Szekeres Viktor
The Cloverfield Paradox - Hová tűnt a Föld?
Ez a filmtörténelem legzseniálisabb marketing húzása? A harmadik Cloverfield-film mindenféle reklám nélkül, fű alatt került bemutatásra idehaza.
Hogy tetszett a The Cloverfield Paradox?
The Cloverfield Paradoxról a premierje előtt nagyon keveset lehetett tudni, a filmnek még a mostani címe sem volt ismert, hiszen a szórványos hírekben cím nélküli Cloverfield-filmként, illetve God Particle-ként emlegették. Mindez persze nem csoda, hiszen a Bad Robot mind a Cloverfieldet, mind a 10 Cloverfield Lane-t rendhagyó, már-már gerillamarketinges módszerekkel mutatta be. Nem volt elég ugyanis, hogy titokban forgatták őket, még elkészültük után sem nagyon lehetett infót szerezni róluk, és csak a premierjük előtt nem sokkal derült ki, hogy mikor kerülnek moziba. Nos, a The Cloverfield Paradox még az elődökre is rátett egy lapáttal.
A Paramount stúdió már egy ideje halasztotta ugyanis a film premierjét, ami kapcsán pár hete már áprilisi dátumot emlegettek, amikor megjelentek az első hangok, miszerint a Netflix szeretné megvásárolni az űrben játszódó scifit. Mindez csak sajtóértesülés volt, hivatalos megerősítés nem érkezett, és így annyiban is maradtak a dolgok, főleg amikor megjelentek az első hírek, miszerint a Super Bowl alatt érkezik az első előzetes. Ez így is történt, de arra nem sokan számítottak, hogy a promó végén felhívják a nézők figyelmét arra, hogy rögtön a 100 milliós nézettségű meccs után elérhetővé válik The Cloverfield Paradox címen a Netflixen - természetesen világszerte, így itthon is hétfő hajnal fél öt óta látható.
Lehet, hogy nekünk is illene elhallgatnunk a film sztoriját, ha már így, reklám nélkül került a közönség elé, de annyit azért elárulhatunk, amit a röpke előzetesben láthattunk, illetve ami a Netflix egy mondatos szinopszisából kiderül. Előbbi ugyanis azt ígéri, hogy a film fényt derít arra, hogy miképp materializálódott a Cloverfieldben látott fenyegetés a Földön, hogy mi az egész gyökere. Utóbbi pedig annyit közöl velünk, hogy a nagy energiaválságban, háborúk fenyegetésében lévő Földet egy szerkezet segítségével az űrből próbálják megmenteni tudósok, amikor egy sötét, alternatív világba botlanak.
A The Cloverfield Paradoxnak bármennyire is eredeti volt a kampánya és a prezentálása, magát a filmet nem érheti az a "vád", hogy eredeti lenne. Ha nagyon akarnánk valamihez hasonlítani, akkor némi humorral megszórt Halálhajót kell elképzelnünk, egy űrös horror-scifit megmagyarázhatatlan és bizarr eseményekkel, ijesztgetésekkel, halálesetekkel és természetfölöttinek tűnő blablával. És ezeket egészítik ki persze sajátos vonások, amik működőképessé teszik az egyveleget annak köszönhetően, hogy az javarészt kiszámíthatatlan - legalábbis addig, míg a film műfaja nem fixálódik.
És főleg ez a kiszámíthatatlanság teszi a filmet ideig-óráig szórakoztatóvá, no meg persze a Cloverfieldes kapocs, melyre a vissza-visszatérő földi szál is ráerősít, más kérdés, hogy ha az nem szerepelne a végső vágásban, akkor nem biztos, hogy sokaknak hiányozna, annyira fércmunka. A kellemes szórakozás és rémüldözés nagyjából a játékidő utolsó negyedéig tart ki egyébként, mert a legvégén tipikusabbnál tipikusabb béfilmes húzásokkal vezetik fel a finálét, ami sokak szemében azt is le fogja rombolni, amit addig felépítettek.
Annak ellenére, hogy csalódás, amit kapunk, az messze nem lett rossz, de mondanunk sem kell, hogy az efféle filmek szoktak sokaknak csalódást okozni, így a negatív kritikák többsége sem meglepő. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy nagyok lettek volna az elvárások, hiszen szó szerint senki nem várhatott semmit, maximum a szokatlan bemutatóra kaphatta fel a fejét.
A The Cloverfield Paradox, miképp az előző film, azt a látszatot kelti, hogy eredetileg nem a Cloverfield-univerzumban játszódna, de utólag valahogy beletákolták abba, és nem is nagyon lóg ki belőle, még azt is mondhatjuk, hogy érdekes információkkal bővíti azt. Azonban összességében mégiscsak nagyobb a füstje, mint a lángja, amit a műfaj kedvelői valamilyen szinten biztos, hogy élvezni fognak, azonban még számukra sem lesz különösebben maradandó élmény. Valójában a végeredményt akár tucatfilmnek is lehetne nevezni, ha olyan sok, az űrben játszódó mozis alkotás készülne, így viszont valamilyen szempontból mégiscsak öröm, hogy elkészülhetett.
A Paramount stúdió már egy ideje halasztotta ugyanis a film premierjét, ami kapcsán pár hete már áprilisi dátumot emlegettek, amikor megjelentek az első hangok, miszerint a Netflix szeretné megvásárolni az űrben játszódó scifit. Mindez csak sajtóértesülés volt, hivatalos megerősítés nem érkezett, és így annyiban is maradtak a dolgok, főleg amikor megjelentek az első hírek, miszerint a Super Bowl alatt érkezik az első előzetes. Ez így is történt, de arra nem sokan számítottak, hogy a promó végén felhívják a nézők figyelmét arra, hogy rögtön a 100 milliós nézettségű meccs után elérhetővé válik The Cloverfield Paradox címen a Netflixen - természetesen világszerte, így itthon is hétfő hajnal fél öt óta látható.
Lehet, hogy nekünk is illene elhallgatnunk a film sztoriját, ha már így, reklám nélkül került a közönség elé, de annyit azért elárulhatunk, amit a röpke előzetesben láthattunk, illetve ami a Netflix egy mondatos szinopszisából kiderül. Előbbi ugyanis azt ígéri, hogy a film fényt derít arra, hogy miképp materializálódott a Cloverfieldben látott fenyegetés a Földön, hogy mi az egész gyökere. Utóbbi pedig annyit közöl velünk, hogy a nagy energiaválságban, háborúk fenyegetésében lévő Földet egy szerkezet segítségével az űrből próbálják megmenteni tudósok, amikor egy sötét, alternatív világba botlanak.
A The Cloverfield Paradoxnak bármennyire is eredeti volt a kampánya és a prezentálása, magát a filmet nem érheti az a "vád", hogy eredeti lenne. Ha nagyon akarnánk valamihez hasonlítani, akkor némi humorral megszórt Halálhajót kell elképzelnünk, egy űrös horror-scifit megmagyarázhatatlan és bizarr eseményekkel, ijesztgetésekkel, halálesetekkel és természetfölöttinek tűnő blablával. És ezeket egészítik ki persze sajátos vonások, amik működőképessé teszik az egyveleget annak köszönhetően, hogy az javarészt kiszámíthatatlan - legalábbis addig, míg a film műfaja nem fixálódik.
És főleg ez a kiszámíthatatlanság teszi a filmet ideig-óráig szórakoztatóvá, no meg persze a Cloverfieldes kapocs, melyre a vissza-visszatérő földi szál is ráerősít, más kérdés, hogy ha az nem szerepelne a végső vágásban, akkor nem biztos, hogy sokaknak hiányozna, annyira fércmunka. A kellemes szórakozás és rémüldözés nagyjából a játékidő utolsó negyedéig tart ki egyébként, mert a legvégén tipikusabbnál tipikusabb béfilmes húzásokkal vezetik fel a finálét, ami sokak szemében azt is le fogja rombolni, amit addig felépítettek.
Annak ellenére, hogy csalódás, amit kapunk, az messze nem lett rossz, de mondanunk sem kell, hogy az efféle filmek szoktak sokaknak csalódást okozni, így a negatív kritikák többsége sem meglepő. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy nagyok lettek volna az elvárások, hiszen szó szerint senki nem várhatott semmit, maximum a szokatlan bemutatóra kaphatta fel a fejét.
A The Cloverfield Paradox, miképp az előző film, azt a látszatot kelti, hogy eredetileg nem a Cloverfield-univerzumban játszódna, de utólag valahogy beletákolták abba, és nem is nagyon lóg ki belőle, még azt is mondhatjuk, hogy érdekes információkkal bővíti azt. Azonban összességében mégiscsak nagyobb a füstje, mint a lángja, amit a műfaj kedvelői valamilyen szinten biztos, hogy élvezni fognak, azonban még számukra sem lesz különösebben maradandó élmény. Valójában a végeredményt akár tucatfilmnek is lehetne nevezni, ha olyan sok, az űrben játszódó mozis alkotás készülne, így viszont valamilyen szempontból mégiscsak öröm, hogy elkészülhetett.
|
The Cloverfield Paradox
színes, amerikai scifi-horror, 102 perc, 2018 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Julius Onah forgatókönyvíró: Oren Uziel zeneszerző: Bear McCreary operatőr: Dan Mindel producer: J.J. Abrams, Matt Reeves szereplők: Gugu Mbatha-Row (Hamilton) David Oyelowo (Kiel) Zhang Ziyi (Tam) Daniel Brühl (Schmidt) John Ortiz (Monk) Chris O'Dowd (Mundy) |
