Szekeres Viktor
Nők transzban
Mostanában inkább férfiak szoktak nőnek öltözni a filmvásznon, de ebben a filmben nők öltöznek olyan férfiaknak, akik nőnek szoktak öltözni. Kellően zavaros? Akkor kifejtem.
A magyar forgalmazónál az egyik kreatív (vagy éppen "A Kreatív") megint nagyon kreatív volt. A film címében elsütött szójáték hiába érdekes, ha alapjába véve köze nincs a történethez - azt meg végképp nem hiszem, hogy - prüdéria ide vagy oda - több nézőt csábítana a moziba egy film, ha már a címéből kiderül, hogy transzvesztitákról (is) szól. Érezhette ezt a forgalmazó is, hiszen harsogó betűkkel odaírták a filmposzter tetejére, hogy "A bazi nagy görög lagzi" alkotóitól. Az persze megint elgondolkodtató, hogy vajon a nézőket az viszi -e be a filmre, hogy megint Tom Hanks felesége Rita Wilson az egyik executive producer a filmben, vagy hogy e film forgatókönyvét is Nia Vardalos írta. Lényegtelen.
A lényeges az, hogy ismét kaptunk ezen a héten egy rétegműfajból egy csepp ízelítőt, hiszen a film bár nem musical, de mégis a zenés(ebb) alkotások közé tartozik. Connie (Nia "görög lagzi" Vardalos) és Carla (Toni "Muriel esküvője" Colette) két vidéki lányka, akik gyermekkoruk óta hiszik, hogy őstehetség lapul a torkuk mélyén. Még mielőtt valaki is rosszra gondolna, leszögezem, hogy a két lány énekes akar lenni. Hőseink azonban hiába mindenre elszántak, húsz évi küszködés során is csak az egyik repülőtér tranzitjáig viszik, ahol a rettentően csekély számú átutazót próbálják szórakoztatni musical-részletekkel és nem sok sikerrel.
Persze egy zenés filmben illik csavarni a történeten és megadni a főszereplőknek a kezdőlökést a "glamour", a csillogás felé. Esetünkben ezt a lökést egy orosz maffiózó adja meg, aki a leselkedő lányok szeme láttára végzi ki azok munkaadóját. A két botcsinálta szemtanú természetesen autóba vágja magát, majd ahelyett, hogy Thelma és Louise-ként egy vérbeli road movie irányába terelnék a filmet, inkább Los Angeles-be mennek és zenés filmet csinálnak. Los Angeles a 15 perc hírnév őshazája, így nem kell csodálkozni, hogy egy hirtelen lehetőséget kihasználva a két lány benevez egy traveszti-bár tehetségkutatójára, s így megnyílik előttük az a bizonyos ajtó, mely azt a bizonyos csillogást rejti.
Még véletlenül sem mondható eredetinek a történet (ez persze nem is baj), hiszen az átöltözős-menekülős műfaj már jópár alkalommal megjelent a vásznon. Kapunk egy kis "Van, aki forrón szereti"-t fordított szereposztásban, egy kis (mondjuk) "Apócák a pácban"-t, nyakonöntve egy jó adag "Yentl"-lel. A végeredmény pedig... Hmm. Igazából nehéz meghatározni. Az elején az aranyos, kedélyesen idétlenkedő vígjáték egy roppant halvány krimiszálat követve átcsap egy zenés, elnyújtott, olykor unalmas varieté filmbe, majd a vászon jobb felső sarkából (sajnos) bekúszik a dráma is, (melyet David "4ever Mulder" Duchovny személyesít meg), s melynek a mondanivalója a borzalmasan elcsépelt "fogadd el a másságot" toposz. Arra már ki sem térek (vagyis épp most térek ki rá, ehh...), hogy a Férfi megjelenése általában zsákban hozza a kötelező hollywood-i romantikát is, mellyel a kommerszebb a férfi-nő kapcsolat kerül előtérbe.
Nem szerencsés, hogy a film sokat akar markolni, de (ha már képzavar, akkor legyen kövér) nem bírja a farka. Ahelyett, hogy egy kedélyes, mondanivalómentes, szórakoztató tingli-tangli maradna, átvált komolyabb tónusba, hogy a végén egy jól sikerült fináléban ismét visszamenjen a tingli-tangliba. Tény, hogy szükség van könnyedebb filmekre is, de akkor talán érdemes lenne azt teljes egészében felvállalni.
A filmnek van két érdekes magyar vonatkozása is. A film egyik fénypontja, az orosz gengszter musical-kedvelő bérgyilkosa, akit Tibornak hívnak (a másik fénypont a transzvesztita-bár tulaja, Stanley), míg a második magyar vonatkozásnak a sminkes Connie Parker az okozója, aki valamilyen rejtélyes módon - valószínűleg a hivatalos terjesztési csatornák totális megkerülésével - hozzájuthatott Kiszely Tünde és Donatellácska 2004-es falinaptárához. A maszkmester hölgynek nagyon megtetszhetett a magyar moderátorasszony eredetinek mondható sminkelési stílusa, hiszen a (Nia Vardalos-szal ellentétben) nagyszerűen férfivá csúfított Toni Collette smink-kelléktára bizony erősen hajaz a Kiszely Tünde-féle tavaszi kollekcióra.
Egy ártalmatlan és szórakoztató, de erősen közepes film a Nők transzban, ám aki szereti a zenés filmeket az semmiféleképpen ne hagyja magát eltántorítani, hiszen olyan klasszikusokból csendülnek fel dallamok, mint a Macskák, a Jézus Krisztus Szupersztár vagy az Evita. Azok pedig, akik önfeledt nevetésre vágynak, inkább gondoljanak valami viccesre vagy nézzék meg jövő héten a Cápamesét.
A magyar forgalmazónál az egyik kreatív (vagy éppen "A Kreatív") megint nagyon kreatív volt. A film címében elsütött szójáték hiába érdekes, ha alapjába véve köze nincs a történethez - azt meg végképp nem hiszem, hogy - prüdéria ide vagy oda - több nézőt csábítana a moziba egy film, ha már a címéből kiderül, hogy transzvesztitákról (is) szól. Érezhette ezt a forgalmazó is, hiszen harsogó betűkkel odaírták a filmposzter tetejére, hogy "A bazi nagy görög lagzi" alkotóitól. Az persze megint elgondolkodtató, hogy vajon a nézőket az viszi -e be a filmre, hogy megint Tom Hanks felesége Rita Wilson az egyik executive producer a filmben, vagy hogy e film forgatókönyvét is Nia Vardalos írta. Lényegtelen.
A lényeges az, hogy ismét kaptunk ezen a héten egy rétegműfajból egy csepp ízelítőt, hiszen a film bár nem musical, de mégis a zenés(ebb) alkotások közé tartozik. Connie (Nia "görög lagzi" Vardalos) és Carla (Toni "Muriel esküvője" Colette) két vidéki lányka, akik gyermekkoruk óta hiszik, hogy őstehetség lapul a torkuk mélyén. Még mielőtt valaki is rosszra gondolna, leszögezem, hogy a két lány énekes akar lenni. Hőseink azonban hiába mindenre elszántak, húsz évi küszködés során is csak az egyik repülőtér tranzitjáig viszik, ahol a rettentően csekély számú átutazót próbálják szórakoztatni musical-részletekkel és nem sok sikerrel.
Persze egy zenés filmben illik csavarni a történeten és megadni a főszereplőknek a kezdőlökést a "glamour", a csillogás felé. Esetünkben ezt a lökést egy orosz maffiózó adja meg, aki a leselkedő lányok szeme láttára végzi ki azok munkaadóját. A két botcsinálta szemtanú természetesen autóba vágja magát, majd ahelyett, hogy Thelma és Louise-ként egy vérbeli road movie irányába terelnék a filmet, inkább Los Angeles-be mennek és zenés filmet csinálnak. Los Angeles a 15 perc hírnév őshazája, így nem kell csodálkozni, hogy egy hirtelen lehetőséget kihasználva a két lány benevez egy traveszti-bár tehetségkutatójára, s így megnyílik előttük az a bizonyos ajtó, mely azt a bizonyos csillogást rejti.
Még véletlenül sem mondható eredetinek a történet (ez persze nem is baj), hiszen az átöltözős-menekülős műfaj már jópár alkalommal megjelent a vásznon. Kapunk egy kis "Van, aki forrón szereti"-t fordított szereposztásban, egy kis (mondjuk) "Apócák a pácban"-t, nyakonöntve egy jó adag "Yentl"-lel. A végeredmény pedig... Hmm. Igazából nehéz meghatározni. Az elején az aranyos, kedélyesen idétlenkedő vígjáték egy roppant halvány krimiszálat követve átcsap egy zenés, elnyújtott, olykor unalmas varieté filmbe, majd a vászon jobb felső sarkából (sajnos) bekúszik a dráma is, (melyet David "4ever Mulder" Duchovny személyesít meg), s melynek a mondanivalója a borzalmasan elcsépelt "fogadd el a másságot" toposz. Arra már ki sem térek (vagyis épp most térek ki rá, ehh...), hogy a Férfi megjelenése általában zsákban hozza a kötelező hollywood-i romantikát is, mellyel a kommerszebb a férfi-nő kapcsolat kerül előtérbe.
Nem szerencsés, hogy a film sokat akar markolni, de (ha már képzavar, akkor legyen kövér) nem bírja a farka. Ahelyett, hogy egy kedélyes, mondanivalómentes, szórakoztató tingli-tangli maradna, átvált komolyabb tónusba, hogy a végén egy jól sikerült fináléban ismét visszamenjen a tingli-tangliba. Tény, hogy szükség van könnyedebb filmekre is, de akkor talán érdemes lenne azt teljes egészében felvállalni.
A filmnek van két érdekes magyar vonatkozása is. A film egyik fénypontja, az orosz gengszter musical-kedvelő bérgyilkosa, akit Tibornak hívnak (a másik fénypont a transzvesztita-bár tulaja, Stanley), míg a második magyar vonatkozásnak a sminkes Connie Parker az okozója, aki valamilyen rejtélyes módon - valószínűleg a hivatalos terjesztési csatornák totális megkerülésével - hozzájuthatott Kiszely Tünde és Donatellácska 2004-es falinaptárához. A maszkmester hölgynek nagyon megtetszhetett a magyar moderátorasszony eredetinek mondható sminkelési stílusa, hiszen a (Nia Vardalos-szal ellentétben) nagyszerűen férfivá csúfított Toni Collette smink-kelléktára bizony erősen hajaz a Kiszely Tünde-féle tavaszi kollekcióra.
Egy ártalmatlan és szórakoztató, de erősen közepes film a Nők transzban, ám aki szereti a zenés filmeket az semmiféleképpen ne hagyja magát eltántorítani, hiszen olyan klasszikusokból csendülnek fel dallamok, mint a Macskák, a Jézus Krisztus Szupersztár vagy az Evita. Azok pedig, akik önfeledt nevetésre vágynak, inkább gondoljanak valami viccesre vagy nézzék meg jövő héten a Cápamesét.
|
Nők transzban (Connie and Carla) Rendező: Michael Lembeck Forgatókönyvíró: Nia Vardalos Operatőr: Richard Greatrex Jelmeztervező: Ruth Myers Zene: Randy Edelman Látványtervező: Jasna Stefanovic Vágó: David Finfer Szereplők: Nia Vardalos (Connie) Toni Collette (Carla) David Duchovny (Jeff) Stephen Spinella (Robert/Peaches) Alec Mapa (Lee/N'Cream) Ian Gomez (Stanley) |
