Szekeres Viktor
Good Night and Good Luck - George Clooney filmje
A kényes, ma is aktuális témát a médiáról és a kommunizmusról George Clooney dokumentarista stílusban, egy másfél órás fekete-fehér cigarettareklámként vitte vászonra. Meg is kapta a legjobb film Oscar-jelölését.
George Clooney elért oda, hogy ezerrel önmegvalósítson. Ki emlékszik már a '88-as Gyilkos paradicsomokban (Return of the Killer Tomatoes) nyújtott cizellált játékára - ma már ő Hollywood egyik legkeresettebb színésze, aki összekuporgatott gázsiját inkább saját filmjei készítésére fordítja. Elsőként az Egy veszedelmes elme vallomásait (Confessions of a Dangerous Mind) készítette el, melyben komótos tempóban vájkál egy CIA-ügynök múltjában. Második filmjével is a múltat célozta meg, hiszen a Good Night and Good Luck. ("Jó éjszakát és sok szerencsét") Edward R. Murrow, a CBS híres/hírhedt tévésének életét veszi nagyító alá.
Murrow (David Strathairn) a CBS See It Now című hírháttér műsorának volt az 50-es években műsorvezető-szerkesztője. A kedd esténként másfél órában jelentkező adás szívesen boncolgatott kényes témákat a védjegyeként mindig cigarettázó Murrow vezetésével. Egyszer, hogy hogy nem Murrow és csapata (köztük a másik szerkesztő Fred Friendly, akit maga Clooney alakít) bizony belecsapott a lecsóba és a véreskezű, kommunista-érzékeny Joseph McCarthy szenátor felé intéztek kritikát, ami természetesen politikai színezetű események láncolatát indította el - és ez a közreműködők karrierjére is erős kihatással volt.
A film - mivel fenemód hiteles akar lenni - bár színesen lett felvéve (nyilván, de azért poén lenne fekete fehér díszletek közt fekete-fehér színészekkel készíteni egy filmet), utána számítógépen kreáltak belőle színtelen verziót. Érdekes módon nagyon is jól áll a Good Night and Good Luck-nak (Murrow híres elköszönése) ez a monokrómság. Tényleg amolyan hiteles, már-már dokumentarista álcát kölcsönöz a filmnek, melyet ezt megtetézendő még archív felvételekkel is dúsítottak. Így az ismert arcokon kívül ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy egy-egy felvétel valóban archív-e, vagy csak zseniális színészi teljesítmény. (Amerikára jellemző, hogy a tesztvetítések után a nézők a McCarthy-t játszó színészről közölték, hogy kissé túljátsza a szerepét - holott McCarthy-t csak eredeti felvételek segítségével keltették életre.) A forgatókönyvírók munkáját megkönnyítendő természetesen egyéb, az archívumban hozzáférhető szövegek is eredetiek a filmben (ld. Murrow felkonfjai).
Mert a színészek valóban elsőrangúak: az Oscar-díjra is jelölt David Strathairn játéka mindent visz. Olyan hihetetlenül száraz és visszafogott, hogy azt tanítani kéne, pedig tudjuk, hogy az ilyen karaktereket a legnehezebb eljátszani, a minimáljátéknak van a legtöbb buktatója. Strathairn mégis példamutató, egy két lábon járó cigaretta reklám. A többiek is méltó partnerei (Clooney, Robert Downey Jr., Jeff Daniels, Frank Langella) - nagyon pontosan és visszafogottam festik le előttünk az 50-es évek korszakának tévés személyiségeit.
A rendezés ugyancsak kibírta azt, hogy magamutogatás helyett a tényekre koncentráljon, és így egy igazán száraz, már-már unalmas, ám mégis feszültséggel teli film kerekedett a Good Night and Good Luck-ból - amiből a legtöbb hazai mozinézőnek biztosan csak az unalom fog megmaradni, mert el kell ismerni, hogy egy 50-es évek Amerikájáról szóló híradó-összeállításnak sem lenne sok rajongója itthon. Bár a téma erősen amerikai, az USA múltjában vájkál, annak viszonyait tárja fel (és sajnos kissé egyoldalú, vagyis inkább részrehajló), de azt hiszem itthon sem idegen az a McCarthy-féle hozzáállás, miszerint ha valaki rosszat merészelt szólni a törtető szenátorra, akkor az élből lekommunistázza partnerét. A McCarthy által indított kommunisták elleni hajtóvadászat erőteljesen meg is határozta a hidegháborús légkörben evickélő USA politikai légkörét.
A Good Night and Good Luck hihetetlenül monoton, erősen amerikai tematikájú, de tényleg nagyon tisztességes politikai kvázi-dokumentumfilm, amit biztosan csak kevesen fognak élvezni, de azok annál jobban. A kommersz rajongóinak ezúttal egyetlen olyan aspektusát sem tudom kiemelni a filmnek, ami a megnézésére sarkallná őket, pedig ha nem is tökéletes és nem is Oscar-jelölésre méltó, de azért átlagon felüli munkát tett le Clooney az asztalra. A játékidő szerencsére nem a szokásos 2,5 óra, hanem a nagyon is nézőbarát alig 90 perc, úgyhogy a film hosszára vonatkozó kifogásokat a forgalmazó nem fogad el.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
George Clooney elért oda, hogy ezerrel önmegvalósítson. Ki emlékszik már a '88-as Gyilkos paradicsomokban (Return of the Killer Tomatoes) nyújtott cizellált játékára - ma már ő Hollywood egyik legkeresettebb színésze, aki összekuporgatott gázsiját inkább saját filmjei készítésére fordítja. Elsőként az Egy veszedelmes elme vallomásait (Confessions of a Dangerous Mind) készítette el, melyben komótos tempóban vájkál egy CIA-ügynök múltjában. Második filmjével is a múltat célozta meg, hiszen a Good Night and Good Luck. ("Jó éjszakát és sok szerencsét") Edward R. Murrow, a CBS híres/hírhedt tévésének életét veszi nagyító alá.
Murrow (David Strathairn) a CBS See It Now című hírháttér műsorának volt az 50-es években műsorvezető-szerkesztője. A kedd esténként másfél órában jelentkező adás szívesen boncolgatott kényes témákat a védjegyeként mindig cigarettázó Murrow vezetésével. Egyszer, hogy hogy nem Murrow és csapata (köztük a másik szerkesztő Fred Friendly, akit maga Clooney alakít) bizony belecsapott a lecsóba és a véreskezű, kommunista-érzékeny Joseph McCarthy szenátor felé intéztek kritikát, ami természetesen politikai színezetű események láncolatát indította el - és ez a közreműködők karrierjére is erős kihatással volt.
A film - mivel fenemód hiteles akar lenni - bár színesen lett felvéve (nyilván, de azért poén lenne fekete fehér díszletek közt fekete-fehér színészekkel készíteni egy filmet), utána számítógépen kreáltak belőle színtelen verziót. Érdekes módon nagyon is jól áll a Good Night and Good Luck-nak (Murrow híres elköszönése) ez a monokrómság. Tényleg amolyan hiteles, már-már dokumentarista álcát kölcsönöz a filmnek, melyet ezt megtetézendő még archív felvételekkel is dúsítottak. Így az ismert arcokon kívül ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy egy-egy felvétel valóban archív-e, vagy csak zseniális színészi teljesítmény. (Amerikára jellemző, hogy a tesztvetítések után a nézők a McCarthy-t játszó színészről közölték, hogy kissé túljátsza a szerepét - holott McCarthy-t csak eredeti felvételek segítségével keltették életre.) A forgatókönyvírók munkáját megkönnyítendő természetesen egyéb, az archívumban hozzáférhető szövegek is eredetiek a filmben (ld. Murrow felkonfjai).
Mert a színészek valóban elsőrangúak: az Oscar-díjra is jelölt David Strathairn játéka mindent visz. Olyan hihetetlenül száraz és visszafogott, hogy azt tanítani kéne, pedig tudjuk, hogy az ilyen karaktereket a legnehezebb eljátszani, a minimáljátéknak van a legtöbb buktatója. Strathairn mégis példamutató, egy két lábon járó cigaretta reklám. A többiek is méltó partnerei (Clooney, Robert Downey Jr., Jeff Daniels, Frank Langella) - nagyon pontosan és visszafogottam festik le előttünk az 50-es évek korszakának tévés személyiségeit.
A rendezés ugyancsak kibírta azt, hogy magamutogatás helyett a tényekre koncentráljon, és így egy igazán száraz, már-már unalmas, ám mégis feszültséggel teli film kerekedett a Good Night and Good Luck-ból - amiből a legtöbb hazai mozinézőnek biztosan csak az unalom fog megmaradni, mert el kell ismerni, hogy egy 50-es évek Amerikájáról szóló híradó-összeállításnak sem lenne sok rajongója itthon. Bár a téma erősen amerikai, az USA múltjában vájkál, annak viszonyait tárja fel (és sajnos kissé egyoldalú, vagyis inkább részrehajló), de azt hiszem itthon sem idegen az a McCarthy-féle hozzáállás, miszerint ha valaki rosszat merészelt szólni a törtető szenátorra, akkor az élből lekommunistázza partnerét. A McCarthy által indított kommunisták elleni hajtóvadászat erőteljesen meg is határozta a hidegháborús légkörben evickélő USA politikai légkörét.
A Good Night and Good Luck hihetetlenül monoton, erősen amerikai tematikájú, de tényleg nagyon tisztességes politikai kvázi-dokumentumfilm, amit biztosan csak kevesen fognak élvezni, de azok annál jobban. A kommersz rajongóinak ezúttal egyetlen olyan aspektusát sem tudom kiemelni a filmnek, ami a megnézésére sarkallná őket, pedig ha nem is tökéletes és nem is Oscar-jelölésre méltó, de azért átlagon felüli munkát tett le Clooney az asztalra. A játékidő szerencsére nem a szokásos 2,5 óra, hanem a nagyon is nézőbarát alig 90 perc, úgyhogy a film hosszára vonatkozó kifogásokat a forgalmazó nem fogad el.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Good Night and Good Luck. fekete-fehér feliratos amerikai filmdráma, 93 perc, 2005 Rendező: George Clooney Forgatókönyvíró: George Clooney, Grant Heslov Operatőr: Robert Elswit Producer: Grant Heslov Vágó: Stephen Mirrione Szereplők: David Strathairn (Edward R. Murrow) George Clooney (Fred Friendly) Jeff Daniels (Sig Mickelson) Robert Downey Jr. (Joe Wershba) Patricia Clarkson (Shirley Wershba) Ray Wise (Don Hollenbeck) Frank Langella (William Paley) Tate Donovan (Jesse Zousmer) |
