Szekeres Viktor
Pixel - Donkey Kong és Pacman a földlakók ellen
Vannak filmek, amikre még szót is kár vesztegetni...
Hogy tetszett a Pixel?
Tudtuk, hogy a Pixel a legtöbb kritikus és néző szerint pocsék lett, hiszen azok a filmek, amik nem kapnak itthon világpremiert, nyitott könyvek számunkra a bemutató idején, ugyanis számtalan véleményt olvashatunk róluk. Azonban jelen esetben annyira izgalmasnak tűnt a téma (egy bizonyos korosztálynak), hogy igencsak reménykedtünk abban, hogy a többség utálkozása ellenére talán épp mi leszünk azon kevesek egyike, akiknek bejön a Chris Columbus filmje. Hát, nem.
Az említett izgalmas téma a 80-as évek játéktermi játékainak megidézése volt - aki élt abban a korban, illetve aki részese volt az akkori játéktermi kultúrának, akinek megadatott az, hogy a nevét, vagy a monogramját beírja egy highscore táblába (és aki átélte azt a megsemmisítő, de egyben inspiráló érzést, amikor később meglátta, hogy a rekordját egy nímand monogram megdöntötte), az minden bizonnyal bizonyos fokig érdeklődve tekintett a Pixelre. Arra a Pixelre, mely egy rövidfilm alapján készült (itt megnézhető, csupán 3 perc), és alapjába véve egy idegeninváziós történettel bír, ahol az idegen lények egy 80-as évekbeli, videójátékos felvételeket is tartalmazó űrkapszulát értelmeznek hadüzenetként, s ezért el akarják pusztítani a Földet.
Mivel a fenyegetés ellen az amerikai elnök a 80-as évek nagy videójátékosait vonultatja fel, a Pixel egy tökéletes kockamozi is lehetett volna, azonban már a korabeli kezdés is azt sejteti, hogy félrecsúszott valami. Hiába látunk ugyanis pár gyereket és egy arcade világbajnokságot a 80-as évekből, Chris Columbusnak sikerül elérnie, hogy a nosztalgia helyett a méla unalom érzete hassa át a nézőt. Márpedig, ha a legérdekesebb jeleneteket is sikerült érdektelenné silányítani, akkor mi az esélye annak, hogy a kevésbé izgalmas és jóval monotonabb akciózás, illetve karakterépítés jobb lesz?
Sajnos a kezdeti félelmeink gyorsan be is igazolódnak, ugyanis hiába jópofa a Pixel alapja, maga a film valami döbbenetesen érdektelen. Érdektelenek a karakterek, érdektelenek a párbeszédek és érdektelenek az akciójelenetek is, amik tényleg csak annyiból állnak, hogy az idegen lényeg mindent pixelesítenek (ami elsőre és másodikra aranyos, ötödikre még jópofa, de huszonhetedikre dögunalom), az árkádosok, illetve a katonák pedig lőnek. Szüntelenül.
Hogy a készítők voltak-e rémisztően ötlettelenek, vagy magában az ötletben van tényleg ilyen kevés, azt valószínűleg sosem tudjuk már meg, hiszen még 2040-ben sem fog senkinek eszébe jutni a Pixel, amikor feldolgozásnak való alapanyagot keresnek a filmes turkálóban. Ami a legszomorúbb, hogy ha idióta, slapstick humorral töltik meg a filmet, még az is élvezetesebb lett volna, de csak annyira futotta Chris Columbusnak, hogy megkérje egyik főszereplőjét, Josh Gadet, hogy énekelje el a Tears For Fearstől az Everybody Wants to Rule the Worldöt. Mert az vicces.
A Pixel inkább lett teljesen érdektelen film, mint otromba módon gyenge. Esettanulmányként esetleg érdemes lehet megnézni, hogy lássuk, miképpen lehet egy jópofa ötletet elszúrni, de annyi minden más, sokkal jobbal is el lehet ütni másfél órát, hogy vétek lenne a Pixelre pazarolni az időt. Akit nagyon érdekel a végeredmény egy szelete, az nézze meg az előzetest. (Szomorú, de még a stáblista alatti videójátékos újrajátszása a filmnek is inkább idegesítő lett, mint humoros. De legalább kreatív a megoldás.)
Adam Sandlert mostanság sokan leírták korábbi filmjei alapján, de a Pixel esetében alapvetően abban bízhattunk, hogy a komikus stílust vált, s talán ez jól fog állni neki. Nos, a Pixel konklúziója az, hogy szó sincs ilyesmiről. A film elején feltűnő Happy Madison-logó előre jelezte, hogy a Pixel is Adam Sandler-film lesz, hiszen nyakig benne volt a produkciós cége, és bizony a végeredmény sem üt el sokkal korábbi filmjeitől, ami nem csoda, hiszen az egyik forgatókönyvíró az a Tim Herlihy volt, akinek ez volt a 9. Sandler-komédiája íróként. Így már nem is csodálkozunk semmin...
Tudtuk, hogy a Pixel a legtöbb kritikus és néző szerint pocsék lett, hiszen azok a filmek, amik nem kapnak itthon világpremiert, nyitott könyvek számunkra a bemutató idején, ugyanis számtalan véleményt olvashatunk róluk. Azonban jelen esetben annyira izgalmasnak tűnt a téma (egy bizonyos korosztálynak), hogy igencsak reménykedtünk abban, hogy a többség utálkozása ellenére talán épp mi leszünk azon kevesek egyike, akiknek bejön a Chris Columbus filmje. Hát, nem.
Az említett izgalmas téma a 80-as évek játéktermi játékainak megidézése volt - aki élt abban a korban, illetve aki részese volt az akkori játéktermi kultúrának, akinek megadatott az, hogy a nevét, vagy a monogramját beírja egy highscore táblába (és aki átélte azt a megsemmisítő, de egyben inspiráló érzést, amikor később meglátta, hogy a rekordját egy nímand monogram megdöntötte), az minden bizonnyal bizonyos fokig érdeklődve tekintett a Pixelre. Arra a Pixelre, mely egy rövidfilm alapján készült (itt megnézhető, csupán 3 perc), és alapjába véve egy idegeninváziós történettel bír, ahol az idegen lények egy 80-as évekbeli, videójátékos felvételeket is tartalmazó űrkapszulát értelmeznek hadüzenetként, s ezért el akarják pusztítani a Földet.
Mivel a fenyegetés ellen az amerikai elnök a 80-as évek nagy videójátékosait vonultatja fel, a Pixel egy tökéletes kockamozi is lehetett volna, azonban már a korabeli kezdés is azt sejteti, hogy félrecsúszott valami. Hiába látunk ugyanis pár gyereket és egy arcade világbajnokságot a 80-as évekből, Chris Columbusnak sikerül elérnie, hogy a nosztalgia helyett a méla unalom érzete hassa át a nézőt. Márpedig, ha a legérdekesebb jeleneteket is sikerült érdektelenné silányítani, akkor mi az esélye annak, hogy a kevésbé izgalmas és jóval monotonabb akciózás, illetve karakterépítés jobb lesz?
Sajnos a kezdeti félelmeink gyorsan be is igazolódnak, ugyanis hiába jópofa a Pixel alapja, maga a film valami döbbenetesen érdektelen. Érdektelenek a karakterek, érdektelenek a párbeszédek és érdektelenek az akciójelenetek is, amik tényleg csak annyiból állnak, hogy az idegen lényeg mindent pixelesítenek (ami elsőre és másodikra aranyos, ötödikre még jópofa, de huszonhetedikre dögunalom), az árkádosok, illetve a katonák pedig lőnek. Szüntelenül.
Hogy a készítők voltak-e rémisztően ötlettelenek, vagy magában az ötletben van tényleg ilyen kevés, azt valószínűleg sosem tudjuk már meg, hiszen még 2040-ben sem fog senkinek eszébe jutni a Pixel, amikor feldolgozásnak való alapanyagot keresnek a filmes turkálóban. Ami a legszomorúbb, hogy ha idióta, slapstick humorral töltik meg a filmet, még az is élvezetesebb lett volna, de csak annyira futotta Chris Columbusnak, hogy megkérje egyik főszereplőjét, Josh Gadet, hogy énekelje el a Tears For Fearstől az Everybody Wants to Rule the Worldöt. Mert az vicces.
A Pixel inkább lett teljesen érdektelen film, mint otromba módon gyenge. Esettanulmányként esetleg érdemes lehet megnézni, hogy lássuk, miképpen lehet egy jópofa ötletet elszúrni, de annyi minden más, sokkal jobbal is el lehet ütni másfél órát, hogy vétek lenne a Pixelre pazarolni az időt. Akit nagyon érdekel a végeredmény egy szelete, az nézze meg az előzetest. (Szomorú, de még a stáblista alatti videójátékos újrajátszása a filmnek is inkább idegesítő lett, mint humoros. De legalább kreatív a megoldás.)
Adam Sandlert mostanság sokan leírták korábbi filmjei alapján, de a Pixel esetében alapvetően abban bízhattunk, hogy a komikus stílust vált, s talán ez jól fog állni neki. Nos, a Pixel konklúziója az, hogy szó sincs ilyesmiről. A film elején feltűnő Happy Madison-logó előre jelezte, hogy a Pixel is Adam Sandler-film lesz, hiszen nyakig benne volt a produkciós cége, és bizony a végeredmény sem üt el sokkal korábbi filmjeitől, ami nem csoda, hiszen az egyik forgatókönyvíró az a Tim Herlihy volt, akinek ez volt a 9. Sandler-komédiája íróként. Így már nem is csodálkozunk semmin...
|
Pixel (Pixels)
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi komédia, 106 perc, 2015 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Chris Columbus forgatókönyvíró: Timothy Dowling, Tim Herlihy operatőr: Amir Mokri producer: Michael Barnathan, Chris Columbus, Allen Covert, Mark Radcliffe, Adam Sandler szereplők: Adam Sandler (Sam Brenner) Peter Dinklage (Eddie Plant) Michelle Monaghan (Violet Van Patten) Josh Gad (Ludlow Lamonsoff) Kevin James (Will Cooper) Brian Cox (Porter admirális) |
