Zsellér Máté
Taxidermia - Nesztek, Nyugat-Európa!
Pálfi meghökkentő meséje kelet-európai kultúr-ballada, szürreálisba hajló képsorai igazán csak e légkör ismeretében nyerhetnek értelmet.
"Nagyon örülök, hogy itt lehetek Magyarországon. Ott, ahol olyan példaértékű filmek születnek, mint a Taxidermia." Ilya Khrjanovszkij szavai ezek, közvetlenül a "4" című filmje budapesti bemutatója után márciusban, amelyet az Titanic-ra a fiatal orosz rendező személyesen kísért el - s melynek révén szűk egy hét múlva a fődíjjal távozhatott.
Rövidre szabott beszédét hallgatva vagy tíz megszeppent sajtós társaságában lapítottam az Urániában, - a többiek rég menekülőre fogták a monsztrózus játékidő valamely szakaszában - és két dolog forgott a fejemben. Az első, hogy ez most tuti, hogy kötelezően idenyal és betanulta az ügyeletes magyar fesztiválfilm címét. A másik meg hogy milyen király, hogy legalább van mit betanulnia és vele ellentétben én szégyenszemre még mindig nem láttam a Taxidermiát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hiányosságomat csak most, a magyarországi bemutatóval pótoltam, és a film révén Khrjanovszkij szavai is valamelyest értelmet nyertek. Bár nem tudhatom, hogy mennyire akart nyalni és mennyire nem, az nyilvánvalóvá vált, hogy a Taxidermiát miért tekinti példaértékűnek saját filmje viszonylatában. Egy biztos: a mindkét filmben jelen lévő, groteszk formanyelvet láthatólag 2006-ban több alternatív rendező is használható, önkifejezésre alkalmas eszköznek tekinti.
A Taxidermia több novella (Parti Nagy Lajos) felhasználásával és feldolgozásából született (csak úgy, mint a 4, egyébként.). Pálfi Görgy különböző tempójú és vérmérsékletű novellákat öltött egybe és így filmje sajátos, egyedi ütemezést nyert. A különböző felépítésű írások (nem úgy, mint a 4-ben, ahol részben egymás alá-fölé, részben egymást mellé rendelten szerepelnek) egymást követik éles időbeli vágásokkal, nagy levegővel, lezárt belső struktúrával. A cérnaszálak szándékoltan és gondos elrendezésben lógnak a meghökkentésre szánt szörnyszülöttből. A mesterségesen generált káoszon (csakúgy mint Khrjanovszkij), Pálfi is bizarr, egyedi prizmát szemünk elé tartva cipel át minket.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Filmünk mindössze három epizód - nehéz lenne másnak nevezni. Egy családot - nagypapát, fiút, unokát - követ nyomon, életük egy-egy kiemelt szakaszára, sors-fragmentumára fókuszálva. A huszadik század tépázta kicsiny hazánk gyorsan változó életritmusában nemcsak különböző korok, de különböző világok szülöttei is ők. A mindig nyugalmi állapotban, egyfajta groteszk idillben ábrázolt korszakok egymástól időben épp csak egy emberöltőnyire, életfelfogásban azonban viszont fényévekre vannak. Mindhárom főszereplőre ki is hat az adott kor, de a beöntés mindig elméreteződik és a társadalom patologikus egyedeit eredményezi, a főszereplőkben torz elhajlásokat szül.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Több mint nehéz megválaszolni a kérdést, hogy lehet-e Pálffi filmjét pusztán társadalmi szatíraként értelmezni. Hiába vannnak ott ugyanis a súlyos, társadalomkritikai elemek minden adott kor ábrázolásánál (nevezzük néven őket: a negyvenes évek egy csendes tele angyalbőrben; a tomboló gulyás-kommunizmus altató idillje; jelen korunk kispolgári látlelete) tekintetünk mindvégig a vitrin mögé rakott szemléltetőeszközöket, a kiemelt főhőseinket pásztázza. A filmnek nem célja problémáik feltárása, személyiségük megismerése - a rendező maga sem kérdez tőlük (ellenpélda Szász János Witman-fiúkja) és a hozzá(juk)állása a legjobb bizonyítéka annak, hogy koruk cirkuszi porondra termett extrém ember-példányait látjuk csupán.
Egy dolog, hogy több külföldi fesztiválon is sikerrel vetítik a Taxidermiát, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog fel a nehezen emészthető pálfi-dolgozatból egy nyugati kultúrában érlelődött, akár európai érdeklődő. A film ugyanis nem ad háttérismeretet az adott korokról, nem ismétli el a leckét mégegyszer az avatatlanok számára. Tágabb perspektívába viszont e film csakis a keleti-európai huszadik századi lég- és kultúrkör ismeretében helyezhető - ennek ismerete nélkül a szemlélőben könnyen öncélú, provokatív jelenetek összeöntésévé degradálódhat.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Taxidermia egyébként szándékoltan meghökkentésre gyúró, hatásvadász epizódjai és a súlyos át-metaforizáltsága elegendő lenne arra, hogy a nyugatiak fehér zászlót lengetve látványosan megadják magukat a filmnek? Végül is, mi is pontosan ugyanezt tettük Ilya Khrjanovszkij 4-ével a Titanic filmfesztiválon. A félelem a meg nem értett, mostoha-gyermek kelettől, na meg a körötte lebegő balladai homálytól nagyon is kultúr-valóság. A kelet pedig - kérem szépen - továbbra is relatív fogalom.
"Nagyon örülök, hogy itt lehetek Magyarországon. Ott, ahol olyan példaértékű filmek születnek, mint a Taxidermia." Ilya Khrjanovszkij szavai ezek, közvetlenül a "4" című filmje budapesti bemutatója után márciusban, amelyet az Titanic-ra a fiatal orosz rendező személyesen kísért el - s melynek révén szűk egy hét múlva a fődíjjal távozhatott.
Rövidre szabott beszédét hallgatva vagy tíz megszeppent sajtós társaságában lapítottam az Urániában, - a többiek rég menekülőre fogták a monsztrózus játékidő valamely szakaszában - és két dolog forgott a fejemben. Az első, hogy ez most tuti, hogy kötelezően idenyal és betanulta az ügyeletes magyar fesztiválfilm címét. A másik meg hogy milyen király, hogy legalább van mit betanulnia és vele ellentétben én szégyenszemre még mindig nem láttam a Taxidermiát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Hiányosságomat csak most, a magyarországi bemutatóval pótoltam, és a film révén Khrjanovszkij szavai is valamelyest értelmet nyertek. Bár nem tudhatom, hogy mennyire akart nyalni és mennyire nem, az nyilvánvalóvá vált, hogy a Taxidermiát miért tekinti példaértékűnek saját filmje viszonylatában. Egy biztos: a mindkét filmben jelen lévő, groteszk formanyelvet láthatólag 2006-ban több alternatív rendező is használható, önkifejezésre alkalmas eszköznek tekinti.
A Taxidermia több novella (Parti Nagy Lajos) felhasználásával és feldolgozásából született (csak úgy, mint a 4, egyébként.). Pálfi Görgy különböző tempójú és vérmérsékletű novellákat öltött egybe és így filmje sajátos, egyedi ütemezést nyert. A különböző felépítésű írások (nem úgy, mint a 4-ben, ahol részben egymás alá-fölé, részben egymást mellé rendelten szerepelnek) egymást követik éles időbeli vágásokkal, nagy levegővel, lezárt belső struktúrával. A cérnaszálak szándékoltan és gondos elrendezésben lógnak a meghökkentésre szánt szörnyszülöttből. A mesterségesen generált káoszon (csakúgy mint Khrjanovszkij), Pálfi is bizarr, egyedi prizmát szemünk elé tartva cipel át minket.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Filmünk mindössze három epizód - nehéz lenne másnak nevezni. Egy családot - nagypapát, fiút, unokát - követ nyomon, életük egy-egy kiemelt szakaszára, sors-fragmentumára fókuszálva. A huszadik század tépázta kicsiny hazánk gyorsan változó életritmusában nemcsak különböző korok, de különböző világok szülöttei is ők. A mindig nyugalmi állapotban, egyfajta groteszk idillben ábrázolt korszakok egymástól időben épp csak egy emberöltőnyire, életfelfogásban azonban viszont fényévekre vannak. Mindhárom főszereplőre ki is hat az adott kor, de a beöntés mindig elméreteződik és a társadalom patologikus egyedeit eredményezi, a főszereplőkben torz elhajlásokat szül.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Több mint nehéz megválaszolni a kérdést, hogy lehet-e Pálffi filmjét pusztán társadalmi szatíraként értelmezni. Hiába vannnak ott ugyanis a súlyos, társadalomkritikai elemek minden adott kor ábrázolásánál (nevezzük néven őket: a negyvenes évek egy csendes tele angyalbőrben; a tomboló gulyás-kommunizmus altató idillje; jelen korunk kispolgári látlelete) tekintetünk mindvégig a vitrin mögé rakott szemléltetőeszközöket, a kiemelt főhőseinket pásztázza. A filmnek nem célja problémáik feltárása, személyiségük megismerése - a rendező maga sem kérdez tőlük (ellenpélda Szász János Witman-fiúkja) és a hozzá(juk)állása a legjobb bizonyítéka annak, hogy koruk cirkuszi porondra termett extrém ember-példányait látjuk csupán.
Egy dolog, hogy több külföldi fesztiválon is sikerrel vetítik a Taxidermiát, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog fel a nehezen emészthető pálfi-dolgozatból egy nyugati kultúrában érlelődött, akár európai érdeklődő. A film ugyanis nem ad háttérismeretet az adott korokról, nem ismétli el a leckét mégegyszer az avatatlanok számára. Tágabb perspektívába viszont e film csakis a keleti-európai huszadik századi lég- és kultúrkör ismeretében helyezhető - ennek ismerete nélkül a szemlélőben könnyen öncélú, provokatív jelenetek összeöntésévé degradálódhat.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A Taxidermia egyébként szándékoltan meghökkentésre gyúró, hatásvadász epizódjai és a súlyos át-metaforizáltsága elegendő lenne arra, hogy a nyugatiak fehér zászlót lengetve látványosan megadják magukat a filmnek? Végül is, mi is pontosan ugyanezt tettük Ilya Khrjanovszkij 4-ével a Titanic filmfesztiválon. A félelem a meg nem értett, mostoha-gyermek kelettől, na meg a körötte lebegő balladai homálytól nagyon is kultúr-valóság. A kelet pedig - kérem szépen - továbbra is relatív fogalom.
|
Taxidermia színes magyar játékfilm, 90 perc, 2005 Rendező: Pálfi György Forgatókönyvíró: Pálfi György, Ruttkay Zsófia Zeneszerző: Amon Tobin Operatőr: Pohárnok Gergely Trócsányi Gergő (Balatony Kálmán) Czene Csaba (Morosgoványi Vendel) Marc Bischoff (Balatony Lajoska) Molnár Piroska (a hadnagy felesége) Gyuricza István Máté Gábor (id. Balatony Kálmán) Gyuriska János Hegedűs D. Géza Nagy Mari (az ápolónő) Növényi Norbert Stanczel Adél |
