Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Arrowhead Game Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények: Windows XP/Vista/Windows 7, Intel Pentium IV 2,4 GHz vagy AMD 3500+, 2 GB RAM, 2 GB szabad tárhely, NVIDIA GeForce 8800 vagy ATI Radeon X1900
Hasonló játékok: Torchlight
Kategória: akció-szerepjáték

Kiváló Diablo 3 előtti alapozójátékot adott ki kezei közül a Paradox Interactive és az Arrowhead Game Studios. Bár a Magicka megjelenését követően egy igazi bughalmaz volt, a kritikus helyzetet a gyorsan érkező sebtapaszok azonnal orvosolták. A napokban pedig az is kiderült, hogy egy hónapon belül érkezik a produkció első kiegészítője, a Vietnam, amivel a készítők még tovább szövik a Magicka aranyos, gyermeki, kissé Harry Poterre hajazó meséjét.

A Magicka főhőse egy ifjú mágus, aki a Midgard nevű fantáziavilág varázslóiskolájának végzős hallgatójaként keveredik bele a cselekmény sűrűjébe. Első küldetésünket saját mesterünktől, a kissé különös Vladtól kapjuk majd, ami gyakorlatilag a játék teljes egészét felöleli. Célunk, hogy az előttünk álló 13 szintet, valamint a folyamatosan a nyakunkba zúduló akadályokat leküzdve eljussunk Midgard éppen ostrom alatt álló fővárosába, Hávindrbe, hogy ott a település védelme mellett megküzdjünk a krízist kiváltó nagy varázslóval.


A játék stílusát tekintve egy hack'n'slash próbálkozás, de ebből nem érdemes levonni azt a következtetést, hogy egy sima adok - kapok lenne a Magicka. A játékmenet ennél ugyanis sokkal összetettebb. Minden a varázslás körül forog, így már kezdetben nyolc különböző varázslattal rendelkezik főhősünk. Ezeket a különböző képességeket a készítők az északi mitológiából táplálkozó fantáziavilágból merítették, és bár elsőre túlságosan elcsépeltnek tűnhetnek (a víz, a villám, a jég, a tűz, a föld és az energia, de mellettük tudunk még pajzs- és gyógyító varázslatokat is alkalmazni), azonban az egész kulcsa, hogy ezeket teljesen szabadon, tetszés szerint kombinálhatjuk.

A Magicka ugyanis a 13 pálya alatt elképesztő szabadságot kínál, és csakis a játékoson múlik, hogy a különböző szituációkban mely varázslatokat veti be, esetleg mit hogyan kombinál. Ennek is van két módja: külön-külön is alkalmazhatjuk mágikus erőinket, így például egy goblinhorda támadása előtt fellocsolhatjuk vízzel a területet, majd ezt követően jöhet a villámcsapás. Köztudott, hogy a víz vezeti az elektromosságot, támadóinkat erősebb csapás éri, mintha csak szárazon kapták volna a villámokat.


Azonban lehetőségünk van egyszerre elegyíteni az akciókat, például a vizet a pajzzsal, amit az éppen felénk repülő égő nyilak ellen vethetünk be, a mennyei erőket és a tüzet segítségül hívva pedig brutális, égető aknákat hozhatunk létre. Az egyes akciók egyébként környezetfüggőek is, ami azt jelenti, hogy egy folyó patakban állva a víz mint elemi erő használata sokkal hatásosabb, mintha a parton állva tennénk meg ugyanezt. A különböző képességeinket azonban csak öt szabad slotban helyezhetjük el, ami tovább nehezíti a játékos életét, hiszen időbe telik, mire mindenki kikísérletezi, számára mely akciók is legkedvesebbek, és miket tud a leghatékonyabban használni a játék közben.

Ha esetleg mégis falba ütközünk, és segítségre szorulunk, akkor a különböző pályákon elhelyezett varázskönyveket érdemes felkutatnunk, amelyek minden esetben iránymutatóként szolgálnak. A lehetőségek tárháza ettől függetlenül gyakorlatilag végtelen, tényleg mindent kombinálhatunk mindennel, és mindent bevethetünk minden helyzetben. A tizenhárom küldetés mindegyikének a végén egy főgonosz fogad minket, akiket csakis az egyes mágiák tökéletes ismeretével tudunk legyőzni. A Magicka első nagyobb negatívuma itt ki is domborodik, az irányítás ugyanis túlságosan bonyolult. A varázslatokat ugyanis különböző billentyűk lenyomására tudjuk előcsalni, ez pedig a szimpla varázslásnál még kivitelezhető, de az akciók kombinálásánál már végzetes lehet, ha félrenyomunk. Ez különösen a főellenségek elleni csatában okoz komoly frusztrációt. Ezt a problémát hatványozottan fokozza az ellenőrzőpontos mentési opció, amivel csak az a baj, hogy nagyon kevés van belőlük, így komolyabb részeket elég sokszor fogunk újra és újra megpróbálni.


Ezt a negatívumot azonban hamar elfeledteti, hogy akár négyfős kooperatív módban is kipróbálhatjuk a Magickát, ilyenkor ugyanis négy mágus akár négyféle varázslatkombinációt képes létrehozni. Ha például összetalálkoznak egy villámra érzékeny főellenséggel, egyszerű a feladat, ketten azonnal esőt vagy vízsugarat zúdítanak rá, míg a másik kettő eközben kíméletlenül villámokkal bombázza, hogy a végén sült csirkeként végezze a főgonosz. Üröm az örömben, hogy a harc hevében saját csapattársunkra is figyelnünk kell, mert ha kicsit eltéved a tekintetünk, könnyedén megüthetjük kalandozó varázslótársunkat is.

A Magicka minden hibája és idegesítő bugjai ellenére az elmúlt esztendők egyik legizgalmasabb, legviccesebb, legaranyosabb és legszórakoztatóbb hack’n’slash címe. A minőségellenőrző csapatot minden bizonnyal azonnal meneszteném az állásukból, és a Paradox-nak se engedném meg, hogy többet így játékot kiadjon, a mostanra kiadott zsákszámnyi patch azonban kezdi enyhíteni a kezdeti problémákat, így ha eddig szándékosan távol tartottad magad a játéktól, akkor itt az ideje, hogy ne kerülgesd tovább, és kipróbáld!

Grafika: A Magicka megnyerő külcsínnel bír, viszont olykor a komolyabb erőgépeket is könnyedén két vállra fekteti, ami a játék optimalizálatlanságából fakad. Mindezek ellenére a különböző effektek, a karakterek és a környezet kidolgozottsága részletgazdag, hűen kiszolgálja a játékot.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Nagyon sok idő, és még több türelem, mire az ember alaposan kiismeri és megszokja a játék irányítását. A Magicka erősen hardcore cím, de ha kellő türelemmel rendelkezel, akkor mezei játékosként is jól fogsz vele szórakozni, ha beletanulsz a kombókba.

Játszhatóság: A négyfős kooperatív mód alaposan megtoldja a játékidőt és a fun-faktort. A 13 pálya elsőre kevésnek tűnhet, de a nehézségből fakadóan sokszor órákat is el fogunk tölteni egy-egy helyszínen.

Intelligencia, nehézség: A Magicka az elmúlt évek egyik legizzasztóbb hackn'’slash címe, de ha türelmes vagy, és imádod a mesebeli fantasy világot, akkor ezeken felül tudsz emelkedni, és nem gondolsz rá, hogy újra és újra be kell töltened egy pályát, mert kevés az ellenőrzőpont a játékban.

Hangok, zene: A felcsendülő szimfonikus dallamok megnyerőek, viszont a szinkron hiánya alaposan rányomja a bélyegét a hangulatra. Ami voice-over van, az is inkább érthetetlen gügyögés.

Összefoglalás: A három csillag senkit ne tévesszen meg, ez nem a játékélménynek szól, hanem a játékot övező rengeteg, megszámlálhatatlan hibának, amit ha sikerül kigyomlálnia az Arrowheadnek, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy egy zseniális címmel lettünk gazdagabbak.