Szekeres Viktor
Tekerd vissza, haver!
Jack Black idétlen, bemágneseződik és törli egy videótéka teljes filmállományát. Nincs más választása, mint sufnituning módszerrel újraforgatni mindet.
Michel Gondry nagy mágus - remélhetőleg David Copperfieldet és Verebes Józsefet nem zavarja az összehasonlítás. Akik mozis eredetiséget keresnek, azok minden bizonnyal azon öt (na jó, négy) rendező között tartják számon, aki mindig, minden egyes alkalommal képesek meglepetést okozni. A francia rendező sok-sok videóklipje után (köztük rengeteg klasszikussal) 2004-ben kezdett el mozizni, s rögtön az Egy makulátlan elme örök ragyogása lett a végeredmény, hogy aztán arra is rátegyen egy lapáttal Az álom tudományával. Akiknek pedig e két film megvolt (és tetszett), azok minden bizonnyal ott sereglettek a Tekerd vissza, haver premierjén is.
Azon a premieren, ami Gondry számára a mainstreambe való átmenetet jelenthette volna, hiszen zseniális marketing segítségével egy új Jack Black-agymenésnek tüntették fel, így téve vonzóvá a kommersz iránt érdeklődő nézőknek. Más kérdés, hogy az efféle taktika könnyen kontraproduktívvá válhat, hiszen sokan épp ezért nem azt kapják, amit várnak és örökre lemondhatnak a francia nevével fémjelzett filmekről.
A Tekerd vissza, haver! meglehetősen agyament története szerint a Danny Glover által alakított videótéka-tulajdonos két félnótásra bízza üzletét (vagyis csak az egyikre, de nem várat magára a másik sem), akik közös erőfeszítéssel egy óvatlan pillanatban letörlik az egész kölcsönző kazettaállományának tartalmát. Mivel a dühös vevők egyre csak gyűlnek és a tulaj visszatérése is közeleg, a duó úgy dönt, hogy maszek forgatják le újra a klasszikusokat, így elégítve ki a keresletet.
Szellemirtók, Csúcsformában 2, Oroszlánkirály, Robotzsaru és még sorolhatnánk azokat a filmeket, melyet a páros elő akar állítani és elő is állít. Azonban a Tekerd vissza, haver! korántsem az az agyatlan ökörködés, amire egyesek számíthatnak a sztori alapján, hanem - ahogy azt megszokhattuk - Gondry-féle agymenéssel, ötletkavalkáddal és érzelgősséggel próbálja venni az akadályt, ami... nem mindenhol sikerül sajnos.
Egyrészről tényleg lubickol a rendező és lubickolnak a színészei is, a felszínen valóban sok mosolyra és álmélkodásra késztetőt látunk, azonban a felszín alatt meghúzódó tanmesejelleg a közösség erejéről és a hovatartozásról csak egy Gondry-szerű jótét lélek, naiv álmodozónak nem fogja megfeküdni a gyomrát (Gondry el is mondta, hogy a "mentsük meg"-szálat a stúdió íratta bele a filmbe). Szerencsére azonban a szellemességgel, mely ráérő történetmeséléssel párosul (értsd: elég lassú a film) megmenekül a Tekerd vissza, haver!, melynek vizuális megoldásai még jó ideig emlékezetesek maradnak.
Gondry tüntetőleg leteszi voksát a kreativitás mellett (ha valaki, akkor ő szót emelhet mellette), amely - ahogy a filmben is látható - eleinte sima másolással indul és csak idővel talál rá az ember saját, egyéni hangszínére. És persze Hollywood is megkapja a szokásos fricskát, hiszen a Tekerd vissza, haver!-ben ők képviselik a gonoszt, azt, aki a kreativitásnak akar keresztbe tenni. Más kérdés, hogy épp ezzel a lépéssel érik el, hogy megszülessen a saját mestermű.
Jack Black és Mos Def bármennyire is adja magát a ziccer, valahogy meg tudják állni, hogy ripacsok legyenek szerepeikben és kellő komolysággal adják a kívülálló számára cseppet sem komolyan vehető karaktereket. A svédelő duó a kissé Shop-Stopos beütésű környezetben duzzad az alkotás örömétől, a rendező pedig mindezt nyakon önti gyermeki rajongásával, melyből ugyan eddigi leggyengébb filmje sül ki, de az még így is korrekt szórakozás. Persze csak annak a bizonyos meglehetősen vékony, fogékonyabb rétegnek. A művészettől irtózók inkább kerüljék el messzire, bármennyire is csábítja őket Jack Black fizimiskája.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Michel Gondry nagy mágus - remélhetőleg David Copperfieldet és Verebes Józsefet nem zavarja az összehasonlítás. Akik mozis eredetiséget keresnek, azok minden bizonnyal azon öt (na jó, négy) rendező között tartják számon, aki mindig, minden egyes alkalommal képesek meglepetést okozni. A francia rendező sok-sok videóklipje után (köztük rengeteg klasszikussal) 2004-ben kezdett el mozizni, s rögtön az Egy makulátlan elme örök ragyogása lett a végeredmény, hogy aztán arra is rátegyen egy lapáttal Az álom tudományával. Akiknek pedig e két film megvolt (és tetszett), azok minden bizonnyal ott sereglettek a Tekerd vissza, haver premierjén is.
Azon a premieren, ami Gondry számára a mainstreambe való átmenetet jelenthette volna, hiszen zseniális marketing segítségével egy új Jack Black-agymenésnek tüntették fel, így téve vonzóvá a kommersz iránt érdeklődő nézőknek. Más kérdés, hogy az efféle taktika könnyen kontraproduktívvá válhat, hiszen sokan épp ezért nem azt kapják, amit várnak és örökre lemondhatnak a francia nevével fémjelzett filmekről.
A Tekerd vissza, haver! meglehetősen agyament története szerint a Danny Glover által alakított videótéka-tulajdonos két félnótásra bízza üzletét (vagyis csak az egyikre, de nem várat magára a másik sem), akik közös erőfeszítéssel egy óvatlan pillanatban letörlik az egész kölcsönző kazettaállományának tartalmát. Mivel a dühös vevők egyre csak gyűlnek és a tulaj visszatérése is közeleg, a duó úgy dönt, hogy maszek forgatják le újra a klasszikusokat, így elégítve ki a keresletet.
Szellemirtók, Csúcsformában 2, Oroszlánkirály, Robotzsaru és még sorolhatnánk azokat a filmeket, melyet a páros elő akar állítani és elő is állít. Azonban a Tekerd vissza, haver! korántsem az az agyatlan ökörködés, amire egyesek számíthatnak a sztori alapján, hanem - ahogy azt megszokhattuk - Gondry-féle agymenéssel, ötletkavalkáddal és érzelgősséggel próbálja venni az akadályt, ami... nem mindenhol sikerül sajnos.
Egyrészről tényleg lubickol a rendező és lubickolnak a színészei is, a felszínen valóban sok mosolyra és álmélkodásra késztetőt látunk, azonban a felszín alatt meghúzódó tanmesejelleg a közösség erejéről és a hovatartozásról csak egy Gondry-szerű jótét lélek, naiv álmodozónak nem fogja megfeküdni a gyomrát (Gondry el is mondta, hogy a "mentsük meg"-szálat a stúdió íratta bele a filmbe). Szerencsére azonban a szellemességgel, mely ráérő történetmeséléssel párosul (értsd: elég lassú a film) megmenekül a Tekerd vissza, haver!, melynek vizuális megoldásai még jó ideig emlékezetesek maradnak.
Gondry tüntetőleg leteszi voksát a kreativitás mellett (ha valaki, akkor ő szót emelhet mellette), amely - ahogy a filmben is látható - eleinte sima másolással indul és csak idővel talál rá az ember saját, egyéni hangszínére. És persze Hollywood is megkapja a szokásos fricskát, hiszen a Tekerd vissza, haver!-ben ők képviselik a gonoszt, azt, aki a kreativitásnak akar keresztbe tenni. Más kérdés, hogy épp ezzel a lépéssel érik el, hogy megszülessen a saját mestermű.
Jack Black és Mos Def bármennyire is adja magát a ziccer, valahogy meg tudják állni, hogy ripacsok legyenek szerepeikben és kellő komolysággal adják a kívülálló számára cseppet sem komolyan vehető karaktereket. A svédelő duó a kissé Shop-Stopos beütésű környezetben duzzad az alkotás örömétől, a rendező pedig mindezt nyakon önti gyermeki rajongásával, melyből ugyan eddigi leggyengébb filmje sül ki, de az még így is korrekt szórakozás. Persze csak annak a bizonyos meglehetősen vékony, fogékonyabb rétegnek. A művészettől irtózók inkább kerüljék el messzire, bármennyire is csábítja őket Jack Black fizimiskája.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind) feliratos amerikai vígjáték, 102 perc, 2008 Rendező: Michel Gondry Forgatókönyvíró: Michel Gondry Zeneszerző: Jean-Michel Bernard Operatőr: Ellen Kuras Producer: Georges Bermann, Julie Fong Jack Black (Jerry) Mos Def (Mike) Danny Glover (Elroy Fletcher) Mia Farrow (Miss Falewicz) Melonie Diaz (Alma) Chandler Parker (Craig) Sigourney Weaver (Ms. Lawson) |
