Szekeres Viktor
Terhes társaság - a Másnaposok farvizén
A Cool túra és a Másnaposok rendezője felkérte Vasembert és Sherlock Holmest, meg a szakállas mukit, hogy prezentáljanak 90 perc röhögést.
Hogy tetszett a Terhes társaság?
A Terhes társaság remek példa Hollywood gondolkodására, miképp a Christopher Nolan-féle Eredet is az volt. Utóbbit rendezője még régóta el akarta készíteni, a stúdió azonban nem bízott a projektben, s csak a Sötét lovag gigantikus sikere után adott a forgatásra engedélyt és pénzt. Valószínűleg, hogy Todd Phillips sem készíthette volna el csak úgy, passzióból a Terhes társaságot - azonban a Másnaposok sikerét meglovagolva a Warner nagyon jól tudta, hogy egy bizonyos fokú siker garantálható a filmnek. Kapott is a rendező 65 millió dollárt és másfél sztárt, Robert Downey Jr. pedig, lehet, hogy két év alatt úgy könyvelheti el ötödik, Amerikában 100 millió dollár bevételt meghaladó filmjét, hogy 2008 előtt ilyesmiben egyszer sem volt része. Megszületett a gigasztár?
A Terhes társaság története pofonegyszerű egyébként. Egy semmilyen tekintetben sem összeillő duó kvázi átautózik Amerikán, s közben találkoznak pár emberrel, de főképp egymással vannak elfoglalva. Tipikus roadmovie-s tehát a felállás, az elmúlt 7 évben százhuszonegy hasonló film született, igaz egyik sem ilyen sok pénzből és a Repülők, vonatok, autók színvonalát még véletlenül sem érték el - a siker kulcsa tehát nem az eredetiségben kell, hogy rejtezzen, hanem a karakterekben és/vagy a szituációkban.
Azonban ezúttal sem a karakterek nem elég erősek, hogy elvigyék a hátukon a történetet (főleg az egyikük elég egyszólamú, s a konfliktusok, bár viccesek, de repetitívek), s a szituációk sem feltétlenül ütősek, bár tény, hogy a drogos léditől kezdve a pénzpostás srácon át a jóbarátig mind produkál egy vagy két ütősebb poént, így vagy úgy tehát mindegyik megmarad az emlékezetünkben. A film utólagos jellemzésénél pedig mindig segít, ha van mire emlékeznünk, hiszen akár egyetlen egy momentum is részévé válhat a legendáriumnak. (A moziból kifele menet két néző is úgy flashbackelt vissza a filmre, hogy "Emlékszel, amikor recskázott a kutya? Az nagyon nagy volt.".)
Azonban nem csak momentumokra emlékezhetünk a filmmel kapcsolatban, hanem a színészekre is. A főhősökre mindenképp, még akkor is, ha sem Downey Jr., sem Galifianakis nem hoz többet, mint rutint - de legalább az a rutin kellőképpen szórakoztató elsőre, másodjára és harmadjára - hetedjére már csak korlátozottan. Hasonlóképpen dicséret illetheti Juliette Lewist, Jamie Foxxot és Danny McBride-ot, de leginkább a film szerkesztését, hiszen idővel még akkor is elkapja az embert egyfajta hanagulat, ha az első fél órában csak zavartan pislogott. És ki hitte volna, hogy még a történet is tartalmaz csavarokat?
A Terhes társaság legnagyobb erénye érdekes módon a műfaja, illetve annak váratlansága. Az előzetesek ugyanis nem nagyon hangsúlyozták ki, hogy bár akad jó pár idiotizmus a filmben, olykor pedig, mint a fenti példa is mutatta, a humor tárgyáért a pisi-kaki területre is elkalandoznak a készítők, azonban a film nem csak "játék és mese", nem csak 90 perc móka és kacagás. Nem egyszer átvált ugyanis a hangnem a keserédes hollywoodi megfelelőjében, ami nem biztos, hogy tetszeni fog a gondolkodásmentes és felhőtlen szórakozásra vágyóknak. Todd Phillips azonban (szerencsére) a Másnaposok után ezt is megtehette. Még akkor is, ha a Terhes társaság szinte semmiben sem hasonlít a Másnaposokra, azaz akinek tetszett utóbbi, annak nem biztos, hogy bejön ez és viszont.
A Terhes társaság nem lett rossz film, érdekes élmény (hé, hé, hé! ez olyan, mint az "érdekes arcú" lány?), de sokkal többet kínált felállás, mind a történet, mind a színészek, ezért mindig is a kihagyott ziccerek filmjeként fogunk emlékezni rá. Kár érte, sokkal jobb is lehetett volna. (Azt csak zárójelben merjük megjegyezni, hogy Scherer Péter, mint Zach Galifianakis magyar hangja, sajnálatos szinkronrendezői félreértés. Ezentúl együtt kell élnünk vele.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Terhes társaság története pofonegyszerű egyébként. Egy semmilyen tekintetben sem összeillő duó kvázi átautózik Amerikán, s közben találkoznak pár emberrel, de főképp egymással vannak elfoglalva. Tipikus roadmovie-s tehát a felállás, az elmúlt 7 évben százhuszonegy hasonló film született, igaz egyik sem ilyen sok pénzből és a Repülők, vonatok, autók színvonalát még véletlenül sem érték el - a siker kulcsa tehát nem az eredetiségben kell, hogy rejtezzen, hanem a karakterekben és/vagy a szituációkban.
Azonban ezúttal sem a karakterek nem elég erősek, hogy elvigyék a hátukon a történetet (főleg az egyikük elég egyszólamú, s a konfliktusok, bár viccesek, de repetitívek), s a szituációk sem feltétlenül ütősek, bár tény, hogy a drogos léditől kezdve a pénzpostás srácon át a jóbarátig mind produkál egy vagy két ütősebb poént, így vagy úgy tehát mindegyik megmarad az emlékezetünkben. A film utólagos jellemzésénél pedig mindig segít, ha van mire emlékeznünk, hiszen akár egyetlen egy momentum is részévé válhat a legendáriumnak. (A moziból kifele menet két néző is úgy flashbackelt vissza a filmre, hogy "Emlékszel, amikor recskázott a kutya? Az nagyon nagy volt.".)
Azonban nem csak momentumokra emlékezhetünk a filmmel kapcsolatban, hanem a színészekre is. A főhősökre mindenképp, még akkor is, ha sem Downey Jr., sem Galifianakis nem hoz többet, mint rutint - de legalább az a rutin kellőképpen szórakoztató elsőre, másodjára és harmadjára - hetedjére már csak korlátozottan. Hasonlóképpen dicséret illetheti Juliette Lewist, Jamie Foxxot és Danny McBride-ot, de leginkább a film szerkesztését, hiszen idővel még akkor is elkapja az embert egyfajta hanagulat, ha az első fél órában csak zavartan pislogott. És ki hitte volna, hogy még a történet is tartalmaz csavarokat?
A Terhes társaság legnagyobb erénye érdekes módon a műfaja, illetve annak váratlansága. Az előzetesek ugyanis nem nagyon hangsúlyozták ki, hogy bár akad jó pár idiotizmus a filmben, olykor pedig, mint a fenti példa is mutatta, a humor tárgyáért a pisi-kaki területre is elkalandoznak a készítők, azonban a film nem csak "játék és mese", nem csak 90 perc móka és kacagás. Nem egyszer átvált ugyanis a hangnem a keserédes hollywoodi megfelelőjében, ami nem biztos, hogy tetszeni fog a gondolkodásmentes és felhőtlen szórakozásra vágyóknak. Todd Phillips azonban (szerencsére) a Másnaposok után ezt is megtehette. Még akkor is, ha a Terhes társaság szinte semmiben sem hasonlít a Másnaposokra, azaz akinek tetszett utóbbi, annak nem biztos, hogy bejön ez és viszont.
A Terhes társaság nem lett rossz film, érdekes élmény (hé, hé, hé! ez olyan, mint az "érdekes arcú" lány?), de sokkal többet kínált felállás, mind a történet, mind a színészek, ezért mindig is a kihagyott ziccerek filmjeként fogunk emlékezni rá. Kár érte, sokkal jobb is lehetett volna. (Azt csak zárójelben merjük megjegyezni, hogy Scherer Péter, mint Zach Galifianakis magyar hangja, sajnálatos szinkronrendezői félreértés. Ezentúl együtt kell élnünk vele.)
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Terhes társaság (Due Date)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2010 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Todd Phillips forgatókönyvíró: Alan R. Cohen, Alan Freedland zeneszerző: Christophe Beck operatőr: Lawrence Sher producer: Daniel Goldberg, Todd Phillips szereplők: Robert Downey Jr. (Peter Highman) Zach Galifianakis (Ethan Tremblay) Michelle Monaghan (Christine Highman) Jamie Foxx (Jim) Juliette Lewis (Heidi) |
