SG.hu
Everest - túlélőtúra a világ tetején
1996. májusában nyolc ember halt meg egy hóviharban, de az ezen alapuló katasztrófafilm csak a felszínt kapargatja.
A filmtörténelem százhúsz éve során a különböző alkotások szereplőinek számos bajt és csapást kellett túlélniük. Láthattunk cápatámadásokat, madárrajzást, sorozatgyilkosokat, háborúkat, feltámasztott dinoszauruszokat, vulkánkitöréseket, meteorhullást, és még megannyi egyéb veszedelmet. Ezúttal az izlandi születésű Baltasar Kormákur érzett magában elég kurázsit ahhoz, hogy túlélőtúrára vigye szereplőit, méghozzá a világ tetejére.
Az igaz történetet elregélő filmdráma főszereplője Rob Hall (Jason Clarke). A fanatikus és gyakorlott hegymászó már évek óta megélhetési szinten űzi hobbiját, a Mount Everest veszélyes vidékén kalauzolja kalandvágyó csoportjait a csúcs felé. 1996-ban szokatlanul sokan gyűlnek össze az alaptáborban, Rob ügyfelein kívül még jó néhány másik mászó is készülődik csapatával, köztük az egészségesen nagyképű Scott Fisher (Jake Gyllenhaal). A hegymászás kezdetben kockázataival együtt is átlagos vállalkozásnak indul, ám a zord időjárás és némi emberi gyengeség következtében kicsúszik a talaj hőseink lába alól.
William Nicholson és Simon Beaufoy forgatókönyve kezdetben kissé sablonos és erőltetett motivációs hullámok hátán lovagolva igyekszik lefesteni karaktereit, ám később már filmszerűbb, minőségibb módszerekkel is próbálkozik. Fontos drámai fordulópont a cselekményben a Miért? elhangzása; a Rob csoportjával tartó újságíró teszi fel ezt a kérdést a hegymászóknak, és tulajdonképpen ez az egy kérdés marad a fő konfliktusforrás egészen a produkció végéig.
A világ tetejére való feljutás ellentmondásos cél, hiszen a kliensek azért fizettek egy kisebb vagyont, hogy a halál torkába gyalogoljanak. Ahogy Rob mondja, az emberi test nem arra készült, hogy kibírja ezt az irracionális magasságot. És mégis, évről évre sokan vágnak neki, lehet, hogy nem is tudják miért, hiszen a történet szereplőin is végig a válaszok iránti vágyat érezhetjük.
A karakterek a hétköznapok szélmalomharcait viszik a magasba, hogy ott leszámoljanak önmagukkal, saját gyengeségükkel. Ez mind szép és jó, az emberi tragédiák valóban fájók és meggyászolandók, de nagyjátékfilmet építeni köréjük teljesen fölösleges volt. Az Everest kétórás játékidejében szembetűnően ritka a valódi cselekmény, a produkció utolsó harmadáig az lehet az érzésünk, hogy csupán egy szokatlanul elnyújtott bevezetést látunk. A fináléra sem marad több egy-két erőteljesebb érzelmi csúcspontnál.
Baltasar Kormákur rendező lelki rokonságot érezhetett a történet hegymászóival, hiszen ő is meglehetősen nehéz feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy izgalmas filmet fog forgatni ebből a dögunalmas forgatókönyvből. Azért úgy-ahogy sikerült a dolog, mert habár a szkript fogyatékosságait a rendező izzadva sem tudja ellensúlyozni, gyakorta ügyes megoldásokkal ellensúlyozza a vontatottságot.
A szép totálképek használata lenyűgöző, Kormákur ezzel az amúgy kézenfekvő, ám szokatlanul jól kivitelezett ötlettel pazarul érzékelteti a természet hatalmát és a mellette eltörpülő emberi jelenlétet. Eme alapjáraton futtatott kontextus mellett is látható az igyekezet, hiszen a direktor nem egyszer komponál dinamikus, olykor megrázó jeleneteket, amelyek aláfestéseként a nem túl eredeti, ám a képsorok sodrásában jól működő filmzene dallamai szólnak.
Az Everest-re leginkább színészi fronton érdemes odafigyelni. A gárda tagjai remekül helytállnak a sztoriban, nem zavarja őket a forgatókönyv unalmassága. Jason Clarke a tőle megszokott, átlagosan korrekt színvonalat hozza, és Jake Gyllenhaal sem okoz csalódást, kevés jelenete ellenére is emlékezetes, szórakoztató produktumot prezentál. Érdekes módon a kisebb mellékszerepekben figyelhetünk fel a legnagyszerűbb teljesítményekre, hiszen Josh Brolin nagyon jó a nagyképű texasi mászó szerepében, Keira Knightley pedig viszi a prímet Rob Hall várandós feleségének bőrében. A műben szerepel továbbá az U.N.C.L.E. gonosza, Elizabeth Debicki, ezúttal egy jóval földhözragadtabb karakter bőrében.
Az Everest hangulatos semmiség. Valóban szörnyű dolgok történetek akkor, 1996-ban, fenn a hegyen, ám ez sajnos nem indokolja egy kétórás filmdráma létrejöttét. Kormákur igyekszik menteni a helyzetet, és a színészek sem rosszak, ám katartikus filmélményre ne számítsunk ettől a kelleténél sokkal jobban hype-olt produkciótól.
A filmtörténelem százhúsz éve során a különböző alkotások szereplőinek számos bajt és csapást kellett túlélniük. Láthattunk cápatámadásokat, madárrajzást, sorozatgyilkosokat, háborúkat, feltámasztott dinoszauruszokat, vulkánkitöréseket, meteorhullást, és még megannyi egyéb veszedelmet. Ezúttal az izlandi születésű Baltasar Kormákur érzett magában elég kurázsit ahhoz, hogy túlélőtúrára vigye szereplőit, méghozzá a világ tetejére.
Az igaz történetet elregélő filmdráma főszereplője Rob Hall (Jason Clarke). A fanatikus és gyakorlott hegymászó már évek óta megélhetési szinten űzi hobbiját, a Mount Everest veszélyes vidékén kalauzolja kalandvágyó csoportjait a csúcs felé. 1996-ban szokatlanul sokan gyűlnek össze az alaptáborban, Rob ügyfelein kívül még jó néhány másik mászó is készülődik csapatával, köztük az egészségesen nagyképű Scott Fisher (Jake Gyllenhaal). A hegymászás kezdetben kockázataival együtt is átlagos vállalkozásnak indul, ám a zord időjárás és némi emberi gyengeség következtében kicsúszik a talaj hőseink lába alól.
William Nicholson és Simon Beaufoy forgatókönyve kezdetben kissé sablonos és erőltetett motivációs hullámok hátán lovagolva igyekszik lefesteni karaktereit, ám később már filmszerűbb, minőségibb módszerekkel is próbálkozik. Fontos drámai fordulópont a cselekményben a Miért? elhangzása; a Rob csoportjával tartó újságíró teszi fel ezt a kérdést a hegymászóknak, és tulajdonképpen ez az egy kérdés marad a fő konfliktusforrás egészen a produkció végéig.
A világ tetejére való feljutás ellentmondásos cél, hiszen a kliensek azért fizettek egy kisebb vagyont, hogy a halál torkába gyalogoljanak. Ahogy Rob mondja, az emberi test nem arra készült, hogy kibírja ezt az irracionális magasságot. És mégis, évről évre sokan vágnak neki, lehet, hogy nem is tudják miért, hiszen a történet szereplőin is végig a válaszok iránti vágyat érezhetjük.
A karakterek a hétköznapok szélmalomharcait viszik a magasba, hogy ott leszámoljanak önmagukkal, saját gyengeségükkel. Ez mind szép és jó, az emberi tragédiák valóban fájók és meggyászolandók, de nagyjátékfilmet építeni köréjük teljesen fölösleges volt. Az Everest kétórás játékidejében szembetűnően ritka a valódi cselekmény, a produkció utolsó harmadáig az lehet az érzésünk, hogy csupán egy szokatlanul elnyújtott bevezetést látunk. A fináléra sem marad több egy-két erőteljesebb érzelmi csúcspontnál.
Baltasar Kormákur rendező lelki rokonságot érezhetett a történet hegymászóival, hiszen ő is meglehetősen nehéz feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy izgalmas filmet fog forgatni ebből a dögunalmas forgatókönyvből. Azért úgy-ahogy sikerült a dolog, mert habár a szkript fogyatékosságait a rendező izzadva sem tudja ellensúlyozni, gyakorta ügyes megoldásokkal ellensúlyozza a vontatottságot.
A szép totálképek használata lenyűgöző, Kormákur ezzel az amúgy kézenfekvő, ám szokatlanul jól kivitelezett ötlettel pazarul érzékelteti a természet hatalmát és a mellette eltörpülő emberi jelenlétet. Eme alapjáraton futtatott kontextus mellett is látható az igyekezet, hiszen a direktor nem egyszer komponál dinamikus, olykor megrázó jeleneteket, amelyek aláfestéseként a nem túl eredeti, ám a képsorok sodrásában jól működő filmzene dallamai szólnak.
Az Everest-re leginkább színészi fronton érdemes odafigyelni. A gárda tagjai remekül helytállnak a sztoriban, nem zavarja őket a forgatókönyv unalmassága. Jason Clarke a tőle megszokott, átlagosan korrekt színvonalat hozza, és Jake Gyllenhaal sem okoz csalódást, kevés jelenete ellenére is emlékezetes, szórakoztató produktumot prezentál. Érdekes módon a kisebb mellékszerepekben figyelhetünk fel a legnagyszerűbb teljesítményekre, hiszen Josh Brolin nagyon jó a nagyképű texasi mászó szerepében, Keira Knightley pedig viszi a prímet Rob Hall várandós feleségének bőrében. A műben szerepel továbbá az U.N.C.L.E. gonosza, Elizabeth Debicki, ezúttal egy jóval földhözragadtabb karakter bőrében.
Az Everest hangulatos semmiség. Valóban szörnyű dolgok történetek akkor, 1996-ban, fenn a hegyen, ám ez sajnos nem indokolja egy kétórás filmdráma létrejöttét. Kormákur igyekszik menteni a helyzetet, és a színészek sem rosszak, ám katartikus filmélményre ne számítsunk ettől a kelleténél sokkal jobban hype-olt produkciótól.
|
Everest színes, magyarul beszélő, amerikai-angol dráma, 122 perc, 2015 rendező: Baltasar Kormákur forgatókönyvíró: Simon Beaufoy, Lem Dobbs, Mark Medoff operatőr: Salvatore Totino vágó: Mick Audsley Peach Weathers - Robin Wright Jan Hall - Keira Knightley Scott Fischer - Jake Gyllenhaal Jon Krakauer - Michael Kelly Guy Cotter - Sam Worthington Beck Weathers - Josh Brolin Helen Wilton - Emily Watson Ed Viesturs - Clive Standen |