Szekeres Viktor
Asterix az Olimpián - A franciák a vérünket akarják
Minden idők legdrágább európai filmje? Michael Schumacher és Zidane, mint színész? Hogy még maga Torrente is benne van? Akkor kötelező.
Most úgy lenne fair, hogy az Asterix az olimpián című filmet valóban egy polcról leemelhető termékként kezeljük, mert valóban az. És félreértés ne essék, nem kritikusi sznobság beszél belőlem (ne hazudj, dehogynem!) - vannak ilyen filmek. Kellenek ilyen filmek. Olyan filmek, amelyek egyik oldalán bedobunk több tízmillió eurót, hogy a másik oldalon kijöjjön, kissé koszosan, de több százmillió. Hazudik az, aki azt mondja, hogy ne tetszene neki egy ilyen egyetlen céllal készített film. De az Asterix az olimpián sajnos nem tartozik a többségnek tetsző mozifilmek közé, maximum a többség által megtekintettek sorába.
Eleve kezdhetnénk azzal a panaszkodást, hogy azok a fránya franciák már megint átejtették a nézőket. Nem elég, hogy a Taxi 4-et (T4xit, bocs) úgy reklámozták, hogy a Peugeot 407-es a főszereplő, hogy aztán észre se vegyük a kocsit a filmben, most az első két résszel ellentétben (Asterix és Obelix, Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés) még Obelixet is elhagyták a címből, hogy Asterix-moziként adhassák el a filmet.
A röhej persze az, hogy nem elég, hogy lecserélték az eddig Asterixet játszó Christian Clavier-t (nem akart harmadjára is lemenni kutyába) és egy teljesen színtelen, másik CC-t, Clovis Cornillac-ot tettek a helyébe, de még az eddig sem különösebben színes Asterix karakterét is kivégezték nemes egyszerűséggel, így a film inkább szól Obelixről vagy Brutuszról.
Persze ez nem baj, Asterix volt mindig a leggyengébb láncszeme az élőszereplős filmeknek, csak akkor nem kéne hamis látszatot kelteni. A film történetét nem érdemes elemezni, "Asterix" és "olimpia", ennyi elég is, mindenkiben letisztul a kép, főleg ha megemlítjük, hogy az olimpiai siker azért is fontos, hogy ne Brutusz, hanem ő szerezhesse meg hercegnő kezét.
Az első francia Asterix-film totálisan színtelen gyermeki idétlenség volt, a második, a Kleopátra-küldetés érdekes módon magasan felülmúlta az elődöt, abszolút nézhető volt, köszönhetően többek között Speier Dávid rímekbe szedett magyar szövegének, de sajnos a 3. rész ismét az első színvonalára süllyed - jobb poénokkal rendelkezik ugyan, de továbbra is gyerekszínvonalon kínálja azokat és az valahol fájó, ha egy kisebbeknek szóló képregény-adaptáció éppen a célközönségét nézi hülyének. (Ennél azért okosabb a fiatalabb generáció, nem?) Mindenesetre egyvalamit az Asterix az olimpián előnyére írhatunk, hogy az előzetes tökéletesen megmutatja, mit várhatunk a filmtől, így akinek az nem jön be, tudni fogja, hogy mire ne adjon ki ezer forintot.
Ja, hogy a sztárok? Hogy Alain Delon visszatért és önirónikus? Hogy feltűnik benne Zidane, Schumacher, Tony Parker vagy Maursmo? Utóbbiak szerepeltetése is mutatja, hogy egy összecsapott forgatókönyvhöz kreált, a rajzfilmes jellegzetességeket mindezek ellenére remekül áthozó, iszonyatosan drága filmhez csak úgy hozzá lehet csapni pár percet, hogy az mindössze az eladhatóságot és a bekerülési értéket növelje, de a filmhez ne adjon semmit. Sajnos az Asterix 3 csak erről szól. Pár külsőségről, aminek segítségével még több potenciáis néző palizható be.
Mint fentebb is írtam, az Asterix az olimpián egy afféle egyszeri fogyasztásra előállított termék, egy tabletta, melynek bevétele ugyan mellékhatással, alvással, esetleg heveny hányingerrel jár, de mégiscsak az a hatása, hogy másfél órán át látunk pár debilséget, illetve napjaink sportsztárjaira is szemünket vethetjük, amint komédiáznak. Akinek ennyi nem elég, az nyilván ELTE-s bölcsész. Vagy csak igényes szórakozást kereső filmrajongó.
Az más kérdés, hogy debilséget láthatunk a tévében is és még fizetni sem kell, míg a sportsztárokat nemcsak másfél órán át nézhetjük el az interneten, a videómegosztókon. Viszont az Asterix az olimpián filmet tényleg csak azon olvasóinknak ajánljuk, akik még nem ismerik az internetet vagy esetleg olyan fiatalok, hogy nem tudnak olvasni, esetleg valóban kipipálták a legtöbb moziba került filmet. Más indokot nem tudunk felhozni a film mellett. (Oké, de tényleg csak azoknak, akik az utolsó mondatot is elolvassák. Benoît Poelvoorde, mint Brutusz, rettenetesen jól ripacskodik.)
Most úgy lenne fair, hogy az Asterix az olimpián című filmet valóban egy polcról leemelhető termékként kezeljük, mert valóban az. És félreértés ne essék, nem kritikusi sznobság beszél belőlem (ne hazudj, dehogynem!) - vannak ilyen filmek. Kellenek ilyen filmek. Olyan filmek, amelyek egyik oldalán bedobunk több tízmillió eurót, hogy a másik oldalon kijöjjön, kissé koszosan, de több százmillió. Hazudik az, aki azt mondja, hogy ne tetszene neki egy ilyen egyetlen céllal készített film. De az Asterix az olimpián sajnos nem tartozik a többségnek tetsző mozifilmek közé, maximum a többség által megtekintettek sorába.
Eleve kezdhetnénk azzal a panaszkodást, hogy azok a fránya franciák már megint átejtették a nézőket. Nem elég, hogy a Taxi 4-et (T4xit, bocs) úgy reklámozták, hogy a Peugeot 407-es a főszereplő, hogy aztán észre se vegyük a kocsit a filmben, most az első két résszel ellentétben (Asterix és Obelix, Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés) még Obelixet is elhagyták a címből, hogy Asterix-moziként adhassák el a filmet.
A röhej persze az, hogy nem elég, hogy lecserélték az eddig Asterixet játszó Christian Clavier-t (nem akart harmadjára is lemenni kutyába) és egy teljesen színtelen, másik CC-t, Clovis Cornillac-ot tettek a helyébe, de még az eddig sem különösebben színes Asterix karakterét is kivégezték nemes egyszerűséggel, így a film inkább szól Obelixről vagy Brutuszról.
Persze ez nem baj, Asterix volt mindig a leggyengébb láncszeme az élőszereplős filmeknek, csak akkor nem kéne hamis látszatot kelteni. A film történetét nem érdemes elemezni, "Asterix" és "olimpia", ennyi elég is, mindenkiben letisztul a kép, főleg ha megemlítjük, hogy az olimpiai siker azért is fontos, hogy ne Brutusz, hanem ő szerezhesse meg hercegnő kezét.
Az első francia Asterix-film totálisan színtelen gyermeki idétlenség volt, a második, a Kleopátra-küldetés érdekes módon magasan felülmúlta az elődöt, abszolút nézhető volt, köszönhetően többek között Speier Dávid rímekbe szedett magyar szövegének, de sajnos a 3. rész ismét az első színvonalára süllyed - jobb poénokkal rendelkezik ugyan, de továbbra is gyerekszínvonalon kínálja azokat és az valahol fájó, ha egy kisebbeknek szóló képregény-adaptáció éppen a célközönségét nézi hülyének. (Ennél azért okosabb a fiatalabb generáció, nem?) Mindenesetre egyvalamit az Asterix az olimpián előnyére írhatunk, hogy az előzetes tökéletesen megmutatja, mit várhatunk a filmtől, így akinek az nem jön be, tudni fogja, hogy mire ne adjon ki ezer forintot.
Ja, hogy a sztárok? Hogy Alain Delon visszatért és önirónikus? Hogy feltűnik benne Zidane, Schumacher, Tony Parker vagy Maursmo? Utóbbiak szerepeltetése is mutatja, hogy egy összecsapott forgatókönyvhöz kreált, a rajzfilmes jellegzetességeket mindezek ellenére remekül áthozó, iszonyatosan drága filmhez csak úgy hozzá lehet csapni pár percet, hogy az mindössze az eladhatóságot és a bekerülési értéket növelje, de a filmhez ne adjon semmit. Sajnos az Asterix 3 csak erről szól. Pár külsőségről, aminek segítségével még több potenciáis néző palizható be.
Mint fentebb is írtam, az Asterix az olimpián egy afféle egyszeri fogyasztásra előállított termék, egy tabletta, melynek bevétele ugyan mellékhatással, alvással, esetleg heveny hányingerrel jár, de mégiscsak az a hatása, hogy másfél órán át látunk pár debilséget, illetve napjaink sportsztárjaira is szemünket vethetjük, amint komédiáznak. Akinek ennyi nem elég, az nyilván ELTE-s bölcsész. Vagy csak igényes szórakozást kereső filmrajongó.
Az más kérdés, hogy debilséget láthatunk a tévében is és még fizetni sem kell, míg a sportsztárokat nemcsak másfél órán át nézhetjük el az interneten, a videómegosztókon. Viszont az Asterix az olimpián filmet tényleg csak azon olvasóinknak ajánljuk, akik még nem ismerik az internetet vagy esetleg olyan fiatalok, hogy nem tudnak olvasni, esetleg valóban kipipálták a legtöbb moziba került filmet. Más indokot nem tudunk felhozni a film mellett. (Oké, de tényleg csak azoknak, akik az utolsó mondatot is elolvassák. Benoît Poelvoorde, mint Brutusz, rettenetesen jól ripacskodik.)
|
Asterix az olimpián (Astérix aux jeux Olimpiques) színes szinkronizált spanyol-német-francia kalandfilm rendező: Thomas Langmann, Frédéric Forestier forgatókönyvíró: Alexandre Charlot, Olivier Dazat, Thomas Langmann, Franck Magnier zeneszerző: Frederic Talgorn operatőr: Thierry Arbogast szereplők: Clovis Cornillac (Astérix) Gérard Depardieu (Obélix) Alain Delon (Julius Caesar) Benoît Poelvoorde (Brutus) Stéphane Rousseau (Alafolix) Vanessa Hessler (Irina hercegnő) Elric Thomas (Abraracourcix (Majestix)) Michael Schumacher (Schumix) Zinédine Zidane (Numérodix) |
