Szekeres Viktor
Egy botrány részletei - A film, ami kimaradt az Oscar-szórásból
Egy sima, egy fordított. A Szellemlovas mellett a hét másik Intercom-bemutatója, a pedofil mellékszállal rendelkező könyvadaptáció visszaadja az ember moziba vetett hitét.
Richard Eyre rendező legutóbb az Iris-szel jelent meg az Oscar-díjátadón, mely kissé a túlhype-oltság hibájába esett, de Judi Dench a főszerepben természetesen megkerülhetetlen volt. Azóta egy kevésbé sikeres Stage Beauty adaptáción is túlesett a rendező és 2006-ban Zoe Heller regényének tárgyában ismét olyan könyvhöz sikerült nyúlnia, mely egy sok vitát kiváltott botrányt dolgoz fel, meglehetősen érzékeny hozzáállással.
Az Egy botrány részletei egy középiskolában játszódik, melyben Miss Barbara Covett áll a középpontban, egy elismerésnek örvendő, tisztelt, de a felszín alatt gyűlölt és begyöpösödött tanárnő. Ebbe a status quo-ba tör be egy új, fiatal, vagyis inkább fiatalos, az expunk szellemiségét minden porcikájában magában hordozó rajztanárnő, Sheba Hart. Személyisége azonnal felkelti Miss Covett figyelmét, mint ahogy az is, hogy az új tanerő mintha vonzódna egyik tanítványához.
Az alapsztoriból persze még egy közhelyes dráma is kikerekedhetne, de szerencsére a történések nem csak ezen a hatásvadásznak tűnő zanzán alapulnak, hanem idővel kibomlik a teljes történet is, amit természetesen nem érdemes ellőni. Az azonban bizonyos, hogy mindez nem lenne működőképes, ha nem sikerült volna a főszerepekre két ennyire jó színésznőt találni.
Judi Dench, legyen szó akár királynői szerepről a Szerelmes Shakespeare-ben, akár M-ről a Bond filmekben, mindig élettel tölti meg a karaktereit és mindig más arcát mutatja, mint ahogy most is, a megkeseredett Miss Covett szerepében. Szerencsére az ellenpólus is hibátlan lett, Cate Blanchettben ritkán csalódunk (idén jól választott, hiszen még a Bábelben is ott volt). Olyan hitelesen alakítja a törékeny családanyát, hogy az ember azt hiszi, hogy ha a férjét játszó Bill Nighy kissé indulatosabban nyúl hozzá, akkor menten megreped.
Naná, hogy a két főszereplő megkapta az Oscar-jelölést - a filmet sajnos már elkerülte az elismerés, bár személy szerint hiszem, hogy ott lett volna a helye a kiemelt 5 film között. A rendezés az első perctől kezdve letesz a zsákbamacskáról, hiszen már a nyitósnitt is egy borongós, ködös angol látképet tár elénk és bizony a film sem egy leányálom - nem éppen a vidáman mosolygós fajtából való. Rágódásra, ítélkezésre kényszeríti a nézőt, majd egyes elhamarkodott döntéseinek utólagos átgondolására, teszi mindezt nagyon intenzív eszközökkel.
A film nem finomkodik és, ami még jobb, nem ítélkezik, hanem mindkét pólust bemutatja. Hagyja, hogy mi döbbenjünk rá arra a sablonos alapigazságra, miszerint fehér és fekete nem létezik, csak a szürke árnyalatai. Egyrészről kapunk egy iszonyatosan magányos embert, aki elszántan mindent megtesz azért, hogy maga mellett tudhasson valakit (és ezért szó szerint bármire képes), másik oldalról pedig megismerünk egy családos, kétgyerekes anyát, akinek majd minden idejét leköti jóval idősebb férje, a tinikor minden problémájával küszködő lánya és Down-kórós fia nevelése és szeretne végre lélegzethez, friss levegőhöz jutni.
Érzékeny és kifejezetten jó, erős film az Egy botrány részletei, mely belső monológjaival, naplórészleteivel erősít rá a hatásra. Kellemes meglepetés, hiszen váratlanul csap le a nézőre. Megkapó drámáról van szó, melynek zenei anyaga (Philip Glass előtt borulunk le) csak ráerősít a film hangulatára, bár sajnos kissé túlságosan is Glass-os, ismétli önmagát. Természetes, hogy nincs tökéletes film, így bizony néha szájbarágóssá változik, de a színészi alakítások és a morális probléma felvetése, valamint a válaszra tett kísérlet reménytelenül magával ragadja a nézőt. Nincs menekvés, meg kell szokni - megszökni nem lehet. Szerencsére.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Richard Eyre rendező legutóbb az Iris-szel jelent meg az Oscar-díjátadón, mely kissé a túlhype-oltság hibájába esett, de Judi Dench a főszerepben természetesen megkerülhetetlen volt. Azóta egy kevésbé sikeres Stage Beauty adaptáción is túlesett a rendező és 2006-ban Zoe Heller regényének tárgyában ismét olyan könyvhöz sikerült nyúlnia, mely egy sok vitát kiváltott botrányt dolgoz fel, meglehetősen érzékeny hozzáállással.
Az Egy botrány részletei egy középiskolában játszódik, melyben Miss Barbara Covett áll a középpontban, egy elismerésnek örvendő, tisztelt, de a felszín alatt gyűlölt és begyöpösödött tanárnő. Ebbe a status quo-ba tör be egy új, fiatal, vagyis inkább fiatalos, az expunk szellemiségét minden porcikájában magában hordozó rajztanárnő, Sheba Hart. Személyisége azonnal felkelti Miss Covett figyelmét, mint ahogy az is, hogy az új tanerő mintha vonzódna egyik tanítványához.
Az alapsztoriból persze még egy közhelyes dráma is kikerekedhetne, de szerencsére a történések nem csak ezen a hatásvadásznak tűnő zanzán alapulnak, hanem idővel kibomlik a teljes történet is, amit természetesen nem érdemes ellőni. Az azonban bizonyos, hogy mindez nem lenne működőképes, ha nem sikerült volna a főszerepekre két ennyire jó színésznőt találni.
Judi Dench, legyen szó akár királynői szerepről a Szerelmes Shakespeare-ben, akár M-ről a Bond filmekben, mindig élettel tölti meg a karaktereit és mindig más arcát mutatja, mint ahogy most is, a megkeseredett Miss Covett szerepében. Szerencsére az ellenpólus is hibátlan lett, Cate Blanchettben ritkán csalódunk (idén jól választott, hiszen még a Bábelben is ott volt). Olyan hitelesen alakítja a törékeny családanyát, hogy az ember azt hiszi, hogy ha a férjét játszó Bill Nighy kissé indulatosabban nyúl hozzá, akkor menten megreped.
Naná, hogy a két főszereplő megkapta az Oscar-jelölést - a filmet sajnos már elkerülte az elismerés, bár személy szerint hiszem, hogy ott lett volna a helye a kiemelt 5 film között. A rendezés az első perctől kezdve letesz a zsákbamacskáról, hiszen már a nyitósnitt is egy borongós, ködös angol látképet tár elénk és bizony a film sem egy leányálom - nem éppen a vidáman mosolygós fajtából való. Rágódásra, ítélkezésre kényszeríti a nézőt, majd egyes elhamarkodott döntéseinek utólagos átgondolására, teszi mindezt nagyon intenzív eszközökkel.
A film nem finomkodik és, ami még jobb, nem ítélkezik, hanem mindkét pólust bemutatja. Hagyja, hogy mi döbbenjünk rá arra a sablonos alapigazságra, miszerint fehér és fekete nem létezik, csak a szürke árnyalatai. Egyrészről kapunk egy iszonyatosan magányos embert, aki elszántan mindent megtesz azért, hogy maga mellett tudhasson valakit (és ezért szó szerint bármire képes), másik oldalról pedig megismerünk egy családos, kétgyerekes anyát, akinek majd minden idejét leköti jóval idősebb férje, a tinikor minden problémájával küszködő lánya és Down-kórós fia nevelése és szeretne végre lélegzethez, friss levegőhöz jutni.
Érzékeny és kifejezetten jó, erős film az Egy botrány részletei, mely belső monológjaival, naplórészleteivel erősít rá a hatásra. Kellemes meglepetés, hiszen váratlanul csap le a nézőre. Megkapó drámáról van szó, melynek zenei anyaga (Philip Glass előtt borulunk le) csak ráerősít a film hangulatára, bár sajnos kissé túlságosan is Glass-os, ismétli önmagát. Természetes, hogy nincs tökéletes film, így bizony néha szájbarágóssá változik, de a színészi alakítások és a morális probléma felvetése, valamint a válaszra tett kísérlet reménytelenül magával ragadja a nézőt. Nincs menekvés, meg kell szokni - megszökni nem lehet. Szerencsére.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése