Dojcsák Dániel
Gothic 3
Kiadó: JoWood
Fejlesztő: Piranha Bytes
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 1024 MB RAM, 3,5 GB szabad hely, Radeon 9600/Geforce 6600+
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV / AMD Athlon XP 3800+, 2048 MB RAM, Nvidia 7900+/Ati X1800+,
Hasonló játékok: Oblivion, Gothic 2, Neverwinter Nights
Kategória: szerepjáték
"Hosszas vívódás után Myrtana, az emberek királysága végül elveszítette a háborút a támadó orkok ellen. A főváros ostroma közben a király eltűnt, azt mondják ő is elesett, de a testét sosem találták meg." A Gothic 3 világa merész szituációt tár elénk, egy leigázott nép néhány lázadó tagja próbál kitörni az elnyomók markából. Hányatott sorsú hősként beszállunk a harcba, persze később a döntés a miénk. Behódolni vagy tovább harcolni.
Az orkok mindenhol ott vannak, a legfontosabb utak mentén, a településeken, a stratégiai pontokon. A fővárosért még mindig küzdenek, de a hátországban már berendezkedtek rabszolgatartásra. Az elfoglalt városok lakóit - attól függetlenül, hogy mit csináltak korábbi életük során - fizikai munkára kényszerítik. Nekik is szükségük van nyersanyagokra, dolgozni ők úgy tűnik nem szeretnek annyira. Az ellenállókat azonnal lemészárolják és példát statuálva nyilvános helyeken mutatják be a hulláikat, elkerülve a későbbi félreértéseket. Azok a gerinctelen emberek viszont, akik hajlandóak saját fajtájukat elárulni, valamivel több megbecsülésre, de legalábbis biztos életbenmaradásra számíthatnak. Zsoldosként elsősorban a lázadók ellen küzdenek, illetve többen újabb rabszolgákat hajkurásznak. Kellemetlen helyzet.
A játszható történet kezdete in medias res, azonnal csatába kerülünk. Szerencse, hogy az irányítás teljesen szabványos, bár gyakorlatilag elég, ha a bal gombot kezdjük el püfölni és baj nem érhet minket. Miután kiírtottuk a kis telepről az orkokat, lefolytattuk a kötelező bájcsevejeket, nekikezdhetünk első küldetéseinknek. Már az elején fixálja az egyik NPC a helyzetet, annyira nem örül annak, hogy lehenteltük a biztonsági őr bácsikat, mert így szinte biztos, hogy kivégeznek mindenkit a helyen.
Az emberek félnek, bizalmatlanok, ez egy fontos szempont lesz végig a játékban. Bárkivel kerülünk kapcsolatba, meg kell alapozni hírnevünket, különben zárt ajtókat döngetünk majd. A történetbe nem mélyednék bele, senkinek az örömét nem kívánom elrontani, de annyi biztos, hogy millió órát el lehet tölteni bóklászással, kisebb küldetések teljesítésével, ami nagyban megkönnyíti továbbhaladásunkat, hiszen ha valaki csak a fő vonalra koncentrál, nem jár Warcraftos kifejezéssel élve farmolni, akkor kevesebb pénzből és XP-ből kell gazdálkodni a fejlődés során.
A küldetések alapvetően egyszerűek, mint a legtöbb szerepjátékban. Menj el valahová, keresd meg, öld meg, hozzál valamennyit ebből, mentsd meg, vidd el, győzd le. Ha valaki hozzászokik a játék kontextusához, akkor nem is lesz nehéz egyetlen küldetés sem, mert az NPC-vel való beszélgetés során minden fontos információ kiderül. Ha mégis elfelejtenénk, akkor a küldetést adó beszélgetés szövege olvasható a quest log-ban, de itt már a részletek nem mindig szerepelnek.
A küldetéseket a nevesített NPC-ktől kapjuk, akikkel beszédbe elegyedve nem azonnal térünk a lényegre, így akár el is bukhatunk némi információt vagy küldetést, ha nem vigyázunk. Vicces dolog, hogy kivont karddal közelítve még a saját fajtánk is ellenségnek titulál, először ránk förmed, majd nekünk ugrik. Említettem korábban a bizalom kérdést, ez az első igazi jele. Ha lopunk valakitől, vagy megtámadjuk, akkor arra természetesen később is emlékezni fog, kiengesztelni (egy erre specializált varázslatot leszámítva) elég nehéz. Igaz, ha valakit leverünk, életben hagyjuk, akkor később nem fog automatikusan megtámadni, ha fegyver nélkül közelítünk. A nem kivégzett ellenfelek viszont nagyon hamar magukhoz térnek, nem érdemes sokáig rágódni a sorsukon. Karakterünk alapvetően nem kasztosodott, bár a legcélravezetőbb eleinte, ha a közelharcra gyúrunk, a mesterségek közül pedig az alkímia javallott a mana és gyógyitalok biztosítása érdekében. Ahogy a korábbi részekben is jellemző volt, a játék első része irtózatosan nehéz, viszonylag lassan lehet szinteket lépni és eleinte nem is érezzük ennek jótékony hatását.
Mivel főként a tréner által fejlődhetünk, ezért nem is önmagának a szintlépésnek, hanem az érte kapott tanuló pontoknak van szerepe, amit az elején nagyon be kell osztani és érdemes megtervezni, hogy mire gyúrunk. Főleg, hogy a Gothic 3-ban is van tandíj, ráadásul elég magas, tüntetni nem érdemes: ennek ellentételezésére inkább gyűjtsünk ork fegyvereket, amiket a kereskedők elég jó áron számítanak be. Minden kereskedő NPC rendelkezik egy kis raktárkészlettel és egy kisebb vagyonnal, amiből akár ki is lehet forgatni, ha nagy mennyiségű árut vetetünk meg vele.
Mire érdemes költeni? Normális fegyvereket majdnem mindig lehet szerezni valahonnan, vagy jutalomként, vagy ha megtetszik valami egy magányos NPC-n, akkor őt likvidálva olcsón be lehet vásárolni. Eleinte inkább a páncél az egyetlen hardver, amire költeni kell, bár egy jó üzletembernek nem lehet gond már az elején párezer arany összekuporgatása. A másik kiadás, ahogy említettem a karakterfejlesztés. Viszonylag olcsón lehet statokat vásárolni, a képességek viszont húzósak, szinte minden esetben több ezer aranyat kóstálnak.
A harcos karakternél érdemes egy fajta fegyverre koncentrálni, azt minél hamarabb legmagasabb szinten elsajátítani, mellette a pajzsot is érdemes jól forgatni és a maradék pénzt pedig költhetjük mesterségeinkre, amik később elég jó bevételi forrást jelentenek majd. Az alkímia azért jó induló vállalkozás, mert a táj telis-tele van szép virágokkal, amit jó bociként lelegelve, gyűjtögetve később nagy mennyiségben állíthatunk elő italokat belőle, amiket eladva ki tudjuk segíteni magunkat. Szerencsére a WoW-val ellentétben itt nem kell fél napig keresgélni egy-egy növényt, sőt nem is érdemes herbária túrára indulni, elegendő, ha minden utunkba kerülő növényt letépünk, s közben még ki is fújhatjuk magunkat.
Az igazi érdem persze a harc, ami közepes csalódást okozott. Túl sok variáció nincs harci mozdulatokra, még akkor sem, ha egy párbaj közben összecsörrennek a kardok, támadás-védés játék alakul ki, hárítani lehet. Nagyon idegesítő, hogy sok ellenfél esetén teljesen váratlan dolgokat csinál a karakter, egy kitérés helyett mondjuk célpontot vált (kurzor + támadás), illetve nagyon nem tetszett a fekete-fehér jellege a csatáknak, ahol vagy agyonverjük egy sorozattal az ellenfelet, vagy ő teszi ezt velünk.
Komolyabb szörnyeknél ha egyszer megüt, akkor majdnem biztos a halál, de ha végig képesek vagyunk nyeregben maradni, akkor egy hajunk szála se görbül. Viszont a harc végeztével szerencsére ebben a játékban sem esik mondjuk egy farkasból páncéling, hanem minden ellenféltől pontosan azt kapjuk, amit látunk is rajta. Bár, ez a minimum ebben a műfajban. A harc menedzseléséhez az egyetlen segítségünk a képernyő aljára varázsolható parancsikon sor, ahová 10 bármit linkelhetünk be, érdemes a fegyvereket, alapvető varázslatokat előre tenni, utána a rekreációs szettet.
Harc közben nem tudunk inni, vagyis technikailag igen, de akkor megölnek, illetve az íjról kézifegyverre váltást sem érdemes akkora halasztani, mikor már a körmünkre léptek az orkok. Figyelembe véve ezeket, a harcok izgalomtól mentesek, közepesek, kicsit lassúak lesznek, nagyon kevés kiszámíthatatlan fordulattal. Annyit érdemes megjegyezni, hogy minden rizikósabb találkozó előtt az F5 gomb megnyomása (quicksave) megannyi stressztől kíméli meg a játékost. A quickload/save egyébként lehetne slowload/save is, mert a mentés is több másodpercig tart, addig pedig áll a kép bármilyen jelzés nélkül, a betöltés alatt nyugodtan ki lehet menni egy gyors üdítőre, pisire.
El is érkeztünk egy fájó ponthoz, hiszen a játék gépigénye horror. Maximum beállítások mellett egy 7900GT, Intel 2,6 Core processzorral és 2 gigabyte memóriával is szaggat. Fáklyát elővenni tilos. Minimum beállítások mellett 800x600-as felbontásban viszont eldöcög akár egy Radeon 9600Pro-n is, bár az FPS nem lesz az igazi és sokszor akad majd. Akinek 7950 SLI-je van 3-4 giga memóriával és valami terror kétmagos procival, annak talán menni fog rendesen kompromisszumok nélkül is.
Az Oblivion is így indult, tehát várható, hogy driver optimalizálás és 82 patch után már működni fog, de addig ezt kell megszokni. A hibák egyébként sem kerülik el messze az ilyen nagy területen játszódó RPG-ket. Textúrahibák, beragadt ellenfelek, oldalazó farkasok meghülyült NPC-k tarkítják az egyébként elég látványos világot. Azt mindenképp el kell mondani, hogy a térkép három része változatos terep lesz, nehéz megunni még akkor is, ha csak a mező, sivatag és tél variációkból lehet szemezgetni. Grafika:
Alapvetően szép a játék, bár a levelek, virágok közelről durván pixelesek, elég sok az ismétlődő textúra, sok a motorbeli hiba is, gondolom ez később javul majd. A fényeffektek néhol botrányosak, bár ez is gondolom optimalizáció kérdése. Nagyon vicces, amikor a nap elvakít egy barlang közepén. A karakterek és a lények elég részletesen vannak kidolgozva, valamivel több modellt is el tudtam volna képzeni, ezt viszont ellensúlyozza a sok egyedi karakter. A gépigény miatt nem illik egy új játékot lehúzni, viszont az ehhez szükséges erőforrásokból már szebbet is ki lehetne hozni. Ennek ellenére hosszú távon élvezhető és a zavaró tényezők nem kedvetlenítenek el.
Kezelőfelület:
A hamarosan megjelenő Neverwinter Nights 2-höz képest sokkal könnyebben kezelhető, az irányításhoz nem kell bűvésznek lenni, a kamera nem csapong össze vissza, nem kell sok gomb a kezeléshez, a harci irányítás viszont sokszor esetleges. A lootolás kissé kényelmetlen, amit azért emelek ki, mert ez az a funkció, amit milliószor használunk majd. A beszélgetéseket nem lehet skippelni, ami alapvetően nem baj, de ha az elhalálozások miatt esetleg valamit 6x hallgatunk végig, akkor jól jönne. A karakter menük érdekesek, nem túl logikus sok helyen, a küldetés log pedig nagyon gyenge. A térképen sajnos nem lehet jelölni, amire viszont szükség lehet, mindenkinek javasolt A3-as méretben nyomtatni pár térképet és azon ikszelgetni.
Játékmenet:
Lévén egy szerepjátékról beszélünk, nem meglepő, hogy a küldetéseket nem jellemzi linearitás. Egy fő csapásvonal ugyan kötött, de ezen belül is lesznek meglepetések, minden válaszunkat alaposan át kell gondolni, mert egyes döntések jóval később okozhatnak különbséget. A klasszikus RPG küldetések sem hatnak unalmasnak, nem ismétlődnek a feladatok annyira sűrűn. A dialógusok viszont nagyon klisések, majdnem minden ismerkedésünk szóról szóra ugyanaz és a szövegek mennyisége sem valami impozáns, sőt a legtöbbször a szükséges infókon kívül nem tudhatunk meg semmit. Persze a több száz órányi játék kárpótol ilyen apróságokért, többnyire magányos harcosként nem a beszélgetés lesz a fő profil. Az Oblivionhoz hasonlóan itt is bekerülhetünk a tolvajok közé, szolgálhatunk több úrnak, dönthetünk arról, hogy kinek kedvezünk.
Hangok és zene:
Erről a leírás során még egyetlen szót sem ejtettem, itt szerettem volna egekig magasztalni. A muzsika profi munka, melyben német, japán, cseh szimfónikus zenekarok és kórusok szerepelnek, továbbá a szinkronhangokra szintén nagy energiákat fordítottak, főleg a főszereplőknél. Ugyan a harc kezdete/nyugalom kezdete zenék egy idő után idegesíthetnek, de egyébként gyönyörű zenei anyagot kreáltak a zenészek. Sőt, akinek nagyon megtetszik, megszerezheti egy külön kiadott lemezen is.
Nehézség, AI:
Kegyetlen vért izzadós percek, órák forrása lesz a játék mindenkinek. Akár legkönnyebb fokozaton is szívhatunk sorozatosan, habár kevesebb ütéstől fekszenek az ellenfelek, de a kihívás nem csökken túlzottan. A harcokon túl találékonyságra közepes mértékben lesz szükség, hiszen a küldetések általában egyszerűek, de nem árt hozzá megfelelő angoltudás, ellenkező esetben mégis nehezek lesznek a kalandok. A mesterséges intelligencia viszont elég gagyi, a húzott ellenfelek sokszor még útvonalat sem képesek hozzánk választani és egy kisebb domb alján képesek tobzódni. A humanoidok, ha távolabb vagyunk, akkor nem ugranak nekünk, íjászkodnak, és érdekes módon, ha cikk-cakkban közlekedünk, akkor is majd mindig betalálnak.
Összegzés:
Németország inkább befogadója a játékiparnak, nem sok nagynevű művel büszkélkedhetnek. A Gothic sorozat viszont kivívta a maga pátoszát. Lehetséges, hogy ennek megőrzése érdekében érdemes lett volna csiszolgatni egy kicsit, várni vele legalább néhány hetet, bevonni párezer tesztelőt, így csalódás lesz a nagy rajongóknak. Nem rossz a játék, sőt élvezhető és érdekes, de ennél kicsit több kell, ha az Oblivion, a készülő kiegészítője és a Neverwinter közé lőnek valamit, ráadásul egy hónappal a World of Warcraft kiegészítője előtt. A szerepjátékosoknak van miből válogatni, lehetséges hogy sokan tesznek le Myrtana megmentéséről a technikai nehézségek miatt. Egy év múlva érdemes lesz újra leporolni, addigra felpatchelik rendesen és gépünk is elég lesz hozzá.
Kapcsolódó letöltések:
