Kiadó: Klei Entertainment
Fejlesztő: Klei Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 3 GHz-es Intel processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 7800 GS vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2,5 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Shank-sorozat
Kategória: platformjáték

Habár a Klei Entertainment már 2005 óta aktív szereplője a videojáték-iparnak, a kezdeti szárnypróbálgatások után a 2010-ben megjelent Shank című platformer jelentette számukra az igazi áttörést. Mivel a kanadai stúdió rátalált egy bevált receptre, ezért úgy határoztak, hogy addig ütik a vasat, amíg meleg, így a háttérben azonnal nekiláttak a folytatásnak, ami Shank 2 címmel idén februárban jelenhetett meg. A rajongók azonban a minimális újdonságok miatt a folytatást nem fogadták olyan kitörő lelkesedéssel, mint az elődöt, így a Klei Entertainment bejelentette, hogy mielőtt lenyomna egy Shank 3-at is a torkunkon, az eredetihez kísértetiesen hasonlító játékmenettel párosítva elkészítenek egy teljesen más koncepcióban működő platformert is.

Ebből nőtte ki magát a Mark of the Ninja, ami bár valóban hasonló játékélményt kínál, mint szellemi elődje, de a végeredményt tekintve egészen más utakon halad, hiszen míg a Shank-sorozatban az öncélú és naturalista vérengzésé volt a főszerep, addig itt a gondolkodáson és a tervezésen van a hangsúly. Ezt elsődlegesen annak köszönhetjük, hogy a játék hőse egy nindzsa lesz, aki jobban szereti sötétben lopózva elkapni áldozatait, semmint szemtől-szemben felvenni velük a harcot.


Az alkotás egy kellemes, de nem túl meghatározó történettel rendelkezik, ami azzal indul, hogy ismeretlen tettesek megtámadják a nindzsák főhadiszállását, a mi dolgunk pedig – röviden és tömören – az lesz, hogy visszaszerezzük bajtársaink becsületét, kiszabadítsuk a foglyul ejtett mestereket, majd bosszút álljunk a történtekért. A Mark of the Ninja legnagyobb erénye, hogy bár rengeteg nindzsás videojáték született a múltban, talán egyik sem mutatta be még olyan felelősségteljesen a hivatás nehézségét, mint a Klei Entertainment alkotása – hangozzék ez bármennyire is furcsán egy alacsony költségvetésű cím esetében.

A legtöbb hasonló koncepciót követő videojáték ugyanis általában misztikus és egyáltalán nem kézzel fogható, de mindenekelőtt biztosan nem átlagos harcosokként ábrázolta a nindzsákat, holott eredeti rendeltetésük szerint nem csak profi orvgyilkosok, hanem elit katonák is voltak ők a feudális Japánban. Habár tesztünk alanya nem a középkorban játszódik, hanem a jelenben, így van egy kis csavarás a valódi nindzsa-mesterség és a fikció között, de mivel a játékmenet rendkívül összetett és egyben jól felépített is lett, ezért a legtöbb rajongónak feltehetően ez lesz az utolsó gondolata, de legfőképpen problémája vele kapcsolatban.


A Mark of the Ninja stílusát tekintve egy oldalnézetes, teljes egészében kétdimenziós platformer, ami maximálisan tiszteletben tartja a műfaj alapvető határvonalait. A játék legnagyobb erőssége elsősorban a szabadságban rejlik, hiszen a pályákat teljes egészében úgy teljesítjük, ahogyan nekünk tetszik, így eljuthatunk a célig akár emberéletek kioltása nélkül is, kizárólag ügyességünkre, megfigyelésünkre és lopakodási képességünkre alapozottan, ez azonban garantáltan nem lesz sétagalopp. Mivel a fő- és mellékküldetések teljesítését követően a program összesíti és jutalmazza az adott szinten nyújtott teljesítményünket, ezért érdemes lesz a legjobb formánkat nyújtani, de abban biztosak lehetünk, hogy még a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszik néha egy-egy emberáldozat, a lebukás lehetősége pedig folyamatos feszültséget generál körülöttünk.

Küldetéseink kivétel nélkül arról szólnak majd, hogy beszivárogjunk erősen őrzött épületekbe, majd ott a lehető legnagyobb csendben és feltűnés nélkül hajtsunk végre néhány feladatot, legyen szó bajtársak kiszabadításáról vagy egy célszemély likvidálásáról. Természetesen nincs probléma abban az esetben sem, ha lebukunk, hiszen amennyiben ügyesek vagyunk, könnyedén szépíthetünk a helyzeten, így például test a test elleni harcban mielőbb kiütjük a ránk akadó őrt, netán elfutunk előle, és meghúzzuk magunkat egy titkos rejtekhelyen. Hangsúlyozandó, hogy ez nem minden esetben járható út, de főleg utóbbit igencsak könnyedén kivitelezhetjük, hiszen a Klei Entertainment úgy alkotta meg a pályákat, hogy azok több szintesek legyenek, illetőleg minden fontosabb helyet legalább kettő, de inkább három alternatív útvonalon is meg tudjunk közelíteni. Ennek az apróságnak köszönhetően olyan sokszínű a Mark of the Ninja játékmenete, és akkora szabadságot képes nyújtani a játékos számára, hogy egyszerűen élmény belebotlani az újabb és újabb kihívásokba. Egy adott problematikát ugyanis valóban számtalan formában megoldhatunk.

Vegyünk egy példát, így egy jól megvilágított szobát, benne egy fel-alá járkáló őrrel. Ebben az esetben megtehetjük például, hogy rárontunk az ellenfélre, és megpróbáljuk legyűrni, de ennél sokkal élvezetesebb, illetve hasznosabb, ha nem bocsátkozunk harcba, egyszerűen csak kikerüljük a szellőzőn keresztül, netán a plafonon átsuhanva. Megtehetjük ugyanakkor, hogy csendben beosonunk a helyiségbe, ott kioltjuk a fényeket, majd a legnagyobb sötétségben és a legnagyobb csendben csapunk le a szerencsétlen őrre: lehetőségeink tárháza tehát széles skálát ölel fel.


Feladataink kivitelezéséhez természetesen számtalan segédeszközünk is lesz, így például dobótőrök, amelyekkel elsősorban a fényforrásokat olthatjuk ki, netán a halálos lézerberendezéseket kapcsolhatjuk le, de füstbombák – láthatatlanná tesznek – és „zajcsináló” tárgyak is színesítik repertoárunkat. Természetesen lesznek hagyományos nindzsa-felszereléseink is, így például egy csáklya, amivel nem csak egy csapásra feljuthatunk a magaslati pontokra, hanem Pókemberhez hasonlóan fejtetőn is csünghetünk például a plafonról, hogy így kapjuk el áldozatainkat.

A pályák – egyszerűen zseniális kialakítással bírnak – természetesen úgy lettek megalkotva, hogy minden kiegészítőnket aktívan és rendszeresen tudjuk használni, ne csak opcionális felszerelések legyenek, így a változatosság egyáltalán nem csak rajtunk múlik majd, hanem szó szerint – ámde pozitív értelemben – ránk lesz erőltetve. Minden egyes tettünkért cserébe a pályák végén pontokkal fog jutalmazni minket a játék, amelyeknek köszönhetően lehetőségünk lesz magasabb szintekre tornázni karakterünket, legyen szó a technikákról – passzív képességek, további orvgyilkos tulajdonságok –, netán kiegészítő vagy támadó tárgyakról, ekkor tudjuk feloldani magunknak az újdonságokat, amelyekkel egyre hatékonyabbak és keményebbek lehetünk a játékban.


Természetesen részben mi is tehetünk azért, hogy izgalmasabb és érdekesebb legyen a Mark of the Ninja, hiszen a legtöbb pályán lehetőségünk lesz szó szerint végigrohanni, kikerülni minden ellenfelet, és berobogni a célba, de ezzel nem csak a kihívás, hanem a játék lényege is elveszik. Így ugyanis soha nem fogjuk megérteni a nindzsák életmódját, amit a Klei Entertainment olyan nagyszerűen leképezett, hogy az utóbbi évek legjobb lopakodós játékának is tekinthetjük a végeredményt. A Thief-sorozat óta ugyanis egyetlen videojátékban sem számított még ennyire a bujkálás és a csendes gyilkolás fontossága. Míg ugyanis a Deus Ex: Human Revolutionben és a Dishonoredben is lehetőségünk volt kivágni magunkat a harcokkal, ha elbaltáztuk a lopakodást, addig itt az esetek 90 százalékában a lelepleződésünk egyet jelent majd a „game over” felirattal, akárcsak a régi szép időkben. Grafika: A Mark of the Ninja igencsak magasra tette a lécet a küllemmel kapcsolatban, mindemellett pedig másképp is közelít a témához, mint a mai játékok többsége. A realizmus ugyanis korántsem volt szempont a készítők előtt, ellentétben a rajzfilmes küllemmel, ami főleg a csodaszép átvezető animációk során mutatkozik meg. A programozók kiválóan játszadoztak a fény-árnyék effektekkel is, aminek köszönhetően nem csak kellemes összképet nyújtanak a pályák, hanem a lopakodás lehetőségét is magas szintre emelik.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság terén érezni egy kicsit, hogy a Mark of the Ninja eredetileg egy konzolos videojáték volt, a készítők pedig azt dolgozták át számítógépekre. Habár a gombkiosztást ügyesen megoldották, nem mellesleg mindez teljesen személyre is szabható, de a kezelőfelület, sokkal inkább viszont az irányítás egy kicsit túlbonyolított lett, helyenként pedig nagyon hiányzik a joystick is. Találkoztunk már a múltban ennél lényegesen rosszabb portokkal is, de helyenként azért ezzel is meggyűlhet majd a bajunk, főleg az ügyességet igénylő részeknél.

Játszhatóság: A Mark of the Ninja legnagyobb hibája minden kétséget kizáróan a játékidő hosszában keresendő, ami rendkívül rövidre sikeredett, alig 4–5 óra alatt ugyanis végig lehet érni a pályákon. Sovány vigasz – hiszen egy kooperatív módnak jobban örültünk volna –, de részben a szavatosságot erősíti, hogy minden szint után a program kielemzi tetteinket, így különféle jelvényeket, valamint fejlesztéseket kapunk, amelyeket egyetlen végigjátszással biztosan nem oldhatunk fel mind.

Intelligencia, nehézség: A játékot feltehetően ahány ember kipróbálja, nagyjából annyiféle vélemény is születik majd a nehézségével kapcsolatban. Egyetlen dologban érthetnek egyet a rajongók, mégpedig abban, hogy a Mark of the Ninja nem túl nehéz, de mindez attól függ, hogy mi mennyire megyünk bele a veszélyesebb helyzetekbe, hiszen könnyű kikerülni az őröket, nehezebb csendben likvidálni őket, de a legnehezebb az lesz, ha szemtől-szemben próbáljuk meg felvenni velük a kesztyűt. A mesterséges intelligencia ugyan helyenként hagy maga után kívánnivalót, de a Klei Entertainment gondoskodott arról, hogy megmagyarázza a hiányosságokat, ennek köszönhetően látni fogjuk például az őrök látótávolságát, korlátaikat és egyéb tulajdonságukat.

Hangok, zene: Tény ugyan, hogy nem sok hangeffektet találunk a játékban – lévén, hogy az a lopakodásra és a csendes gyilkosságra lett kiélezve –, de az átvezetők olyan elánnal lettek felmondva, hogy azt megirigyelhetnék a nagyobb projektek, a zenékről nem is beszélve.

Összefoglalás: A Mark of the Ninja teljes egészében megérdemli a kiemelkedő pontszámot, hiszen a Klei Entertainment képes volt egy olyan oldalnézetes platformert készíteni, ami teljes mértékben megállja a helyét még a nagy ősök mellett is. A játéknak szinte egyáltalán nincsenek komolyabb hibái, óriási pozitívum pedig vele kapcsolatban, hogy a kihívást tekintve csak részben illeszkedik a mai trendekhez, így a lopakodás és a sötétben való osonás végre tényleg valóban központi szerepet kap, és nem csak egy lehetőség lesz a sok közül. A Thief-sorozat óta nem született ilyen jó lopakodós játék!