Szekeres Viktor
Kicsinyítés - Csak a kiválasztottaknak
Úgy tűnik, csak egyféleképp menekülhet meg a Föld a közelgő pusztulástól. Ha az emberiség miniatürizálja magát.
Hogy tetszett a Kicsinyítés?
Minden évben vannak olyan filmek, amiknek a reklámja kissé megvezeti a nézőt. Idén a Kicsinyítés volt ilyen, még akkor is, ha a rendező nevére pillantva rögtön tudhattuk, hogy nem közönségfilmről van szó. A trailerek mégis azt sugallták, hogy valami könnyed és közérthető komédiával lesz dolgunk. Nos, nem elég, hogy ez nincs így, de a kampány során azt is elhallgatták, hogy valójában mire van kihegyezve a történet. Ami nem is baj, mert így lépten-nyomon meglephet minket a végeredmény.
Az a bizonyos rendező nem más, mint Alexander Payne, akinek eddig minden filmje 7.0 fölötti osztályzatot kapott az IMDb-n (most szakadt meg a sorozata...), és aki egy ócska magyar címmel rendelkező maró szatírával, a Giminoszival tette le a névjegyét. Azt követően pedig folyamatos Oscar-jelöléseket kapott előbb a Schmidt történetéért, majd a Kerülőutakért és az Utódokért, végül pedig a Nebraskáért. Nagyjából így tudhattuk, hogy milyen hangvételre kell számítanunk.
Kritikánk térgya egy norvég tudósok által kifejlesztett forradalmi eljárásról szól, mely révén lekicsinyítik az embereket, így csökkentve fogyasztásukat, illetve a környezetre történő negatív hatásukat. A módszer el is terjed, egyre többen vetik alá magukat a visszafordíthatatlan átváltoztatásnak, a világ pedig alkalmazkodni kezd a Kicsikhez, akik külön, védett lakóközösségekben élhetnek, miközben a Nagyok világának eszközeit (például a járműveket) is használhatják, ha azokat Kicsi-kompatibilissé teszik. A sztori középpontjában egy házaspár áll, akik a jobb élet reményében úgy döntenek, hogy lekicsinyítik magukat.
Kezdjük a jóval, hiszen rengeteg minden pozitívat lehet találni a filmben. Tűnjék bármennyire is abszurdnak az alapszituáció, az komolyan elgondolkodtató. Nem feltétlenül azért, mert ez lehet a jövőkép, egyszerűen abba nagyon érdekes belegondolni, hogy ha adott lenne egy ilyen lehetőség, akkor mi vehet rá embereket, hogy éljenek is vele, illetve milyen lehet a való világból kiszállni úgy, hogy valójában részei maradunk annak. És persze egy, a Kicsikhez alkalmazkodó kettős világot is izgalmas végiggondolnunk, a film nem rest mélyebb, elgondolkodtatóbb kérdéseket felvetni, bár a vége felé elkezd naivnak mutatkozni.
A Kicsik világa egyébként önmagában is elég érdekes lehet ahhoz, hogy akár egy tévésorozatot megnézzünk róla, főleg, hogy a filmben nem foglalkoznak a perspektívával, és amikor bekerülünk a Kicsik közé, akkor olyan, mintha a való világot látnánk. Ebben a filmben nincsenek Drágám, a kölykök összementek!-szerű szcenáriók támadó óriásbogarakkal vagy más fenyegetésekkel. Cserébe az egész számtalan történetlehetőséget rejt magában.
Azonban a Kicsinyítés nem foglalkozik ezekkel a sztorikkal, és már az első történeti csavar után bizonyossá válik számunkra, hogy nem olyan film lesz, mint amilyennek elképzeltük. A sztori teljesen más irányba indul, mint arra számítana az ember, és idővel újabb vargabetűre kerül sor, hogy végképp előre nem látott csapásra vigyen minket, újabb és újabb kérdéseket feltéve. Ez a kiszámíthatatlanság egyszerre pozitívuma és hátránya is a filmnek: a néző szereti, ha sikerül őt meglepni, viszont így a főhős némiképp csak sodródik, és nem igazán megkapó, ha egy nem túl aktív központi karaktert kell néznünk.
A Kicsinyítésnek a legnagyobb gondja az, hogy túl rövid a felvezetés. Az előzetesekből kiderül, hogy jóval több "evilági" jelenetet forgattak, azonban ezek egy része (valahol érthető okokból) a vágóolló áldozata lett. Ez ugyan gyorsabbá tette a filmet, cserébe azonban így nem alapozzák meg kellőképpen a két fő karaktert, így a döntéseik, illetve azok következménye kevésbé hatnak ránk. Mondjuk a karakterizálás később sem erőssége a sorozatnak, inkább csak skiccekkel dolgoznak a szereplők, cserébe azt nagyon jól teszik, a színészek helyenként remekül teremtik meg saját eszközeikkel a figuráikat.
Általában az ember a neki tetsző filmeket ajánlani szokta másoknak, azonban a Kicsinyítés esetében ez nincs így, hiszen érezhető rajta, hogy viszonylag szűk közönség fog csak rajongani a végeredményért. Sokan kuszának és céltalannak fogják találni az utazást, mások a scifis aspektus kibontását fogják hiányolni, aki pedig "normális" komédiát várna el, azt már most elhajtanánk, mert ugyan humoros a film, de egyáltalán nem tipikus komédia, legalábbis nem olyan, ami poénokra és vicces jelenetekre van kihegyezve, inkább payne-i szatírának mondható.
Hiába nem szerepelt jól a Kicsinyítés sem a kritikusoknál, sem a közönségnél, talán még így is lesz némi esélye feltűnni a komolyabb díjátadókon, hiszen Hong Chau kiemelkedően jó benne (a Golden Globe-jelölést már bezsebelte). De az alakításától eltekintve sajnos nem fog nyomot hagyni maga után, mivel túl sokat akar markolni és túl keveset fog. Kár érte, mert alapvetően tényleg egy kifejezetten jó film, ami félreértett és meg nem értett lesz, és ez valahol lehet, hogy a rendező hibája is. Bár az is lehet, hogy azt a kategóriát képviseli, amire azt szokták mondani, hogy megelőzte a korát?
Az a bizonyos rendező nem más, mint Alexander Payne, akinek eddig minden filmje 7.0 fölötti osztályzatot kapott az IMDb-n (most szakadt meg a sorozata...), és aki egy ócska magyar címmel rendelkező maró szatírával, a Giminoszival tette le a névjegyét. Azt követően pedig folyamatos Oscar-jelöléseket kapott előbb a Schmidt történetéért, majd a Kerülőutakért és az Utódokért, végül pedig a Nebraskáért. Nagyjából így tudhattuk, hogy milyen hangvételre kell számítanunk.
Kritikánk térgya egy norvég tudósok által kifejlesztett forradalmi eljárásról szól, mely révén lekicsinyítik az embereket, így csökkentve fogyasztásukat, illetve a környezetre történő negatív hatásukat. A módszer el is terjed, egyre többen vetik alá magukat a visszafordíthatatlan átváltoztatásnak, a világ pedig alkalmazkodni kezd a Kicsikhez, akik külön, védett lakóközösségekben élhetnek, miközben a Nagyok világának eszközeit (például a járműveket) is használhatják, ha azokat Kicsi-kompatibilissé teszik. A sztori középpontjában egy házaspár áll, akik a jobb élet reményében úgy döntenek, hogy lekicsinyítik magukat.
Kezdjük a jóval, hiszen rengeteg minden pozitívat lehet találni a filmben. Tűnjék bármennyire is abszurdnak az alapszituáció, az komolyan elgondolkodtató. Nem feltétlenül azért, mert ez lehet a jövőkép, egyszerűen abba nagyon érdekes belegondolni, hogy ha adott lenne egy ilyen lehetőség, akkor mi vehet rá embereket, hogy éljenek is vele, illetve milyen lehet a való világból kiszállni úgy, hogy valójában részei maradunk annak. És persze egy, a Kicsikhez alkalmazkodó kettős világot is izgalmas végiggondolnunk, a film nem rest mélyebb, elgondolkodtatóbb kérdéseket felvetni, bár a vége felé elkezd naivnak mutatkozni.
A Kicsik világa egyébként önmagában is elég érdekes lehet ahhoz, hogy akár egy tévésorozatot megnézzünk róla, főleg, hogy a filmben nem foglalkoznak a perspektívával, és amikor bekerülünk a Kicsik közé, akkor olyan, mintha a való világot látnánk. Ebben a filmben nincsenek Drágám, a kölykök összementek!-szerű szcenáriók támadó óriásbogarakkal vagy más fenyegetésekkel. Cserébe az egész számtalan történetlehetőséget rejt magában.
Azonban a Kicsinyítés nem foglalkozik ezekkel a sztorikkal, és már az első történeti csavar után bizonyossá válik számunkra, hogy nem olyan film lesz, mint amilyennek elképzeltük. A sztori teljesen más irányba indul, mint arra számítana az ember, és idővel újabb vargabetűre kerül sor, hogy végképp előre nem látott csapásra vigyen minket, újabb és újabb kérdéseket feltéve. Ez a kiszámíthatatlanság egyszerre pozitívuma és hátránya is a filmnek: a néző szereti, ha sikerül őt meglepni, viszont így a főhős némiképp csak sodródik, és nem igazán megkapó, ha egy nem túl aktív központi karaktert kell néznünk.
A Kicsinyítésnek a legnagyobb gondja az, hogy túl rövid a felvezetés. Az előzetesekből kiderül, hogy jóval több "evilági" jelenetet forgattak, azonban ezek egy része (valahol érthető okokból) a vágóolló áldozata lett. Ez ugyan gyorsabbá tette a filmet, cserébe azonban így nem alapozzák meg kellőképpen a két fő karaktert, így a döntéseik, illetve azok következménye kevésbé hatnak ránk. Mondjuk a karakterizálás később sem erőssége a sorozatnak, inkább csak skiccekkel dolgoznak a szereplők, cserébe azt nagyon jól teszik, a színészek helyenként remekül teremtik meg saját eszközeikkel a figuráikat.
Általában az ember a neki tetsző filmeket ajánlani szokta másoknak, azonban a Kicsinyítés esetében ez nincs így, hiszen érezhető rajta, hogy viszonylag szűk közönség fog csak rajongani a végeredményért. Sokan kuszának és céltalannak fogják találni az utazást, mások a scifis aspektus kibontását fogják hiányolni, aki pedig "normális" komédiát várna el, azt már most elhajtanánk, mert ugyan humoros a film, de egyáltalán nem tipikus komédia, legalábbis nem olyan, ami poénokra és vicces jelenetekre van kihegyezve, inkább payne-i szatírának mondható.
Hiába nem szerepelt jól a Kicsinyítés sem a kritikusoknál, sem a közönségnél, talán még így is lesz némi esélye feltűnni a komolyabb díjátadókon, hiszen Hong Chau kiemelkedően jó benne (a Golden Globe-jelölést már bezsebelte). De az alakításától eltekintve sajnos nem fog nyomot hagyni maga után, mivel túl sokat akar markolni és túl keveset fog. Kár érte, mert alapvetően tényleg egy kifejezetten jó film, ami félreértett és meg nem értett lesz, és ez valahol lehet, hogy a rendező hibája is. Bár az is lehet, hogy azt a kategóriát képviseli, amire azt szokták mondani, hogy megelőzte a korát?
|
Kicsinyítés (Downsizing)
magyarul beszélő, amerikai dramedy, 135 perc, 2017 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Alexander Payne forgatókönyvíró: Alexander Payne és Jim Taylor operatőr: Phedon Papamichael zene: Rolfe Kent producer: Jim Burke, Megan Ellison, Mark Johnson szereplők: Matt Damon (Paul Safranek) Kristen Wiig (Audrey Safranek) Hong Chau (Ngoc Lan Tran) Christoph Waltz (Dusan Mirkovic) Jason Sudeikis (Dave Johnson) |
