Szekeres Viktor
Ocean's 8 - Tényleg az évszázad átverése
Az Ocean's 11 elég jól fogadott és sikeres feldolgozás volt, ami két folytatást is kapott, most pedig megérkezett az újabb epizód - pár visszatérő karakterrel és sok újjal.
Hogy tetszett az Oceans 8 - Az évszázad átverése?
Az idén további taggal bővülő Ocean's-univerzum legújabb epizódjának főhőse a George Clooney által alakított Danny Ocean tesója, Debbie, aki frissen szabadulva a börtönből felkeresi régi, piti bűntényekből élő cimboráját, és vázolja előtte egy nagyszabású rablás tervét. A célpont egy nyaklánc (nesze neked magyar cím az évszázad átverésével!), amit persze nem lehet csak úgy ellopni, szóval össze kell szedni a régi haverokat. Mind az ötöt (nesze neked spoileres angol cím a nyolcas számmal!).
Az Ocean's 8 a klasszikus heist filmek sémáját követi, ami szerencsére/sajnos a nulláról indul. Szerencsére, mert a csapatösszeszedés mindig élvezetes szokott lenni (még a Suicide Squadban is az volt!), bár már itt érezhető, hogy némelyik tag eléggé el van hanyagolva, és később ez csak megerősítésre kerül, amikor a fő melóban is mindössze marginális szerepet kap némelyikük. A "sajnos" kitétel pedig arra vonatkozik, hogy mindez paralel a szuperhős filmek eredetsztorijaival, vagyis a kötelező rossz, hiszen csak a fő sztoritól veszi el a játékidőt, és ilyenkor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy majd a folytatásban lesz idő kifejteni a történetet is. Meglepő módon itt nem ez történt, hiszen a főszál olyan rettenetesen vékony, hogy egy elég hosszú és érdektelen lecsengetést is kapott, hiszen alig volt meg az elvárt játékidő.
És többek között pont a záró harmada az egyik nagy problémája a filmnek, hiszen a csúcspontot követően egy látványosan hozzá toldott és foldott, valódi téttel nem bíró epilógust kapunk, valamint egy másik, a korábbi történéseket és az egész rablási folyamatot értelmetlenné tévő és felesleges csavart, amiből az derül ki, hogy még az okosnak tűnő húzások is csak túlbonyolított machinációk. Természetesen nem lenne szó igazi folytatásfilmről, ha nem kapnánk visszautalásokat az előző részekre, és kellemes meglepetés volt viszontlátni több szereplőt is a régi Ocean's gárdából, még akkor is, ha komolyabb szerephez csak egyikük jut.
Hiába mondhatjuk az Ocean's 8-re, hogy elegáns, ennek csak és kizárólag az az oka, hogy a szereplők a fő rablás helyszínén estélyi ruhában flangálnak. Egyébként ugyanis Gary Ross rendezése még stílusosnak sem nagyon mondható, hol ilyen, hol olyan kliséket kap elő, hogy a heist folyamatát ábrázolja - de ő sosem volt igazán eredeti rendező. Ami nagyobb baj, hogy ezúttal a szkripttel még nagyobbat zakózik, hiszen úgy gondolta, hogy egy ilyen filmben az unalomig ismert "lelopom az órát a csuklódról"-kunszttal (amit háromszor vet be...) lehet csak bemutatni a tolvajt, illetve, hogy a fő buli kulcsmomentumát, amin az okos rablók nyilván oly sokat agyaltak, a világ legbumfordibb és legötlettelenebb, bár annál hatékonyabb eszköze, egy hashajtó biztosítja. (Szűnni nem akaró vastaps, éljen a készítői fantázia!)
Azt persze nem lehet elvitatni, hogy a film helyenként kifejezetten humoros lett, és a tempójára sem nagyon lehet panasz, kevés benne az üresjárat, sőt, sokszor épp az lehet az érzésünk, hogy nagyon kapkodóra lett összevágva, nem lélegeznek a jelenetek, és mindössze információátadásra szolgálnak, nem pedig a moziélményhez járulnak hozzá. Például ez remekül tetten érhető az ugyancsak kötelező műfaji kellékként funkcionáló bonyodalmak behozásán is, amikor a tökéletesnek tűnő terven hirtelen nagy lyukak támadnak. Ezek más filmek esetében rejtélyfaktort és körömrágós feszültségforrást jelentenének, itt viszont csak kisebb döccenőket, lévén 1-2 perc alatt megoldást is prezentálnak a problémákra, márpedig ez több, mint illúzióromboló.
Ami pár éve sikerült a Szemfényvesztőknek (miszerint egy eléggé elhasznált zsánerbe némi frissességet hozni), azzal most az Ocean's 8 totális kudarcot vallott. Ez is azon filmek közé tartozik, amit csak és kizárólag a színészeiért érdemes nézni, pár szimpatikus hollywoodi arcért, akik egymással jól elvannak, de ehhez a forgatókönyv szinte semmit sem tesz hozzá. Elég megnézni egyetlen talkshow-s beszélgetést velük (civilben), és rögtön kiderül, hogy az 90 percesre nyújtva legalább annyira szórakoztató lenne, mint ez a film, amibe több tízmillió dollárt pakoltak bele.
Az Ocean's 8 valóban az évszázad átverése lett. Senki sem hitte volna, hogy egy rengeteg potenciált rejtő alaphelyzetből csak ennyit, egy közepesnél valamivel gyengébb végeredményt sikerül kisajtolni. Az anyagi sikert minden bizonnyal folytatás is fogja követni valamikor, ami esetében bízunk abban, hogy készítői oldalról tiszta lappal fognak nekivágni, vagyis új rendezővel és forgatókönyvíróval.
Az Ocean's 8 a klasszikus heist filmek sémáját követi, ami szerencsére/sajnos a nulláról indul. Szerencsére, mert a csapatösszeszedés mindig élvezetes szokott lenni (még a Suicide Squadban is az volt!), bár már itt érezhető, hogy némelyik tag eléggé el van hanyagolva, és később ez csak megerősítésre kerül, amikor a fő melóban is mindössze marginális szerepet kap némelyikük. A "sajnos" kitétel pedig arra vonatkozik, hogy mindez paralel a szuperhős filmek eredetsztorijaival, vagyis a kötelező rossz, hiszen csak a fő sztoritól veszi el a játékidőt, és ilyenkor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy majd a folytatásban lesz idő kifejteni a történetet is. Meglepő módon itt nem ez történt, hiszen a főszál olyan rettenetesen vékony, hogy egy elég hosszú és érdektelen lecsengetést is kapott, hiszen alig volt meg az elvárt játékidő.
És többek között pont a záró harmada az egyik nagy problémája a filmnek, hiszen a csúcspontot követően egy látványosan hozzá toldott és foldott, valódi téttel nem bíró epilógust kapunk, valamint egy másik, a korábbi történéseket és az egész rablási folyamatot értelmetlenné tévő és felesleges csavart, amiből az derül ki, hogy még az okosnak tűnő húzások is csak túlbonyolított machinációk. Természetesen nem lenne szó igazi folytatásfilmről, ha nem kapnánk visszautalásokat az előző részekre, és kellemes meglepetés volt viszontlátni több szereplőt is a régi Ocean's gárdából, még akkor is, ha komolyabb szerephez csak egyikük jut.
Hiába mondhatjuk az Ocean's 8-re, hogy elegáns, ennek csak és kizárólag az az oka, hogy a szereplők a fő rablás helyszínén estélyi ruhában flangálnak. Egyébként ugyanis Gary Ross rendezése még stílusosnak sem nagyon mondható, hol ilyen, hol olyan kliséket kap elő, hogy a heist folyamatát ábrázolja - de ő sosem volt igazán eredeti rendező. Ami nagyobb baj, hogy ezúttal a szkripttel még nagyobbat zakózik, hiszen úgy gondolta, hogy egy ilyen filmben az unalomig ismert "lelopom az órát a csuklódról"-kunszttal (amit háromszor vet be...) lehet csak bemutatni a tolvajt, illetve, hogy a fő buli kulcsmomentumát, amin az okos rablók nyilván oly sokat agyaltak, a világ legbumfordibb és legötlettelenebb, bár annál hatékonyabb eszköze, egy hashajtó biztosítja. (Szűnni nem akaró vastaps, éljen a készítői fantázia!)
Azt persze nem lehet elvitatni, hogy a film helyenként kifejezetten humoros lett, és a tempójára sem nagyon lehet panasz, kevés benne az üresjárat, sőt, sokszor épp az lehet az érzésünk, hogy nagyon kapkodóra lett összevágva, nem lélegeznek a jelenetek, és mindössze információátadásra szolgálnak, nem pedig a moziélményhez járulnak hozzá. Például ez remekül tetten érhető az ugyancsak kötelező műfaji kellékként funkcionáló bonyodalmak behozásán is, amikor a tökéletesnek tűnő terven hirtelen nagy lyukak támadnak. Ezek más filmek esetében rejtélyfaktort és körömrágós feszültségforrást jelentenének, itt viszont csak kisebb döccenőket, lévén 1-2 perc alatt megoldást is prezentálnak a problémákra, márpedig ez több, mint illúzióromboló.
Ami pár éve sikerült a Szemfényvesztőknek (miszerint egy eléggé elhasznált zsánerbe némi frissességet hozni), azzal most az Ocean's 8 totális kudarcot vallott. Ez is azon filmek közé tartozik, amit csak és kizárólag a színészeiért érdemes nézni, pár szimpatikus hollywoodi arcért, akik egymással jól elvannak, de ehhez a forgatókönyv szinte semmit sem tesz hozzá. Elég megnézni egyetlen talkshow-s beszélgetést velük (civilben), és rögtön kiderül, hogy az 90 percesre nyújtva legalább annyira szórakoztató lenne, mint ez a film, amibe több tízmillió dollárt pakoltak bele.
Az Ocean's 8 valóban az évszázad átverése lett. Senki sem hitte volna, hogy egy rengeteg potenciált rejtő alaphelyzetből csak ennyit, egy közepesnél valamivel gyengébb végeredményt sikerül kisajtolni. Az anyagi sikert minden bizonnyal folytatás is fogja követni valamikor, ami esetében bízunk abban, hogy készítői oldalról tiszta lappal fognak nekivágni, vagyis új rendezővel és forgatókönyvíróval.
|
Ocean's 8 - Az évszázad átverése (Ocean's 8)
amerikai akciókomédia, 90 perc, 2018 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Gary Ross forgatókönyvíró: Gary Ross zeneszerző: Christophe Beck operatőr:Eigil Bryld producer: Steven Soderbergh szereplők: Sandra Bullock (Debbie Ocean) Cate Blanchett (Lou) Helena Bonham Carter (Rose) Anne Hathaway (Daphne Kluger) Rihanna (Nine Ball) Sarah Paulson (Tammy) Mindy Kaling (Amita) Awkwafina (Constance) |
