Ötvös Tibor
Tűzgyűrű: Lázadás - lezárult egy franchise
A Tűzgyűrű: Lázadás sikerrel zárta le a franchise-t. No nem szándékosan és nem a történetet tekintve, de a kivitelezés alapján biztosan nem lesz harmadik része a filmnek és a Lázadás sem válik kultikussá.
Hogy tetszett a Tűzgyűrű: Lázadás?
Guillermo del Toro 2013-ban a Tűzgyűrűvel megmutatta, hogy egy nagyköltségvetésű B-film is lehet szórakoztató, ha azt szívvel-lélekkel készítik el. A Jaeger - Kaiju harcok kapcsán maximum az merülhetett fel kifogásként, hogy szinte az egész sötétben játszódott. Miután a film a kasszáknál mélyen az elvártak alatt teljesített és a történet is kerek egészet alkotott, így sokan azt gondolták, nem lesz folytatás. Azonban a producerek másként gondolták és egyértelműen az ázsiai piacra gondolva készítették el a Lázadás alcímet kapott epizódot. Itt már del Toro, az első rész szíve és lelke csak producerként tért vissza, helyét a Spartacus és a Daredevil sorozatok producere, Steven S. DeKnight vette át.
Sajnos ezzel valóban eltűnt a lélek a produkcióból és helyét egy igazán érthetetlen katyvasz vette át, melyet - főleg a Ready Player One után - még igazán látványosnak sem nevezhetek. A sztori szerint 10 évvel a sikeres robbantás után a Kaijuk eltűntek, az emberiség azonban tovább fegyverkezik és készül az esetleges felbukkanásukra. Jake Pentecost amolyan guberálóként tengeti mindennapjait, míg az események alakulásának köszönhetően ismét egy Jaegerben találja magát és egy titokzatos csoport ellen kell felvennie a harcot.
Az első, hogy mivel az előd sztorija szép lezárást kapott, így érezni az izzadságszagot, ahogy próbáltak valami kapaszkodót találni, amivel lehetne folytatni a történetet. A Kaijuk után még mindig részben romokban heverő világ egyébként jó alapot szolgáltatott volna erre, a kezdés még egy izgalmas irányba is vihetné a filmet, de utána sajnos megjelenik az idegesítő Amara, aki Cailee Speaney alakításában egy tipikus lázadó tinédzsert hoz be a filmbe. De hol is láttunk ilyet? Az első részben, Mako alakjában, ha jól emlékszem. Míg azonban neki ez jól állt (és volt egy érdekes múltja), addig Amara egy perc alatt lesz képes összehangolni az agyát bárkivel és persze megmenti a napot. A főszereplő páros, Boyega és Eastwood pedig alig érdemel említést. Előbbi láthatóan képtelen bármilyen mélységet adni a figurának, utóbbi pedig... hát, az alma messze esett a fájától, ha finoman akarok fogalmazni.
A Lázadás kapcsán még a látványban lehetne reménykedni és egyébként kapunk is megint jó pár összecsapást, melyek ezúttal - egyetlen kivétellel - mind nappal zajlanak. Azonban egy, azaz egy olyan harc lesz, melyben egy Kaijuval kerül szembe a Jaeger csapat, a többi esetben más Jaegerrel csapnak össze. Ez az ember az ember elleni dolog pedig abszolút érdektelenné teszi a küzdelmet, ráadásul a film negyedénél ki is lehet találni, mi is áll a háttérben, így szépen végigunatkozhatjuk a filmet és várhatjuk az összecsapásokat. Mert a színészek játéka, a történet vagy éppen a "humor" nem fogja lekötni a figyelmünket, nem képesek rá.
Meglepő módon éppen Charlie Day az, aki még valamit képes produkálni és fel tudja kelteni az érdeklődésünket a játékával, az ő karaktere izgalmas lett - kár, hogy alig-alig bukkan fel a filmben. Mindenesetre a Lázadás sajnos nem képes arra, amire a Tűzgyűrű első része igen: kultikussá válni és szórakoztatni. A csapnivaló színészek, az elképesztő logikai bukfencektől hemzsegő forgatókönyv, a vérszegény harcok és a lélektelen megvalósítás miatt a Lázadás jogosan bukik meg és zárja le a lehetőséget a harmadik fejezet előtt.
Sajnos ezzel valóban eltűnt a lélek a produkcióból és helyét egy igazán érthetetlen katyvasz vette át, melyet - főleg a Ready Player One után - még igazán látványosnak sem nevezhetek. A sztori szerint 10 évvel a sikeres robbantás után a Kaijuk eltűntek, az emberiség azonban tovább fegyverkezik és készül az esetleges felbukkanásukra. Jake Pentecost amolyan guberálóként tengeti mindennapjait, míg az események alakulásának köszönhetően ismét egy Jaegerben találja magát és egy titokzatos csoport ellen kell felvennie a harcot.
Az első, hogy mivel az előd sztorija szép lezárást kapott, így érezni az izzadságszagot, ahogy próbáltak valami kapaszkodót találni, amivel lehetne folytatni a történetet. A Kaijuk után még mindig részben romokban heverő világ egyébként jó alapot szolgáltatott volna erre, a kezdés még egy izgalmas irányba is vihetné a filmet, de utána sajnos megjelenik az idegesítő Amara, aki Cailee Speaney alakításában egy tipikus lázadó tinédzsert hoz be a filmbe. De hol is láttunk ilyet? Az első részben, Mako alakjában, ha jól emlékszem. Míg azonban neki ez jól állt (és volt egy érdekes múltja), addig Amara egy perc alatt lesz képes összehangolni az agyát bárkivel és persze megmenti a napot. A főszereplő páros, Boyega és Eastwood pedig alig érdemel említést. Előbbi láthatóan képtelen bármilyen mélységet adni a figurának, utóbbi pedig... hát, az alma messze esett a fájától, ha finoman akarok fogalmazni.
A Lázadás kapcsán még a látványban lehetne reménykedni és egyébként kapunk is megint jó pár összecsapást, melyek ezúttal - egyetlen kivétellel - mind nappal zajlanak. Azonban egy, azaz egy olyan harc lesz, melyben egy Kaijuval kerül szembe a Jaeger csapat, a többi esetben más Jaegerrel csapnak össze. Ez az ember az ember elleni dolog pedig abszolút érdektelenné teszi a küzdelmet, ráadásul a film negyedénél ki is lehet találni, mi is áll a háttérben, így szépen végigunatkozhatjuk a filmet és várhatjuk az összecsapásokat. Mert a színészek játéka, a történet vagy éppen a "humor" nem fogja lekötni a figyelmünket, nem képesek rá.
Meglepő módon éppen Charlie Day az, aki még valamit képes produkálni és fel tudja kelteni az érdeklődésünket a játékával, az ő karaktere izgalmas lett - kár, hogy alig-alig bukkan fel a filmben. Mindenesetre a Lázadás sajnos nem képes arra, amire a Tűzgyűrű első része igen: kultikussá válni és szórakoztatni. A csapnivaló színészek, az elképesztő logikai bukfencektől hemzsegő forgatókönyv, a vérszegény harcok és a lélektelen megvalósítás miatt a Lázadás jogosan bukik meg és zárja le a lehetőséget a harmadik fejezet előtt.