Szekeres Viktor
Pénz beszél - Lúzerék tippmixe
Most komolyan. Al Pacino, Rene Russo és Matthew McConaughey úgy döntöttek, hogy főszereplik az anno Charlie Sheen és Chris Tucker közreműködésével készült komédiát? Érdekes.
Ahogy a magyar kiadó címválasztása is, hiszen azért ilyesmire oda szokás figyelni, mármint hogy ne keveredjen a filmek hadával ellátott magyar néző fejében a magyar cím. A kaszájukat a kritikus tudatlanságon következtében már egyenesítő és gyülekező nép kedvéért leírom, hogy természetesen nem holmi feldolgozásról van szó - nem is lenne igazán mit feldolgozni, hiszen a "másik" Pénz beszél sem volt az a klasszikus alapanyag, inkább amolyan szódás a lovát típusú vigyorgós tripként vonult be a mozitörténetbe. Ezúttal a fent felsorolt A és B-listás sztárok egy sportfogadásról szóló drámát tiszteltek meg jelenlétükkel.
Felmerülhet a kérdés, hogy minek, de ennek elejét veszem, hiszen mégiscsak népszerű a téma manapság és mostanában számottevő mozifilm nem is dolgozta fel. A sztori arról szól (mely megkapta a "valós események alapján" bármire ráhúzható kamu címkét), hogy van egy elég jó találati vagy tippelési aránnyal rendelkező fószer (Matt McM.) az amerikai focis tippbrancsban, aki csak azért nagymenő, mert maga is űzte anno a sportágat. Ki is veti rá a hálóját egy cápa (hát persze, hogy Al Pacino), elhúzza az orra előtt a mézesmadzagot és irány a Kánaán.
Igen, egy életpálya, vagyis egy rövidke életutacska-szelet az, amit megkapunk kábé két órában, a klasszikus "tündöklése és bukása" filozófiai vonalon - s ez cseppet sem ér meglepetésként minket. Mint ahogy a film sem, hiszen a dramaturgia ismert, ellenben ha ismeretterjesztő anyagként kezeljük a Pénz beszél-t, akkor sok mindent tanulhatunk a telefonos fogadási rendszerről. A film ugyanis arról az üzletről szól, melyben tévéshopos lúzerek (sorry, de a net, a millónyi statisztika és fórumok korában nem tudom ki tárcsáz tévés hirdetőket) hívnak fel egy irodát, akiktől megkapják a tuti tippet. Főhősünk is egy ilyen emelt díjas szolgáltatásnál dolgozik, ahol is 80%-os tippelési rátával boldogítja ügyfeleit, de maga, hiába lehetne milliomos a hozzáértésével, nem szokott fogadni, már csak elvből sem. Az őt felfuttató betting guru azonban nagyban űzi az ipart, és klasszikus ügyvéd módira nem kér pénzt a tippekért (sőt, ingyen tippeket is ad), viszont, ha a kuncsaft megteszi a tippet és nyer, akkor kegyetlenül megsápolják az előre megbeszélt százalékra.
Itthon talán érdekes lehet rácsodálkozni erre az amerikai jelenségre, pláne abból a szemszögből, hogy a monopóliumáért ezer körömmel ragaszkodó Szerencsejáték Rt, (most már zRt. vagy nyRt.) Tippmix játéka milyen népszerű még mindig, holott tényleg olyan módon veszi palira az embert, hogy arra szó nincs. Itt persze nem a legtöbbször gagyi (olykor meg baromi jó) odds-ok jelentik a gagyiságot, hanem az. hogy rákényszerítik a tudatlan embert, hogy 3-5-szörös kötésekre való fogadások révén adja le a havi kerestet a cégnek, holott ott vannak a netes cégek, melyek közül nem egy már magyar nyelven is kínálja a 38-szor jobb szolgáltatásokat (ld. BetandWin vagy a SportingBet). Természetesen minden eseményre lehet egyes kötéssel fogadni, vagyis még a legfixebb meccseket is megtolhatjuk 1.01-es szorzóval, és természetesen nem hiányoznak a hazai foci-, kézilabda vagy vízilabda-mérkőzések sem a kínálatból. Szóval, netesek, el a kezekkel a Tippmixtől, forintért máshol is lehet fogadni.
Visszatérve a filmre, jó látni egy ilyen nagy, sokmilliós üzlet fogaskerekeit hogyan is csikorognak vagy haladnak olajozottan, de sajnos a történet ahelyett, hogy új elemekkel rukkolna elő, inkább régebbi történeti párhuzamokkal operál. Mindenki tudja, hogy egyszer fent vagyunk és egyszer lent, így meglepetés nem éri a nézőt. Ellenben a film tempója, ha elnézzük a feleslegesen behozott családi szálakat, abszolút korrektnek minősíthető, így nem okoz fájdalmat a megtekintése a trivialitása ellenére sem. Meg ugye Al Pacino-t, valamint a szépen korosodó Rene Russo-t bármikor elnézzük a vásznon, bonyolult nevű Matthew barátunkból meg - akárcsak Nicolas Cage-ből a múltkor - most dupla dózist kaptunk idehaza.
Minden pozitívum és negatívum ellenére hiába volt a puding, nem ette senki. Tudjuk, hogy a film minősége nem feltétlenül áll egyenes (sem fordított, sem semmilyen) arányban a bevétellel - nem is azért hozom fel az adatokat, hogy igazoljak bármit is, mindössze érdekes megnézni a számokat, hogy egy-egy film mennyire érdekelte az embereket. A film körülbelül a Fegyvernepper ösvényén haladva, a "sztár ellenére sem bagózik rá a néző" felfogásban szerepelt Amerikában, és alig huszonegynéhány millió dollárt hozott. Az valamit azért elmond, hogy itthon is hasonlóképpen 6-7 ezer ember nézte meg Budapesten a filmet az első hétvégén.
Hmm, hogy kinek ajánlom? Az egyszeri mozinézőnek biztos nem, nekik valaki különlegesebb és jobb dukál - a rendszeres látogatóknak viszont tökéletesen elfér a "meg lehet nézni" kategóriában. Igazából inkább a film ismeretterjesztő része az érdekes, vagyis az, hogy miképp is megy a fogadásbiznisz odaát, a Nagy Vizen túl. A sztori maga csak egy unalomig ismert karriertörténet némi moralizálással megspékelve, egy remek színész közepes teljesítményével.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Ahogy a magyar kiadó címválasztása is, hiszen azért ilyesmire oda szokás figyelni, mármint hogy ne keveredjen a filmek hadával ellátott magyar néző fejében a magyar cím. A kaszájukat a kritikus tudatlanságon következtében már egyenesítő és gyülekező nép kedvéért leírom, hogy természetesen nem holmi feldolgozásról van szó - nem is lenne igazán mit feldolgozni, hiszen a "másik" Pénz beszél sem volt az a klasszikus alapanyag, inkább amolyan szódás a lovát típusú vigyorgós tripként vonult be a mozitörténetbe. Ezúttal a fent felsorolt A és B-listás sztárok egy sportfogadásról szóló drámát tiszteltek meg jelenlétükkel.
Felmerülhet a kérdés, hogy minek, de ennek elejét veszem, hiszen mégiscsak népszerű a téma manapság és mostanában számottevő mozifilm nem is dolgozta fel. A sztori arról szól (mely megkapta a "valós események alapján" bármire ráhúzható kamu címkét), hogy van egy elég jó találati vagy tippelési aránnyal rendelkező fószer (Matt McM.) az amerikai focis tippbrancsban, aki csak azért nagymenő, mert maga is űzte anno a sportágat. Ki is veti rá a hálóját egy cápa (hát persze, hogy Al Pacino), elhúzza az orra előtt a mézesmadzagot és irány a Kánaán.
Igen, egy életpálya, vagyis egy rövidke életutacska-szelet az, amit megkapunk kábé két órában, a klasszikus "tündöklése és bukása" filozófiai vonalon - s ez cseppet sem ér meglepetésként minket. Mint ahogy a film sem, hiszen a dramaturgia ismert, ellenben ha ismeretterjesztő anyagként kezeljük a Pénz beszél-t, akkor sok mindent tanulhatunk a telefonos fogadási rendszerről. A film ugyanis arról az üzletről szól, melyben tévéshopos lúzerek (sorry, de a net, a millónyi statisztika és fórumok korában nem tudom ki tárcsáz tévés hirdetőket) hívnak fel egy irodát, akiktől megkapják a tuti tippet. Főhősünk is egy ilyen emelt díjas szolgáltatásnál dolgozik, ahol is 80%-os tippelési rátával boldogítja ügyfeleit, de maga, hiába lehetne milliomos a hozzáértésével, nem szokott fogadni, már csak elvből sem. Az őt felfuttató betting guru azonban nagyban űzi az ipart, és klasszikus ügyvéd módira nem kér pénzt a tippekért (sőt, ingyen tippeket is ad), viszont, ha a kuncsaft megteszi a tippet és nyer, akkor kegyetlenül megsápolják az előre megbeszélt százalékra.
Itthon talán érdekes lehet rácsodálkozni erre az amerikai jelenségre, pláne abból a szemszögből, hogy a monopóliumáért ezer körömmel ragaszkodó Szerencsejáték Rt, (most már zRt. vagy nyRt.) Tippmix játéka milyen népszerű még mindig, holott tényleg olyan módon veszi palira az embert, hogy arra szó nincs. Itt persze nem a legtöbbször gagyi (olykor meg baromi jó) odds-ok jelentik a gagyiságot, hanem az. hogy rákényszerítik a tudatlan embert, hogy 3-5-szörös kötésekre való fogadások révén adja le a havi kerestet a cégnek, holott ott vannak a netes cégek, melyek közül nem egy már magyar nyelven is kínálja a 38-szor jobb szolgáltatásokat (ld. BetandWin vagy a SportingBet). Természetesen minden eseményre lehet egyes kötéssel fogadni, vagyis még a legfixebb meccseket is megtolhatjuk 1.01-es szorzóval, és természetesen nem hiányoznak a hazai foci-, kézilabda vagy vízilabda-mérkőzések sem a kínálatból. Szóval, netesek, el a kezekkel a Tippmixtől, forintért máshol is lehet fogadni.
Visszatérve a filmre, jó látni egy ilyen nagy, sokmilliós üzlet fogaskerekeit hogyan is csikorognak vagy haladnak olajozottan, de sajnos a történet ahelyett, hogy új elemekkel rukkolna elő, inkább régebbi történeti párhuzamokkal operál. Mindenki tudja, hogy egyszer fent vagyunk és egyszer lent, így meglepetés nem éri a nézőt. Ellenben a film tempója, ha elnézzük a feleslegesen behozott családi szálakat, abszolút korrektnek minősíthető, így nem okoz fájdalmat a megtekintése a trivialitása ellenére sem. Meg ugye Al Pacino-t, valamint a szépen korosodó Rene Russo-t bármikor elnézzük a vásznon, bonyolult nevű Matthew barátunkból meg - akárcsak Nicolas Cage-ből a múltkor - most dupla dózist kaptunk idehaza.
Minden pozitívum és negatívum ellenére hiába volt a puding, nem ette senki. Tudjuk, hogy a film minősége nem feltétlenül áll egyenes (sem fordított, sem semmilyen) arányban a bevétellel - nem is azért hozom fel az adatokat, hogy igazoljak bármit is, mindössze érdekes megnézni a számokat, hogy egy-egy film mennyire érdekelte az embereket. A film körülbelül a Fegyvernepper ösvényén haladva, a "sztár ellenére sem bagózik rá a néző" felfogásban szerepelt Amerikában, és alig huszonegynéhány millió dollárt hozott. Az valamit azért elmond, hogy itthon is hasonlóképpen 6-7 ezer ember nézte meg Budapesten a filmet az első hétvégén.
Hmm, hogy kinek ajánlom? Az egyszeri mozinézőnek biztos nem, nekik valaki különlegesebb és jobb dukál - a rendszeres látogatóknak viszont tökéletesen elfér a "meg lehet nézni" kategóriában. Igazából inkább a film ismeretterjesztő része az érdekes, vagyis az, hogy miképp is megy a fogadásbiznisz odaát, a Nagy Vizen túl. A sztori maga csak egy unalomig ismert karriertörténet némi moralizálással megspékelve, egy remek színész közepes teljesítményével.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Pénz beszél (Two for the Money) amerikai filmdráma, 122 perc, 2005 Rendező: D.J. Caruso Forgatókönyvíró: Dan Gilroy Operatőr: Conrad W. Hall Zene: Christophe Beck Vágó: Glen Scantlebury Szereplők: Al Pacino (Walter Abrams) Matthew McConaughey (Brandon Lang) Rene Russo (Toni Morrow) Armand Assante (Novian) Jeremy Piven (Jerry) Jaime King (Alexandria) |
