Ötvös Tibor
Kiéhezettek - van még új a zombis filmek világában
Intelligens félelem - ez jutott eszembe miután kijöttem a Kiéhezettek vetítéséről. A zombis filmek műfajában ugyanis nagyon nehéz újat mutatni, de a skót Colm McCarthy olyan filmet készített, melynek megtekintése után a rajongók megnyalják mind a tíz ujjukat.
Hogy tetszett a Kiéhezettek?
A zombis filmek műfaja manapság elég vérszegény, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az utóbbi időben valamiért senki nem tudott újat mutatni a korábban megszokott sémákhoz képest. Pedig Danny Boyle egyszer már kirángatta a tetszhalál állapotából a műfajt "A 28 nappal később"-bel, majd a Holtak hajnalával Hollywood meg is koronázta mindezt. Aztán megint elindultak a másolások és csak néha-néha esett be egy, a helyzetet abszurd módon kiforgató vígjáték (Zombieland) vagy romantikus sztorit a cselekmények köré kerítő (Eleven testek) film, azonban a rettegés ezekből elmaradt.
A Kiéhezettek kapcsán már számos filmfesztiválról érkeztek olyan visszajelzések, hogy a skót Colm McCarthy igazi klasszikus és a műfajt jelentősen megújító filmet forgatott M.R. Carey azonos című bestselleréből, de én személy szerint kétkedve fogadtam ezt. McCarthy ugyanis eddig többnyire tévékbe forgatott, és igazán átütő darabot ott sem tudott letenni az asztalra, így az ő kezébe adni egy ilyen regény megfilmesítését igen bátor vállalkozás volt. De bejött... istenem, mennyire bejött!
Melanie nem mondható tipikus 10 éves kislánynak. Egy angliai bázison éli mindennapjait... pontosabban egy cellában, ahol aztán minden reggel katonák jönnek be, leszíjazzák a székébe és betolják egy terembe a többi társával együtt, majd elkezdődik a tanítás. Az egyetlen probléma, hogy Melanie és pajtásai második generációs fertőzöttek, zombik, akik bár képesek gondolkodni (sőt!), kommunikálni és külsőre teljesen átlagos gyereknek tűnnek, ám ha megérzik az emberi hús szagát, előjön a másik énjük. A világot ugyanis egy gombafertőzésnek köszönhetően elárasztották a zombik és a kevés számú túlélő elvonultan próbálja túlélni a mindennapokat.
Melanie azonban nem csak a normális kislányoktól különbözik, hanem társaitól is, hiszen ahogy az eredeti cím is elárulja (The Girl with All the Gifts) - a stílus ismert toposza szerint - ő lehet a kulcs a fertőzés megállítására. Mindez azonban veszélybe kerül, mikor egy támadásnak köszönhetően elszabadul a Pokol és a pár túlélő Melanie oldalán indul el, hogy biztonságos helyre jussanak. Ennél többet nem akarok elárulni, hiszen a sztori elképesztő okosan építkezik, ami nem is csoda, hiszen a forgatókönyvet író M.R. Carey saját regényét ültette át a vásznakra és már most megnyugtathatok mindenkit: nem változtatott a történet lezárásán!
A rendezés és a forgatókönyv egyaránt zseniális és remekül építi fel a történetet. A sztori során folyamatosan nyitunk a világ felé: először egy cellában járunk, utána a bázist ismerhetjük meg, majd kiszakadunk a szereplőkkel együtt a nagyvilágba. Ez a fokozatos nyitás komoly hatást gyakorol a nézőkre, hiszen így mi is fokozatosan, lépésről-lépésre ismerjük meg ezt a veszélyes világot és fedezzük fel annak riasztó elemeit. A film legnagyobb erénye azonban a remekül összeválogatott színészcsapat.
Kiemelhetném most Gemma Artertont a megértő tanárnő képében, de szintén élete egyik legjobbját nyújtja Glenn Close a hidegszívűnek tűnő orvos alakjában. Paddy Considine a kőkemény őrmestert hozza zseniálisan, azonban aki egyértelműen kiemelkedik eme impozáns csapatból, az a Melaniet alakító Sennia Nanua. Az eddig egyetlen rövidfilmben szereplő fiatal színésznő egyszerre képes elhitetni velünk azt, hogy egy csendes, szeretetre vágyó tökéletes gyermek, aki elképesztő intelligenciával rendelkezik - ugyanakkor egy pillanat alatt képes átváltozni és elharapni egy ember torkát és ezt is csodálatos hitelességgel hozza.
Azt hiszem érdemes lesz figyelemmel kísérni Nanua karrierjét, hiszen ha így folytatja és jól választja meg a szerepeit (és a menedzserét), akkor bizony még sokra viheti. Ugyanakkor a rendező McCarthy is nagyon látványosan tette le a kézlenyomatát a horror műfajában és kíváncsian várom, merre halad tovább a skót szekere. Egy szó mint száz, a Kiéhezettek az év és a zombis stílus egyik legjobbja és egyben a horror-műfaj kultikus és klasszikus alkotása. Számomra pedig az év legnagyobb meglepetése, hiszen egy közepes horrort vártam, de helyette kaptam egy mesterművet.
A Kiéhezettek kapcsán már számos filmfesztiválról érkeztek olyan visszajelzések, hogy a skót Colm McCarthy igazi klasszikus és a műfajt jelentősen megújító filmet forgatott M.R. Carey azonos című bestselleréből, de én személy szerint kétkedve fogadtam ezt. McCarthy ugyanis eddig többnyire tévékbe forgatott, és igazán átütő darabot ott sem tudott letenni az asztalra, így az ő kezébe adni egy ilyen regény megfilmesítését igen bátor vállalkozás volt. De bejött... istenem, mennyire bejött!
Melanie nem mondható tipikus 10 éves kislánynak. Egy angliai bázison éli mindennapjait... pontosabban egy cellában, ahol aztán minden reggel katonák jönnek be, leszíjazzák a székébe és betolják egy terembe a többi társával együtt, majd elkezdődik a tanítás. Az egyetlen probléma, hogy Melanie és pajtásai második generációs fertőzöttek, zombik, akik bár képesek gondolkodni (sőt!), kommunikálni és külsőre teljesen átlagos gyereknek tűnnek, ám ha megérzik az emberi hús szagát, előjön a másik énjük. A világot ugyanis egy gombafertőzésnek köszönhetően elárasztották a zombik és a kevés számú túlélő elvonultan próbálja túlélni a mindennapokat.
Melanie azonban nem csak a normális kislányoktól különbözik, hanem társaitól is, hiszen ahogy az eredeti cím is elárulja (The Girl with All the Gifts) - a stílus ismert toposza szerint - ő lehet a kulcs a fertőzés megállítására. Mindez azonban veszélybe kerül, mikor egy támadásnak köszönhetően elszabadul a Pokol és a pár túlélő Melanie oldalán indul el, hogy biztonságos helyre jussanak. Ennél többet nem akarok elárulni, hiszen a sztori elképesztő okosan építkezik, ami nem is csoda, hiszen a forgatókönyvet író M.R. Carey saját regényét ültette át a vásznakra és már most megnyugtathatok mindenkit: nem változtatott a történet lezárásán!
A rendezés és a forgatókönyv egyaránt zseniális és remekül építi fel a történetet. A sztori során folyamatosan nyitunk a világ felé: először egy cellában járunk, utána a bázist ismerhetjük meg, majd kiszakadunk a szereplőkkel együtt a nagyvilágba. Ez a fokozatos nyitás komoly hatást gyakorol a nézőkre, hiszen így mi is fokozatosan, lépésről-lépésre ismerjük meg ezt a veszélyes világot és fedezzük fel annak riasztó elemeit. A film legnagyobb erénye azonban a remekül összeválogatott színészcsapat.
Kiemelhetném most Gemma Artertont a megértő tanárnő képében, de szintén élete egyik legjobbját nyújtja Glenn Close a hidegszívűnek tűnő orvos alakjában. Paddy Considine a kőkemény őrmestert hozza zseniálisan, azonban aki egyértelműen kiemelkedik eme impozáns csapatból, az a Melaniet alakító Sennia Nanua. Az eddig egyetlen rövidfilmben szereplő fiatal színésznő egyszerre képes elhitetni velünk azt, hogy egy csendes, szeretetre vágyó tökéletes gyermek, aki elképesztő intelligenciával rendelkezik - ugyanakkor egy pillanat alatt képes átváltozni és elharapni egy ember torkát és ezt is csodálatos hitelességgel hozza.
Azt hiszem érdemes lesz figyelemmel kísérni Nanua karrierjét, hiszen ha így folytatja és jól választja meg a szerepeit (és a menedzserét), akkor bizony még sokra viheti. Ugyanakkor a rendező McCarthy is nagyon látványosan tette le a kézlenyomatát a horror műfajában és kíváncsian várom, merre halad tovább a skót szekere. Egy szó mint száz, a Kiéhezettek az év és a zombis stílus egyik legjobbja és egyben a horror-műfaj kultikus és klasszikus alkotása. Számomra pedig az év legnagyobb meglepetése, hiszen egy közepes horrort vártam, de helyette kaptam egy mesterművet.
|
Kiéhezettek (The Girl with All the Gifts) színes, magyarul beszélő, angol-amerikai horror, 111 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Colm McCarthy Forgatókönyvíró: Mike Carey Operatőr: Simon Dennis Producer: Angus Lamont Vágó: Matthew Cannings Gemma Arterton (Helen Justineau) Glenn Close (Dr. Caroline Caldwell) Paddy Considine (Eddie Parks őrmester) Anamaria Marinca (Dr. Selkirk) Dominique Tipper (Devani) Sennia Nanua (Melanie) |
