Szekeres Viktor
Hol az ördögben van Oszama Bin Láden?
Ki hinné, hogy Oszama bin Laden megtalálása, ami nem sikerült a CIA-nek és az amerikai hadseregnek, éppen egy filmesnek jönne össze?
Ki tudja, miért, de a moziba járók nincsenek oda a dokumentumfilmekért, jelenthetnénk ki, ha a hülyét akarnánk tettetni. Persze ettől még igaz az állítás, ami azért is szomorú, mert az elmúlt pár évben hihetetlen jó filmek jöttek ki a műfajban, melyek természetesen köröket vernek a fiktív mezőny jó részére. Az más kérdés, hogy a zsáner továbbra sem sikk, nem divat, így csak valóban a legérdeklődőbbek tekintik meg az amerikai, a francia vagy olykor a magyar termést. Meg persze az újságírók kötelességből - már aki, hiszen láttunk már dokumentumfilmes sajtóvetítésen kongó mozitermet.
Sőt, manapság a legjobb dokumentarista eresztések, ha moziba nem is kerülnek, akkor megjelennek DVD-n, lásd a Budapest Film Kultúrsokk sorozatának egyes darabjai, mint például a Szójáték, a Megfojtott szabadság vagy a Darwin rémálma - egytől-egyig lenyűgöző remekművek, melyek szórakoztatóbbak, sokkal jobban lekötik az embert, mint egy-egy divatfilm, ráadásul olykor jó időre be is fészkelik magukat az ember agyába.
Dokumentumfilm alatt természetesen nem az olyan szórakozásnak remek, de egyébként csak lufi, szándékosan hanyag és egyoldalú propagandafilmeket értünk, mint Michael Moore újkori kasszasikerei vagy éppen egy bizonyos Morgan Spurlock hamburgeres tirádája - de nem abban a világban élünk, ahol egy hibátlan Jesus Camp vagy, hogy magyar példát említsünk, egy Sejtjeink 100 millió termelhetne akár dollárban, akár forintban. Persze Moore legutóbbi filmjének gyengébb szereplése kapcsán kiderült, hogy a közönséget sem lehet kétszer megvezetni. Még az amerikait sem.
Morgan Spurlock, dokumentumfilmes nevét egy világ ismerte meg, amikor elkészítette a McDonalds-doksiját, a Super Size Me-t, ami a műfajtól szokatlan módon meglehetősen sikeres lett, hiszen csak Amerikában 11 millió dollárt termelt. A siker eredménye pedig egy tévésorozat, a 30 Days lett, melyben a rendező a hamburgerevéshez hasonlóan más dolgokat is kipróbál (vagy kipróbáltat) 30 napig, hogy tudósítson hatásukról a nézőknek. A 30 Days továbbra is hajlamos volt egyoldalúságra, azonban epizódjai jóval kevésbé voltak megmondó jellegűek, hátha valamelyik hazai csatorna is le fog csapni rá.
Spurlock legújabb filmjét a Meki után Osamával kívánta eladni, s bár az ember azt hitte, hogy a világ legkeresettebb emberének neve vonzani fogja az embereket a mozikba, bizony a Hol az ördögben van Oszama bin Laden? ronda bukás lett, alig pár százezer dollárt hozott. Pedig...
Pedig nem tudjuk, milyen film. Szórakoztató? Igen. Tanulságos? Igen. Hordoz újdonságot magában? Ööö, nem igazán. Spurlock a film története szerint fejébe vette, hogy megtalálja bin Ladent, az apropó pedig felesége terhessége: a rendező ugyanis nem akarja, hogy gyermeke egy Oszamával bélelt világba szülessen. Így hát elindul felderíteni a terrorista nyomait, hogy elkapja és törvény elé állíttassa.
A világkörüli utazás (mely Afrikába és a Közel-keletre vezet) eleinte még humoros, montázsokkal kínált verzióban folyik, amiből az ember azonnal leveszi, hogy a film poénokban és kikacsintásokban sem fog szűkölködni. Azonban az egész utazás idővel átvált a szokásos "Amerikának megmutatjuk a másik kultúrát, hogy rácsodálkozzanak" felfogásba és tanító jellegbe, s ez nem tesz jót a filmnek, hiszen olyan tanulságot, hogy "mindenki egyforma" és "nem minden rab terrorista" már többször is az arcunkba vágtak.
Azonban minden közhelyessége ellenére operatőreivel olyan filmet sikerült összehoznia Spurlocknak, mely leköti az embert másfél órára, mely előcsal némi nevetést vagy könnycseppet (embere válogatja) és mely túlságos egyértelműsége ellenére is mégiscsak megmutatja nekünk azt a világot, melyet Chrudinák Alajos vállára vetett kamerával és bolyhos mikrofonjával 5-8 percre vágva megmutatott annak idején nekünk a Panorámában. Igaz, azért ő is kevesebb pénzt kapott és nekünk sem kellett a tévés előfizetési díjon kívül tejelnünk. Az mindenesetre biztos, hogy felületessége ellenére is rengeteg munka volt a filmben és a rendező attól sem tart, hogy hülyét csináljon magából a nemes ügy érdekében. Már csak ezért is jár neki a buksisimogatás.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ki tudja, miért, de a moziba járók nincsenek oda a dokumentumfilmekért, jelenthetnénk ki, ha a hülyét akarnánk tettetni. Persze ettől még igaz az állítás, ami azért is szomorú, mert az elmúlt pár évben hihetetlen jó filmek jöttek ki a műfajban, melyek természetesen köröket vernek a fiktív mezőny jó részére. Az más kérdés, hogy a zsáner továbbra sem sikk, nem divat, így csak valóban a legérdeklődőbbek tekintik meg az amerikai, a francia vagy olykor a magyar termést. Meg persze az újságírók kötelességből - már aki, hiszen láttunk már dokumentumfilmes sajtóvetítésen kongó mozitermet.
Sőt, manapság a legjobb dokumentarista eresztések, ha moziba nem is kerülnek, akkor megjelennek DVD-n, lásd a Budapest Film Kultúrsokk sorozatának egyes darabjai, mint például a Szójáték, a Megfojtott szabadság vagy a Darwin rémálma - egytől-egyig lenyűgöző remekművek, melyek szórakoztatóbbak, sokkal jobban lekötik az embert, mint egy-egy divatfilm, ráadásul olykor jó időre be is fészkelik magukat az ember agyába.
Dokumentumfilm alatt természetesen nem az olyan szórakozásnak remek, de egyébként csak lufi, szándékosan hanyag és egyoldalú propagandafilmeket értünk, mint Michael Moore újkori kasszasikerei vagy éppen egy bizonyos Morgan Spurlock hamburgeres tirádája - de nem abban a világban élünk, ahol egy hibátlan Jesus Camp vagy, hogy magyar példát említsünk, egy Sejtjeink 100 millió termelhetne akár dollárban, akár forintban. Persze Moore legutóbbi filmjének gyengébb szereplése kapcsán kiderült, hogy a közönséget sem lehet kétszer megvezetni. Még az amerikait sem.
Morgan Spurlock, dokumentumfilmes nevét egy világ ismerte meg, amikor elkészítette a McDonalds-doksiját, a Super Size Me-t, ami a műfajtól szokatlan módon meglehetősen sikeres lett, hiszen csak Amerikában 11 millió dollárt termelt. A siker eredménye pedig egy tévésorozat, a 30 Days lett, melyben a rendező a hamburgerevéshez hasonlóan más dolgokat is kipróbál (vagy kipróbáltat) 30 napig, hogy tudósítson hatásukról a nézőknek. A 30 Days továbbra is hajlamos volt egyoldalúságra, azonban epizódjai jóval kevésbé voltak megmondó jellegűek, hátha valamelyik hazai csatorna is le fog csapni rá.
Spurlock legújabb filmjét a Meki után Osamával kívánta eladni, s bár az ember azt hitte, hogy a világ legkeresettebb emberének neve vonzani fogja az embereket a mozikba, bizony a Hol az ördögben van Oszama bin Laden? ronda bukás lett, alig pár százezer dollárt hozott. Pedig...
Pedig nem tudjuk, milyen film. Szórakoztató? Igen. Tanulságos? Igen. Hordoz újdonságot magában? Ööö, nem igazán. Spurlock a film története szerint fejébe vette, hogy megtalálja bin Ladent, az apropó pedig felesége terhessége: a rendező ugyanis nem akarja, hogy gyermeke egy Oszamával bélelt világba szülessen. Így hát elindul felderíteni a terrorista nyomait, hogy elkapja és törvény elé állíttassa.
A világkörüli utazás (mely Afrikába és a Közel-keletre vezet) eleinte még humoros, montázsokkal kínált verzióban folyik, amiből az ember azonnal leveszi, hogy a film poénokban és kikacsintásokban sem fog szűkölködni. Azonban az egész utazás idővel átvált a szokásos "Amerikának megmutatjuk a másik kultúrát, hogy rácsodálkozzanak" felfogásba és tanító jellegbe, s ez nem tesz jót a filmnek, hiszen olyan tanulságot, hogy "mindenki egyforma" és "nem minden rab terrorista" már többször is az arcunkba vágtak.
Azonban minden közhelyessége ellenére operatőreivel olyan filmet sikerült összehoznia Spurlocknak, mely leköti az embert másfél órára, mely előcsal némi nevetést vagy könnycseppet (embere válogatja) és mely túlságos egyértelműsége ellenére is mégiscsak megmutatja nekünk azt a világot, melyet Chrudinák Alajos vállára vetett kamerával és bolyhos mikrofonjával 5-8 percre vágva megmutatott annak idején nekünk a Panorámában. Igaz, azért ő is kevesebb pénzt kapott és nekünk sem kellett a tévés előfizetési díjon kívül tejelnünk. Az mindenesetre biztos, hogy felületessége ellenére is rengeteg munka volt a filmben és a rendező attól sem tart, hogy hülyét csináljon magából a nemes ügy érdekében. Már csak ezért is jár neki a buksisimogatás.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése