Gyurkity Péter
Jéghegyek úsznak a Plútó felszínén
Egy új kép szerint a vízjégből álló hegyek a nitrogéngleccserek tetején úszkálnak.
Újabb érdekes képet tett közzé a NASA a napokban, köszönhetően a helyszíntől azóta eltávolodott New Horizons szondának, amely folyamatosan küldi vissza felénk az átrepüléskor rögzített anyagokat. A most megjelent fotón olyan jéghegyeket figyelhetünk meg, amelyek a sűrűbb nitrogéngleccsereken úszkálnak.
A Multispectral Visible Imaging Camera (MVIC) által rögzített felvételen a Szputnyik-síkságot vehetjük ismét szemügyre, amelynek felszínét nitrogénjég borítja, ezek a gleccserek pedig tulajdonképpen egy kiterjedt tengert alkotnak, amelyen a szomszédos fennsíkról leszakadt, ezt követően pedig különálló hegyeket képező vízjég lebeg, magaslatok láncolatát hozva létre. A láncolat darabjai a fennsíkról való leszakadást követően tovaúsznak a nitrogénjégen, gyakorlatilag az általunk jól ismert óceáni jéghegyek mintájára, méretük azonban nem lebecsülendő, hiszen az általuk alkotott csoportok 20 kilométer szélesek is lehetnek.
A síkságot ábrázoló felvétel északi részén egy különösen nagy és sűrű csoportosulást láthatunk, ezt a 30 évvel ezelőtt felrobbant űrsikló legénységének tiszteletére Challenger Colles névre keresztelték, itt pedig a jéghegyek által lefedett terület 60x35 kilométer kiterjedésű. A nitrogénjég itt valószínűleg sekélyebb, ezért gyűlhetett össze több példány egy viszonylag kisebb régióban.
A fotó egyébként 16 ezer kilométeres távolságból készült, alig 12 perccel a legközelebbi tartózkodási pont elérése előtt. Felbontása 320 méter/pixel, ezzel egy 500 km hosszú és 340 kilométer széles területet mutat meg nekünk.
Újabb érdekes képet tett közzé a NASA a napokban, köszönhetően a helyszíntől azóta eltávolodott New Horizons szondának, amely folyamatosan küldi vissza felénk az átrepüléskor rögzített anyagokat. A most megjelent fotón olyan jéghegyeket figyelhetünk meg, amelyek a sűrűbb nitrogéngleccsereken úszkálnak.
A Multispectral Visible Imaging Camera (MVIC) által rögzített felvételen a Szputnyik-síkságot vehetjük ismét szemügyre, amelynek felszínét nitrogénjég borítja, ezek a gleccserek pedig tulajdonképpen egy kiterjedt tengert alkotnak, amelyen a szomszédos fennsíkról leszakadt, ezt követően pedig különálló hegyeket képező vízjég lebeg, magaslatok láncolatát hozva létre. A láncolat darabjai a fennsíkról való leszakadást követően tovaúsznak a nitrogénjégen, gyakorlatilag az általunk jól ismert óceáni jéghegyek mintájára, méretük azonban nem lebecsülendő, hiszen az általuk alkotott csoportok 20 kilométer szélesek is lehetnek.
A síkságot ábrázoló felvétel északi részén egy különösen nagy és sűrű csoportosulást láthatunk, ezt a 30 évvel ezelőtt felrobbant űrsikló legénységének tiszteletére Challenger Colles névre keresztelték, itt pedig a jéghegyek által lefedett terület 60x35 kilométer kiterjedésű. A nitrogénjég itt valószínűleg sekélyebb, ezért gyűlhetett össze több példány egy viszonylag kisebb régióban.
A fotó egyébként 16 ezer kilométeres távolságból készült, alig 12 perccel a legközelebbi tartózkodási pont elérése előtt. Felbontása 320 méter/pixel, ezzel egy 500 km hosszú és 340 kilométer széles területet mutat meg nekünk.