Gyurkity Péter
EU: a kalózkodás nem árt a zeneiparnak
Az Európai Bizottság kutatóközpontjának felmérése szerint az illegális másolatokat letöltők nem hogy ritkábban, hanem inkább gyakrabban látogatják a hivatalos online boltokat, azokból több zenei tartalmat szereznek be, így nem túl valószínű, hogy a digitális kalózpéldányok ártanának a zeneiparnak, csökkentenék az abban érdekelt cégek forgalmát és így azok bevételét. Konkrét ajánlást nem tesznek az ágazat szereplőinek, ám anyaguk nem az első, amely erre a következtetésre jutott.
A Joint Research Centre által most közzétett felmérésben arról olvashatunk, hogy a kutatók több mint 16 ezer európai internetező adatait elemezték ki, azokból vontak le következtetést a zeneipar és az online kalózkodás viszonyára vonatkozóan. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző kalózportálok gyakori látogatása mennyiben befolyásolja az illető személyek internetes vásárlásait, ez valóban olyan negatív hatással van-e a zeneeladásokra és az ipar forgalmára, mint ahogy azt ezen cégek gyakran állítják. Az eredmény láttán nem tudnak egyetérteni az ágazat kifogásaival, ezt pedig számokkal is alátámasztják.
A dokumentumból ugyanis az derül ki, hogy a kalózoldalakat gyakran látogatók a hivatalos, legális portálokat is gyakrabban böngészgetik, a streaming szolgáltatások esetében pedig még ennél is világosabb a kedvező hatás. A felhasználók által letöltött illegális példányok többségét például nem vették volna meg a későbbiekben, ha nem férnek hozzá ezen kalózváltozatokhoz, a streaming pedig egyáltalán nem veszi el a piacot a hivatalos eladások elől, hanem éppenséggel tovább erősíti a keresletet.
Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy az illegális források hiányában a hivatalos oldalakra 2 százalékkal kevesebben látogattak volna el, míg az ingyenes streaming szolgáltatások jóvoltából már 7 százalékkal többen nyitották meg a forgalmazók internetes oldalait. Az első szám ugyan hibahatáron belül van (ezt általában 3 és 5 százaléknál szokás meghúzni), ez utóbbi adat már egyértelműen jelzi az egyenes összefüggést a két terület forgalma között. A hagyományos fizikai eladóhelyek látogatottságát értelemszerűen nem mérték, ám így is jelentős a kutatást elvégző szakemberek következtetése, miszerint a zeneiparnak egyáltalán nem kell tartania az online kalózkodás további terjedésétől. A kutatók elismerik, hogy külső hatások is szerepet kaphatnak a megfigyelt trendben, ám ezek megléte nem befolyásolja a fenti kijelentést.
Természetesen az sem vitatható, hogy a kalózpéldányok valóban sértik a szerzői jogot, ezek továbbra is illegális tartalomnak minősülnek, ám a károkozás ténye már nem áll fenn, az ágazat szereplőinek a digitális érában nincs igazán félnivalójuk a jogtalan másolatok terjedése miatt.
Természetesen nem ez az első olyan kutatás, amely ellentmond a zeneipar képviselői által gyakran hangoztatott kifogásoknak és sérelmeknek. Amíg ugyanis a RIAA oldalán azt olvashatjuk, hogy egyedül az amerikai gazdaságnak évente 12,5 milliárd dolláros kárt okoznak az illegális letöltések, ami egyben 70 ezer elvesztett vagy létre nem jövő munkahelyet is jelent, több egyetemi kutatás is ezzel ellenkező adatokat sorol fel. Az észak-karolinai állami egyetem csaknem egy éve közzétett anyagában például képtelenek voltak felmutatni ilyen összefüggést a kalózkodás és a zeneipar romló eredménye között, mi több, több mint ezer album és előadó tartalmainak vizsgálata után ők is arra a következtetésre jutottak, hogy a BitTorrent platformon lezajló forgalom inkább pozitív hatással van az ágazatra.
A zenei gyűjtemény összetétele (letöltött, vásárolt) kor szerint csoportosítva
Ezt fejelte meg tavaly ősszel az American Assembly által elkészített dokumentum, amelyben viszont kijelentették, hogy az amerikai fájlcserélők csaknem egyharmadával több zenei tartalmat vásárolnak, mint azok, akik nincsenek jelen nap mint nap a különböző p2p platformokon. Németországban ez az arány már 3:1-hez volt, jóllehet ehhez rögtön hozzátették, hogy a német minta meglehetősen alacsony számokon alapul, így azt kevésbé lehet megbízhatónak tekinteni. Tucatszámra lehet azonban sorolni az egymásnak is ellentmondó felméréseket és kutatásokat, amelyekben hol a zeneiparnak, hol pedig az ellenkező oldalnak adnak igazat, a vita így az EU-n belül is tovább folyik a kérdésben.
Némileg gyengíti az iparági szereplők álláspontját és érveit, hogy 13 év után tavaly először tudták növelni eredményüket, legalábbis az IFPI által közzétett adatok alapján. A digitális zenei bevétel például 9 százalékkal nőtt és elérte az 5,6 milliárd dollárt, ezzel az összes bevétel 34 százalékát tette ki. A zenei letöltések száma 2012-ben globális viszonylatban 12 százalékkal nőtt és már a digitális zenei értékesítések 70 százalékát ezek az ajánlatok teszik ki - a CD-eladások viszont tovább csökkentek, ami valószínűleg inkább az idők változását jelzi. Ebből is látszik azonban, hogy a digitális korszakkal kapcsolatos korai félelmek alaptalanok voltak, a zeneiparnak mindössze alkalmazkodnia kellett (és kell) az új viszonyokhoz.
Jóval borúlátóbb azonban ennél az Universal Music egy volt vezetője, aki szerint az ágazat képtelen a valódi reformokra. A Napster megjelenésére fokozott ellenőrzéssel válaszoltak, elmaradt a megfelelő legális ajánlatok és alternatívák kidolgozása, az illegális források megjelenése és elterjedése pedig mindössze az erre adott logikus reakció volt. Jó példa erre, hogy az Apple is csak Steve Jobs személyes presztízsével és agresszív, rámenős taktikájával tudta rábírni a kiadókat az együttműködésre (még az első iPod megjelenésekor), és az olyan óriások, mint például a Google, évekig tartó huzavona után csikartak ki némi kénytelen-kelletlen igenlést ezen konglomerátumokból, hogy az érintett anyagokat végre saját oldalaikon (lásd YouTube) is elérhetővé tegyék.
Az elmúlt egy-két év fejleményei alapján a zeneipar végre elindult a megfelelő irányba, minden bizonnyal ezt mutatják a tavalyi kedvező adatok is, ám azt még nem tudjuk, hogy felhagynak-e majd a kalózkodás visszaszorítására tett komoly erőfeszítésekkel, legyen szó a fájlcserélő portálok elleni támadásokról, a nemzeti és nemzetközi szintre szánt szigorú törvényjavaslatokról, vagy akár a magánszemélyek beperléséről és bíróságra cipeléséről. Ilyen és hasonló kezdeményezésekről továbbra is gyakran olvashatunk, így a jövőben még több kedvező hangvételű kutatásra lesz szükség, hogy csillapítsák a félelmeket és némileg normalizálják a viszonyokat.
A Joint Research Centre által most közzétett felmérésben arról olvashatunk, hogy a kutatók több mint 16 ezer európai internetező adatait elemezték ki, azokból vontak le következtetést a zeneipar és az online kalózkodás viszonyára vonatkozóan. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző kalózportálok gyakori látogatása mennyiben befolyásolja az illető személyek internetes vásárlásait, ez valóban olyan negatív hatással van-e a zeneeladásokra és az ipar forgalmára, mint ahogy azt ezen cégek gyakran állítják. Az eredmény láttán nem tudnak egyetérteni az ágazat kifogásaival, ezt pedig számokkal is alátámasztják. A dokumentumból ugyanis az derül ki, hogy a kalózoldalakat gyakran látogatók a hivatalos, legális portálokat is gyakrabban böngészgetik, a streaming szolgáltatások esetében pedig még ennél is világosabb a kedvező hatás. A felhasználók által letöltött illegális példányok többségét például nem vették volna meg a későbbiekben, ha nem férnek hozzá ezen kalózváltozatokhoz, a streaming pedig egyáltalán nem veszi el a piacot a hivatalos eladások elől, hanem éppenséggel tovább erősíti a keresletet.
Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy az illegális források hiányában a hivatalos oldalakra 2 százalékkal kevesebben látogattak volna el, míg az ingyenes streaming szolgáltatások jóvoltából már 7 százalékkal többen nyitották meg a forgalmazók internetes oldalait. Az első szám ugyan hibahatáron belül van (ezt általában 3 és 5 százaléknál szokás meghúzni), ez utóbbi adat már egyértelműen jelzi az egyenes összefüggést a két terület forgalma között. A hagyományos fizikai eladóhelyek látogatottságát értelemszerűen nem mérték, ám így is jelentős a kutatást elvégző szakemberek következtetése, miszerint a zeneiparnak egyáltalán nem kell tartania az online kalózkodás további terjedésétől. A kutatók elismerik, hogy külső hatások is szerepet kaphatnak a megfigyelt trendben, ám ezek megléte nem befolyásolja a fenti kijelentést.
Természetesen az sem vitatható, hogy a kalózpéldányok valóban sértik a szerzői jogot, ezek továbbra is illegális tartalomnak minősülnek, ám a károkozás ténye már nem áll fenn, az ágazat szereplőinek a digitális érában nincs igazán félnivalójuk a jogtalan másolatok terjedése miatt.
Természetesen nem ez az első olyan kutatás, amely ellentmond a zeneipar képviselői által gyakran hangoztatott kifogásoknak és sérelmeknek. Amíg ugyanis a RIAA oldalán azt olvashatjuk, hogy egyedül az amerikai gazdaságnak évente 12,5 milliárd dolláros kárt okoznak az illegális letöltések, ami egyben 70 ezer elvesztett vagy létre nem jövő munkahelyet is jelent, több egyetemi kutatás is ezzel ellenkező adatokat sorol fel. Az észak-karolinai állami egyetem csaknem egy éve közzétett anyagában például képtelenek voltak felmutatni ilyen összefüggést a kalózkodás és a zeneipar romló eredménye között, mi több, több mint ezer album és előadó tartalmainak vizsgálata után ők is arra a következtetésre jutottak, hogy a BitTorrent platformon lezajló forgalom inkább pozitív hatással van az ágazatra.
A zenei gyűjtemény összetétele (letöltött, vásárolt) kor szerint csoportosítva
Ezt fejelte meg tavaly ősszel az American Assembly által elkészített dokumentum, amelyben viszont kijelentették, hogy az amerikai fájlcserélők csaknem egyharmadával több zenei tartalmat vásárolnak, mint azok, akik nincsenek jelen nap mint nap a különböző p2p platformokon. Németországban ez az arány már 3:1-hez volt, jóllehet ehhez rögtön hozzátették, hogy a német minta meglehetősen alacsony számokon alapul, így azt kevésbé lehet megbízhatónak tekinteni. Tucatszámra lehet azonban sorolni az egymásnak is ellentmondó felméréseket és kutatásokat, amelyekben hol a zeneiparnak, hol pedig az ellenkező oldalnak adnak igazat, a vita így az EU-n belül is tovább folyik a kérdésben.
Némileg gyengíti az iparági szereplők álláspontját és érveit, hogy 13 év után tavaly először tudták növelni eredményüket, legalábbis az IFPI által közzétett adatok alapján. A digitális zenei bevétel például 9 százalékkal nőtt és elérte az 5,6 milliárd dollárt, ezzel az összes bevétel 34 százalékát tette ki. A zenei letöltések száma 2012-ben globális viszonylatban 12 százalékkal nőtt és már a digitális zenei értékesítések 70 százalékát ezek az ajánlatok teszik ki - a CD-eladások viszont tovább csökkentek, ami valószínűleg inkább az idők változását jelzi. Ebből is látszik azonban, hogy a digitális korszakkal kapcsolatos korai félelmek alaptalanok voltak, a zeneiparnak mindössze alkalmazkodnia kellett (és kell) az új viszonyokhoz.
Jóval borúlátóbb azonban ennél az Universal Music egy volt vezetője, aki szerint az ágazat képtelen a valódi reformokra. A Napster megjelenésére fokozott ellenőrzéssel válaszoltak, elmaradt a megfelelő legális ajánlatok és alternatívák kidolgozása, az illegális források megjelenése és elterjedése pedig mindössze az erre adott logikus reakció volt. Jó példa erre, hogy az Apple is csak Steve Jobs személyes presztízsével és agresszív, rámenős taktikájával tudta rábírni a kiadókat az együttműködésre (még az első iPod megjelenésekor), és az olyan óriások, mint például a Google, évekig tartó huzavona után csikartak ki némi kénytelen-kelletlen igenlést ezen konglomerátumokból, hogy az érintett anyagokat végre saját oldalaikon (lásd YouTube) is elérhetővé tegyék.
Az elmúlt egy-két év fejleményei alapján a zeneipar végre elindult a megfelelő irányba, minden bizonnyal ezt mutatják a tavalyi kedvező adatok is, ám azt még nem tudjuk, hogy felhagynak-e majd a kalózkodás visszaszorítására tett komoly erőfeszítésekkel, legyen szó a fájlcserélő portálok elleni támadásokról, a nemzeti és nemzetközi szintre szánt szigorú törvényjavaslatokról, vagy akár a magánszemélyek beperléséről és bíróságra cipeléséről. Ilyen és hasonló kezdeményezésekről továbbra is gyakran olvashatunk, így a jövőben még több kedvező hangvételű kutatásra lesz szükség, hogy csillapítsák a félelmeket és némileg normalizálják a viszonyokat.