Szekeres Viktor
Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika
Mese nincs, az év legviccesebb filmjéről van szó. Hogy emellett jó-e, az egy más kérdés, de a kassza- és közönségsiker elvitathatatlan a kazah nép gyermekétől.
Kezdjünk némi alapozással, mert nem biztos hogy mindenki tudja ki az a Borat, vagy ki is az az Ali G. (netalántán Bruno) - vagy alakítójuk és kitalálójuk, Sascha Baron Cohen. Az Angliában igazi popkulturális ikon státuszba lépett elóadóművészt itthon először talán egy Madonna-klip sofőrjeként ismerhettük meg. Első blikkre egy idétlen, wannabe nigga vagy jamaicai kinézetű és akcentusú, tiritarka cuccokban lófráló úriembert láttunk benne. Idővel az is kiderült róla, hogy a felvett Ali G személyiség természetesen csak egy szerep, amivel egy tehetséges humorista próbálja átejteni embertársait.
A Da Ali G Show-ban, mely először Angliában, majd később Amerikában indult el hódító útjára, Cohen ún. álinterjúkat folytat (általában) mit sem sejtő alanyaival, akik előtt a totális hülyét vagy az értetlent játsza el, miközben mi fuldoklunk a röhögéstől és el nem tudjuk képzelni, hogyan bírja az egészet fapofával a humorista. Ebben a műsorban, a Da Ali G Show-ban fejlődött ki Cohen két újabb személyisége, Borat, aki Ali G-vel csak jámbor tudatlanság terén veszi fel a versenyt és az osztrák homoszexuális modell, Bruno alakja is.
Borat egy nagyon jámbor, Amerikába szakadt tudatlan kazah riporter (kap is Cohen eleget Kazahsztánról, akik nem veszik észre, hogy Cohen nem őket, hanem Amerikát (és Angliát) járatja le). Helyi, általában durván pedofil, nekrofil, animofil, antiszemita és rasszista folklórral és történetekkel szórakoztatja kérdezgetés közben riportalanyait, akik általában mindent csont nélkül be is vesznek.
A siker és a régebbi, de kisebbet durranó Ali G-film folyománya volt, hogy Boratnak is ideje saját filmet kapnia, mely nagyrészt a tévésorozat mintájára készült, de természetesen az egészet nyakon kellett önteni történettel is. Egy pár perces bevezető után - hogy az is tudja miről van szó, aki nem ismeri Sascha Baron Cohen munkásságát - megkapjuk azt a kifejezetten zsenge sztorit, hogy Borat Amerikába utazik tudósítani, majd ahelyett hogy hazamenne, egy bombázót kezd el hajkurászni. Szerencsére a nulla történet maximális képzelőerővel társul, hiszen az útja során jó kazah riporterünk interjúkat készít az anyaföldnek, miközben egész Amerikát, vagy legalábbis riportalanyait csendben sokkolja.
A film műfaja áldokumentum-film. Vagyis egy dokumentumfilmnek látszó objektum, ami igazából nem is dokumentumfilm, hanem egy annak beállított, de előre megtervezett darab. Persze klasszikus áldokumentumfilmektől (Olajfalók, Guffmanre várva, Blair Witch Project, Cannibal Holocaust) annyiban különbözik a Borat-film, hogy itt nincs minden 100%-osan megrendezve, hiszen a kérdezettek és az interjúszituációk valódiak, az emberi reakciók meg pláne. Sascha Baron Cohen, mint Borat, egész egyszerűen fergeteges - Oscar-díjat neki. Bár igen egyszerű manírkészletből építkezik, de ő viszi a hátán az egész filmet és a komédia műfajának egész skálája jól áll neki. A filmben a pengeéles szatírától a legalpáribb pisi-kaki humorig minden jelen van, nem esik neki szó szerint lemenni kutyába.
Amellett, hogy nem merészség kijelenteni, hogy az év legviccesebb filmjéről van szó, szólni kell arról is, hogy aki ismeri az idehaza is sugárzott tévésorozatot és az ottani Boratot várja el, az bizony jókorát csalódhat. Felesleges az összehasonlítgatás, mert egy nem csak az álinterjúkra alapozó film nyilván sokkal több és apróbb szegmensből van összerakva és a tempó miatt nem lehetett egy-egy jelenetnél elidőzni. Így a szatíra jóval kevesebb rétegből áll, ellenben sokkal nagyobb dózisban kapjuk meg szerencsétlen Boratot és szánalmasnál szánalmasabb riportalanyait.
Ja, és ne feledjük a film magyar vonatkozásait, hiszen a Goran Bregovic által prezentált, kazahnak feltüntetett rezesbanda-zene mellé egyhelyütt beúszik az álkazah folklór gyöngyszemének, bizonyos Sebestyén Mártának is az egyik dala. Sőt, a film végén a kazah képmontázs megtekintése közben újabbat dobbanhat a magyar néző szíve, hisz felettébb ismerős képsorokat láthatunk. Hiába. Kazahsztán nincs is olyan messze.
A filmről minden jót el lehet mondani - és minden rosszat is. Aki szerint nem mulatságos, az hazudik. Na jó, helyesbítek. Lehet, hogy valaki valóban kiábrándul Borat ütődöttségéből, lehet, hogy valaki nem vevő, amikor szumma 250 kilónyi meztelen szőrös férfi birkózik egymással perceken át, miközben nemi szerveik folyton egymás testnyílásaiba kerülnek, lehet, hogy valaki lefárad a sokadik önismétlésre. De az, ahogy a filmben, abban a (sajnos) a sorozathoz képest igen kevés jelenetben Amerika, illetve az amerikai ember hülyét csinál magából, ahogy bebizonyítják, hogy mennyire bigottak és befolyásolhatóak tudnak lenni... Nos, az megfizethetetlen.
Újdonságot persze nem tudunk meg Amerikáról és ki tudja, talán a mieinket is csőbe lehetne húzni pár jól irányzott ostobasággal (a filmben sem csak a tanulatlan köznéppel szórakozik Borat), de mégis ez az, ami a film sava-borsát adja. A nevetésorgia, ami nincs kétségünk arról, hogy a közönség részéről sokkal inkább fog szólni a testiségről, a közönségességről mint egyebekről. Pedig ha közelebbről megnézzük a filmet, akkor sokkal kifinomultabb humorra is bukkanhatunk - na ő az igazi Borat.
A siker hatalmas. Ilyen kevés moziban ilyen jól még film nem nyitott Amerikában - nem is csoda, ha Sascha Baron Cohen már alá is írta az egészestés Bruno-film készítésére vonatkozó szerződést. Homofóbok kezdhetnek reszketni. A hazai fogadtatásra kíváncsiak leszünk, de egy biztos: a botrányosan jópofizó és olykor fordítói részről teljesen félreértett feliratot jobb hanyagolni az angolul egy kicsit értőknek, hiszen egyrészt Borat kábé alapszintű angolt beszél, másrészt úgy teljes az élmény. A magyar feliratot csak saját felelősségre szabad használni.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Kezdjünk némi alapozással, mert nem biztos hogy mindenki tudja ki az a Borat, vagy ki is az az Ali G. (netalántán Bruno) - vagy alakítójuk és kitalálójuk, Sascha Baron Cohen. Az Angliában igazi popkulturális ikon státuszba lépett elóadóművészt itthon először talán egy Madonna-klip sofőrjeként ismerhettük meg. Első blikkre egy idétlen, wannabe nigga vagy jamaicai kinézetű és akcentusú, tiritarka cuccokban lófráló úriembert láttunk benne. Idővel az is kiderült róla, hogy a felvett Ali G személyiség természetesen csak egy szerep, amivel egy tehetséges humorista próbálja átejteni embertársait.
A Da Ali G Show-ban, mely először Angliában, majd később Amerikában indult el hódító útjára, Cohen ún. álinterjúkat folytat (általában) mit sem sejtő alanyaival, akik előtt a totális hülyét vagy az értetlent játsza el, miközben mi fuldoklunk a röhögéstől és el nem tudjuk képzelni, hogyan bírja az egészet fapofával a humorista. Ebben a műsorban, a Da Ali G Show-ban fejlődött ki Cohen két újabb személyisége, Borat, aki Ali G-vel csak jámbor tudatlanság terén veszi fel a versenyt és az osztrák homoszexuális modell, Bruno alakja is.
Borat egy nagyon jámbor, Amerikába szakadt tudatlan kazah riporter (kap is Cohen eleget Kazahsztánról, akik nem veszik észre, hogy Cohen nem őket, hanem Amerikát (és Angliát) járatja le). Helyi, általában durván pedofil, nekrofil, animofil, antiszemita és rasszista folklórral és történetekkel szórakoztatja kérdezgetés közben riportalanyait, akik általában mindent csont nélkül be is vesznek.
A siker és a régebbi, de kisebbet durranó Ali G-film folyománya volt, hogy Boratnak is ideje saját filmet kapnia, mely nagyrészt a tévésorozat mintájára készült, de természetesen az egészet nyakon kellett önteni történettel is. Egy pár perces bevezető után - hogy az is tudja miről van szó, aki nem ismeri Sascha Baron Cohen munkásságát - megkapjuk azt a kifejezetten zsenge sztorit, hogy Borat Amerikába utazik tudósítani, majd ahelyett hogy hazamenne, egy bombázót kezd el hajkurászni. Szerencsére a nulla történet maximális képzelőerővel társul, hiszen az útja során jó kazah riporterünk interjúkat készít az anyaföldnek, miközben egész Amerikát, vagy legalábbis riportalanyait csendben sokkolja.
A film műfaja áldokumentum-film. Vagyis egy dokumentumfilmnek látszó objektum, ami igazából nem is dokumentumfilm, hanem egy annak beállított, de előre megtervezett darab. Persze klasszikus áldokumentumfilmektől (Olajfalók, Guffmanre várva, Blair Witch Project, Cannibal Holocaust) annyiban különbözik a Borat-film, hogy itt nincs minden 100%-osan megrendezve, hiszen a kérdezettek és az interjúszituációk valódiak, az emberi reakciók meg pláne. Sascha Baron Cohen, mint Borat, egész egyszerűen fergeteges - Oscar-díjat neki. Bár igen egyszerű manírkészletből építkezik, de ő viszi a hátán az egész filmet és a komédia műfajának egész skálája jól áll neki. A filmben a pengeéles szatírától a legalpáribb pisi-kaki humorig minden jelen van, nem esik neki szó szerint lemenni kutyába.
Amellett, hogy nem merészség kijelenteni, hogy az év legviccesebb filmjéről van szó, szólni kell arról is, hogy aki ismeri az idehaza is sugárzott tévésorozatot és az ottani Boratot várja el, az bizony jókorát csalódhat. Felesleges az összehasonlítgatás, mert egy nem csak az álinterjúkra alapozó film nyilván sokkal több és apróbb szegmensből van összerakva és a tempó miatt nem lehetett egy-egy jelenetnél elidőzni. Így a szatíra jóval kevesebb rétegből áll, ellenben sokkal nagyobb dózisban kapjuk meg szerencsétlen Boratot és szánalmasnál szánalmasabb riportalanyait.
Ja, és ne feledjük a film magyar vonatkozásait, hiszen a Goran Bregovic által prezentált, kazahnak feltüntetett rezesbanda-zene mellé egyhelyütt beúszik az álkazah folklór gyöngyszemének, bizonyos Sebestyén Mártának is az egyik dala. Sőt, a film végén a kazah képmontázs megtekintése közben újabbat dobbanhat a magyar néző szíve, hisz felettébb ismerős képsorokat láthatunk. Hiába. Kazahsztán nincs is olyan messze.
A filmről minden jót el lehet mondani - és minden rosszat is. Aki szerint nem mulatságos, az hazudik. Na jó, helyesbítek. Lehet, hogy valaki valóban kiábrándul Borat ütődöttségéből, lehet, hogy valaki nem vevő, amikor szumma 250 kilónyi meztelen szőrös férfi birkózik egymással perceken át, miközben nemi szerveik folyton egymás testnyílásaiba kerülnek, lehet, hogy valaki lefárad a sokadik önismétlésre. De az, ahogy a filmben, abban a (sajnos) a sorozathoz képest igen kevés jelenetben Amerika, illetve az amerikai ember hülyét csinál magából, ahogy bebizonyítják, hogy mennyire bigottak és befolyásolhatóak tudnak lenni... Nos, az megfizethetetlen.
Újdonságot persze nem tudunk meg Amerikáról és ki tudja, talán a mieinket is csőbe lehetne húzni pár jól irányzott ostobasággal (a filmben sem csak a tanulatlan köznéppel szórakozik Borat), de mégis ez az, ami a film sava-borsát adja. A nevetésorgia, ami nincs kétségünk arról, hogy a közönség részéről sokkal inkább fog szólni a testiségről, a közönségességről mint egyebekről. Pedig ha közelebbről megnézzük a filmet, akkor sokkal kifinomultabb humorra is bukkanhatunk - na ő az igazi Borat.
A siker hatalmas. Ilyen kevés moziban ilyen jól még film nem nyitott Amerikában - nem is csoda, ha Sascha Baron Cohen már alá is írta az egészestés Bruno-film készítésére vonatkozó szerződést. Homofóbok kezdhetnek reszketni. A hazai fogadtatásra kíváncsiak leszünk, de egy biztos: a botrányosan jópofizó és olykor fordítói részről teljesen félreértett feliratot jobb hanyagolni az angolul egy kicsit értőknek, hiszen egyrészt Borat kábé alapszintű angolt beszél, másrészt úgy teljes az élmény. A magyar feliratot csak saját felelősségre szabad használni.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan) színes feliratos amerikai vígjáték, 82 perc, 2006 Rendező: Larry Charles Forgatókönyvíró: Sacha Baron Cohen, Anthony Hines Zeneszerző: Erran Baron Cohen Operatőr: Luke Geissbuhler, Anthony Hardwick Producer: Sacha Baron Cohen, Jay Roach Vágó: Craig Alpert, Peter Teschner Szereplők: Sacha Baron Cohen (Borat Sagdiyev) Ken Davitian (Azamat Bagatov) |
