Szekeres Viktor
A Halál a Ragadozó ellen
Úgy tűnik Hollywood megint felélesztett egy régi, klasszikus hagyományt, miszerint ikonokat ereszt egymásnak. Tavaly a horrorrajongók legnagyobb örömére Freddy és Jason, idén a sci-fi-mezőnyből az Alien és a Predator ugrott egymásnak.
Persze a műfajból (ikonösszeugrasztós film) nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek tetszene, hiszen gondolni kell az átlagnézőre, aki fikarcnyit nem tud sem az Alien-, sem a Predator-mitológiáról, de azokról sem szabad megfeledkezni, akik a Nyolcadik utas: a Halál óta alienes kispárnával alszanak, Bishop-ízű fogkrémmel mosnak fogat, netalántán Ripley alakú nyalókát szopogatnak. És akkor még nem is szóltam Schwarzenegger középkorai időszakának rajongóiról (a nagy kártyanaptár-cserélős korszak hőseiről), akik talán nem is sejtették, hogy Arnold 87-es filmje, a Piszkos alku és a Menekülő ember között forgatott Ragadozója milyen karriert fog befutni. Amúgy a Predator egy folytatást ért meg (plusz egy, csak a magyar keresztségben megért "semmi köze a filmhez, mégis Predator 3 a címe" falsfolytatást), míg az eredeti 1979-es Alien még háromszor csaphatott le a filmvásznon, mielőtt sor került volna a 2004-es (végső?) összecsapásra.
Már régóta érlelődött az Alien vs. Predator duel összehozása, valószínűleg azóta, amióta a Predator 2-ben (talán) gegként megjelent a Ragadozó trófegyűjteményében egy Alien-koponya. Ezután megannyi könyv, képregény, óvodai kifestőkönyv vetítette előre, hogy majd egyszer - ha lesz rá pénz - összefog csapni a két gonosz, és ennek a csatának az emberiség lesz a kárvallottja.
Hiába rendezték kultnál kultabb rendezők az Alien-filmek előző részeit (Ridley Scott, James Cameron, David Fincher, Jean-Pierre Jeunet), az Alien vs. Predator rendezését a főleg számítógépes játékadaptációk rendezéséről ismert Paul W.S. Anderson kapta (Resident Evil, Mortal Kombat), akihez hozzávágtak hollywood-i szinten közepesnek mondható 65 millió dollárt és pár atyai jótanácsot. A csekély költségvetés nagy része nyilván elment a Predatorok és Alienek gázsijára, így igazából az Alien-sorozatból megismert Bishop megszemélyestőjén, Lance Henriksenen kívül nincs nagyon ismert név a filmben. Ez valahol nem is baj, hiszen így legalább a néző csak a két nagy küzdelmére koncentrál (Na jó, kultfilm rajongóknak azért biztos öröm lesz a Trainspotting Spudját, Ewen Bremnert ismét a vásznon látni).
Akárcsak a Freddy vs. Jasonben, itt is félrevezető lehet a cím, hiszen közel sem a két idegen faj csatájáról szól a film, hanem az emberek is beletolakodnak előétel gyanánt, hogy legyen kit lekaszabolni. A 2004-ben játszódó alaptörténet szerint Charles Bishop Weyland egyik műholdja az Antarktisz jege alatt egy ősi piramis nyomait fedezi fel, s a milliárdos gyorsan csapatot toboroz, hogy ő tehesse rá elsőnek a kezét a felfedezésre. A csapat kiszáll a helyszínre, majd a slasher-filmek szabályaihoz hűen rohamosan fogyatkozni kezd.
Ebből a szempontból semmilyen meglepetés nem éri a nézőt, hiszen (sajnos) szokás szerint a szereplők elhullási sorrendje már a film elején nagyjából belőhető, ahogyan az is, hogy ki vagy kik maradnak a végére. (A felfedezők pedig nyilván csak a munkájuknak élnek, hiszen úgy lettek összeválogatva, hogy anno a 80-as években egyiküknek sem volt arra ideje, hogy megnézzen egy Alien- vagy Predator-filmet, és tudja, hogy lehet ellenük hatékonyan fellépni :)
A film nyilvánvalóan totálisan megosztott véleményeket fog kapni. Sok Alien vagy Predator-fan fogja utálni a rengeteg hiba, vagy logikátlanság miatt - másik oldalról azért jópár ügyesen (vagy ügyetlenül) elrejtett utalás is akad az Ailen vs. Predatorban az ősökre, amitől akarva-akaratlanul is mosolyra húzódik a rajongó szája. A semleges néző pedig azt kapja, amit vár, kaszabolást, sok vérrel. Vagy nem. Ugyanis a vérmennyiség, de főleg a látvány intenzitása elég nagy csorbát szenvedett akkor, amikor (a hírek szerint) három héttel a premier előtt a stúdió újravágatta a filmjét az R besorolásról PG-13-ra (azaz olyanra, hogy csak a 13 éven aluliaknak kelljen szülői kíséret a megtekintéshez).
Bár ezzel a Disney-korhatárral a stúdió elérte, amit akart, hiszen a 38 millió dolláros amerikai nyitóhétvége után a film összesen 80 millió dollárt termelt, de talán sokaknak feltűntek a moziban a film nézése közben azok a fémes csattogások, ahogy szépen sorban nyíltak ki a rajongók és a gore-fest fanatikusok bicskái azokban a bizonyos zsebekben, amikor a sokadik "villan a kard - falra fröccsen a vér" típusú halálesetek lezajlottak. Pff.
Igazából nincs olyan aspektusa a filmnek, amit ajnározós felhangokkal ki lehetne emelni. A rendező jó munkásember volt (ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja), a főszereplő Sanaa Lathan kemény csaj, de nem egy Ripley. A történet sajnos sablonosabb nem is lehetne (főleg, ha kietlen antarktiszi kutatóállomásra gondolunk), a zene olyan semmilyen, a film vége pedig hihetetlenül banális és sajnos előre sejthető. De mindez nem számít, hiszen a néző magasról tesz arra, hogy milyen cizellált egy színész játéka, vagy hogy mollban vagy dúrban íródik a zene. A lényeg, hogy ismét láthatjuk a vásznon a rasztahajú Predatort és a váladékozó Alient, és a (vélhetőleg) sok negatív kritika pedig nem fogja befolyásolni a film látogatottságát, hiszen úgyis minden sci-fi-re fogékony néző el fog menni a mozikba, s azok, akik durrogni fognak utána, majd azzal vigasztalják magukat, hogy egyszer talán kijön DVD-n a rendezői változat is.
Persze a műfajból (ikonösszeugrasztós film) nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek tetszene, hiszen gondolni kell az átlagnézőre, aki fikarcnyit nem tud sem az Alien-, sem a Predator-mitológiáról, de azokról sem szabad megfeledkezni, akik a Nyolcadik utas: a Halál óta alienes kispárnával alszanak, Bishop-ízű fogkrémmel mosnak fogat, netalántán Ripley alakú nyalókát szopogatnak. És akkor még nem is szóltam Schwarzenegger középkorai időszakának rajongóiról (a nagy kártyanaptár-cserélős korszak hőseiről), akik talán nem is sejtették, hogy Arnold 87-es filmje, a Piszkos alku és a Menekülő ember között forgatott Ragadozója milyen karriert fog befutni. Amúgy a Predator egy folytatást ért meg (plusz egy, csak a magyar keresztségben megért "semmi köze a filmhez, mégis Predator 3 a címe" falsfolytatást), míg az eredeti 1979-es Alien még háromszor csaphatott le a filmvásznon, mielőtt sor került volna a 2004-es (végső?) összecsapásra.
Már régóta érlelődött az Alien vs. Predator duel összehozása, valószínűleg azóta, amióta a Predator 2-ben (talán) gegként megjelent a Ragadozó trófegyűjteményében egy Alien-koponya. Ezután megannyi könyv, képregény, óvodai kifestőkönyv vetítette előre, hogy majd egyszer - ha lesz rá pénz - összefog csapni a két gonosz, és ennek a csatának az emberiség lesz a kárvallottja.
Hiába rendezték kultnál kultabb rendezők az Alien-filmek előző részeit (Ridley Scott, James Cameron, David Fincher, Jean-Pierre Jeunet), az Alien vs. Predator rendezését a főleg számítógépes játékadaptációk rendezéséről ismert Paul W.S. Anderson kapta (Resident Evil, Mortal Kombat), akihez hozzávágtak hollywood-i szinten közepesnek mondható 65 millió dollárt és pár atyai jótanácsot. A csekély költségvetés nagy része nyilván elment a Predatorok és Alienek gázsijára, így igazából az Alien-sorozatból megismert Bishop megszemélyestőjén, Lance Henriksenen kívül nincs nagyon ismert név a filmben. Ez valahol nem is baj, hiszen így legalább a néző csak a két nagy küzdelmére koncentrál (Na jó, kultfilm rajongóknak azért biztos öröm lesz a Trainspotting Spudját, Ewen Bremnert ismét a vásznon látni).
Akárcsak a Freddy vs. Jasonben, itt is félrevezető lehet a cím, hiszen közel sem a két idegen faj csatájáról szól a film, hanem az emberek is beletolakodnak előétel gyanánt, hogy legyen kit lekaszabolni. A 2004-ben játszódó alaptörténet szerint Charles Bishop Weyland egyik műholdja az Antarktisz jege alatt egy ősi piramis nyomait fedezi fel, s a milliárdos gyorsan csapatot toboroz, hogy ő tehesse rá elsőnek a kezét a felfedezésre. A csapat kiszáll a helyszínre, majd a slasher-filmek szabályaihoz hűen rohamosan fogyatkozni kezd.
Ebből a szempontból semmilyen meglepetés nem éri a nézőt, hiszen (sajnos) szokás szerint a szereplők elhullási sorrendje már a film elején nagyjából belőhető, ahogyan az is, hogy ki vagy kik maradnak a végére. (A felfedezők pedig nyilván csak a munkájuknak élnek, hiszen úgy lettek összeválogatva, hogy anno a 80-as években egyiküknek sem volt arra ideje, hogy megnézzen egy Alien- vagy Predator-filmet, és tudja, hogy lehet ellenük hatékonyan fellépni :)
A film nyilvánvalóan totálisan megosztott véleményeket fog kapni. Sok Alien vagy Predator-fan fogja utálni a rengeteg hiba, vagy logikátlanság miatt - másik oldalról azért jópár ügyesen (vagy ügyetlenül) elrejtett utalás is akad az Ailen vs. Predatorban az ősökre, amitől akarva-akaratlanul is mosolyra húzódik a rajongó szája. A semleges néző pedig azt kapja, amit vár, kaszabolást, sok vérrel. Vagy nem. Ugyanis a vérmennyiség, de főleg a látvány intenzitása elég nagy csorbát szenvedett akkor, amikor (a hírek szerint) három héttel a premier előtt a stúdió újravágatta a filmjét az R besorolásról PG-13-ra (azaz olyanra, hogy csak a 13 éven aluliaknak kelljen szülői kíséret a megtekintéshez).
Bár ezzel a Disney-korhatárral a stúdió elérte, amit akart, hiszen a 38 millió dolláros amerikai nyitóhétvége után a film összesen 80 millió dollárt termelt, de talán sokaknak feltűntek a moziban a film nézése közben azok a fémes csattogások, ahogy szépen sorban nyíltak ki a rajongók és a gore-fest fanatikusok bicskái azokban a bizonyos zsebekben, amikor a sokadik "villan a kard - falra fröccsen a vér" típusú halálesetek lezajlottak. Pff.
Igazából nincs olyan aspektusa a filmnek, amit ajnározós felhangokkal ki lehetne emelni. A rendező jó munkásember volt (ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja), a főszereplő Sanaa Lathan kemény csaj, de nem egy Ripley. A történet sajnos sablonosabb nem is lehetne (főleg, ha kietlen antarktiszi kutatóállomásra gondolunk), a zene olyan semmilyen, a film vége pedig hihetetlenül banális és sajnos előre sejthető. De mindez nem számít, hiszen a néző magasról tesz arra, hogy milyen cizellált egy színész játéka, vagy hogy mollban vagy dúrban íródik a zene. A lényeg, hogy ismét láthatjuk a vásznon a rasztahajú Predatort és a váladékozó Alient, és a (vélhetőleg) sok negatív kritika pedig nem fogja befolyásolni a film látogatottságát, hiszen úgyis minden sci-fi-re fogékony néző el fog menni a mozikba, s azok, akik durrogni fognak utána, majd azzal vigasztalják magukat, hogy egyszer talán kijön DVD-n a rendezői változat is.
A Halál a Ragadozó ellen (AVP: Alien Vs. Predator) Rendező: Paul W.S. Anderson Író: Paul W.S. Anderson, Dan O'Bannon, Ronald Shusett, Jim Thomas, John Thomas Forgatókönyvíró: Paul W.S. Anderson Operatőr: David Johnson Zene: Harald Kloser, Thomas Schobel, Thomas Wanker Producer: Gordon Carroll, David Giler, Walter Hill, John Davis Executive producer: Wyck Godfrey, Thomas M. Hammel, Mike Richardson Vágó: Alexander Berner Szereplők: Sanaa Lathan (Alexa Woods) Lance Henriksen (Charles Bishop Weyland) Raoul Bova (Sebastian de Rosa) Ewen Bremner (Graeme Miller) Colin Salmon (Maxwell Stafford) Tommy Flanagan (Mark Verheiden) Agathe De La Boulaye (Adele Rousseau) Sam Troughton (Thomas Parks) |