A fél világot végigrobotoló független tragikomédia végül bemasírozott az Oscarra, és két díjat el is halászott a nagyokosok elől.

Céltudatos család lohol egy ütött kopott okkersárga Volkswagen busz után. A vezető lassítani nem tud, mert lefulladnak, így a benn ülő nagypapa segít rá a témára, valósággal berámolva a pereputtyot a mozgóalkalmatosságba. Nem csak a busz ilyen okkersárga, de a normalitást reprezentáló, s örzővédő anya blúza úgyszintén, sőt tüntetően ilyen színben lázad a család elsőszülött reménysége, a kamaszfiú is. Mindenki tudásához és képességeihez mérten klaffog a busz után, okkersárga körülöttük már a világ is. Első ránézésre szokatlan, mégis harmonikus. Pont mint Jonathan Dayton és Valerie Faris filmje.

A Család kicsi kincsének menetelése igazi független siker, egyfajta ágyúgolyófutam a kertek alatt. A történet valahol a tavalyi Sundance körül indult, lassan duzzadt, hogy a kevésbé prominens, ám annál nagyobb publicitással járó nyári MTV Movie Awards (hehe, az IMDB-n még csak nem is jegyzik - nem biztos hogy okos dolog) a szárnyai alá vonja. Útközben pedig folyt a világhódítás Stockholmtól Tokióig. A bemutatást alapkövetelményül állító fesztiválok kivételével (kis túlzással) nem volt olyan filmünnep, amely lemondott volna az okkersárgulásról.



Jó bornak is kell a cégér - így persze kellett a dologhoz a Fox Searchlight forgalmazó is, amely kizárólag független filmek promótálásával keresi a kenyerét. A nyári időszak után általában csendes meghajlás és a feledés homálya következik az első félév sikereinek. Nem így jelen esetben, ahol a népszerűsítést elősegítendő külföldről és hazulról továbbra is záporoznak a fesztiválmeghívók. Nem kellett más, mint egy okosan időzített DVD kiadás (a Fox Searchlight helyet is foglalt a rendkívül előnyös december 19-ére), és feléledtek az esélyek, hogy friss zajos sikerek híján a filmet bepumpálják a téli-koratavaszi fesztiváldarálóba.

Golden Globe - két jelölés, siker nuku. Oké, sebaj, benn vagyunk a varázskapun, jöhet az Oscar. Independent Spirit Award az Oscar előestéjén - a film hírneve a kicsik közt már nagy, s nem marad el a díjeső sem. Öt jelölés négy győzelem, újabb tatárjárást megszégyenítő fosztogatás tehát. S jöhet akkor az Oscar négy jelölése és az 50%-os teljesítmény ország-világ színe előtt.



Megérdemelten? Hogy a megveszekedett fenébe ne, bólintunk rá sietve, akár őszintén így gondoljuk, akár azért, mert a Család kicsi kincse megfelelő alkalom arra hogy kiszakadjon belőlünk a Robin Hood. Tudjuk hogy a hasonló kaliberű filmek régóta már csak a libatöltelék és a pofozógép szerepét voltak hivatottak betölteni az Oscaron. Jól megbújnak ötödikként a jelöltek között, és rendre üres kézzel távoznak. Tiszta filmkedvelő lelkünket sötét fesztivál-politikával beszennyezve jelenthetjük ki, hogy a alkotás sikere már csak a hasonszőrű, kisfesztiválokon megrekedt filmek miatt is jelentőséggel bír.

Gondoltuk volna alig nyolc hónapja? A DVD megjelenés időpontjának kitűzése előtt semmiképpen, és utána se nagyon. Az a szerencsénk, hogy a filmakadémia szmokingos, matuzsálemi korú stratégái - akik természetesen a világ sorsáról is egy hangszigetelt szobában, nagyméretű makettek felett vitatkozva döntenek a főszereplőket reprezentáló Oscar-bábuk tologatásával - idén kitalálták maguknak.



Pedig nem árul varázsreceptet a diszfunkcionális család road movie-ja. Alapötlete kimerül abban, hogy főszereplőink elkísérik egyetlenüket egy gyerekszépségversenyre. Ha szigorú kritikusi szemmel tekintünk rá, a végső elsimítás több kívánnivalót is hagy maga után még akkor is, ha a tragikomédia soha nem volt könnyű műfaj. A toldott-foldott forgatókönyvből érezhetően kilógnak epizódok, hogy aztán kissé ügyetlen illesztéssel kapcsolódjanak a film egységébe.

A működési képlet legfontosabb eleme a film bazsajgásra késztető bája, amelynek lefulladni képtelen motorja kétségtelenül a címben utalt kislány (Abigail Breslint a hazai közönség például a Titanic-on bemutatott Keane című filmben láthatta), de olyannyira áthatja az egész filmet, hogy senki nem tudja, kit szeressen belőle igazán. Ezt talán a jelölések szóródása bizonyítja leginkább: a film hangvételéhez idomulni képes, egymás játékára rásegítő színészek mindegyikét jelölték nemtől és színészi rangtól függően valamelyik fesztivál nekik megfelelő kategóriájába, s nincs olyan jelentősebb szereplő, aki ne vitt volna haza valamilyen tárgyiasult elismerést a film kapcsán.

A család kicsi kincse legfőbb érdeme, hogy szerény, könnyen kódolható mondanivalóját képes volt úgy megfogalmazni, hogy okkersárga üzenete korra, nemre, nemzetiségre és műveltségre való tekintet nélkül befogadhatóvá és elfogadhatóvá vált. Bárcsak minden két Oscart magának tudható film rendelkezne ezzel a becses tulajdonsággal.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A család kicsi kincse (Little Miss Sunshine) színes feliratos amerikai vígjáték, 99 perc, 2006 Rendező: Jonathan Dayton, Valerie Faris Forgatókönyvíró: Michael Arndt Zeneszerző: Mychael Danna Operatőr: Tim Suhrstedt Producer: Albert Berger, David T. Friendly, Peter Saraf, Marc Turtletaub, Ron Yerxa Vágó: Pamela Martin Szereplők: Greg Kinnear (Richard) Abigail Breslin (Olive) Toni Collette (Sheryl) Paul Dano (Dwayne) Alan Arkin (nagypapa) Steve Carell (Frank) Matt Winston (Pageant MC)