Ötvös Tibor
Botrányosan jó film lett az A világ összes pénze
A világ összes pénze alapját egy botrányos emberrablás képezi, ugyanakkor maga a forgatás is tele volt balhékkal, a végeredmény azonban egy nagyon izgalmas thriller-akció-dráma lett.
Hogy tetszett az A világ összes pénze?
1973. június 10-én Róma utcáiról elrabolták a 16 éves John Paul Getty III-at, akiért 17 millió dolláros váltságdíjat követeltek. A milliárdos nagypapa ezt nem volt hajlandó fizetni és ezzel rögtön a címlapokra is került a maga korában. A botrányos történetet Ridley Scott már évek óta szerette volna vászonra álmodni és végül talán ez lett karrierjének legnagyobb vihart kavart forgatása. Kevin Spacey a balhéi miatt ki lett szedve a filmből és a helyére megérkezett Christopher Plummer. A csere miatt újra kellett forgatni bizonyos jeleneteket és itt is kiderült, hogy Mark Wahlberg és Michelle Williams fizetése nem volt egy lapon említhető. De egy ilyen megosztó történethez dukált egy botrányokkal tarkított forgatás és ha mindezek nincsenek, talán egy rosszabb filmet kapunk.
Ugyan nem tudom, hogy Kevin Spacey mennyire alakította volna meggyőzően és hitelesen a milliárdos J. Paul Getty alakját, de Christopher Plummer egyszerűen zseniális! Minőségi cserének is mondhatnám; Plummer smink és minden maszk nélkül egy kedves nagypapának tűnik, így még nagyobb a kontraszt a viselkedését tekintve. Ahogy levezeti a menyének, hogy 14 unokája van, szóval ha most fizet, akkor még 14 alkalommal kell váltságdíjat fizessen, abban bizony még logika is van és éppen ettől zseniális a színész. Egy egyébként normál érző ember számára elfogadhatatlan döntést szinte már érthetővé, szimpatikussá és logikussá tesz. A hanghordozása, a tekintete és a gesztusai mind pazarul illenek a karakterhez és azt kell mondanom, hogy a látottak után nem is érdekel, mit produkált Spacey. Az már inkább izgat, hogy miért nem Plummer volt az első választás?

Méltó partnere a történetben Michelle Williams, aki a fia életéért harcol és vívja meg a saját csatáját a zsugori és szívtelennek tűnő nagypapával. Az ő és Plummer közötti párbeszédek, közös jeleneteik messze kiemelkednek a filmből, elképesztően erőteljesek és egy teljesen más kategóriába emelik fel Heath Ledger egykori feleségét. A legnagyobb showman kapcsán éppen azt írtam, hogy Williams számára a boldog szerepek nagyon jól állnak és felüdülés volt ilyenben látni - ám a megtört, szomorú, ugyanakkor nagyon eszes Gail Harris alakjában ismét elemében van. Ezek alapján azt mondom, hogy mindegy, miben játszik - ha megfelelő rendezőt és partnert kap, Williams nem tud hibázni.
Mark Wahlberg alakja már megkérdőjelezhetőbb - miközben a színész cseppet sem nevezhető rossznak, nem nyújt gyenge alakítást, ám a két színésztársa simán túlnő rajta. Charlie Plummer - aki csak névrokona a nagypapát alakító Christopher Plummer-nek - az elrabolt Getty szerepében szintén elég jó, ám előle pedig Romain Duris, az emberrabló lopja el a show-t. A világ összes pénze stábjára így valóban nem lehet panasz, láthatóan mindenki odatette magát, de ehhez persze kellett feltehetően egy Ridley Scott kaliberű rendező is.

Scott kisujjból kirázva vezényeli le a filmet, de ez persze nem azt jelenti, hogy unalmas, érdektelen vagy jellegtelen lenne a rendezése. Már a nyitójelenet, melyben Róma, London, egy vidéki táj és Szaúd-Arábia is szerepel elképesztően hangulatos és nagyon profin kivitelezett. Ehhez mérten a színészvezetése is zseniális, remekül irányítja az embereket és szerencsére az újraforgatott jelenetek sem térnek el a korábban rögzített részektől. A film egy thrillerbe oltott családi dráma és ennek összefogásához mindenképp szükség volt egy Scott kaliberű direktorra. A világ összes pénze kapcsán a világ összes botránya összejött és feltehetően sokan örültek volna, ha végül egy pocsék eredmény születik. Ám szerencsére nem így történt és nem csak a balhék miatt emlékszünk majd a Getty-család kálváriájára, hanem mert Ridley Scott ismét egy emlékezetes produkciót tett le az asztalra.
Ugyan nem tudom, hogy Kevin Spacey mennyire alakította volna meggyőzően és hitelesen a milliárdos J. Paul Getty alakját, de Christopher Plummer egyszerűen zseniális! Minőségi cserének is mondhatnám; Plummer smink és minden maszk nélkül egy kedves nagypapának tűnik, így még nagyobb a kontraszt a viselkedését tekintve. Ahogy levezeti a menyének, hogy 14 unokája van, szóval ha most fizet, akkor még 14 alkalommal kell váltságdíjat fizessen, abban bizony még logika is van és éppen ettől zseniális a színész. Egy egyébként normál érző ember számára elfogadhatatlan döntést szinte már érthetővé, szimpatikussá és logikussá tesz. A hanghordozása, a tekintete és a gesztusai mind pazarul illenek a karakterhez és azt kell mondanom, hogy a látottak után nem is érdekel, mit produkált Spacey. Az már inkább izgat, hogy miért nem Plummer volt az első választás?

Méltó partnere a történetben Michelle Williams, aki a fia életéért harcol és vívja meg a saját csatáját a zsugori és szívtelennek tűnő nagypapával. Az ő és Plummer közötti párbeszédek, közös jeleneteik messze kiemelkednek a filmből, elképesztően erőteljesek és egy teljesen más kategóriába emelik fel Heath Ledger egykori feleségét. A legnagyobb showman kapcsán éppen azt írtam, hogy Williams számára a boldog szerepek nagyon jól állnak és felüdülés volt ilyenben látni - ám a megtört, szomorú, ugyanakkor nagyon eszes Gail Harris alakjában ismét elemében van. Ezek alapján azt mondom, hogy mindegy, miben játszik - ha megfelelő rendezőt és partnert kap, Williams nem tud hibázni.
Mark Wahlberg alakja már megkérdőjelezhetőbb - miközben a színész cseppet sem nevezhető rossznak, nem nyújt gyenge alakítást, ám a két színésztársa simán túlnő rajta. Charlie Plummer - aki csak névrokona a nagypapát alakító Christopher Plummer-nek - az elrabolt Getty szerepében szintén elég jó, ám előle pedig Romain Duris, az emberrabló lopja el a show-t. A világ összes pénze stábjára így valóban nem lehet panasz, láthatóan mindenki odatette magát, de ehhez persze kellett feltehetően egy Ridley Scott kaliberű rendező is.

Scott kisujjból kirázva vezényeli le a filmet, de ez persze nem azt jelenti, hogy unalmas, érdektelen vagy jellegtelen lenne a rendezése. Már a nyitójelenet, melyben Róma, London, egy vidéki táj és Szaúd-Arábia is szerepel elképesztően hangulatos és nagyon profin kivitelezett. Ehhez mérten a színészvezetése is zseniális, remekül irányítja az embereket és szerencsére az újraforgatott jelenetek sem térnek el a korábban rögzített részektől. A film egy thrillerbe oltott családi dráma és ennek összefogásához mindenképp szükség volt egy Scott kaliberű direktorra. A világ összes pénze kapcsán a világ összes botránya összejött és feltehetően sokan örültek volna, ha végül egy pocsék eredmény születik. Ám szerencsére nem így történt és nem csak a balhék miatt emlékszünk majd a Getty-család kálváriájára, hanem mert Ridley Scott ismét egy emlékezetes produkciót tett le az asztalra.
