Szekeres Viktor
Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény
A kissé hosszú és fura filmcím az utóbbi idők nálunk bemutatott egyik legkedvesebb animációs filmjét rejti.
Animációs film a lelkem, abból a fajtából is a gyurmafilm műfaját testesíti meg a Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény. A magyar cím bár fura, de legalább gyermekbarát, hisz nyersfordításban az angol alcím a vérnyúl átkára utal, ami nagyjából le is festi a film lényegét. A magyar cím viszont tökéletesen visszaadja azt, hogy mire is lehet számítani a szinkronban.
Általában cikk végén érdemes szokás értekezni a magyar szövegről és hangokról, most viszont már az elején felhívom rá a figyelmet. Annak ellenére, hogy természetesen az eredeti hangot nem igazán lehet magyar stúdió-rábeszéléssel überelni, de ezen gyurmafilm magyar szinkronja remekül sikerült. Egy dolog, hogy Csankó Zoltán és Rosta Sándor remekül szólaltatja meg a két főszereplőt, a lapát, ami rátesz a filmben ismét Speier Dávid kezében volt. Az Asterix és Obelix második része és a Kémek krémje szinkron után ismét csak egy remekbeszabott rímfordítást írt, nagyjából a Romhányi-féle Frédi és Béni szinkronok szellemében. Magyarán szólva még az eredeti hang-hívőknek is érdemes lesz megnézniük a szinkront.
Maga a film némi előismeretet is igényelhet, hiszen Wallace és Gromit, a gazdi és a kutyája már szerepeltek pár rövidfilmben együtt. Ezeket nem is olyan rég még az HBO is leadta (Wallace és Gromit - A bolond nadrág, Wallace és Gromit - A nagy sajttúra, Wallace és Gromit: Birka akció) és minőségükre jellemző, hogy az Amerikai Filmakadémia még két Oscar-díjjal is megdobta az angol alkotókat (vagyis a figurákat már 16 évvel ezelőtt megalkotó Nick Parkot). Nem árt azt eszünkbe tartani, hogy a film erősen európai, amit jól mutat, hogy a korrektnek mondható amerikai szereplés mellett Angliában sorra döntögeti a különböző rekordokat. Premierjének 3. hetében is majdnem ugyanakkora bevételt ért el, mint az azon a héten bemutatott Fűrész 2 és a Zorró legendája.
Ami rövid történetmorzsát érdemes ismerni a filmből, aszerint a kisváros éppen a szokásos évi óriászöldség versenyre készül, amikor is hosszúfülű kártevők (ún. nyulak) szaporodnak el a városban, akik nem kímélik a versenyremekeket sem. A résztvevők egyetlen reményét a profi nyúlelhárító Wallace és hűséges, de annál szótlanabb ebje, Gromit jelenti. A zöldségmentések közepette azonban a feltaláló Wallace egyik kísérlete félresikerül és valószínűleg ennek hatására egy hatalmas lény kezdi el rettegésben tartani a kisvárost.
Itthon a Sebaj Tóbiás emlőin felcseperedő 1-2-3 nemzedék jól teszi, ha szemrevételezi a Wallace és Gromit mozifilmet, mert annak alig 80 perce még a lassabb indulás ellenére is remek szórakozást kínál, melyet a végére hihetetlenül felpörgő tempó azonnal el is feledtet. Teljesen eredeti poénok hada, valamint a mostanában már megszokott filmes és egyéb utalások garmadája teszi nagyon szórakoztatóvá a filmet - a magyar szinkronról nem is beszélve, de aki az eredeti hangokra gyúr inkább az az angol hangok mellett Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter orgánumában merülhet el.
A történet annak ellenére hogy egyszerűnek tűnik, bőven tartalmaz meglepetéseket. A két főszereplőt alakító színész játéka pazar, főleg Gromit kutya szótlanságba fulladó grimaszai és arcjátékai teszik hitelessé a történetet. Aki látta az alkotók első, speciálisan az amerikai piacra készült gyurmafilmjét, a Csibefutamot, azok körülbelül felkészülhetnek a látványra, amelyet 5 év munkája során sikerült kihozni azokból a színes gyurmákból melyeket 6-7 éves korunkban még mi is előszeretettel nyüstöltünk - persze kevésbé mulatságos eredménnyel.
Itt most következhetne a pozitív hangvételű kritikákban már megszokott méltatás, miszerint milyen szenzációs az animáció, mennyire él a gyurmavilág és mennyi rejtett poén van ebben a gyurmahorrorfilmben, ahogy a műfajt Nick Park meghatározta, de ezt most kihagyjuk, nincs szükség a nyáladzásra. Azt viszont reméljük, hogy a műfaj megveti a lábát a mozikban és a jövő héten bemutatandó Tim Burton bábfilmmel (A halott menyasszony) karöltve megmutathatják a mozinézőknek, hogy nem csak processzorokkal lehet nagyszerű, minden korosztály számára élvezhető animációs filmet készíteni. Nyilván azok nagyon pórul fognak járni, akik egy film méltatása után világmegváltást vagy műfajreformot várnak - nem. Cikkünk tárgya egy nagyon kellemes mozifilm, a jobbik fajtából. Semmi több, de ez üdítő kivétel a mostani, csak a profitra hajtó amerikai animációs filmek tengerében.
Ó igen, még valami. A korán érkezők a mozikban még a Madagaszkár című animációs film pingvinjeinek rövid, tízperces kalandját is megnézhetik, ami ugyancsak szenzációsra sikeredett.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Animációs film a lelkem, abból a fajtából is a gyurmafilm műfaját testesíti meg a Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény. A magyar cím bár fura, de legalább gyermekbarát, hisz nyersfordításban az angol alcím a vérnyúl átkára utal, ami nagyjából le is festi a film lényegét. A magyar cím viszont tökéletesen visszaadja azt, hogy mire is lehet számítani a szinkronban.
Általában cikk végén érdemes szokás értekezni a magyar szövegről és hangokról, most viszont már az elején felhívom rá a figyelmet. Annak ellenére, hogy természetesen az eredeti hangot nem igazán lehet magyar stúdió-rábeszéléssel überelni, de ezen gyurmafilm magyar szinkronja remekül sikerült. Egy dolog, hogy Csankó Zoltán és Rosta Sándor remekül szólaltatja meg a két főszereplőt, a lapát, ami rátesz a filmben ismét Speier Dávid kezében volt. Az Asterix és Obelix második része és a Kémek krémje szinkron után ismét csak egy remekbeszabott rímfordítást írt, nagyjából a Romhányi-féle Frédi és Béni szinkronok szellemében. Magyarán szólva még az eredeti hang-hívőknek is érdemes lesz megnézniük a szinkront.
Maga a film némi előismeretet is igényelhet, hiszen Wallace és Gromit, a gazdi és a kutyája már szerepeltek pár rövidfilmben együtt. Ezeket nem is olyan rég még az HBO is leadta (Wallace és Gromit - A bolond nadrág, Wallace és Gromit - A nagy sajttúra, Wallace és Gromit: Birka akció) és minőségükre jellemző, hogy az Amerikai Filmakadémia még két Oscar-díjjal is megdobta az angol alkotókat (vagyis a figurákat már 16 évvel ezelőtt megalkotó Nick Parkot). Nem árt azt eszünkbe tartani, hogy a film erősen európai, amit jól mutat, hogy a korrektnek mondható amerikai szereplés mellett Angliában sorra döntögeti a különböző rekordokat. Premierjének 3. hetében is majdnem ugyanakkora bevételt ért el, mint az azon a héten bemutatott Fűrész 2 és a Zorró legendája.
Ami rövid történetmorzsát érdemes ismerni a filmből, aszerint a kisváros éppen a szokásos évi óriászöldség versenyre készül, amikor is hosszúfülű kártevők (ún. nyulak) szaporodnak el a városban, akik nem kímélik a versenyremekeket sem. A résztvevők egyetlen reményét a profi nyúlelhárító Wallace és hűséges, de annál szótlanabb ebje, Gromit jelenti. A zöldségmentések közepette azonban a feltaláló Wallace egyik kísérlete félresikerül és valószínűleg ennek hatására egy hatalmas lény kezdi el rettegésben tartani a kisvárost.
Itthon a Sebaj Tóbiás emlőin felcseperedő 1-2-3 nemzedék jól teszi, ha szemrevételezi a Wallace és Gromit mozifilmet, mert annak alig 80 perce még a lassabb indulás ellenére is remek szórakozást kínál, melyet a végére hihetetlenül felpörgő tempó azonnal el is feledtet. Teljesen eredeti poénok hada, valamint a mostanában már megszokott filmes és egyéb utalások garmadája teszi nagyon szórakoztatóvá a filmet - a magyar szinkronról nem is beszélve, de aki az eredeti hangokra gyúr inkább az az angol hangok mellett Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter orgánumában merülhet el.
A történet annak ellenére hogy egyszerűnek tűnik, bőven tartalmaz meglepetéseket. A két főszereplőt alakító színész játéka pazar, főleg Gromit kutya szótlanságba fulladó grimaszai és arcjátékai teszik hitelessé a történetet. Aki látta az alkotók első, speciálisan az amerikai piacra készült gyurmafilmjét, a Csibefutamot, azok körülbelül felkészülhetnek a látványra, amelyet 5 év munkája során sikerült kihozni azokból a színes gyurmákból melyeket 6-7 éves korunkban még mi is előszeretettel nyüstöltünk - persze kevésbé mulatságos eredménnyel.
Itt most következhetne a pozitív hangvételű kritikákban már megszokott méltatás, miszerint milyen szenzációs az animáció, mennyire él a gyurmavilág és mennyi rejtett poén van ebben a gyurmahorrorfilmben, ahogy a műfajt Nick Park meghatározta, de ezt most kihagyjuk, nincs szükség a nyáladzásra. Azt viszont reméljük, hogy a műfaj megveti a lábát a mozikban és a jövő héten bemutatandó Tim Burton bábfilmmel (A halott menyasszony) karöltve megmutathatják a mozinézőknek, hogy nem csak processzorokkal lehet nagyszerű, minden korosztály számára élvezhető animációs filmet készíteni. Nyilván azok nagyon pórul fognak járni, akik egy film méltatása után világmegváltást vagy műfajreformot várnak - nem. Cikkünk tárgya egy nagyon kellemes mozifilm, a jobbik fajtából. Semmi több, de ez üdítő kivétel a mostani, csak a profitra hajtó amerikai animációs filmek tengerében.
Ó igen, még valami. A korán érkezők a mozikban még a Madagaszkár című animációs film pingvinjeinek rövid, tízperces kalandját is megnézhetik, ami ugyancsak szenzációsra sikeredett.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Wallace és Gromit és az Elvetemült Veteménylény (Wallace & Gromit - The Curse of the Were-Rabbit) szinkronizált angol animációs film, 94 perc, 2005 Rendező: Steve Box, Nick Park Forgatókönyvíró: Bob Baker, Steve Box, Mark Burton, Nick Park Operatőr: Tristan Oliver, Dave Alex Riddett Zene: Lorne Balfe, James Michael Dooley, Julian Nott Producer: Claire Jennings, Peter Lord, Nick Park Szereplők: Peter Sallis (Wallace hangja) Ralph Fiennes (Lord Victor Quartermaine hangja) Helena Bonham Carter (Lady Tottington hangja) Peter Kay (PC McIntosh hangja) |
