Helytelenül fogalmazott a forgalmazó munkatársa a sajtóvetítés előtt. Az ébredő Erő nem az év, hanem az évtized filmeseménye, olyan produkció, amire világszerte körmöt rágva és karfát markolva várakoznak a tömegek. Lehet, hogy különböző okokból kifolyólag és eltérő mértékben, de a Csillagok háborúja legújabb fejezete jóformán mindenkit érdekel, valószínűleg még azon keveseket is, akik ennek az ellenkezőjét állítják. George Lucas álma mérföldkővé vált nem csupán a filmművészet, hanem a kultúra fejlődésében is. A Star Wars eredeti trilógiája megváltoztatta a világot, ehhez kétség sem férhet.

A csoda megteremtője mindent megtett annak érdekében, hogy csorbítsa a messzi-messzi galaxis dicsőségét, ám az előzménytrilógiát megemésztettük, a régit pedig még mindig ugyanúgy imádjuk. És most, tíz évvel Anakin Skywalker megromlása után J.J. Abrams vette kezébe a gyeplőt. Óriási érzés volt megélni azt a fantasztikus hangulatot és élményt, amit minden bizonnyal átéltek azok, akik annak idején, a premierkor moziban nézték az eredeti filmeket!

Nem fogok történetleírásba bocsátkozni, egyrészt azért, mert teljesen fölösleges a véleményem átadásának szempontjából, másrészt pedig azért - és inkább ezért - mert spoilermentes kritikát ígértem, már pedig már a cselekmény kiindulópontjának elárulásával is többet mondanék, mint amennyit a film megnézése előtt álló rajongók tolerálnának. Így nem szinopszisolunk, ahelyett, hogy leírom, mi a történet, inkább elmondom, hogy milyen.


Nagyjából olyan, mint amilyenben jóhiszeműen reménykedtünk, amiért némelyek talán még imát is mormoltak. J.J. Abrams rajongója a franchise-nak, épp ezért nagy kincs, hogy ő ülhetett a rendezői székbe, hiszen az elüzletesedett gondolkodású, és direktori értelemben amúgy sem túl tehetséges George Lucas-szal ellentétben ez a fickó végre tudja, hogy mi kell azoknak az embereknek, akik beleszerettek az 1977-es filmbe és persze a folytatásaiba.

A cselekményvezetés a fény és a sötét oldal történetét is ügyesen gondolja tovább, úgy félútig erősen fókuszál arra, hogy több aspektusból mutassa be az eseményeket, sokáig azt se tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy ki is lesz itt végül az igazi főszereplő. Természetesen a középpontban ismételten a mindent átható Erő áll, és végre régi fényében ragyog, ugyanabban a titokzatosságban brillírozik, midikloriánoktól mentesen, mint 30 esztendővel ezelőtt.


Abrams a klasszikus trilógia stílusát kelti újra életre, ám kisebb mozzanatoktól eltekintve a film nem válik önismétlővé, hiszen még a korábbról ismert sémákat is sikerül felfrissíteni, új felfogásban tálalni, remek fordulatokkal megspékelni. A régi és az új karakterek egyaránt jól működnek, és ami még fontosabb, jól dolgoznak együtt, kiválóak a pozitív alakok, de a sötét oldal szereplői is nagyon érdekesek, elsősorban természetesen Kylo Ren kap sok teret.

J.J. Abrams jól tudja, hogy a rajongók ki voltak éhezve már egy igazán jól megírt Star Wars-sztorira, ezt meg is adja nekik, ugyanakkor arról sem feledkezik meg, hogy a moziba áramló tömegek gigantikus látványorgiában is bíznak. Annyi baj legyen, ezt is megkapják. Abrams csatajelenetei a klasszikus trilógiából ismert beállításokat vegyítik egészen új ötletekkel, ezáltal pedig olyan pazar koreográfiák szabadulnak el a vásznon, hogy az néha tényleg, a szó legszorosabb értelmében lélegzetelállító. És nem csak az űrcsaták esetében van okunk elégedetten mosolyogni, hiszen a fénykardpárbajok szintén dinamikusak.


Nagyon fontos, hogy Abrams, az előzménytrilógiát dirigáló George Lucas-szal ellentétben újfent tiszteli ezeket a nagyszerű, kreatívan megálmodott fegyvereket, és csak annyi teret ad nekik, amitől használatuk nem válik elcsépeltté, ugyanakkor kielégíti a nézők szomját. A látványvilág további nagy előnye az aprólékosság, hiszen ebben a filmben tényleg minden a végletekig ki van dolgozva, képkockáról képkockára csodáljuk a művet, és igyekszünk felfogni mindent, amit látunk, de persze nem sikerül, mert nemes egyszerűséggel olyan sok minden van egyszerre a vásznon, történés és háttér egyaránt, hogy az első nézésre teljes egészében befogadhatatlan. És ez most abszolút pozitívum, hiszen tulajdonképpen ez teszi a Star Wars-moziélményt azzá, ami.

A klasszikus űrhajók némiképp újszerű bemutatásban érkeznek, kivéve persze az Ezeréves Sólymot, ami még mindig ugyanaz az ócskavas, mint régen, továbbá a különböző lények és szörnyek kidolgozása is kreatív és részletes. John Williams klasszikus témáitól most is ugyanúgy kiráz a hideg, bár az is igaz, hogy az újonnan komponált betétek elmaradnak az eredeti színvonaltól, de erre talán számíthattunk is.


A főszereplők, Daisy Ridley, valamint John Boyega szépen helytállnak, különösen előbbinek áll nagyon jól a Star Wars világa. Harrison Ford ugyanolyan könnyedén és lazán hozza Han Solót, ahogy azt évtizedekkel ezelőtt egyszer már megszokhattuk, de Carrie Fisher sem rossz.

Az ébredő Erő sok-sok idő után, új reményként hozza vissza a Csillagok háborúja varázsát a mozikba. A Birodalom visszavág magasságába azért nem emelkedik, de méltó folytatása minden idők egyik, ha nem a legfontosabb filmtrilógiájának, és őszintén reméljük, hogy a további epizódok is legalább ennyire ütősre sikerülnek majd.

Klikk a poszterre a nagyobb változathoz

Star Wars: Az ébredő Erő (Star Wars: Episode VII - The Force Awakens) színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 136 perc, 2015 (12) rendező: J.J. Abrams forgatókönyvíró: J.J. Abrams, Lawrence Kasdan zeneszerző: John Williams operatőr: Daniel Mindel producer: J.J. Abrams, Bryan Burke, Kathleen Kennedy vágó: Maryann Brandon, Mary Jo Markey Rey - Daisy Ridley Finn - John Boyega Han Solo - Harrison Ford Luke Skywalker - Mark Hamill Leia Solo - Carrie Fisher Chewbacca - Peter Mayhew C-3PO - Anthony Daniels R2-D2 - Kenny Baker General Hux - Domhnall Gleeson Kylo Ren - Adam Driver