Berta Sándor
A kamerák által róla készített képeket gyűjti egy fotós
Jens Sundheim német fényképész érdekes módját választotta az önarcképek készítésének. Webkamerákat keres fel, majd miután azok lefotózták, összegyűjti a nem mindennapi felvételeket.
Az érdekes hobbi miatt Jens Sundheim már felkeltette nem csak a fesztiválszervezők, hanem a rendőrök érdeklődését is. Számos fesztiválra hívták meg, ugyanakkor le is tartóztatták, annak ellenére, hogy különc gyűjtőszenvedélyével senkinek sem ártott. Inkább csak napjaink viszonyaira és a megfigyelőrendszerek uralmára próbált rávilágítani.
"A foglalkozásommal kapcsolatos párhuzamok és különbségek vonzanak. Fotósként sokat foglalkozom azzal, hogy megtaláljam a legjobb fényviszonyokat, a tökéletes pillanatot. Ezzel szemben egy térfigyelő kamera ugyanúgy fényképez, de mégis másképp. Nem gondolkozik, nem választja ki a legjobb pillanatokat, hanem csak egyszerűen fotóz. Nem fontos a képminőség sem. Gyakran olyannak tűnnek a felvételek, mintha körülöttem látható lenne egy aura is. Mivel a webkamerák már részét képezik az emberek életének, így kár lenne, ha nem használnák ki őket művészeti szempontból is." - engedett bepillantást különös hobbijába Jens Sundheim.
"Az ötlet egyébként 2001-ből származik, akkor hívott fel az egyik kollégám, Bernhard Reuss. Éppen Las Vegasban voltam és azt mondta: menj az MGM Grand Hotelbe és állj rá a mozgólépcsőre. Van ott egy webkamera. Akkor ezek a készülékek még nem voltak annyira elterjedve, mint napjainkban. Bizonyos értelemben modern kori utazási képeket csinálunk, a fotókat az internet őrzi meg. Minden helyszínen hasonló ruhában vagyok. Ennek az az oka, hogy így könnyebben felismerhetők a képek és rajtuk én, az utazó. A projektemnek is ez a neve: The Traveller."
"A webkamerák bizonyos szempontból demokratizálják a világot, hiszen egy átlagos városi utca ugyanolyan fontos, mint egy híres dóm. Ezeket a webkamerákat egyébként úgy találom meg, hogy vannak olyan oldalak, amelyek kifejezetten az érdekes helyeken lévő eszközöket sorolják fel. Mielőtt elutazok, mindig készítek egy útvonaltervet és utána kamerától kameráig megyek."
A fényképészt mindig az érdekli, hogy miért pont azon az adott helyen helyezték el a készüléket. Gettysburgben, az 1863-as csata helyszínén is van egy kamera, ami kétóránként új képet készít és küld a világhálóra. A felvételeken viszont csak többnyire az üres mező látható. Az emberek egyébként különböző módon reagálnak a képeire. Vannak, akik jól szórakoznak rajtuk, mások elgondolkoznak. Megint másokban félelmet keltenek a fotók, míg vannak, akikben csak ekkor tudatosul, hogy állandóan kamerák figyelik őket. Még nyaralás közben is, amikor ki akarnak kapcsolódni.
"Volt, hogy letartóztattak a tevékenységem miatt. New Yorkban számos közlekedési kamera van, az egyik egy gyalogoshídra összpontosít. Felmásztam egy kisebb falra, ezután nem sokkal egy mentőautó fékezett mellettem és rendőrök rohantak le. Alá kellett írnom egy papírt, amin az volt, hogy nem állt szándékomban leugrani a hídról. Aláírtam, mégis bilincsben vezettek el. Alighanem azt hitték, hogy öngyilkos akartam lenni. De nem csak ez a történet az érdekes, hanem a webkamerák feltalálása is. Az első webkamerát 1991-ben a Harvard Egyetemen szerelték fel és egy kávéfőző gép telítettségi szintjét mutatta. Erre azért volt rá szükség, hogy a professzorok a számítógépük előtt ülve is lássák, hogy van-e még a gépben kávé. Később egy szerkesztőség megvette a kávéfőzőt és szintén egy webkamerát irányított rá" - közölte a fotós.
Az érdekes hobbi miatt Jens Sundheim már felkeltette nem csak a fesztiválszervezők, hanem a rendőrök érdeklődését is. Számos fesztiválra hívták meg, ugyanakkor le is tartóztatták, annak ellenére, hogy különc gyűjtőszenvedélyével senkinek sem ártott. Inkább csak napjaink viszonyaira és a megfigyelőrendszerek uralmára próbált rávilágítani.
"A foglalkozásommal kapcsolatos párhuzamok és különbségek vonzanak. Fotósként sokat foglalkozom azzal, hogy megtaláljam a legjobb fényviszonyokat, a tökéletes pillanatot. Ezzel szemben egy térfigyelő kamera ugyanúgy fényképez, de mégis másképp. Nem gondolkozik, nem választja ki a legjobb pillanatokat, hanem csak egyszerűen fotóz. Nem fontos a képminőség sem. Gyakran olyannak tűnnek a felvételek, mintha körülöttem látható lenne egy aura is. Mivel a webkamerák már részét képezik az emberek életének, így kár lenne, ha nem használnák ki őket művészeti szempontból is." - engedett bepillantást különös hobbijába Jens Sundheim.
"Az ötlet egyébként 2001-ből származik, akkor hívott fel az egyik kollégám, Bernhard Reuss. Éppen Las Vegasban voltam és azt mondta: menj az MGM Grand Hotelbe és állj rá a mozgólépcsőre. Van ott egy webkamera. Akkor ezek a készülékek még nem voltak annyira elterjedve, mint napjainkban. Bizonyos értelemben modern kori utazási képeket csinálunk, a fotókat az internet őrzi meg. Minden helyszínen hasonló ruhában vagyok. Ennek az az oka, hogy így könnyebben felismerhetők a képek és rajtuk én, az utazó. A projektemnek is ez a neve: The Traveller."
"A webkamerák bizonyos szempontból demokratizálják a világot, hiszen egy átlagos városi utca ugyanolyan fontos, mint egy híres dóm. Ezeket a webkamerákat egyébként úgy találom meg, hogy vannak olyan oldalak, amelyek kifejezetten az érdekes helyeken lévő eszközöket sorolják fel. Mielőtt elutazok, mindig készítek egy útvonaltervet és utána kamerától kameráig megyek."
A fényképészt mindig az érdekli, hogy miért pont azon az adott helyen helyezték el a készüléket. Gettysburgben, az 1863-as csata helyszínén is van egy kamera, ami kétóránként új képet készít és küld a világhálóra. A felvételeken viszont csak többnyire az üres mező látható. Az emberek egyébként különböző módon reagálnak a képeire. Vannak, akik jól szórakoznak rajtuk, mások elgondolkoznak. Megint másokban félelmet keltenek a fotók, míg vannak, akikben csak ekkor tudatosul, hogy állandóan kamerák figyelik őket. Még nyaralás közben is, amikor ki akarnak kapcsolódni.
"Volt, hogy letartóztattak a tevékenységem miatt. New Yorkban számos közlekedési kamera van, az egyik egy gyalogoshídra összpontosít. Felmásztam egy kisebb falra, ezután nem sokkal egy mentőautó fékezett mellettem és rendőrök rohantak le. Alá kellett írnom egy papírt, amin az volt, hogy nem állt szándékomban leugrani a hídról. Aláírtam, mégis bilincsben vezettek el. Alighanem azt hitték, hogy öngyilkos akartam lenni. De nem csak ez a történet az érdekes, hanem a webkamerák feltalálása is. Az első webkamerát 1991-ben a Harvard Egyetemen szerelték fel és egy kávéfőző gép telítettségi szintjét mutatta. Erre azért volt rá szükség, hogy a professzorok a számítógépük előtt ülve is lássák, hogy van-e még a gépben kávé. Később egy szerkesztőség megvette a kávéfőzőt és szintén egy webkamerát irányított rá" - közölte a fotós.
