Szekeres Viktor
Hannibal ébredése - Hannibal, a kannibál ötödjére is
Thomas Harris legújabb regényét megírta és Hannibal Lecter immáron ötödjére tűnik fel a filmvásznon - ezúttal sosem látott tetőfokára hág a kannibalizmus.
Persze hivatalosan nem is a Bárányok hallgatnak-nak és nem is az ötödik résznek kellene neveznünk a filmet, hiszen Thomas Harris még 1981-ben írta meg a Vörös Sárkányt, melyből 1986-ban készült el az Embervadász című film, ahol is Brian Cox játszotta Dr. Hannibal Lectert, az emberi húsért (is) rajongó pszichiátert. A bárányok hallgatnak csak 1988-ban jelent meg nyomtatásban, hogy aztán 1991-ben az Oscar-díj átadásán sokkolja a közönséget és olyat tegyen, ami előtte csak egy filmnek sikerült. Elhozta az öt legfontosabbnak számító szobrot, ugyanis: a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi és női főszereplő, valamint a legjobb forgatókönyvért járó Oscar is a sikerthrilleré lett.
Innentől kezdve nem is volt kétséges, hogy Thomas Harris meg fogja írnia folytatást is. 1999-ben jelent meg nyomtatásban a Hannibal, melyet két évre rá Ridley Scott filmesített meg, s máig ez a rész pénzügyileg a legsikeresebb Lecter-film. 2002-ben Edward Nortonnal Hollywood újra leforgatta a Vörös sárkányt, miközben kiadója újabb két könyvre szóló szerződést kötött Thomas Harris-szel, melynek első darabja a Hannibal ébredése (mely a hónapban nálunk is megjelent.)
A Hannibal ébredése Hannibal Lecter gyerekkorát mutatja be, azt, hogyan is lett egy kisfiúból az a szociopata, aki az utóbbi idők egyik legrémisztőbb filmes ikonjává vált. Mivel az előzményregény a II. világháborúban, és az azt követő időszakban játszódik, ezért Anthony Hopkins helyett természetszerűleg mást kellett keresni Hannibal szerepére. Gaspard Ulliel, az egyik legfuttatottabb fiatal francia színész játszhatta el a litván származású doktor fiatalkori énjét.
A történet a II. világháborúból indít, ahol is a Litvániában nevelkedő ifjú Hannibal húgával és családjával menekülni kényszerül a megszállók elől. Az idővel elárvuló gyerekek nemsokára katonák kezére kerülnek, akik révén elmondhatatlan borzalmakban lesz részük. Felcseperedve, immáron Franciaországban Hannibal megpróbálja feleleveníteni a rég elfeledett múltat, hogy bosszút álljon azokon, akiknek köszönhetően eltorzult a személyisége.
Míg az eddigi epizódok elegáns és/vagy sötét thrillerek voltak, kellemes pszihothrilleres beütéssel, addig a Hannibal ébredése egy szimpla bosszúfilmmé vedlik, mely azért kifejezetten hangulatos lett. A borongós, sötét képek és a baljóslatú zene megteremti a kellő atmoszférát, azonban az új regény megírásával egy időben készülő film szinte minden feszültséget nélkülöz. Peter Webber rendező hiába bánik jól a külsőségekkel és a képeivel, ha elbukik akkor, amikor a cselekményt, a konfliktusokat kell vászonra vinni. Mindössze pár sejtelmes visszaemlékezésre telik tőle, és hiába a hangulat, ha az Ébredés messze marad az előző részek színvonalától.
És az is kiderül, hogy egyedül Hannibal nem tud elvinni a hátán egy filmet, annyira nem érdekes személyiség. Aki látta a Parfümöt februárban, az nagyjából észreveheti, hogy a Hannibál ébredése szinte ugyanazon a szálon fűzi fel a gyermekből szociopata gyilkos evolúciót, azzal a különbséggel, hogy míg a Parfümben elnyerhette a nézők szimpátiáját Jean-Baptiste, addig az ifjú Hannibál szociopataként sem rendelkezik Anthony Hopkins sármjával, hiába tesz meg mindent Gaspard Ulliel. Játéka egyébként is hullámzó, mert bár nagyon ördögien tud nézni, de ez közel sem elegendő. A fiatal Hannibalért egy percet sem aggódik a néző, nem érzünk együtt vele, nem azonosulunk (naná) - egyszerűen nem szimpatikus. Mindössze egy állat, aki odáig merészkedik, hogy teljesen anti-Lecteriánus módon ökölharcba keveredik, majd mikor alulmaradni látszik, akkor pisztolyt ránt.
Nehéz, nagyon nehéz műfaj az előzményfilm, főleg, hogy a sorozat egyik fő színészét nélkülözni kellett. Talán ennek is köszönhető, hogy Amerikában csúfosan megbukott a Hannibal ébredése, összesen látták annyian a filmet, mint a Vörös sárkányt az első hétvégén. Persze a kudarcba talán az is belejátszik, hogy a film minősége sem ütötte meg a mércét, de ettől függetlenül alacsony volt az érdeklődés, holott a Hannibal ébredése egyáltalán nem rosszabb, mint a mostanában moziba kerülő felnőtt thrillerek (elég csak a nálunk még bemutatás előtt álló, Jim Carrey nevével fémjelzett és ugyancsak nagy bukás Number 23-ra utalni).
Egyszerűen a könyv mérsékeltebb szereplése is mutatja, hogy a témaválasztás nem volt szerencsés. Ha az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy most egy Hannibal-mozit néz, akkor valószínűleg tartalmasnak fogja találni a közepesnél egy cseppet jobban sikerült Hannibal ébredését. Sebaj, jön a folytatás, már készül a könyv, bízzunk benne, hogy azt jobbra írja meg Thomas Harris.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Persze hivatalosan nem is a Bárányok hallgatnak-nak és nem is az ötödik résznek kellene neveznünk a filmet, hiszen Thomas Harris még 1981-ben írta meg a Vörös Sárkányt, melyből 1986-ban készült el az Embervadász című film, ahol is Brian Cox játszotta Dr. Hannibal Lectert, az emberi húsért (is) rajongó pszichiátert. A bárányok hallgatnak csak 1988-ban jelent meg nyomtatásban, hogy aztán 1991-ben az Oscar-díj átadásán sokkolja a közönséget és olyat tegyen, ami előtte csak egy filmnek sikerült. Elhozta az öt legfontosabbnak számító szobrot, ugyanis: a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi és női főszereplő, valamint a legjobb forgatókönyvért járó Oscar is a sikerthrilleré lett.
Innentől kezdve nem is volt kétséges, hogy Thomas Harris meg fogja írnia folytatást is. 1999-ben jelent meg nyomtatásban a Hannibal, melyet két évre rá Ridley Scott filmesített meg, s máig ez a rész pénzügyileg a legsikeresebb Lecter-film. 2002-ben Edward Nortonnal Hollywood újra leforgatta a Vörös sárkányt, miközben kiadója újabb két könyvre szóló szerződést kötött Thomas Harris-szel, melynek első darabja a Hannibal ébredése (mely a hónapban nálunk is megjelent.)
A Hannibal ébredése Hannibal Lecter gyerekkorát mutatja be, azt, hogyan is lett egy kisfiúból az a szociopata, aki az utóbbi idők egyik legrémisztőbb filmes ikonjává vált. Mivel az előzményregény a II. világháborúban, és az azt követő időszakban játszódik, ezért Anthony Hopkins helyett természetszerűleg mást kellett keresni Hannibal szerepére. Gaspard Ulliel, az egyik legfuttatottabb fiatal francia színész játszhatta el a litván származású doktor fiatalkori énjét.
A történet a II. világháborúból indít, ahol is a Litvániában nevelkedő ifjú Hannibal húgával és családjával menekülni kényszerül a megszállók elől. Az idővel elárvuló gyerekek nemsokára katonák kezére kerülnek, akik révén elmondhatatlan borzalmakban lesz részük. Felcseperedve, immáron Franciaországban Hannibal megpróbálja feleleveníteni a rég elfeledett múltat, hogy bosszút álljon azokon, akiknek köszönhetően eltorzult a személyisége.
Míg az eddigi epizódok elegáns és/vagy sötét thrillerek voltak, kellemes pszihothrilleres beütéssel, addig a Hannibal ébredése egy szimpla bosszúfilmmé vedlik, mely azért kifejezetten hangulatos lett. A borongós, sötét képek és a baljóslatú zene megteremti a kellő atmoszférát, azonban az új regény megírásával egy időben készülő film szinte minden feszültséget nélkülöz. Peter Webber rendező hiába bánik jól a külsőségekkel és a képeivel, ha elbukik akkor, amikor a cselekményt, a konfliktusokat kell vászonra vinni. Mindössze pár sejtelmes visszaemlékezésre telik tőle, és hiába a hangulat, ha az Ébredés messze marad az előző részek színvonalától.
És az is kiderül, hogy egyedül Hannibal nem tud elvinni a hátán egy filmet, annyira nem érdekes személyiség. Aki látta a Parfümöt februárban, az nagyjából észreveheti, hogy a Hannibál ébredése szinte ugyanazon a szálon fűzi fel a gyermekből szociopata gyilkos evolúciót, azzal a különbséggel, hogy míg a Parfümben elnyerhette a nézők szimpátiáját Jean-Baptiste, addig az ifjú Hannibál szociopataként sem rendelkezik Anthony Hopkins sármjával, hiába tesz meg mindent Gaspard Ulliel. Játéka egyébként is hullámzó, mert bár nagyon ördögien tud nézni, de ez közel sem elegendő. A fiatal Hannibalért egy percet sem aggódik a néző, nem érzünk együtt vele, nem azonosulunk (naná) - egyszerűen nem szimpatikus. Mindössze egy állat, aki odáig merészkedik, hogy teljesen anti-Lecteriánus módon ökölharcba keveredik, majd mikor alulmaradni látszik, akkor pisztolyt ránt.
Nehéz, nagyon nehéz műfaj az előzményfilm, főleg, hogy a sorozat egyik fő színészét nélkülözni kellett. Talán ennek is köszönhető, hogy Amerikában csúfosan megbukott a Hannibal ébredése, összesen látták annyian a filmet, mint a Vörös sárkányt az első hétvégén. Persze a kudarcba talán az is belejátszik, hogy a film minősége sem ütötte meg a mércét, de ettől függetlenül alacsony volt az érdeklődés, holott a Hannibal ébredése egyáltalán nem rosszabb, mint a mostanában moziba kerülő felnőtt thrillerek (elég csak a nálunk még bemutatás előtt álló, Jim Carrey nevével fémjelzett és ugyancsak nagy bukás Number 23-ra utalni).
Egyszerűen a könyv mérsékeltebb szereplése is mutatja, hogy a témaválasztás nem volt szerencsés. Ha az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy most egy Hannibal-mozit néz, akkor valószínűleg tartalmasnak fogja találni a közepesnél egy cseppet jobban sikerült Hannibal ébredését. Sebaj, jön a folytatás, már készül a könyv, bízzunk benne, hogy azt jobbra írja meg Thomas Harris.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése