Zsellér Máté

Kidobós: Sok flúg disznót győz

A Kidobós bő másfél óra erejéig egy fiktív vígjátéksport rajongótáborába invitálja a kedves mozilátogatót, melyben egy szuperelegáns edzőteremnek, hogy megvehesse a szomszédos ócska konkurenciát le kell győznie azt a Las Vegas-i kidobós-bajnokságon.

Azt mondják, mostanában két fajta Ben Stiller él a mozivásznon. Az egyik a lingyi-langyit romantikus puncsok lúzer-karaktere, a másik pedig egy keményvonalas vígjátékbeli ősidióta. Míg az előbbi arcait Along Came Polley-ban, a Meet the Parents-ben, a Duplexben és az Envyben figyelhettük meg, az utóbbi létezéséről olyan rekeszizomgyilkos vígjátékok tanúskodnak, mint a Zoolander vagy az annak készült, de ettől jócskán elmaradó Starsky és Hutch.

A munkamenet azonban mára világossá vált: az általa jól alakított, mégis sablonos béna-barát szerepek után mindig gőzkieresztés következik valami eszetlen marhaság kíséretében. Ilyen ellazulásnak lehetünk tanúi a Dodgeball kapcsán is, amely a Base-kosárlabda születése után bő öt évvel újabb fiktív vígjátéksport rajongótáborába invitálja a kedves mozilátogatót egy bő másfél óra erejéig.


S hogy mi a Kidobós (dodgeball)? Bár első ránézésre lehet, hogy ismeretlennek tűnik a játék, a film meggyőz minket arról, hogy már régóta ismerjük. Az évtizedes hagyományokkal rendelkező Kidobós ugyanis maga a sportágak sportága: egyszerre ad lehetőséget az emberben tomboló féktelen ösztönök szabadon engedésére és tartalmazza amerikai ősvagányság esszenciáját is. Egy sportág, ahol csak az erősebb, a bátrabb, a tökösebb csapat győzhet, a vesztes pedig rögvest indulhat az öltözőbe.

A filmből megtudjuk, hogy az ADAA (American Dodgeball Assosiation of America - Amerika Amerikai Kidobós Szövetsége) évente vérre menő megméretetést is rendez a sportág legjobbjainak, amelyik csapatnak pedig sikerül átverekednie magát a selejtező embert próbáló küzdelmein, netán a Las Vegasban rendezett döntőn is maga mögé tudja utasítani a többi gárdát, annak nevét dicsfény és aranykoszorú övezi majd. Főhőseinket mégsem a győzelem iránti utáni vágy, a rivaldafény, vagy a soha nem öregbedő eposzi hírnév utáni sóvárgás hajtja, őket inkább anyagi szempontok vezérlik: a trófea mellé járó busás pénzösszegre lenne égető szükségük...


Peter La Fleur (Vince Vaughn) kényelmes, nyugodt életet él. Nem kér sokat az élettől, s nem is tesz azért, hogy sokat kapjon tőle. Mindene megvan a boldogsághoz: rozoga autója (néhány kivételtől eltekintve) elgurítja oda, ahová menni szeretne. Average Joe’s nevű edzőterme pedig ugyan nem vetekedhet a puccos fittness-centerekkel, de a környék törzsvendégeinek így is megfelel; meg aztán, így is eléldegél belőle valahogy. Ő lepődik meg legjobban, amikor az adóhatóság csinos ügyintézője egy nap beállít hozz, és közli vele, hogy a kifizetetlen számlák bizony az egeket verdesik, az edzőterem bezárással fenyeget, sőt White Goodman, a szomszéd hipermodern fittness center mindenre elszánt tulajdonosa (Ben Stiller) már szemet is vetett a helyiségre saját testépítő-monstruma kibővítéséhez.

Az edzőterem törzsvendégei rögvest nekilátnak kedvenc centerük megmentésének, ám rövidesen kiderül, hogy az Average Joe’s csakis egy módon szabadulhat White Goodman karmaiból: ha a testépítők csapatot építenek, beneveznek az Amerikai Dodgeball-bajnokságba és megmutatják az ország legjobbjainak, hogy is játszák azt a Kidobóst.


A feladat azonban a kemény felkészülés ellenére sem látszik egyszerűnek: előkerül a sportág egyik ősrégi kiválósága, egy seregnyi mindenre elszánt cserkészlány, egy elégedetlen szado-mazó egylet, sőt White Goodman is immár szívügyének tekinti, hogy saját kezűleg intézze el az örök riválisnak tartott Average Joe's csapatát (persze csakis a sport nemes eszközeivel.) A korábbi filmes pályán (Saturday Night Live c. comedy-show) is együtt dolgozó csapat a gyengebbre sikerült Starsky és Hutch után újra elemében van, és a Dodgeball-ban egy Zoolander szintű produkcióval szolgálja ki az őt szerető közönséget. Bár az összeszokott gárdából a rajongók szívfájdalmára Will Farell és Owen Wilson is hiányzik, az életében talán először negatív főhős bőrébe bújó Ben Stiller mellett Christine Taylor is biztosítja a folytonosságot a Zoolander nyomdokain haladó komédiában.


A film külön érdeme, hogy bár a nagy előd által bejáratott poénarzenállal dolgozik, azt ügyesen adaptálja és alakítja a maga arcára ebben az agyatlannak szánt és annak is sikerült vígjátékban, amely nem hagyja nyugodni a rekeszizmokat, lankadni a figyelmet, a pillanatnyi vendégszereplők áradata pedig ízes csemegét szolgáltat az edzettebb közönségnek is.

Három, kettő, egy, Dodgeball.

Kidobós: Sok flúg disznót győz
(Dodgeball: A True Underdog Story)


Rendező: Rawson Marshall Thurber
Író: Rawson Marshall Thurber
Jelmeztervező: Carol Ramsey
Zene: Theodore Shapiro
Producer: Ben Stiller, Stuart Cornfeld
Executive producer: Mary McLaglen, Rhoades Rader
Látványtervező: Maher Ahmad
Vágó: Alan Baumgartner

Szereplők:
Ben Stiller (White Goodman)
Vince Vaughn (Peter La Fleur)
Christine Taylor (Kate Veatch)
Rip Torn (Patches O'Houlihan)
Justin Long (Justin)
Stephen Root (Gordon)

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • winnie #24
    erre csak azt tudom mondani, hogy francia filmekből a jó/nem jó aránya, ugyanolyan, mint az amerikaiaknál. franciáktól is jönnek sorozatban mondjuk a pelenkás bajkeverők, de az amik is tudnak csinálni egy 'i heart huckabees'-t
  • SniperWolf #23
    Háromszor láttam,állati film,megéri,nézzétek meg...
  • poszt #22
    Te Cat, az előbb is írtál egy marhaságot, amire bezzeg nem reagálsz és felhozol egy újabbat.
    MANAPSÁG IS VANNAK JÓ FILMEK, a francia filmeknél arra gondoltam, hogy mekkora szégyen az ha valakinek a Taxi jut eszébe róluk. Ezen és sok más dolgon lehetne segíteni, ha MAI FILMEK közül nem csak a LANGYI AMCSI filmekről cikkeznének.
    Mi olyan felfoghatatlan?!
  • mad mind #21
    "A Kidobós bő másfél óra erejéig egy fiktív vígjátéksport rajongótáborába invitálja ..."
    Nem is annyira fiktív:
    International dodgeball Federation
    National Amateur Dodgeball Association
  • Cat #20
    "Inkább Jean-Pierre Jeunet filmjeit, vagy akár Luc Besson régebbi filmjeit (Nagy kékség, Nikita stb)"
    Továbbra is állítom, hogy te valami nagy tévedésben élsz. Kitérdekelnek többéves filmekről készült kritikák?
  • poszt #19
    Winnie,
    Az átlag akkor lehet imdb-n jelzőértékű, ha sejtésed van róla, hogy kik értékelik a filmet. Ha nincs akkor megnézed, hogy bizonyos korosztályok mit adtak rá, ha ez nem elég akkor megnézed a US voters-t ill. a NON US voters-t. Nyílván egy Sikoly azért kaphat magas értékelést, mert filmgyártó által célbavett emberek fogják az imdb-n is szórni a jobbnál jobb pontokat, elvétve pár hozzáértőt vagy kritikust akik le akarják húzni az átlagot.

    Sokak által legjobb filmként számontartott (én nem rangsorolnék, mert felesleges inkább a szintezést preferálom) Underground 7.8-as átlaga akár viccesnek is hathat a Sikolyhoz képest, csakhogy:

    US users 557 6.7
    Non-US users 2355 8.1

    Kell ennél több?

    Egyébként azért is jó lenne, ha nem csak kommersz filmekről írnának kritikákat, hogy pl amikor a francia filmekről van szó, ne a Taxit hozzák fel. Inkább Jean-Pierre Jeunet filmjeit, vagy akár Luc Besson régebbi filmjeit (Nagy kékség, Nikita stb)
  • winnie #18
    Viszont azt én sem értem, hogy pölö az eternal sunshine of a spoltess mind-ról mér nem lehetett írni.

    szerintem azért nem, mert már pár hónapja meg volt a premierje.
  • winnie #17
    Meglehetősen gyenge Bertolucci film???
    http://www.imdb.com/title/tt0309987/
    Egyik legmagasabb értékelést kapott filmje.
    Remélem ezután nem olvasok tőled olyat, hogy a Sikoly egy remek film, whatever.


    most erre mit mondjak? a sikoly meg 7.0-át kapott, pedig azt 40ezren értékelték. mit számít a nép szava? (én hiába mondanám, hogy itt van a polcon a sikoly 3-féle dvdkiadásban, meg hogy mekkora nagy kultfilm. persze mondjuk a a kis buddha és az utolsó tangó párizsban is itt figyel, so...)

    ha a kommersz-film rajongók, azaz a mozibajárók mondjuk 90%-a megnézné az álmodozókat, csak úgy kapná a film az 1-2-3-asokat.

    csekk mondjuk egyet a sok lehúzó magyar kritika közül
    http://mozinet.hu/display.php?tablename=mozifilm&film_id=1834

    de igazából a filmkritikusok sem voltak oda a dreamers-től:

    http://www.rottentomatoes.com/m/dreamers/

    Abban is lehet fantázia, hogy kevésbé ismert filmekről írnak és tesznek be étvágygerjesztő képeket hátha a kölke elmegy egyszer a puskinba.

    ott van a bálnalovas, vagy a nők transzban is, azok nem kommerszek annyira.
  • Petrolio #16
    Hja...
    poszt, részben egyetértek veled, engem is idegesít a sok szar majmolása, de ha erre van igény, hát istenem, kit érdekel, ő dolguk, nézzék, hallgassák. Amúgy ez a film azér' télleg nem a nézhetetlen kategória, nem mondom, hogy tetszett, de azt se, hogy nem lehetett eccer megnézni( valszeg túl sok szart láttam mostanában, és egy csöppet elbarmolódott az értékítéletem..mama segííts:D)
    Viszont azt én sem értem, hogy pölö az eternal sunshine of a spoltess mind-ról mér nem lehetett írni. Szerintem nagyon jó film, és még aztatat se mondhassa senki, hogy Jim Carey ne lenne annyira népszerű, mint Ben Stiller.
  • poszt #15
    Jaj Cat elvtárs!

    Ha, ilyen "színvonalas" amerika filmekről cikkeznek, az kiszolgálás.
    Ha, igényes alkotásokról írnak az izlésirányítás.

    Komolyan gondolod???

    Látom hiányzik a politika topic........ haha.