Óóó, végre egy film, aminek nem kell gondolkodni a megtekintésén - két ekkora színész mellett szinte nem is számít, hogy mi a történet.

Adózzunk hát elismeréssel azoknak, akik összehozták egy közös film erejéig Morgan Freemant és Jack Nicholsont (elsősorban Rob Reiner rendezőnek) és annak, hogy az a Nicholson, aki az elmúlt 5 évben csak egy filmet forgatott (az Oscaros Téglát) meglátta a fantáziát a forgatókönyvben és rábólintott a Bakancslistára. A film az elvárásokat túlszárnyalva Amerikában kis híján a 100 milliós álomhatárt is majdnem elérte.

Ez sokaknak biztos nem meglepő, de tény, hogy a mai mozifilmek fő célközönsége nem az olyan alkotásokra szokott beszivárogni, ahol a két főszereplő egyenként 70-70 éves - ezt a hetvenes életkort inkább 5, jobb esetben 7 főszereplő korából szeretik összeállítani. Mégis, a Bakancslista tarolt, ha a bevételeket nézzük, azonban a film minőségével már korántsem ez a helyzet.


Félreértés ne essék, mivel mindvégig Nicholson és Freeman van a vásznon és általában egymással beszélgetnek, így a nem különösebben hosszú játékidő során a film mindvégig érdekes marad (még abban a 9 percben is, amikor a telefonkönyvet olvassák fel), de ez leginkább a két nagyság jutalomjátékának köszönhető. A forgatókönyv írója sajnos már nem teljesíti ilyen magától értetődő játszi könnyedséggel feladatát.

Maga a sztori egyszerű és nagyszerű: két halálos betegségségben szenvedő kórházi szobatárs összehaverkodik, majd pedig a duó elhatározza, hogy ír egy listát pár életcéllal, hogy azokat hátralévő, viszonylag rövid életükben kipipálhassák. Ismerős a történet, de nem is ez a lényeg, hanem a két fő karakter jellemének felvázolása, valamint a közöttük lévő interakció. Aki egy másfél órás világkörüli bulizásra számít, az keservesen csalódni fog, hiszen a delikvensek még a film felénél is csak a kórházi ágyukban hemperegnek. (Jobban is sikerült a felvezetés...)


Bármennyire is elcsépelt a történet és bármennyire is ömlengünk a színészek miatt, azt azért a sztori javára kell írnunk, hogy a sok közhely, a szereplők szájába adott "nagy igazságok" ellenére a Bakancslista képes meglepetésekkel, fordulatokkal szolgálni, miközben egy-két könnycseppet csendben elmorzsolunk, így a fenti elégedetlenkedés inkább csak a kihagyott ziccernek szól.


Szumma szummárum, olyan - erősen közepes - film lett a Bakancslista, mely minden hibája ellenére is képes élvezetes, mosolygós maradni és a halálközeli szituáció ellenére is optimista. Jó látni, ha egy halálról szóló filmben az élet elnyomja a Nagy Kaszást. Két teljesen eltérő ember egymásra találása mindig is hálás téma volt, azonban ezt a hálát nem szolgálja meg film, hiszen a túlzott közhelyek jelenlétét nem tudja teljes mértékben annullálni a két remek színész. (Ha valakinek a sok ellentmondó jellemzés megfekszi a gyomrát, akkor Markos-Nádassal élnék: - Milyen a film? - Jó! - Bővebben? - Nem jó!)

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Bakancslista (Bucket List) feliratos amerikai filmdráma, 97 perc, 2007) Rendező: Rob Reiner Forgatókönyvíró: Justin Zackham Operatőr: John Schwartzman Jelmeztervező: Molly Maginnis Zene: Marc Shaiman Vágó: Robert Leighton Jack Nicholson (Edward Cole) Morgan Freeman (Carter Chambers) Sean Hayes (Thomas) Beverly Todd (Virginia Chambers) Rob Morrow (Dr. Hollins) Rowena King (Angelica) Jordan Lund (tetováló)