikusok mindenesetre tudták, hiszen a hivatalos véleményeket összesítő RottenTomatoes oldalon 92%-os lett a film: 182 pozitív mellett mindössze 15 negatív kritika áll, megelőzve ezzel az elmúlt hetek két, a 90%-ról éppen csak lemaradó moziját, a Becstelen brigantykat és a District 9-t. Embertelen jó teljesítmény egy horrortól.
Szerintünk is jó lett, bár nem kimagasló; hiába a régi iskola, azért mindent nem lehet vele eladni. Ráadásul a pozitívumok mellett nyilatkozni kell a mínusz pontokról is. Alapjában véve ugyan a főhős duót alakító Alison Lohman és Justin Long nem játszik rosszabbul (bár előbbi túl instruáltan színészkedik), mint a hollywoodi átlag, azonban egy percig nem tudják külsőjükkel elhitetni a nézőkkel, hogy egy harmincon túli szerelmes párt alakítanak. Inkább mennének el túlkoros tininek egy tinihorrorban, de egy hitelügyintézőnek és egy egyetemi tanárnak már kevésbé. Ez persze a szereposztók hibája és nagyvonalúan legyinthetnénk is, de olykor igencsak zavaró volt.
Persze ettől még a Pokolba taszítva pokoli szórakoztató és rettenetesen gonosz film, ami azonban a kevésbé beavatottakat váratlanul fogja érni. Egy átlag mozinézőnek éppen ezért nem is biztos, hogy érdemes próbálkoznia a filmmel, hiszen hamar kérdőjelet fog formálni szemöldöke, mikor rájön, hogy nem nagyon lehet skatulyába rakni Sam Raimi filmjét. Komoly horrornak olykor nagyon idétlen, már-már börleszkbe hajló, Tom és Jerry-szerű, viszont paródiának sokszor túl komoly.
Épp ez a kiismerhetetlenség adja meg azonban a film báját. A nézőt a 100 perc alatt felváltva érik erőteljesen pozitív és negatív behatások, de amikor visszagondol a filmre, akkor rádöbben, hogy milyen jól szórakozott ezen a mocskos, alantas filmen. Raimi trükkmesterei még talán azt is elérték, hogy jó horrorhoz méltóan egyes jelenteknél nem is mert odanézni a hatalmas vásznon zajló eseményekre.
Sam Raimi tehát visszanyúlt gyökereihez és a végeredmény remek lett. Kíváncsian várjuk, hogy a hasonló pályát befutó, alacsony költségvetésű horrorokkal nyitó, majd nagy költségvetésű, hatalmas sikerű trilógiát rendező Peter Jackson mikor dönt úgy, hogy előáll egy visszafogott büdzséjű, igazi trash horrorral. Felőlünk akár az is lehet PG-13-as, mint a Pokolba taszítva.
Gonosz halottak, A gonosz halott, Az erdő szelleme - megannyi magyar címen futott Sam Raimi korai horrorja, az Evil Dead, mellyel a rendező azonnal a horrorrajongók egyik kedvence lett (még Wes Craven Rémálom az Elm utcában című filmjében is Evil Deadet néznek a tinik), ráadásul a film Hollywood B-térképére tette a szenzációs Bruce Campbellt is. Ki hinné, hogy hovatovább 30 éves lesz a film és azt, hogy Raimi mostanság Pókembereket rendez? Szerencsére most lazított két képregény-film között és leforgatott egy horrort, a Pokolba taszítvá-t.
Főhősnőnk, bizonyos Christine Brown napjait hitelek intézéssel tölti, egyébként tipikus horrorszőke, bár nem nagymellű, azonban kihúzza a gyufát egy cigányasszonynál, akinek nem ad hitelt, mert túlteng benne a versenyszellem. Balszerencséjére a cigányasszonyban pedig a bosszúvágy teng túl, így ő elmondhatatlan, magyar nyelvű átokkal sújtja az egyébként jószándékú leányt, akinek az élete hamarosan pokollá változik és rájön, hogy ha nem tesz valamit ellene, nemsokára a valódi Pokol bentlakójává válhat.
Ha kategorizálni kellene a Pokolba taszítva című filmet, akkor mondjuk démonhorrornak lehetne besorolni, abból is a testnedvekkel teli fajtából. Ugyanis Sam Raimi nem elégszik meg azzal, hogy hi-tech trükkökkel és zörejgépekkel hozza a frászt a mozinézőre, alkalmazza a régi, oldschool megoldásokat is, mint az egymás szájába hányás megfelelő mennyiségű, színű, állagú és ízű folyadékok kíséretében.
A történetből persze az is kitűnhet, hogy a Pokolba taszítva nem az eredetiségével tüntet, valószínűleg már az első percekben bárki le tudná kottázni a filmet egészen az utolsó másodpercéig, de Raimi nem is történelmet akart írni, csak homokozni egy jót. Elfeledni a modern kütyüket (értsd: Pókember) és lehozni a padlásról régi játékait, majd velük egy jót szórakozni. Több ponton is előbújik ez a gyermeki, vihogó én a rendezőből - kérdés, hogy a nézők közül ki tudja majd értékelni.
A kritikusok mindenesetre tudták, hiszen a hivatalos véleményeket összesítő RottenTomatoes oldalon 92%-os lett a film: 182 pozitív mellett mindössze 15 negatív kritika áll, megelőzve ezzel az elmúlt hetek két, a 90%-ról éppen csak lemaradó moziját, a Becstelen brigantykat és a District 9-t. Embertelen jó teljesítmény egy horrortól.
Szerintünk is jó lett, bár nem kimagasló; hiába a régi iskola, azért mindent nem lehet vele eladni. Ráadásul a pozitívumok mellett nyilatkozni kell a mínusz pontokról is. Alapjában véve ugyan a főhős duót alakító Alison Lohman és Justin Long nem játszik rosszabbul (bár előbbi túl instruáltan színészkedik), mint a hollywoodi átlag, azonban egy percig nem tudják külsőjükkel elhitetni a nézőkkel, hogy egy harmincon túli szerelmes párt alakítanak. Inkább mennének el túlkoros tininek egy tinihorrorban, de egy hitelügyintézőnek és egy egyetemi tanárnak már kevésbé. Ez persze a szereposztók hibája és nagyvonalúan legyinthetnénk is, de olykor igencsak zavaró volt.
Persze ettől még a Pokolba taszítva pokoli szórakoztató és rettenetesen gonosz film, ami azonban a kevésbé beavatottakat váratlanul fogja érni. Egy átlag mozinézőnek éppen ezért nem is biztos, hogy érdemes próbálkoznia a filmmel, hiszen hamar kérdőjelet fog formálni szemöldöke, mikor rájön, hogy nem nagyon lehet skatulyába rakni Sam Raimi filmjét. Komoly horrornak olykor nagyon idétlen, már-már börleszkbe hajló, Tom és Jerry-szerű, viszont paródiának sokszor túl komoly.
Épp ez a kiismerhetetlenség adja meg azonban a film báját. A nézőt a 100 perc alatt felváltva érik erőteljesen pozitív és negatív behatások, de amikor visszagondol a filmre, akkor rádöbben, hogy milyen jól szórakozott ezen a mocskos, alantas filmen. Raimi trükkmesterei még talán azt is elérték, hogy jó horrorhoz méltóan egyes jelenteknél nem is mert odanézni a hatalmas vásznon zajló eseményekre.
Sam Raimi tehát visszanyúlt gyökereihez és a végeredmény remek lett. Kíváncsian várjuk, hogy a hasonló pályát befutó, alacsony költségvetésű horrorokkal nyitó, majd nagy költségvetésű, hatalmas sikerű trilógiát rendező Peter Jackson mikor dönt úgy, hogy előáll egy visszafogott büdzséjű, igazi trash horrorral. Felőlünk akár az is lehet PG-13-as, mint a Pokolba taszítva.
|
Pokolba taszítva (Drag Me To Hell) Rendező: Sam Raimi Forgatókönyvíró: Sam Raimi, Ivan Raimi Zeneszerző: Christopher Young Operatőr: Peter Deming Producer: Grant Curtis, Sam Raimi, Robert G. Tapert Alison Lohman (Christine) Justin Long (Clay) Lorna Raver (Mrs. Ganush) David Paymer (Mr. Jacks) Dileep Rao (Rham Jas) Reggie Lee (Stu Rubin) Chelcie Ross (Leonard Dalton) Adriana Barraza (Shaun San Dena) |
