Ötvös Tibor
A Rózsaszín párduc - Steve Martin Clouseau-bőrben
Clouseau felügyelő visszatért és szerencsétlenebb, mint valaha! Peter Sellers szerepét ezúttal Hollywood egyik legsikeresebb nevettetője, Steve Martin vette át.
A francia felügyelő, Jacques Clouseau alakja 1963-ban tűnt fel, mikor először eredt a felbecsülhetetlen értékű gyémánt, a Rózsaszín párduc nyomába. Peter Sellers ezután összesen hatszor bújt a felügyelő bőrébe. Utána persze voltak próbálkozások (többek között az Oscar-díjas Roberto Benigni A rózsaszín párduc fia című borzalma), ám az eredeti színvonalát ezek egyike sem érte el. Ezúttal Steve Martin bújt a klasszikus Clouseau felügyelő bőrébe.
Jacques Clouseau a francia rendőrség egyik legszerencsétlenebb alakja. Egy Párizstól távol fekvő kisvárosban "göngyölíti" fel a helyi bűnügyeket, többek között egy olyan gyilkosságot, mely meg sem történt. Ám egy esemény megváltoztatja az ő és környezete életét. A Franciaország - Kína világbajnoki labdarúgómérkőzésen a hazai, francia csapat vezetőedzőjét, Yves Gluant-t (Jason Statham) a több ezres közönség szeme láttára meggyilkolják, az ujjáról pedig eltűnik a felbecsülhetetlen értékű Rózsaszín párduc gyémánttal díszített gyűrű. Dreyfus főfelügyelő (Kevin Kline) Clouseaut állítja az ügyre, társnak pedig Gilbert Pontont (Jean Reno) rendeli ki mellé. Persze ezt nem minden hátsó szándék nélkül teszi: terve szerint Clouseau elvonja a média figyelmét, míg ő összehozza Franciaország legjobb nyomozóit és elfogja a gyilkost. Ám Clouseaut nem szabad lebecsülni!
Steve Martin nagyon veszélyes vizekre evezett, mikor tervbe vette ezt a feldolgozást. Már az előjelek sem voltak túl bíztatók: először Peter Sellers hozzátartozói tiltakoztak a film ellen (szerintük Martin egyszer már elrontott egy másik klasszikust, a Bilko főtörzset), majd az első vetítések kritikai visszhangja után a stúdió nem merte moziba küldeni a filmet. Inkább megdobta 5 millával a brigádot, a bemutató időpontját pedig 2005 augusztusáról 2006 februárjára tolták.
Pedig Martin jól bevált direktorát, Shawn Levy-t kérte fel a rendezésre, akivel már a Tucatjával olcsóbb első részén is együtt dolgoztak. Levy hozza is a formáját, vagyis Blake Edwards szintjét nem éri el. Edwards és Sellers egyszerűen remek "párost" alkottak, ez azonban az újban nem így van. Pedig a rendezés nagyon fontos, hiszen a film - akárcsak az eredeti - leginkább a helyzetkomikumokat részesíti előnyben. Amihez Clouseau nyúl, az nem marad egyben. Levy azonban eddigi filmjeinek közepes szintjére alacsonyítja le a kezdetben nagyon jól induló megoldásokat.
Sellers mégsem ezzel tette klasszikussá a karaktert, hanem a beszédével. Számomra a legemlékezetesebb jelenet az 1975-ös A rózsaszín párduc visszatérben játszódott le. Sellers telefonszerelőnek álcázva be akar jutni Claudine Litton házába, hogy kicsit utánanézzen a dolgoknak. Benyomja a csengőt, mire az beragad. Mire az inas kijön ajtót nyitni, Clouseau kb. 8 méterre áll az ajtótól, a csengő a kezében és egy kalapáccsal ráver. Miközben tekeri fel a drótokat, a következőt mondja: "Megjavítottam a söngőt, mer állandóan söngött. Nem tartozik semmivel."
Az új részben viszont nincs hasonló képkocka, amire a film megnézése után ilyen jólesően emlékeznék. Vannak emlékezetes pillanatok (a film legviccesebb jelenetét egy akcentustanárnak és a hamburgernek köszönhetjük), de az elődhöz nem ér fel. Steve Martin zseniálisan csetlik-botlik, Jean Reno tiszteletteljesen, bár néha kicsit unottan asszisztál, Kevin Kline pedig egyszerűen brillírozik. Talán az Oscar-díjas színész - aki egészen véletlenül A hal neve: Wanda című vígjátékban nyújtott alakításáért érdemelte ki az elismerést - az egyetlen, aki eléri az 1963-as Dreyfus főfelügyelő szintjét. Érdekesség, hogy korábban felmerült a hír, miszerint Jackie Chan is szerepet kap a filmben, ám ez végül kacsának bizonyult.
Van még egy szereplő, akiről eddig nem ejtettem szót. Ő Gluant barátnője, a popénekes Xania, akit Beyoncé Knowles személyesít meg. Nem véletlenül nem említettem, hiszen ő is azon énekesnők táborát gyarapítja, akiknek nem elégszenek meg a zenében elért sikereikkel, hanem még többre vágynak (a teljesség igénye nélkül néhány név: Britney Spears, Jessica Simpson, Mariah Carey). Ehhez persze valamiféle minimális színészi képesség is kellene, ami ugyan lehet, hogy Beyoncé kisasszony rendelkezésére áll, ám ennek itt nem látjuk nyomát. "Alakításával" nagyon kirí a többiek közül.
Mindenesetre hazájában sem aratott osztatlan sikert a feldolgozás, a rajongókat megosztotta Steve Martin alakítása. Egyes vélemények szerint Martin nem hihető a szerepben és nem éri el Peter Sellers zsenialitását. Hogy ez igaz vagy nem? Azt mindenki döntse el maga. Én mindenesetre csak ajánlani tudom a filmet, mert - bár Peter Sellers Párducát nem éri utol - és erre talán egyik remake sem lesz képes - kellemes kikapcsolódást nyújt arra az alig 90 percre, amíg tart a film. A mostani vígjátékkínálatból pedig magasan kiemelkedik. Azért a folytatáson van még mit csiszolni..
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A francia felügyelő, Jacques Clouseau alakja 1963-ban tűnt fel, mikor először eredt a felbecsülhetetlen értékű gyémánt, a Rózsaszín párduc nyomába. Peter Sellers ezután összesen hatszor bújt a felügyelő bőrébe. Utána persze voltak próbálkozások (többek között az Oscar-díjas Roberto Benigni A rózsaszín párduc fia című borzalma), ám az eredeti színvonalát ezek egyike sem érte el. Ezúttal Steve Martin bújt a klasszikus Clouseau felügyelő bőrébe.
Jacques Clouseau a francia rendőrség egyik legszerencsétlenebb alakja. Egy Párizstól távol fekvő kisvárosban "göngyölíti" fel a helyi bűnügyeket, többek között egy olyan gyilkosságot, mely meg sem történt. Ám egy esemény megváltoztatja az ő és környezete életét. A Franciaország - Kína világbajnoki labdarúgómérkőzésen a hazai, francia csapat vezetőedzőjét, Yves Gluant-t (Jason Statham) a több ezres közönség szeme láttára meggyilkolják, az ujjáról pedig eltűnik a felbecsülhetetlen értékű Rózsaszín párduc gyémánttal díszített gyűrű. Dreyfus főfelügyelő (Kevin Kline) Clouseaut állítja az ügyre, társnak pedig Gilbert Pontont (Jean Reno) rendeli ki mellé. Persze ezt nem minden hátsó szándék nélkül teszi: terve szerint Clouseau elvonja a média figyelmét, míg ő összehozza Franciaország legjobb nyomozóit és elfogja a gyilkost. Ám Clouseaut nem szabad lebecsülni!
Steve Martin nagyon veszélyes vizekre evezett, mikor tervbe vette ezt a feldolgozást. Már az előjelek sem voltak túl bíztatók: először Peter Sellers hozzátartozói tiltakoztak a film ellen (szerintük Martin egyszer már elrontott egy másik klasszikust, a Bilko főtörzset), majd az első vetítések kritikai visszhangja után a stúdió nem merte moziba küldeni a filmet. Inkább megdobta 5 millával a brigádot, a bemutató időpontját pedig 2005 augusztusáról 2006 februárjára tolták.
Pedig Martin jól bevált direktorát, Shawn Levy-t kérte fel a rendezésre, akivel már a Tucatjával olcsóbb első részén is együtt dolgoztak. Levy hozza is a formáját, vagyis Blake Edwards szintjét nem éri el. Edwards és Sellers egyszerűen remek "párost" alkottak, ez azonban az újban nem így van. Pedig a rendezés nagyon fontos, hiszen a film - akárcsak az eredeti - leginkább a helyzetkomikumokat részesíti előnyben. Amihez Clouseau nyúl, az nem marad egyben. Levy azonban eddigi filmjeinek közepes szintjére alacsonyítja le a kezdetben nagyon jól induló megoldásokat.
Sellers mégsem ezzel tette klasszikussá a karaktert, hanem a beszédével. Számomra a legemlékezetesebb jelenet az 1975-ös A rózsaszín párduc visszatérben játszódott le. Sellers telefonszerelőnek álcázva be akar jutni Claudine Litton házába, hogy kicsit utánanézzen a dolgoknak. Benyomja a csengőt, mire az beragad. Mire az inas kijön ajtót nyitni, Clouseau kb. 8 méterre áll az ajtótól, a csengő a kezében és egy kalapáccsal ráver. Miközben tekeri fel a drótokat, a következőt mondja: "Megjavítottam a söngőt, mer állandóan söngött. Nem tartozik semmivel."
Az új részben viszont nincs hasonló képkocka, amire a film megnézése után ilyen jólesően emlékeznék. Vannak emlékezetes pillanatok (a film legviccesebb jelenetét egy akcentustanárnak és a hamburgernek köszönhetjük), de az elődhöz nem ér fel. Steve Martin zseniálisan csetlik-botlik, Jean Reno tiszteletteljesen, bár néha kicsit unottan asszisztál, Kevin Kline pedig egyszerűen brillírozik. Talán az Oscar-díjas színész - aki egészen véletlenül A hal neve: Wanda című vígjátékban nyújtott alakításáért érdemelte ki az elismerést - az egyetlen, aki eléri az 1963-as Dreyfus főfelügyelő szintjét. Érdekesség, hogy korábban felmerült a hír, miszerint Jackie Chan is szerepet kap a filmben, ám ez végül kacsának bizonyult.
Van még egy szereplő, akiről eddig nem ejtettem szót. Ő Gluant barátnője, a popénekes Xania, akit Beyoncé Knowles személyesít meg. Nem véletlenül nem említettem, hiszen ő is azon énekesnők táborát gyarapítja, akiknek nem elégszenek meg a zenében elért sikereikkel, hanem még többre vágynak (a teljesség igénye nélkül néhány név: Britney Spears, Jessica Simpson, Mariah Carey). Ehhez persze valamiféle minimális színészi képesség is kellene, ami ugyan lehet, hogy Beyoncé kisasszony rendelkezésére áll, ám ennek itt nem látjuk nyomát. "Alakításával" nagyon kirí a többiek közül.
Mindenesetre hazájában sem aratott osztatlan sikert a feldolgozás, a rajongókat megosztotta Steve Martin alakítása. Egyes vélemények szerint Martin nem hihető a szerepben és nem éri el Peter Sellers zsenialitását. Hogy ez igaz vagy nem? Azt mindenki döntse el maga. Én mindenesetre csak ajánlani tudom a filmet, mert - bár Peter Sellers Párducát nem éri utol - és erre talán egyik remake sem lesz képes - kellemes kikapcsolódást nyújt arra az alig 90 percre, amíg tart a film. A mostani vígjátékkínálatból pedig magasan kiemelkedik. Azért a folytatáson van még mit csiszolni..
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése