Berta Sándor
WikiLeaks-ügy - a kormányoknak kell megvédeniük a titkaikat
Az MI5 brit titkosszolgálat volt igazgatója úgy véli, hogy a leleplező portál által nyilvánosságra hozott anyagok közel sem érintettek annyira érzékeny témákat és nem volt szupertitkosak, mint ahogy azt a sajtóban beállították.
Dame Stella Rimington jelenleg regényíró, de korábban az MI5 vezetőjeként dolgozott. A szakember egy ausztráliai konferencián szólalt fel és elmondta, hogy a hivatalos archívumok számára komoly kihívást jelent, hogy a politikusok és más személyek kommunikációjának nagy része elektronikus úton zajlik. Így fordulhat elő, hogy például a miniszterelnökök által elküldött rövid szöveges üzenetek segítségével rekonstruálhatók az események, de ezekről az üzenetekről a közvélemény is tudni akar. Ő éppen ezért amellett állt ki, hogy ezeket az anyagokat meg kell őrizni és biztosítani kell hozzájuk a szabad hozzáférést, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az üzenetek egy része titkos minősítéssel rendelkezik. Amennyiben ez a helyzet, akkor a legnagyobb elővigyázatossággal kell eljárni.
"A kormányoknak és különösen a titkosszolgálatoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy titkaikat megtartsák maguknak, méghozzá azért, hogy megvédjenek bennünket ebben a bonyolult világban. A WikiLeaks nem hozott nyilvánosságra valóban fontos titkos információkat. Felmerül a kérdés, ha a megjelentetett anyagok valóban annyira érzékeny dolgokat érintettek, akkor miként férhetett hozzájuk Bradley Manning? Amennyiben valakinek valóban vannak titkai, akkor ezekre vigyáznia kell és korlátoznia kell az információkhoz való hozzáféréseket."
"Szükség van olyan személyekre, akik tudják kezelni ezeket a dokumentumokat, azokat átvizsgálják és biztosítják, hogy a legtitkosabb anyagokhoz csak az arra illetékes személyek férhessenek hozzá. Nekem úgy tűnt, hogy ez az állítólagos titkos adatbázis hatalmas volt és sokan megszerezhették az ott tárolt adatokat. Ebből pedig azt a következtetést vontam le, hogy az ott őrzött információk mégsem érinthettek annyira érzékeny témákat" - hangsúlyozta Rimington.
Az MI5 egykori vezetője azt szeretné, ha a politikai eseményekkel kapcsolatban a jelenleginél több háttérinformáció szivárogna ki és a közvélemény jobban beleláthatna ezekbe a folyamatokba. Mindez természetesen új kihívásokat jelent az adatokat archiválók számára.
Június végén rendezték azt a tanácskozást, amelyen a visegrádi országok és a balti államok magas rangú diplomatái, valamint külügyi és biztonságpolitikai szakértői vettek részt, s amelynek témája a két évvel ezelőtt kirobbant, több százezer amerikai diplomáciai iratot érintő kiszivárogtatási ügy volt. A szakemberek megállapították, hogy a WikiLeaks-botrány nem okozott komoly diplomáciai kárt sem az Egyesült Államoknak, sem az érintett országoknak.
Dame Stella Rimington jelenleg regényíró, de korábban az MI5 vezetőjeként dolgozott. A szakember egy ausztráliai konferencián szólalt fel és elmondta, hogy a hivatalos archívumok számára komoly kihívást jelent, hogy a politikusok és más személyek kommunikációjának nagy része elektronikus úton zajlik. Így fordulhat elő, hogy például a miniszterelnökök által elküldött rövid szöveges üzenetek segítségével rekonstruálhatók az események, de ezekről az üzenetekről a közvélemény is tudni akar. Ő éppen ezért amellett állt ki, hogy ezeket az anyagokat meg kell őrizni és biztosítani kell hozzájuk a szabad hozzáférést, ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az üzenetek egy része titkos minősítéssel rendelkezik. Amennyiben ez a helyzet, akkor a legnagyobb elővigyázatossággal kell eljárni."A kormányoknak és különösen a titkosszolgálatoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy titkaikat megtartsák maguknak, méghozzá azért, hogy megvédjenek bennünket ebben a bonyolult világban. A WikiLeaks nem hozott nyilvánosságra valóban fontos titkos információkat. Felmerül a kérdés, ha a megjelentetett anyagok valóban annyira érzékeny dolgokat érintettek, akkor miként férhetett hozzájuk Bradley Manning? Amennyiben valakinek valóban vannak titkai, akkor ezekre vigyáznia kell és korlátoznia kell az információkhoz való hozzáféréseket."
"Szükség van olyan személyekre, akik tudják kezelni ezeket a dokumentumokat, azokat átvizsgálják és biztosítják, hogy a legtitkosabb anyagokhoz csak az arra illetékes személyek férhessenek hozzá. Nekem úgy tűnt, hogy ez az állítólagos titkos adatbázis hatalmas volt és sokan megszerezhették az ott tárolt adatokat. Ebből pedig azt a következtetést vontam le, hogy az ott őrzött információk mégsem érinthettek annyira érzékeny témákat" - hangsúlyozta Rimington.
Az MI5 egykori vezetője azt szeretné, ha a politikai eseményekkel kapcsolatban a jelenleginél több háttérinformáció szivárogna ki és a közvélemény jobban beleláthatna ezekbe a folyamatokba. Mindez természetesen új kihívásokat jelent az adatokat archiválók számára.
Június végén rendezték azt a tanácskozást, amelyen a visegrádi országok és a balti államok magas rangú diplomatái, valamint külügyi és biztonságpolitikai szakértői vettek részt, s amelynek témája a két évvel ezelőtt kirobbant, több százezer amerikai diplomáciai iratot érintő kiszivárogtatási ügy volt. A szakemberek megállapították, hogy a WikiLeaks-botrány nem okozott komoly diplomáciai kárt sem az Egyesült Államoknak, sem az érintett országoknak.