Szekeres Viktor
Wim Wenders: A bőség földje
2001. szeptember 11-éről sokan csináltak filmet - elég csak a 11'09''01-re gondolni, ahol 11 neves rendező mutatta be a saját verzióját. A héten egy újabb nagy név, Wim Wenders értelmezése kerül a hazai mozikba.
Kevés olyan eklektikus életművet felmutató direktor található a filmtörténelemben, mint a német származású Wim Wenders. A rendező a Párizs, Texasszal tette le igazán a névjegyét a szakmában, majd erre következő filmjével rá is erősített, hiszen a Berlin felett az éggel azonnal klasszikust alkotott. Azóta rendezett együtt Antonionival, készített lila művészfilmet, de dokumentumfilmesként sem vallott szégyent, amikoris a jól megérdemelt világhírhez segítette a Buena Vista Social Clubot. Már amerikai filmkészítőként Wenders rendezett thrillert is, sőt Mel Gibsonnak összedobta a Millió dolláros hotelt. Az utóbbi években eltűnt, és csak egy-egy kisfilm, valamint U2-klip rendezését vállalta magára.
A bőség földje alapvetően egy dologról szól. Az Amerikai Egyesült Államokról, valamint az ország szeptember 11-e előtti állapotáról (hopp, ez már kettő). Amolyan látlelet, jellemző kórkép - két közös gyökerű, de teljesen más nézőponttal rendelkező ember szemével láttatott valóságtanulmány. Paul (John Diel), a vietnámi veterán az egyik szemlélőnk, akinek mentális állapota némely tette nyomán erőteljesen megkérdőjelezhető. A másik szemlélő Paul unokahúga, a húszéves Lana (Michelle Williams), aki Izraelből tért haza az USA-ba, többek között azért, hogy megkeresse nagybátyját.
Paul élete - amely a World Trade Center elleni támadással újra értelmet nyert - igazából azzal telik, hogy hazáját védelmezi (a maga módján, magányos farkasként) a vélt vagy valós ellenségektől, könyörtelenül nyomába ered minden burnuszosnak és már abban is újabb terrorista sejtet fedez fel, ha két arab származású beszédbe elegyedik.
Az Afrikát, Palesztinát, Izraelt is megjárt mélyen vallásos Lana élete paranoiamentesen, mély vallásos mederben csörgedezik, miközben a lány amerikai tartózkodása során egy hajléktalan szállón vállal munkát. Kettejük útja igazán akkor kereszteződik, amikor a szálló előtt egy muzulmán származású hajléktalan brutális leszámolás áldozata lesz. Paul ösztönei rögtön beindulnak - vajon mi célból követték el a gyilkosságot?
Amellett, hogy - ahogy már Wenderstól megszokhattuk - erőteljesen rendezői filmet láthatunk, a két főszereplő játéka mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen az ő gesztusaik teremtik meg a film egyedülálló atmoszféráját. Bár egyikük sem annyira ismert a nagyvászon világában (John Diel mellékszerepelt a Pearl Harbor-ben vagy a Jurassic Park 3-ban, Michelle Williams pedig a Halloween: 20 év múlva c. horrorban volt áldozati bárány, valamint a Dawson és haverok c. sorozatban a szőke Jen), olyanok, mintha odateremtették volna őket.
John Diel nagyszerű a paranoiás veterán szerepében, de az igazi kincs ebben a filmben mégiscsak Michelle Williams, akinek tekintete már a kamerán keresztül is olyannyira megbabonázza a mit sem sejtő nézőt, hogy az egy emberre jutó tátott szájak aránya meghaladja az európai átlag többszörösét.
Természetesen nem lehet elmenni a film zenéje mellett sem, hiszen a Collateral mellett az idei év egyik legerősebb zeneanyaga született meg (Thom, Nackt, Leonard Cohen), valamint érdemes megemlíteni, hogy az ország zaklatottságát Wenders a digitális kamera alkalmazásával kívánta visszaadni.
A film lassú, de szép, bár kicsit unalmas, de kellően szomorkás hangulatú. Nem Wenders legjobbja, de mégis megtekintésre érdemes, főleg azoknak, akik kíváncsiak arra, amit úgyis ismernek a hírekből (Amerika), valamint olyan értékekre, amit esetleg hírből sem ismernek.
Az ember igazából már elvárja, hogy a legszebben filmezett amerikai zászlók német rendezők filmjeiben lebegnek. Elég csak Wolfgant Petersen-re és az Elnök különgépére (Air Force One) gondolni, vagy a Roland Emmerich készítette Függetlenség napja c. sci-fi-mérföldkőre. A film végén Wenders sem szakít a hagyományokkal és jól meglebegteteti a sokak által istenített, de talán még többek által a pokolba kívánt lobogót.
Filmelőzetes letöltése (QuickTime formátum, 23 Mbyte)
Kevés olyan eklektikus életművet felmutató direktor található a filmtörténelemben, mint a német származású Wim Wenders. A rendező a Párizs, Texasszal tette le igazán a névjegyét a szakmában, majd erre következő filmjével rá is erősített, hiszen a Berlin felett az éggel azonnal klasszikust alkotott. Azóta rendezett együtt Antonionival, készített lila művészfilmet, de dokumentumfilmesként sem vallott szégyent, amikoris a jól megérdemelt világhírhez segítette a Buena Vista Social Clubot. Már amerikai filmkészítőként Wenders rendezett thrillert is, sőt Mel Gibsonnak összedobta a Millió dolláros hotelt. Az utóbbi években eltűnt, és csak egy-egy kisfilm, valamint U2-klip rendezését vállalta magára.
A bőség földje alapvetően egy dologról szól. Az Amerikai Egyesült Államokról, valamint az ország szeptember 11-e előtti állapotáról (hopp, ez már kettő). Amolyan látlelet, jellemző kórkép - két közös gyökerű, de teljesen más nézőponttal rendelkező ember szemével láttatott valóságtanulmány. Paul (John Diel), a vietnámi veterán az egyik szemlélőnk, akinek mentális állapota némely tette nyomán erőteljesen megkérdőjelezhető. A másik szemlélő Paul unokahúga, a húszéves Lana (Michelle Williams), aki Izraelből tért haza az USA-ba, többek között azért, hogy megkeresse nagybátyját.
Paul élete - amely a World Trade Center elleni támadással újra értelmet nyert - igazából azzal telik, hogy hazáját védelmezi (a maga módján, magányos farkasként) a vélt vagy valós ellenségektől, könyörtelenül nyomába ered minden burnuszosnak és már abban is újabb terrorista sejtet fedez fel, ha két arab származású beszédbe elegyedik.
Az Afrikát, Palesztinát, Izraelt is megjárt mélyen vallásos Lana élete paranoiamentesen, mély vallásos mederben csörgedezik, miközben a lány amerikai tartózkodása során egy hajléktalan szállón vállal munkát. Kettejük útja igazán akkor kereszteződik, amikor a szálló előtt egy muzulmán származású hajléktalan brutális leszámolás áldozata lesz. Paul ösztönei rögtön beindulnak - vajon mi célból követték el a gyilkosságot?
Amellett, hogy - ahogy már Wenderstól megszokhattuk - erőteljesen rendezői filmet láthatunk, a két főszereplő játéka mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen az ő gesztusaik teremtik meg a film egyedülálló atmoszféráját. Bár egyikük sem annyira ismert a nagyvászon világában (John Diel mellékszerepelt a Pearl Harbor-ben vagy a Jurassic Park 3-ban, Michelle Williams pedig a Halloween: 20 év múlva c. horrorban volt áldozati bárány, valamint a Dawson és haverok c. sorozatban a szőke Jen), olyanok, mintha odateremtették volna őket.
John Diel nagyszerű a paranoiás veterán szerepében, de az igazi kincs ebben a filmben mégiscsak Michelle Williams, akinek tekintete már a kamerán keresztül is olyannyira megbabonázza a mit sem sejtő nézőt, hogy az egy emberre jutó tátott szájak aránya meghaladja az európai átlag többszörösét.
Természetesen nem lehet elmenni a film zenéje mellett sem, hiszen a Collateral mellett az idei év egyik legerősebb zeneanyaga született meg (Thom, Nackt, Leonard Cohen), valamint érdemes megemlíteni, hogy az ország zaklatottságát Wenders a digitális kamera alkalmazásával kívánta visszaadni.
A film lassú, de szép, bár kicsit unalmas, de kellően szomorkás hangulatú. Nem Wenders legjobbja, de mégis megtekintésre érdemes, főleg azoknak, akik kíváncsiak arra, amit úgyis ismernek a hírekből (Amerika), valamint olyan értékekre, amit esetleg hírből sem ismernek.
Az ember igazából már elvárja, hogy a legszebben filmezett amerikai zászlók német rendezők filmjeiben lebegnek. Elég csak Wolfgant Petersen-re és az Elnök különgépére (Air Force One) gondolni, vagy a Roland Emmerich készítette Függetlenség napja c. sci-fi-mérföldkőre. A film végén Wenders sem szakít a hagyományokkal és jól meglebegteteti a sokak által istenített, de talán még többek által a pokolba kívánt lobogót.
Filmelőzetes letöltése (QuickTime formátum, 23 Mbyte)
|
A bőség földje (Land of plenty) Rendező: Wim Wenders Író: Scott Derrickson Forgatókönyvíró: Wim Wenders, Michael Meredith Operatőr: Franz Lustig Producer: Jake Abraham, Caroline Kaplan, Samson Mucke, Gary Winick Vágó: Moritz Laube Szereplők: John Diehl (Paul) Michelle Williams (Lana) Richard Edson (Jimmy) Wendell Pierce (Henry) Shaun Toub (Hassan) Burt Young (Sherman) Jeris Poindexter (Charles) Rhonda Stubbins White (Dee Dee) |
