Szekeres Viktor
Suicide Squad - Öngyilkos osztag
A (várható) hatalmas nyitóbevétel nem az jelenti, hogy jól sikerült volna a film, hanem csak annyit, hogy megint a markukban röhögő marketingesek nyertek.
Hogy tetszett a Suicide Squad - Öngyilkos osztag?
Valljuk meg, hogy a Suicide Squad - Öngyilkos osztag a kezdetektől fogva sikerre volt ítélve, mondhatni egy olyan film volt, amit csak elszúrni lehet. Siker és siker között azonban van különbség, hiszen hiába szakított bődületesen sok nézőt első három napján a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala, még a gyártó stúdió is látta, hogy mind az átlagnézők, mind a képregény-rajongók, mind a kritikusok körében általános volt a nemtetszés, amit a bevételek szélvészgyors csökkenése is jelzett. Ritka az olyan film, mely (a reklámok által táplált) első 3 napján több bevételt termel, mint vetítése további, immáron a minőséget is tükröző részében, ami egyébként 81 napot fedett le.
A Deadpool év eleji sikere remekül jelezte, hogy Suicide Squad - Öngyilkos osztag koncepciója is nyerő lehet. Még akkor is, ha itt "valódi" rosszfiúkat hoztak össze. Nem kell ecsetelnünk, hogy korábban is milyen népszerűek lettek a hasonló felállású sztorik, manapság pedig még a sötétség felé hajló szuperhősök korában is felüdülés lehet látni olyan képregényes alkotást, amiben nem a makulátlan lovagok osztják az észt és az igazságot. (Többet nem is érdemes tudni az itteni sztoriról - egyrészt, valljuk meg, senkit sem érdekel, másrészt jobban is járunk, ha nem ismerjük a mozizás előtt, és sajnos nem a spoilerek miatt.)
A fentieket még egészítsük ki azzal, hogy az előzetesek remek mókát sugalltak: egyes szereplők, a zeneválasztások és a beállítások mind, mind azt ígérték, hogy remekül fogunk szórakozni, ha befizetünk rá. A többség pedig nem lát át a szitán és érthető módon szeretett volna hinni. Hej, ha tudtuk volna, hogy mindez csak a legelején lesz így! A film első felvonása, kábé 20-25 perc ugyanis marha élvezetes, ez az, amikor bemutatják (és megalapozzák!) a főbb karaktereket. A jó eséllyel utólag felturbózott szegmenst elvéve viszont kapunk egy teljesen tipikus, a "rosszfiú a világot akarja és van egy bigyó is"-sztorit, de hogy "mit, miért és hogyan", az már részletkérdés volt az írók - vagy a vágó számára, hiszen néhol rettenetesen összefércelt hatást kelt a film.
És manapság az egyik legnagyobb bűnt egy nemkonvencionális megközelítés kínáló történetet generikus, szuperhősös filmmé rontani, ahol csak azért vannak akciójelenetek, hogy el lehessen adni azokat a reklámokban. De még mindettől el is lehetne tekinteni, ha jó móka lenne, amit látnánk, vagy valamennyi kihívást jelentenének a "rosszfiúk" a piszkos tizenkettőnk számára. De ez nincs így, hiszen kvázi röhögve darálnak le mindenkit, miközben az ellenfél erősen butított korhatár-kompatibilisen rosszalkodik, és akkor az érdektelen főgonoszról meg a ciki CGI-ról még nem is beszéltünk.
Döbbenetes látni, hogy a pazar kezdést, hogy fordíthat meg teljesen egy ihletetlen megközelítés, amiből kilógnak az utólag hozzátoldott részek, amik nélkül nem is változna, vagy legalábbis nem romlana a végeredmény. És mégis, lehet, hogy sokakban kifejezetten jónak marad meg a film, köszönhetően annak, hogy valóban akadnak benne "frankó" zúzások, menthetetlenül menő snittek, helyenként királynak mondhat dumák, és tényleg nagyon jó színészi alakítások - kár, hogy minimális mennyiségben. A prímet Viola Davis (Amanda Waller) és Will Smith (Deadshot) viszi, de Harley Quinn karaktere is kiemelhető, aki legalább szórakoztató valamilyen szinten (de még így is csalódást), illetve The Joker, aki, ha nem is fogja sokak tetszését elnyerni, de legalább izgalmas nézni, hogy miképp közelíti meg Jared Leto. Igaz, csak kábé két percig, ugyanis a szerepe elég nagy csalódás, és még véletlenül sem ő a fő rosszfiú, jelenléte pedig mindössze egyetlen dologra korlátozódik, ami elég nagy pazarlásnak tűnik, fel sem tűnne senkinek, ha nem lenne jelen.
Kezdjük azzal az értékelést, hogy nem lett pocsék film a Superman halála után játszódó Suicide Squad - Öngyilkos osztag. De ettől még iszonyatosan nagy csalódás, legalábbis azok számára, akik támasztottak némi elvárást a végeredmény iránt. Ez nem az a film, ahol feltétlenül a karakterizálás hiányába kötne bele az ember, bár való igaz, hogy némelyik szereplő "minekvan?"-faktora az egekben volt. Viszont az rémisztő, hogy egy ennyire érdekes alapanyagot, hogy sikerült egy lerágott csontba tekerni, s mindezt megszórni totális kiszámíthatósággal, a legócskább fenyegetéssel (amit sem a nézők, sem a karakterek nem értenek), béna, de kötelező romantikával, parttalan, de még inkább röhejes lelkizésekkel, minimális feszültséggel és nulla kihívással.
Nem lenne fair azt mondani, hogy David Ayer már megmutatta a Szabotázs esetében is, hogy mennyire szét tud csúszni a kezében egy biztató koncepció, de ne feledkezzünk el arról, hogy milyen három filmmel kezdte a pályáját a rendező (Nehéz idők, Az utca királyai, Az utolsó műszak - mind remek darab, és a Harag is korrekt volt). És mégis, a Suicide Squad - Öngyilkos osztag csalódásában vastagon benne van a keze, nem véletlen, hogy ekkora felhajtás csaptak a Batman Superman ellen fogadtatása utáni korrekciók körül. De hiába minden toldozás-foltozás, ez a film is csak azt bizonyítja, hogy a DC nagyon, nagyon rossz úton jár mozis sorozatait illetően.
A Batman Superman ellen - Az igazság hajnala fent említett mozis pályafutása és súlyos bukásként felérő minimális nyeresége nagyszerű példája annak, hogy egy ideje új időszak köszöntött a mozifilmekre. Erre az időszakra az jellemző, hogy sokkal, de sokkal többet nyom a latban az, hogy mit ígér a film, ellentétben azzal, hogy miként is teljesít minőségileg. Ez az az időszak, amikor egy király koncepció jól sikerült reklámokkal megtámogatva nem fél- hanem négyötöd sikert jelent. És sajnos ilyenkor a filmkészítők nincsenek arra kényszerítve, hogy a maximumot hozzák ki magukból.
Mindez pedig nem azért baj, mert félgőzzel is sikert lehet elérni, hanem azért, mert hosszabb távon be fog fuccsolni sok minden. Ugyanis ezeket a készítőket sikerkovácsként fogják elkönyvelni puszta számok alapján és újabb, meg újabb projekteket fognak rájuk bízni, amiket jó eséllyel ismét falnak fognak vezetni. És, mint korábbi filmek esetében láthattuk, sokszor még ilyenkor is képes kompenzálni a mínuszokat a marketing, vagy a nemzetközi bevétel. Ami persze öröm azoknak, akiknek mégis bejön a film - félreértés ne essék, ők is rettenetesen sokan lesznek, zömében nagyon fiatalok, akik előre eldöntötték, hogy menő lesz a film. Csak éppen sokkal jobb lenne az ember szája íze olyan végeredmény esetén, ami nem osztja meg, hanem egy oldalra állítja a közönséget. És mindez leginkább azokat frusztrálhatja, akik 2-3 évente valóban minőségi, minden nézőnek tetsző, és mégis kevésbé sikeres filmeket tesznek le az asztalra.
A Deadpool év eleji sikere remekül jelezte, hogy Suicide Squad - Öngyilkos osztag koncepciója is nyerő lehet. Még akkor is, ha itt "valódi" rosszfiúkat hoztak össze. Nem kell ecsetelnünk, hogy korábban is milyen népszerűek lettek a hasonló felállású sztorik, manapság pedig még a sötétség felé hajló szuperhősök korában is felüdülés lehet látni olyan képregényes alkotást, amiben nem a makulátlan lovagok osztják az észt és az igazságot. (Többet nem is érdemes tudni az itteni sztoriról - egyrészt, valljuk meg, senkit sem érdekel, másrészt jobban is járunk, ha nem ismerjük a mozizás előtt, és sajnos nem a spoilerek miatt.)
A fentieket még egészítsük ki azzal, hogy az előzetesek remek mókát sugalltak: egyes szereplők, a zeneválasztások és a beállítások mind, mind azt ígérték, hogy remekül fogunk szórakozni, ha befizetünk rá. A többség pedig nem lát át a szitán és érthető módon szeretett volna hinni. Hej, ha tudtuk volna, hogy mindez csak a legelején lesz így! A film első felvonása, kábé 20-25 perc ugyanis marha élvezetes, ez az, amikor bemutatják (és megalapozzák!) a főbb karaktereket. A jó eséllyel utólag felturbózott szegmenst elvéve viszont kapunk egy teljesen tipikus, a "rosszfiú a világot akarja és van egy bigyó is"-sztorit, de hogy "mit, miért és hogyan", az már részletkérdés volt az írók - vagy a vágó számára, hiszen néhol rettenetesen összefércelt hatást kelt a film.
És manapság az egyik legnagyobb bűnt egy nemkonvencionális megközelítés kínáló történetet generikus, szuperhősös filmmé rontani, ahol csak azért vannak akciójelenetek, hogy el lehessen adni azokat a reklámokban. De még mindettől el is lehetne tekinteni, ha jó móka lenne, amit látnánk, vagy valamennyi kihívást jelentenének a "rosszfiúk" a piszkos tizenkettőnk számára. De ez nincs így, hiszen kvázi röhögve darálnak le mindenkit, miközben az ellenfél erősen butított korhatár-kompatibilisen rosszalkodik, és akkor az érdektelen főgonoszról meg a ciki CGI-ról még nem is beszéltünk.
Döbbenetes látni, hogy a pazar kezdést, hogy fordíthat meg teljesen egy ihletetlen megközelítés, amiből kilógnak az utólag hozzátoldott részek, amik nélkül nem is változna, vagy legalábbis nem romlana a végeredmény. És mégis, lehet, hogy sokakban kifejezetten jónak marad meg a film, köszönhetően annak, hogy valóban akadnak benne "frankó" zúzások, menthetetlenül menő snittek, helyenként királynak mondhat dumák, és tényleg nagyon jó színészi alakítások - kár, hogy minimális mennyiségben. A prímet Viola Davis (Amanda Waller) és Will Smith (Deadshot) viszi, de Harley Quinn karaktere is kiemelhető, aki legalább szórakoztató valamilyen szinten (de még így is csalódást), illetve The Joker, aki, ha nem is fogja sokak tetszését elnyerni, de legalább izgalmas nézni, hogy miképp közelíti meg Jared Leto. Igaz, csak kábé két percig, ugyanis a szerepe elég nagy csalódás, és még véletlenül sem ő a fő rosszfiú, jelenléte pedig mindössze egyetlen dologra korlátozódik, ami elég nagy pazarlásnak tűnik, fel sem tűnne senkinek, ha nem lenne jelen.
Kezdjük azzal az értékelést, hogy nem lett pocsék film a Superman halála után játszódó Suicide Squad - Öngyilkos osztag. De ettől még iszonyatosan nagy csalódás, legalábbis azok számára, akik támasztottak némi elvárást a végeredmény iránt. Ez nem az a film, ahol feltétlenül a karakterizálás hiányába kötne bele az ember, bár való igaz, hogy némelyik szereplő "minekvan?"-faktora az egekben volt. Viszont az rémisztő, hogy egy ennyire érdekes alapanyagot, hogy sikerült egy lerágott csontba tekerni, s mindezt megszórni totális kiszámíthatósággal, a legócskább fenyegetéssel (amit sem a nézők, sem a karakterek nem értenek), béna, de kötelező romantikával, parttalan, de még inkább röhejes lelkizésekkel, minimális feszültséggel és nulla kihívással.
Nem lenne fair azt mondani, hogy David Ayer már megmutatta a Szabotázs esetében is, hogy mennyire szét tud csúszni a kezében egy biztató koncepció, de ne feledkezzünk el arról, hogy milyen három filmmel kezdte a pályáját a rendező (Nehéz idők, Az utca királyai, Az utolsó műszak - mind remek darab, és a Harag is korrekt volt). És mégis, a Suicide Squad - Öngyilkos osztag csalódásában vastagon benne van a keze, nem véletlen, hogy ekkora felhajtás csaptak a Batman Superman ellen fogadtatása utáni korrekciók körül. De hiába minden toldozás-foltozás, ez a film is csak azt bizonyítja, hogy a DC nagyon, nagyon rossz úton jár mozis sorozatait illetően.
A Batman Superman ellen - Az igazság hajnala fent említett mozis pályafutása és súlyos bukásként felérő minimális nyeresége nagyszerű példája annak, hogy egy ideje új időszak köszöntött a mozifilmekre. Erre az időszakra az jellemző, hogy sokkal, de sokkal többet nyom a latban az, hogy mit ígér a film, ellentétben azzal, hogy miként is teljesít minőségileg. Ez az az időszak, amikor egy király koncepció jól sikerült reklámokkal megtámogatva nem fél- hanem négyötöd sikert jelent. És sajnos ilyenkor a filmkészítők nincsenek arra kényszerítve, hogy a maximumot hozzák ki magukból.
Mindez pedig nem azért baj, mert félgőzzel is sikert lehet elérni, hanem azért, mert hosszabb távon be fog fuccsolni sok minden. Ugyanis ezeket a készítőket sikerkovácsként fogják elkönyvelni puszta számok alapján és újabb, meg újabb projekteket fognak rájuk bízni, amiket jó eséllyel ismét falnak fognak vezetni. És, mint korábbi filmek esetében láthattuk, sokszor még ilyenkor is képes kompenzálni a mínuszokat a marketing, vagy a nemzetközi bevétel. Ami persze öröm azoknak, akiknek mégis bejön a film - félreértés ne essék, ők is rettenetesen sokan lesznek, zömében nagyon fiatalok, akik előre eldöntötték, hogy menő lesz a film. Csak éppen sokkal jobb lenne az ember szája íze olyan végeredmény esetén, ami nem osztja meg, hanem egy oldalra állítja a közönséget. És mindez leginkább azokat frusztrálhatja, akik 2-3 évente valóban minőségi, minden nézőnek tetsző, és mégis kevésbé sikeres filmeket tesznek le az asztalra.
|
Suicide Squad - Öngyilkos osztag (Suicide Squad)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 130 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: David Ayer forgatókönyvíró: David Ayer operatőr: Roman Vasyanov producer: Charles Roven, Richard Suckle szereplők: Will Smith (Deadshot) Joel Kinnaman (Rick Flagg) Margot Robbie (Harley Quinn) Jai Courtney (Captain Boomerang) Cara Delevingne (Enchantress) Jared Leto (Joker) Adewale Akinnuoye-Agbaje (Killer Croc) Jay Hernandez (El Diablo) Adam Beach (Slipknot) |
