SG.hu
007 Spectre: A Fantom visszatér
A széria nem igazán képes megújulni és haladni a korral, de akinek tetszettek az eddigi Bond-filmek azoknak ez a rész is bejön majd.
Elsősorban azt szükséges leszögezni, hogy jelen iromány szerzője sosem volt a James Bond franchise rajongója. Rendszerint általányos közönnyel viszonyulok egy-egy újabb Fleming-adaptációhoz, pedig mindent megtettem önmagam meggyőzése érdekében. Pótoltam a legfontosabb érákat, ám sem Sean Connery, sem Pierce Brosnan, sem pedig Daniel Craig nem tudott meggyőzni arról, hogy én kedvelem ezt az irrealitás talaján mozgolódó szuperkémet. Azonban nem adtam fel végleg a harcot, a Spectre premierjéhez közelítve egyre inkább abban reménykedtem, hogy talán most megtörik a jég.
Hatalmas, példa nélküli átszervezések zajlanak a brit titkosszolgálat háza táján, így a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik M (Ralph Fiennes) vállára, akinek még legjobb emberével, a 007-es James Bonddal (Daniel Craig) is gondja akad, hiszen a nőfaló ügynök saját szakállára okozott nagy galibát Mexikóban, és látszólag nem is áll szándékában az akciósorozat felfüggesztése. Az út végén ugyanis vár rá egy titkos terrorszervezet és annak vezetője (Christoph Waltz), akin korábbi veszteségeit akarja számon kérni.
A James Bond szériával még mindig az a probléma, hogy nem képes megújulni és haladni a korral. A CGI kétségtelenül ügyes használatán kívül a készítők semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy hallgassanak az új idők akciófilmjeinek szavára. Pedig az idők már nem is annyira újak, hiszen a legelső Die hard film óta azért járunk akciófilmet nézni, hogy azonosulásra alkalmas, sebezhető, halandó főhőst láthassunk küzdeni, mostanában meg pláne, hiszen amennyiben halhatatlanságra vágyunk, ott várnak a szomszéd teremben a szuperhősök.
Márpedig James Bond klasszikus stílusára ráférne a vérfrissítés, mert az, ami éppen csak jól állt Sean Connery-nek évtizedekkel ezelőtt, az mostanra már idejétmúlttá vált. Az arrogáns, legyőzhetetlen nővadász, aki a megszemélyesítő színészt leszámítva semmiben sem változik, számomra már nagyon unalmas.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Spectre rossz film, sőt, akik az eddigi epizódokat szerették, nyilván a fenti bekezdésben megfogalmazottakat is egy egészen más nézőpontból vizsgálva fogják értelmezni. Mindenképpen pozitívum, hogy a cselekmény változatos helyszínskálát jár be, így a sokszor klisés és gyerekes sztori nem válik annyira unalmassá, mint amennyire azzá válhatna, ha mondjuk végig egyetlen városban játszódna.
Sam Mendes rendezőnek is akadnak nagyon elmés meglátásai, a nyitójelenet például mesteri felépítéssel és pazar kameramunkával, valamint remek helyszínrajzzal operál, és a későbbiek során is akadnak feszült drámai pillanatok, még ha nem is túl sok (a sakktábla mellett zajló beszélgetés a mű csúcspontja). Az akciójelenetektől viszont nem dobtam el az agyam, ezek ugyanis túlságosan iparos módon készültek, Mendes a zúzdák esetében nem nyúlt elég mélyre a kreativitásért.
Daniel Craig nem tett sokkal többet a szerep érdekében annál, hogy mérsékelten kigyúrta magát és kinyitotta kék szemeit, de igazság szerint James Bond elavult karaktere ennél többet nem is igényel. Christoph Waltz nagyon jó lenne, ha történetesen jutott volna neki karakter, ám ezt sajnos kispórolták a forgatókönyvből, így az amúgy remek színész kénytelen kísérletet tenni egy lélektelen, robotszerű alak élettel való megtöltésére. A Bond-lányok közül a lánynak már csak nehézkesen nevezhető Monica Bellucci csupán kettő jelenetben szerepel, egyértelmű, hogy csupán a neve miatt szerződtették, Léa Seydoux viszont nem rossz, bár igazán emlékezetesnek se mondanám.
A Spectre vetítésére szóló jegy megváltása előtt egyvalamit érdemes mérlegelni. Tetszettek az eddigi Bond-filmek? Ha igen, ez is fog, amennyiben viszont a korábbi epizódok nem fogtak meg, úgy ez sem lesz képes rá. Jelen kritika szerzője utóbbi kategóriába tartozik. Mert ez is csak egy újabb, pontosan ugyanolyan 007-es produkció a befejeződni csak azért sem hajlandó sorban.
Elsősorban azt szükséges leszögezni, hogy jelen iromány szerzője sosem volt a James Bond franchise rajongója. Rendszerint általányos közönnyel viszonyulok egy-egy újabb Fleming-adaptációhoz, pedig mindent megtettem önmagam meggyőzése érdekében. Pótoltam a legfontosabb érákat, ám sem Sean Connery, sem Pierce Brosnan, sem pedig Daniel Craig nem tudott meggyőzni arról, hogy én kedvelem ezt az irrealitás talaján mozgolódó szuperkémet. Azonban nem adtam fel végleg a harcot, a Spectre premierjéhez közelítve egyre inkább abban reménykedtem, hogy talán most megtörik a jég.
Hatalmas, példa nélküli átszervezések zajlanak a brit titkosszolgálat háza táján, így a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik M (Ralph Fiennes) vállára, akinek még legjobb emberével, a 007-es James Bonddal (Daniel Craig) is gondja akad, hiszen a nőfaló ügynök saját szakállára okozott nagy galibát Mexikóban, és látszólag nem is áll szándékában az akciósorozat felfüggesztése. Az út végén ugyanis vár rá egy titkos terrorszervezet és annak vezetője (Christoph Waltz), akin korábbi veszteségeit akarja számon kérni.
A James Bond szériával még mindig az a probléma, hogy nem képes megújulni és haladni a korral. A CGI kétségtelenül ügyes használatán kívül a készítők semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy hallgassanak az új idők akciófilmjeinek szavára. Pedig az idők már nem is annyira újak, hiszen a legelső Die hard film óta azért járunk akciófilmet nézni, hogy azonosulásra alkalmas, sebezhető, halandó főhőst láthassunk küzdeni, mostanában meg pláne, hiszen amennyiben halhatatlanságra vágyunk, ott várnak a szomszéd teremben a szuperhősök.
Márpedig James Bond klasszikus stílusára ráférne a vérfrissítés, mert az, ami éppen csak jól állt Sean Connery-nek évtizedekkel ezelőtt, az mostanra már idejétmúlttá vált. Az arrogáns, legyőzhetetlen nővadász, aki a megszemélyesítő színészt leszámítva semmiben sem változik, számomra már nagyon unalmas.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Spectre rossz film, sőt, akik az eddigi epizódokat szerették, nyilván a fenti bekezdésben megfogalmazottakat is egy egészen más nézőpontból vizsgálva fogják értelmezni. Mindenképpen pozitívum, hogy a cselekmény változatos helyszínskálát jár be, így a sokszor klisés és gyerekes sztori nem válik annyira unalmassá, mint amennyire azzá válhatna, ha mondjuk végig egyetlen városban játszódna.
Sam Mendes rendezőnek is akadnak nagyon elmés meglátásai, a nyitójelenet például mesteri felépítéssel és pazar kameramunkával, valamint remek helyszínrajzzal operál, és a későbbiek során is akadnak feszült drámai pillanatok, még ha nem is túl sok (a sakktábla mellett zajló beszélgetés a mű csúcspontja). Az akciójelenetektől viszont nem dobtam el az agyam, ezek ugyanis túlságosan iparos módon készültek, Mendes a zúzdák esetében nem nyúlt elég mélyre a kreativitásért.
Daniel Craig nem tett sokkal többet a szerep érdekében annál, hogy mérsékelten kigyúrta magát és kinyitotta kék szemeit, de igazság szerint James Bond elavult karaktere ennél többet nem is igényel. Christoph Waltz nagyon jó lenne, ha történetesen jutott volna neki karakter, ám ezt sajnos kispórolták a forgatókönyvből, így az amúgy remek színész kénytelen kísérletet tenni egy lélektelen, robotszerű alak élettel való megtöltésére. A Bond-lányok közül a lánynak már csak nehézkesen nevezhető Monica Bellucci csupán kettő jelenetben szerepel, egyértelmű, hogy csupán a neve miatt szerződtették, Léa Seydoux viszont nem rossz, bár igazán emlékezetesnek se mondanám.
A Spectre vetítésére szóló jegy megváltása előtt egyvalamit érdemes mérlegelni. Tetszettek az eddigi Bond-filmek? Ha igen, ez is fog, amennyiben viszont a korábbi epizódok nem fogtak meg, úgy ez sem lesz képes rá. Jelen kritika szerzője utóbbi kategóriába tartozik. Mert ez is csak egy újabb, pontosan ugyanolyan 007-es produkció a befejeződni csak azért sem hajlandó sorban.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
|
007 Spectre - A Fantom visszatér (Spectre) színes, magyarul beszélő, amerikai-angol akcióthriller, 148 perc, 2015 (16) rendező: Sam Mendes forgatókönyvíró: Ian Fleming operatőr: Hoyte Van Hoytema zene: Thomas Newman producer: Barbara Broccoli executive producer: Callum McDougall vágó: Lee Smith James Bond - Daniel Craig Lucia Sciarra - Monica Bellucci Oberhauser - Christoph Waltz M - Ralph Fiennes Max Denbigh - Andrew Scott Moneypenny - Naomie Harris Q - Ben Whishaw Madeleine Swann - Léa Seydoux Mr. White - Jesper Christensen Mr. Hinx - Dave Bautista |